11/1972. (VI. 30.) EüM rendelet

az egészségügyi dolgozók rendtartásáról

Az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény (a továbbiakban: Tv.) végrehajtásáról és az egészségügyi miniszter jogköréről rendelkező 16/1972. (IV. 29.) MT rendelet 31., 33. és 37. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a belügyminiszterrel, a honvédelmi miniszterrel, az igazságügy-miniszterrel és a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszterrel, valamint az ügykörét érintő rendelkezések tekintetében a pénzügyminiszterrel, a Szakszervezetek Országos Tanácsával és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetével 3 egyetértésben a következőket rendelem:[1]

Az orvosok és a gyógyszerészek országos nyilvántartása [A Tv. 70. §-ának (1) bekezdéséhez]

1. §[2]

2. §[3]

3. §[4]

4. §[5]

5. §[6]

6. §[7]

7. §[8]

8. § (1) Az egyéb egészségügyi képesítéssel rendelkező szakdolgozót (a továbbiakban: egészségügyi szakdolgozó) az erre feljogosított vezető a (2) bekezdésben megállapított feltételek mellett megbízhatja a népjóléti miniszter által külön meghatározott - az orvosi tevékenység körébe tartozó - ténykedések végzésével.

(2) Az (1) bekezdés alapján az egészségügyi szakdolgozót a népjóléti miniszter által meghatározott ténykedések közül csak azok végzésével szabad megbízni, amelyekre kellőképpen kiképezték, azokkal kapcsolatban az egészségügyi szakdolgozó gyakorlati tudását megvizsgálták, és azoknak végzésére alkalmasnak találták.

(3) A egészségügyi szakdolgozó részére a megbízást írásban kell megadni. A megbízás megadásával egyidejűleg az egészségügyi szakdolgozót ki kell oktatni a ténykedések végzésével kapcsolatos fegyelmi és büntetőjogi felelősségére. A megbízás bármikor visszaadható. A visszavonást indokolni kell.

(4)[9] Az egészségügyi szakdolgozó az orvosi tevékenység körébe tartozó tevékenységek közül csak azokat végezheti, amelyek végzésére írásban megbízást kapott, azt is csak az orvos által megadott rendelkezések, illetőleg szempontok szerint. A tevékenység utasítás szerinti végzéséért az egészségügyi szakdolgozó a felelős.

(5) A vizsgázott fogász a fogorvoslás körébe tartozó ténykedések közül - külön megbízás nélkül - a népjóléti miniszter által meghatározott ténykedéseket végezheti.

9. § (1) Gyógyszertári asszisztens a 8. §-ban megállapított feltételek mellett megbízható a népjóléti miniszter által meghatározott - a gyógyszerészi tevékenység körébe tartozó - ténykedések végzésével.

(2) A 8. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezések értelemszerűen irányadók a gyógyszertári asszisztensekre is.

Az egészségügyi szakdolgozói képesítéshez kötött tevékenység folytatásának feltételei (A Tv. 73. §-ához)

10. § Az egészségügyi szakdolgozók országos nyilvántartását a népjóléti miniszter utasítással szabályozza.

Az egészségügyi képesítéshez kötött tevékenységgel kapcsolatos magatartás (A Tv. 74-75. §-ához)

Az orvos, gyógyszerész és egyéb felsőfokú képesítésű dolgozó magatartása általában

11. § Az orvosnak tevékenységében és magánéletében a szocialista erkölcs szabályainak megfelelően olyan magatartást kell tanúsítania, amely az orvosi hivatásba vetett bizalmat és az orvosi hivatás erkölcsi tekintélyét biztosítja.

12. § (1) Az orvosnak orvostársa irányában olyan magatartást kell tanúsítania, amellyel biztosítja annak megbecsülését és orvosi tevékenysége iránti bizalmat. Az orvos más orvos képzettségét (vizsgálati módszereit, a kórismére vonatkozó megállapításait, gyógyító eljárását, műtői készséget stb.) magatartását a beteg, illetőleg a beteg hozzátartozója, az ápoló személyzet és általában nem illetékes személy előtt nem bírálhatja.

