85/B/1996. AB határozat
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 30. § -a, 46. § (1) bekezdése és a 47. § (2), (3) és (4) bekezdése, valamint a VII. fejezete alkotmányellenességének vizsgálatáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése tárgyában előterjesztett indítványok alapján meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 30. §-a a 33. §-a, a 46. § (1) bekezdése és a 47. § (2), (3) és (4) bekezdése, valamint a VII. fejezete alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Az Alkotmánybíróság az 1995. évi költségvetésről szóló 1994. évi CIV. törvény 6. § (1) bekezdése, az 52. § és 53. §-ai, az 1996. évi költségvetésről szóló 1995. évi CXXI. törvény 6. § (2) bekezdése az 51. § és 52. §-sa alkotmányellenességének megállapítására vonatkozó indítványokat visszautasítja;
a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 21. § korábbi (1) bekezdése, a 32. § (4) bekezdése, a 32/A. § (2) bekezdése, a 33. § (2) bekezdése a)-e) pontjai, a 33. § (3) bekezdése a 47. § korábbi (2) bekezdésének b) pontja és (4) bekezdése elleni indítványok ügyében indult eljárást pedig megszünteti.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz számos indítvány érkezett a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek (a továbbiakban: Szja tv.) a kettős adótábla alkalmazására és az adóelőleg számítására vonatkozó rendelkezései alkotmányellenességének megállapítása iránt.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette.
Az indítványok benyújtása óta több törvénymódosítás született, így az 1996. november 15-én kihirdetett 1996. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Szja2. tv), majd pedig az 1997. november 15-én kihirdetett 1997. évi CV. törvény (a továbbiakban: Szja3. Tv.).
Minthogy azonban az indítványokkal érintett rendelkezések - a bérjövedelmek után elszámolható adójóváírás intézménye, az adóelőleg-számítás szabályozása - fennmaradtak, az Alkotmánybíróság az ezekre vonatkozó indítványokat a hatályos törvényszöveg alapján bírálta el.
1. Az indítványozók szerint alkotmányellenes, mert az Alkotmány 70/I. §-át, valamint a hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. §-át sérti az Szja tv. 30. §-ában szereplő adótábla, a törvénynek az adójóváírásról rendelkező 33. §-a, az adóelőleg-szabályokat tartalmazó 46., és 47. §-ai.
E rendelkezések ugyanis az adó mértéke, az adójóváírások és az adóelőleg elszámolásánál különbséget tesznek a tiszta bér-jövedelem és egyéb jövedelem között ez utóbbi hátrányára, noha az Szja tv. éppen ezzel ellenkezőképpen definiálja a jövedelem fogalmát.
Hátrányos megkülönböztetést tesz a jogalkotó bérjövedelmek között azáltal, hogy ha az összevont jövedelem béren kívül más bevételt is tartalmaz, ugyanazon bér után nagyobb mértékű az előleg, és az adó mint a tiszta bérjellegű bevételből eredő jövedelem esetében.
Ez az Alkotmány 70/I. §-ban előírt arányos közteherviselés követelményének sem felel meg, sérti a diszkrimináció tilalmát, tehát alkotmányellenes.
2. Alkotmányellenesnek ítélik az indítványozók az Szja tv. 46. § (1) bekezdését azért, mert e rendelkezés a vállalkozói jövedelmek esetében a költségek levonása utáni összeg után differenciálatlanul a legmagasabb kulcs szerint rendeli el az adóelőleg levonási kötelezettségét a kifizetőknek. Márpedig jelentős számban vannak azok, akik jövedelmének adója 20-35%-os lenne. Az ezt meghaladó előleget az állam jogosulatlanul számolja fel és használja a következő év márciusáig, amikor is a többletlevonás összegét visszautalja, illetve elszámolja a törvény szerint. Egyes indítványozók ugyanilyen megokolással tartják alkotmányellenesnek a béren kívül egyéb jövedelemmel rendelkezőkre vonatkozó a törvény 47. §-ában szabályozott adóelőleg-szabályt is. Ez sérti az Alkotmány 13. §-ában foglalt tulajdon védelmét szolgáló szabályt, de nem felel meg a 70/I. § rendelkezéseinek sem.
3. Néhány indítványozó azt kifogásolta, hogy a "0" adókulcs eltörlése több okból is sérelmes.
Egyrészt, mert az "adójóváírás" (Szja tv. 33. §) nem minden adózóra vonatkozik, tehát nem jelenti a 0-sáv eltörlésének ellensúlyát, mint arra a jogalkotó hivatkozik.
