BH 1998.6.273 A szerencseelemeket is tartalmazó gondozási szerződés általában nem támadható meg feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással [Ptk. 201. § (2) bek., 11/1972. (VI. 30.) EüM r. 18. §].

A felperesek jogelődje az akkor 84 éves dr. S. F., valamint az alperes között 1994. augusztus 5-én létrejött megállapodás szerint az alperes egyösszegű 800.000 forint, továbbá a havi nyugdíj 80%-ának ellenében vállalta, hogy az általa működtetett szeretetotthonban haláláig biztosít dr. S. F. részére egy egyszemélyes szobát, étkezést, gondozást, orvosi ellátást, betegápolást. A szerződés 9. pontjában a felek kikötötték, hogy sem a fizetett összeg, sem pedig a biztosított férőhely nem képezi örökség tárgyát. dr. S. F. nem sokkal az otthonba való beköltözése után 1994. október 16-án bélelzáródásban elhunyt, törvényes örökösei a felperesek.

A felperesek keresetükben 640.000 forint visszafizetésére kérték az alperes kötelezését, hivatkozva a szerződés érvénytelenségére. A felperesek feltűnő értékaránytalanság és megtévesztés címén támadták a szerződést, valamint jogszabályba és jó erkölcsbe ütközés címén kérték megállapítani annak semmisségét.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, a másodfokú bíróság pedig helybenhagyta ezt az ítéleti döntést. A jogerős ítélet indokolása szerint a felek között gondozási szerződés jött létre, amelynek tartalmában fontos szerepet játszik az a kockázati (szerencse) elem, hogy a gondozott halálának időpontja bizonytalan. Ezért a tartási szerződéshez hasonlóan a gondozási szerződés feltűnő értékaránytalanság címén való megtámadására sincs általában lehetőség. A konkrét esetben pedig az alperes nem számíthatott alappal a gondozott közeli halálára, így a gondozást a szokásos kockázati tényezők mellett vállalta. Alaptalannak találta a másodfokú bíróság a felperesek semmisségre való hivatkozását is azon az alapon, hogy az alperes betéti társaság egyik tagja orvos, a másik pedig a házastársa. Az alperes orvos tagja, dr. N. A. ugyanis a szerződéskötést megelőzően nem kezelte a felperesek jogelődjét, akinek egészségügyi állapotáról a szerződéskötéskor is csak azért tájékozódott, hogy megfelelően tudja ellátni a gyógykezelést.

A jogerős ítélet ellen a felperesek éltek felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a keresetüknek helyt adó ítélet meghozatalát. Álláspontjuk szerint a bíróságok tévesen minősítették a szerződést tartási szerződésnek. A perbeli szerződés olyan atipikus szerződés, amelynél szerencseelem nem érvényesül, mert az eltartó semmit sem kockáztat, hiszen költségeit az eltartott befizetése fedezi. Tévesen ítélték meg a bíróságok a szerződés semmisségét is, mert dr. N. A.-nak mint orvosnak módja volt azt megítélni, hogy az eltartott egészségügyi állapotára tekintettel az alperes bt. szempontjából gazdaságilag kifizetődő-e a szerződés megkötése.

Az alperesek ellenkérelme s jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.