(2) Az orvosi tanácskozásra (konzíliumra) hívott orvos a beteg (hozzátartozója) előtt a kezelőorvos gyógykezelésének módját nem bírálhatja, és ha a kezelőorvos orvosi tevékenységében hibát észlel, vagy a beteg megfelelő gyógykezelése tekintetében eltérő a szakmai véleménye, véleményét szükség esetében a beteg (hozzátartozója) előtt csak oly módon közölheti, hogy ezzel a kezelőorvos iránti bizalmat ne ingassa meg.

(3) Az orvos a hozzá beosztott orvost és egészségügyi szakdolgozót a beteg vagy más illetéktelen személy előtt nem részesítheti bírálatban vagy megintésben. Az orvos a beteg vagy más személy előtt a gyógyszerész tevékenységét nem bírálhatja, és nem tehet olyan kijelentést, amely alkalmas arra, hogy a gyógyszerész iránti bizalmat megingassa. Az orvos a beteg vagy más illetéktelen személy előtt nem bírálhatja más gyógyintézet működését.

(4) Ha az orvos bármely orvos orvosi tevékenységében nyilvánvaló hibát észlel, köteles erre megfelelő módon az orvos figyelmét felhívni, szükség esetében annak felettes szervét tájékoztatni.

(5)[10] Az orvos a közvetlen betegellátó tevékenység során, az orvosi tevékenység jellegétől függően, nem végezhet a beteg ellátásával közvetlenül össze nem függő olyan más tevékenységet, amely az egészségügyi ellátás biztonságát, a beteg életét, testi épségét veszélyeztetheti, kivéve, ha azt más, az orvos ellátási kötelezettségébe tartozó beteg azonnali ellátása vagy az ellátást nyújtó orvostól független, elháríthatatlan külső ok indokolja.

13. § (1) Az orvos köteles egyrészt önképzéssel, másrészt a szervezett továbbképzésre biztosított lehetőség igénybevételével magát rendszeresen továbbképezni annak érdekében, hogy orvosi tevékenységét az orvostudomány mindenkori állásának megfelelően végezhesse, és az megfeleljen a szocialista egészségügy követelményének.

(2) Minden orvos felelős a hozzá beosztott, csoportjába tartozó, illetőleg felügyelete, irányítása, ellenőrzése alatt álló orvosok szakmai fejlődéséért és magatartásáért.

14. § A gyógyszerészre és a gyógyító-megelőző ellátás keretében foglalkoztatott egyéb felsőfokú képzettségű dolgozóra (pszichológus stb.) értelemszerűen a 11-13. §-okban foglalt rendelkezések az irányadók.

Az egészségügyi szakdolgozók magatartása általában

15. § Az egészségügyi szakdolgozók feladataikat hivatásukból folyó felelősségük tudatában a jogszabályok megtartásával, valamint a munkájukat közvetlenül irányító orvos (gyógyszerész) által megadott rendelkezések, illetőleg szempontok szerint kötelesek végezni.

16. § (1) Az egészségügyi szakdolgozónak munkakörében olyan magatartást kell tanúsítania, amely őt e tevékenységének folytatásához megkívánt megbecsülésre és bizalomra méltóvá teszi.

(2) Az egészségügyi szakdolgozónak olyan magatartást kell tanúsítania, amellyel biztosítja dolgozótársának megbecsülését és tevékenysége iránti bizalmat.

(3) Az egészségügyi szakdolgozó az orvos (gyógyszerész) tevékenységével kapcsolatban a beteg, a beteg hozzátartozója vagy más illetéktelen személy előtt nem tehet olyan kijelentést, amely alkalmas arra, hogy az orvosba (gyógyszerészbe) vetett bizalmat megingassa.