Nem rendelkezik a törvény a minimálbért el nem érő jövedelmek adómentességéről sem. Ez az Alkotmány 70/E. §-sában meghatározott létbiztonságot veszélyezteti.
De ellentétes a létminimum adóztatásának tilalmára vonatkozó elismert adóztatási alapelvvel is.
Az indítványozó szerint egyébként a minimálbér mintegy 20%-kal alacsonyabb, mint a KSH által kimutatott létminimum összege.
4. Az egyik indítványozó szerint kifejtett indokok alapján a törvénynek az összevont adóalap adójának megállapításáról szóló egész VII. fejezete alkotmányellenes, és kérte annak teljes egészében történő megsemmisítését.
5. Végezetül az egyik indítványozó az 1995. évi állami költségvetésről szóló 1994. évi CIV. törvény 6. § (1) bekezdését, az 52. és 53. §-át, valamint az 1996. évi költségvetésről szóló 1995. évi CXXI. törvény 6. § (2) bekezdését az 51. § és 52. §-át azért tartotta alkotmányellenesnek, mert nem állnak összhangban a minimálbérről szóló 6/1995. (I. 31.) Korm. rendelettel, illetve a 15/1996. (I. 31.) Korm. rendelettel. E rendelkezések ui. "összehasonlítva a korábbi költségvetési törvénnyel, a közalkalmazotti illetményalapként alacsonyabb összeget állapítanak meg, mint a közhivatalok illetményalapjának a fele, s ez sérti az Alkotmány 20. § (2) bekezdésében kimondott elvet, amely szerint az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik." Ennek bizonyítására az indítványozó részletesen bemutatja az egyes munkavállalói kategóriák munkabér emelkedésének százalékos arányait is és az egyes bérek közötti eltéréseket.
II.
1. Az Szja tv. 29. § (1) bekezdés szerint:
"Az összevont adóalap a magánszemély által az adóévben megszerzett összes önálló és nem önálló tevékenységből származó, valamint egyéb jövedelmének az összege."
Az Szja tv. 24-27. §-ok határozzák meg a nem önálló tevékenységet, illetve az ebből származó jövedelem kiszámításának feltételeit. E körbe esik a munkaviszonyból származó és a választott tisztségviselők jövedelme, vagyis a bérjövedelem.
Az Szja tv. 30. § szerint:
Az adó mértéke, ha a jövedelem összege:
0-250 000 Ft 20%
250 001-300 000 Ft
50 000 Ft és a 250 000 Ft feletti rész 22%-a
300 001-500 000 Ft
61 000 Ft és a 300 000 Ft feletti rész 31%-a
500 001-700 000 Ft
123 000 Ft és az 500 000 Ft feletti rész 35%-a
700 001-1 100 000 Ft
193 000 Ft és a 700 000 Ft feletti rész 39%-a
1 101 000 Ft-tól
349 000 Ft és az 1 100 000 Ft feletti rész 42%-a
Az Szja tv. 33. § szerint:
(1) A számított adót adójóváírás csökkenti, amely egyenlő az adóévben megszerzett bér 20%-ával, de legfeljebb a jogosultsági hónaponként 4200 forinttal.
Az adóelőlegről kifizető esetében a 46. § rendelkezik:
(1) A kifizetőnek az általa kifizetett összevont adóalapot képező jövedelemből - kivéve, ha e törvény másként rendelkezik - 39 százalék adóelőleget kell levonni akkor is, ha a kifizetés számla ellenében történik.....
"(5) Az (1) bekezdés rendelkezéseinek alkalmazása során - az ott meghatározott mértéktől eltérően - a kifizetőnek a (2) bekezdés figyelembevételével az adótábla szerint kell az adóelőleget levonnia, ha a magánszemély írásban nyilatkozik, hogy az adóévben összevont adóalapot képező jövedelme várhatóan nem haladja meg a 700 ezer forintot azzal, hogy ha az adóév folyamán több alkalommal fizet ki ugyanazon magánszemélynek az összevont adóalapba tartozó e § szerinti jövedelmet, akkor kifizetésenként az adóév elejétől kezdődően a jövedelmeket összesítenie kell, és ennek alapján az adótábla szerint kiszámított adót csökkentenie kell az általa már korábban levont adóelőleg összegével és az így kiszámított adókülönbözetet kell adóelőlegként levonnia (göngyölítéses módszer)." ...
A munkáltató számára előírt előlegfizetés szabályozását a 47. § tartalmazza:
"(1) A munkáltatónak az általa havonta kifizetett munkaviszonyból származó rendszeres jövedelemből az adott havi rendszeres jövedelem tizenkétszerese szerint várható számított adó egytizenketted részét kell adóelőlegként figyelembe vennie."
E főszabálytól történő eltéréseket: nyugdíj mellett munkaviszonyból származó jövedelem, munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem, nyugdíj melletti munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelem esetében követendő szabályozást a (2)-(4) bekezdések tartalmazzák.
A bérhez kapcsolódó adójóváírásra figyelemmel a bér mellett egyéb jövedelemmel rendelkezők összevont adóalapjából az 1996. évben hatályos törvény szerint igen bonyolult rendszerben "számított adó"-ból két adótábla alkalmazásával kellett megállapítani az adót.
Az 1997. január 1-jével hatálybalépett Szja2. tv. a számítás bonyolultságát, a kettős tábla alkalmazását kiiktatta, de az alapelgondolást, a bérjövedelmek számára biztosított adójóváírás intézményét fenntartotta.
Ennek mértéke a hatályos Szja tv. 33. § (1) bekezdése szerint változott.
Mivel a szabályozás lényege a törvény időközi módosításai után is változatlanul fennmaradt, az Alkotmánybíróság elsőként az Szja tv. adójóváírásról szóló 33. § rendelkezései alkotmányosságát vizsgálta meg. Azt nevezetesen, hogy a bérjövedelmek után járó adójóváírás jelent-e hátrányos megkülönböztetést az egyes jövedelmek között, sérti-e az indítványozók által említett Alkotmány 70/A. § és a 70/I. §-ait.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az 1996. évtől az adójóváírás intézménye a bérből származó jövedelmek adóját csökkentő adókedvezményként került bevezetésre.
Mivel az adójóváírás adókedvezmény, az Alkotmánybíróság az érintett rendelkezések alkotmányossági vizsgálatánál is irányadónak tekinti a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában kifejtett álláspontját:
"Az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok egyik alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az adókról, az illetékekről, a vámokról stb. szóló törvények állapítják meg. Az említett törvények megalkotása során az Országgyűlés rendszerint kedvezményeket is nyújt a jogszabály címzettjeinek meghatározott köre számára, illetőleg bizonyos tevékenységfajtákra vagy árucikkekre. Amíg azonban a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga.
A mentességek és a kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogokra - pl. az egészséges környezethez vagy a szociális biztonsághoz való jogra, - de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek, kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotó mérlegelésénél nem jogi, hanem egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellentétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után." (ABH 1992. 280, 281.)
Ehhez képest az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálta az indítványokkal érintett rendelkezések vonatkozásában, hogy a jogalkotó politikai mérlegelése során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy önmagában nem alkotmányellenes az, ha a jogalkotó gazdasági, szociális vagy más pénzügyi megfontolásokból úgy döntött, hogy a jövedelmek közül a bérjövedelmek után fizetendő adóból adókedvezményt nyújt, más jövedelemtulajdonosok esetében pedig nem.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint, minthogy az adójóváírás, vagyis a bérjövedelmek adójára vonatkozó adókedvezmény, az Szja tv. 33. §-ában foglaltak szerint, mind a tisztán bérből és fizetésből élők, mind a bérjövedelem mellett egyéb jövedelemmel rendelkező csoportok esetében is biztosított, alkotmányellenes megkülönböztetés nem állapítható meg. Az ugyanis, hogy a jövedelem-összevonás szabályára figyelemmel másként alakul ennek kapcsán a két jövedelmi csoportba tartózó adóalanyok jövedelemadója, nem eredményezi az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét, s nem sérti a 70/I. §-t sem. Ilyen összefüggésben nem valósul meg az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésének "Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármely különböztetés nélkül egyenlő bérhez van joga" alkotmányos elvének sérelme sem.
Ezért az Alkotmánybíróság az Szja tv. 33. § elleni indítványokat elutasította.
2. Vizsgálta az Alkotmánybíróság az adóelőleg szabályok kifogásolt rendelkezéseit is.
Elöljáróban megállapította, hogy az adóelőleg jogintézménye nem alkotmányellenes. A jogalkotó dönthet úgy, hogy az adóbevétel folyamatosságának biztosítása érdekében az adóévre vonatkozóan várható bevétel egy részére már év közben igényt tart. A jogalkotó e vonatkozásban is kötve van azonban alkotmányos előírásokhoz, elsődlegesen az Alkotmány 70/I. §-sában arányosság követelményéhez.