(4) Ha az egészségügyi dolgozó bármely egészségügyi dolgozó tevékenységében hibát észlel, köteles erre az egészségügyi dolgozó figyelmét megfelelő módon felhívni, szükség esetében felettes szervének bejelenteni.

(5) Az orvos, a felettes szerv felelős a hozzá beosztott, csoportjába tartozó, illetőleg felügyelete, irányítása, ellenőrzése alatt álló egészségügyi szakdolgozók szakmai fejlődéséért és magatartásáért.

(6)[11] Az egészségügyi szakdolgozó az egészségügyi ellátás nyújtása során, a kapott orvosi utasításra is figyelemmel, a 12. § (5) bekezdésében foglalt magatartási szabályoknak megfelelően jár el.

Összeférhetetlenség

17. §[12]

18. § (1) Az orvos, illetőleg a vele közös háztartásban élő hozzátartozója az orvos rendszeres gyógykezelése alatt álló vagy arra rászoruló beteggel, valamint az orvos ellátási körébe tartozó személlyel tartási (életjáradéki, öröklési) szerződést nem köthet.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt tiltó rendelkezés vonatkozik az egészségügyi szakdolgozóra, illetőleg a vele közös háztartásban élő hozzátartozóra is az egészségügyi szakdolgozó ellátási körébe tartozó személlyel kapcsolatban.

Az ingyenes ellátásra jogosult betegekkel kapcsolatos magatartás

19. § (1) Az állami egészségügyi szolgálatnál munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszonyban álló orvosnak olyan magatartást kell tanúsítania, amely a munkakörében ellátott állampolgárt (beteget) meggyőzi arról, hogy a részére nyújtott szakszerű gyógykezelés (ellátás) ingyenes, és ezért tőle anyagi vagy egyéb előny nem jár. Ilyen magatartást kell tanúsítania a beteg hozzátartozójával szemben is.

(2) Az állami egészségügyi szolgálatnál munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszonyban álló orvosnak e munkakörében a gyógykezelést (ellátást) ingyen kell biztosítania. Sérti az ingyenesség elvét és a szocialista etikát, ha olyan szellemet alakítanak ki vagy tűrnek meg, amelyben redszeressé válik, hogy a betegtől (hozzátartozójától) anyagi juttatást fogadnak el. Fegyelmi, súlyosabb esetben büntetőeljárást von maga után, ha az orvos bármikor anyagi vagy egyéb előnyt kér. A beteg (hozzátartozója) által önként felajánlott juttatást tilos elfogadni

- a betegnek gyógyintézetbe (kórházba, klinikára, szanatóriumba, gyógyfürdő intézménybe stb.) való elhelyezéséért, illetőleg felvételéért (helybiztosításáért),

- a munkára, illetőleg a szakmára (pályára) egészségügyi szempontból való alkalmasságának, a keresőképességnek, a rokkantság fokának és a megmaradt munkaképesség mértékének és minőségének, a további foglalkoztatás feltételeinek elbírálásáért,

- minden olyan egyéb ténykedésért, amely hatósági vagy államigazgatási jellegű tevékenységnek minősül (orvosi bizonyítvány, orvosi látlelet kiállítása, segélyre való jogosultság igazolása stb.)

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezéseket értelemszerűen alkalmazni kell az egészségügyi szakdolgozókkal kapcsolatban is.

(4) A közvetlen felettesek, a felügyeleti szervek (felülvizsgáló főorvos, rendelőintézeti szakfőorvos, kórházigazgató, egyetemi docens, egyetemi tanár st.) a hozzájuk beosztott, csoportjukba tartozó, illetőleg a felügyeletük, irányításuk, ellenőrzésük alatt álló orvosokkal és egyéb egészségügyi dolgozókkal kapcsolatban felelősek a Tv. 75. §-ában és az előző (1)-(3) bekezdésekben foglalt rendelkezések és az e rendelkezésekkel kapcsolatos minisztériumi állásfoglalások megtartásáért.