Az Alkotmánybíróság a 35/1997. (VI. 11.) AB határozatában erről a következő, - a jelen ügyben is irányadó - megállapítást tette:
"Az Alkotmánybíróság rámutat arra: az előleg jogi természetéből következik, hogy bizonyos átmeneti aránytalanságok lehetségesek az előleg címén befizetett összeg és az adófizetési kötelezettség teljes összege között. Ez azonban a végleges elszámoláskor kiegyenlítődik.
Az adóelőleg kiszámítására nézve a törvényalkotó általában többféle - alkotmányellenesnek nem minősíthető - szabályozási módot is kialakíthat. Ezeket a számítási módokat általában az jellemzi, hogy az adózók egy részénél a végelszámoláskor túlfizetés jelentkezik, míg más adózókat pótlólagos befizetésre kell kötelezni. Éppen ezért az Alkotmánybíróság az adóelőleg kiszámítási módját - bizonyos alkotmányos korlátok között - adótechnikai szabályként kezeli és nem állapít meg alkotmányellenességet pusztán amiatt, mert a törvényalkotó által több, lehetséges szabályozási mód közül kiválasztott konkrét számítási előírás magában rejti annak lehetőségét: egyes adózók a végelszámoláskor bizonyos - túlfizetésként jelentkező - összeg visszaigénylésére lesznek jogosultak.
Amennyiben azonban az előleg adókulcsa oly módon kerül megállapításra, hogy azzal az adózók teljes körére és teljes bizonyossággal megállapítható lesz az adó túlfizetése, akkor az már túllép a megengedhető átmeneti aránytalanságon, lényegét tekintve az állam javára előírt kényszerhitelnyújtás a jogosult részéről." (ABH 1997. 200, 211.)
Az Szja tv. 46. § (1) bekezdésében úgy rendelkezik ugyan, hogy a kifizetőnek 39 százalék adóelőleget kell levonnia az általa kifizetett jövedelemből. Ugyanakkor az (5) bekezdés kimondja azt is, hogy amennyiben a magánszemély nyilatkozik, hogy éves jövedelme nem haladja meg a 700 ezer forintot, akkor a kifizető az adótábla szerinti %-oknak megfelelően vonhatja le az előleget. Természetesen az összeghatár átlépése esetén a 39 százaléknak megfelelő különbözetet 15 napon belül be kell fizetni, azzal, hogy a mulasztás szankciója 12 százalék különadó.
A bérjövedelem utáni adóelőleg szabálya az Szja tv. 47. § (1) bekezdésében foglaltak szerint eleve arányos. A munkáltató ugyanis a rendszeres bérből annak tizenkétszeres részére eső adó egytizenketted részét köteles levonni és befizetni. A nem rendszeres jövedelmet a munkáltató hozzáadja a havi rendszeres jövedelem tizenkétszereséhez, majd az így kapott összeg szerint kiszámított adót csökkenti a havi rendszeres jövedelem tizenkétszerese szerinti összeg adójával.
Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy az Szja tv. 46. § (1) bekezdésében és (5) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel a 47. § (1) és további bekezdéseiből nem következik az, hogy az adóelőleg az érintett adózók teljes körére és teljes bizonyossággal megállapíthatóan adótúlfizetést eredményezne. Így a szabályozás alkotmányellenessége e vonatkozásban nem állapítható meg.
Rámutat az Alkotmánybíróság arra is, hogy az Szja tv. 46. § a kifizetőkre és így a nem munkaviszonyból származó jövedelmek megszerzőire, amíg a 47. § a munkáltatókra s rajtuk keresztül a munkaviszonyból származó rendszeres és nem rendszeres bérjövedelmek megszerzőire vonatkozó adóelőleg-szabályokat tartalmazza.
Az Alkotmánybíróság már hivatkozott határozatában kifejtett álláspontját is figyelembe véve, nem eredményez hátrányos megkülönböztetést az, ha eltérő adókötelezetti csoportba tartozókra nézve eltérő adóelőleg kiszámítási módot alkalmaz a jogalkotó.
Ezért az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmére hivatkozással előterjesztett indítványokat is elutasította.
3. Az indítványozók szerint azzal, hogy a Szja tv.-ből a módosítások nyomán kikerült a 0%-os adósáv azt eredményezi, hogy a mindenkori minimálbér után is adót kell fizetni.
Ez az Alkotmány 70/E. §-át, a megélhetéshez való alapvető jogot sértő rendelkezés, amely sérti a létminimum adóztatásának tilalmára vonatkozóan nemzetközileg elismert adóztatási alapelvet is.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy 1996. január 1-jével hatályba lépett Szja tv.-el valóban megszűnt a legkisebb jövedelmek adómentessége.
Az Szja tv. 30. §-ában közölt adótábla első sávja ugyanis a 0 Ft és a 250 000 Ft közötti jövedelmet 20 százalék adókulccsal adóztatja. Vagyis a bármilyen címen szerzett minimális jövedelmet is. Formailag tehát lehetőség van a létminimumon élők jövedelmének adóztatására is.
Ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság a következőkre mutat rá:
A Magyar Köztársaság hatályos Alkotmánya - egyes demokratikus jogállamok alaptörvényeitől eltérően - sem elvi tilalmat, sem konkrét összeghatárhoz kötött tilalmat nem tartalmaz a minimális jövedelmek adóztatására nézve. Önmagában véve tehát az adómentes jövedelemsáv megszüntetése nem szükségképpen alkotmányellenes. Az Alkotmány 70/E. §-ának (1) bekezdéséből közvetlenül csak az állampolgároknak a megélhetésükhöz szükséges ellátására nézve vezethető le állami kötelezettség. Ez azonban nem kizárólag akként juthat érvényre, hogy az állam a minimális jövedelmeket egyáltalán nem adóztatja. A jog érvényre juttatása történhet úgy is, hogy az állam elvileg minden jövedelmet adókötelezettség alá von ugyan, de emellett széles körben állapít meg konkrét adómentességeket és adókedvezményeket - mint ezt az Szja tv. 7. §-a, 1. számú melléklete és VIII. fejezete teszi - emellett pedig a szociális intézményhálózat, illetőleg ellátórendszer útján alakítja ki az ún. "szociális védőhálót".
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az Szja tv. 30. §-a elleni indítványokat elutasította.
4. Nem találta megalapozottnak az Alkotmánybíróság az Szja tv. VII. fejezete egészének alkotmányellenességére vonatkozó indítványt. Az erre vonatkozó érvelések ui. lényegüket tekintve a kettős adótábla, a bérjövedelmek különböző adóztatása, az adóelőlegek eltérő szabályozása alkotmányellenességét kifogásolták, amely érveléseket az Alkotmánybíróság az egyes konkrét §-ok vizsgálatánál már elbírált. A fejezet egyéb rendelkezési tekintetében pontos alkotmányossági kifogásokat nem is jelölt meg az indítványozó.
Ezért a VII. fejezet egészének megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasította az Alkotmánybíróság.
5. Nem találta megalapozottnak az Alkotmánybíróság a Költségvetési tv. sérelmezett §-ai alkotmányellenességére vonatkozó indítványt sem.
Mind az 1994. évi CIV. tv. 6. § (1) bekezdése, az 52-53. §-ai, mind az 1995. évi CXXI. tv. 6. § (2) bekezdése, az 51-52. §-ai elleni indítványozói kifogás lényegét tekintve a közalkalmazotti bérekre szóló költségvetési előirányzat bírálatát jelenti, azok igazságtalanságát emelve ki.
Azt nevezetesen, hogy a közölt adatokból megállapíthatóan a közalkalmazottak kevesebb javadalmazást kapnak, mint azok az országgyűlési képviselők, akik az Alkotmány 20. § (2) bekezdésében foglaltak szerint "tevékenységüket a köz érdekében végzik".
Másrészt az indítványozó a jogszabályok ellentmondásaira hivatkozik.
Sem a felhozott kifogás elbírálása, sem önmagában a jogszabályok esetleges kolliziójának vizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. [26/1991. (V. 20.) AB hat., ABH 1991. 70, 72.]
Minthogy az Alkotmánybíróság az indítványt utólagos normakontrollra vonatkozó kérelemként értékelni nem tudta, s mert a felvetett problémák vizsgálatára hatásköre nincs az indítványt ezért visszautasította.
Végül az Alkotmánybíróság az indítványokban megjelölt azon rendelkezések tekintetében, amely §-ok az időközben bekövetkezett törvénymódosítások során hatályukat vesztették, kikerültek a törvényből: az Szja tv., 21. § korábbi (1) bekezdése, a 32. § (4) bekezdése, 32/A. § (2) bekezdése, 33. § (2) bekezdés a) és b), c), d), e) pontjai, 33. § (3) bekezdése, a 47. § korábbi (2) bekezdésének b) pontja és a (4) bekezdése elleni indítványok tekintetében az eljárást megszüntette.
Budapest, 1998. február 24.
Dr. Sólyom László s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Ádám Antal s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Németh János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Zlinszky János s. k.,
alkotmánybíró