(5) Az egészségügyi igazgatás és a gyógyító-megelőző ellátás keretében dolgozó szakmai vezetők feladata, hogy érvényt szerezzenek a Tv. 75. §-ában és a fenti (1)-(3) bekezdésekben foglalt rendelkezéseknek és azok szellemének, valamint az e rendelkezésekkel kapcsolatos minisztériumi állásfoglalásoknak; e feladatuk ellátásáért felelősek.

Az egészségügyi tevékenység megtagadása (A Tv. 76. §-ához)

20. § (1) Az orvosnak meg kell tagadni az orvosi tevékenységet, ha a beteg, a hozzátartozója vagy bármely más személy olyan orvosi tevékenység kifejtését kéri, illetőleg olyan orvosi tevékenység elvégzésére kívánja rábírni, amelyet jogszabály tilt [pl. csak kórházban végezhető műtétnek magánorvosi rendelőben való elvégzése, életének gyógyíthatatlan betegsége miatti kioltása (euthanázia) stb.].

(2) Az orvosnak meg kell tagadni az orvosi tevékenységet abban az esetben is, ha azt a beteg a hozzátartozója vagy bármely más személy jogszabályba ütköző cselekményhez (pl. kábítószerrel történő visszaélés elősegítéséhez) vagy a szocialista erkölcsbe ütköző cselekményhez kívánja igénybe venni.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben foglalt rendelkezések értelemszerűen vonatkoznak a gyógyszerészekre és az egészségügyi szakdolgozókra is.

21. § (1) A Tv. 76. §-ának (2) bekezdésben meghatározott esetekben a beteg magatartásának elbírálásánál tekintettel kell lenni a betegség természetére, a testi szenvedések által okozott ingerlékenyebb lelkiállapotára. A felettes szerv nem adhat engedélyt a gyógykezelés megtagadására, ha a beteg az orvost a betegsége okozta állapotában sértette meg.

(2) A Tv. 76. §-ának (2) bekezdésében megállapított esetekben sem tagadhatja meg az orvos a beteg további gyógykezelését, ha sürgős szükség áll fenn. Ilyen esetben az orvosnak mindaddig megfelelő orvosi ellátásban kell részesítenie a beteget, amíg gyógykezelését más orvos át nem vette.

A titoktartási kötelezettség (A Tv. 77-78. §-aihoz)

22. § (1) Az orvos (gyógyintézet) titoktartási kötelezettsége kiterjed az általa (gyógyintézetben) vizsgált személy, továbbá a nála (gyógyintézetben) gyógykezelés alatt álló beteg, valamint az általa (gyógyintézetben) gyógykezelt beteg egészségi állapotára vonatkozó adatokra (kórisme, betegség tünetei, kórjóslat stb.), a vizsgálat alapján szükséges vagy folyamatban lévő, illetőleg befejezett gyógykezelés jellegére - ideértve a gyógyszeres kezelést is -, a megbetegedés körülményeire és a vizsgálattal vagy a gyógykezeléssel kapcsolatban megtudott egyéb adatokra.

(2) Az orvost a titoktartási kötelezettség azzal az orvossal és egészségügyi szakdolgozóval szemben is köti, aki az orvosi vizsgálatban, a kórisme megállapításában, illetőleg a gyógykezelésben (műtétnél) nem működött közre, kivéve, ha az adatok közlése a kórisme megállapítása vagy a beteg további gyógykezelése érdekében szükséges.

(3) Az (1) bekezdésben megállapított adatokkal kapcsolatban a gyógyszerészt továbbá az egészségügyi szakdolgozót, valamint az egészségügyi képesítéssel nem rendelkező személyt is köti a titoktartási kötelezettség, ha az adatot foglalkozása, közmegbizatása körében vagy tanulmányai során tudta meg.

23. § (1) Az orvost (gyógyintézetet), továbbá a gyógyszerészt, valamint az egészségügyi szakdolgozót és az egészségügyi képesítéssel nem rendelkező személyt nem köti titoktartási kötelezettség

a) a 24-27. §-okban megállapított esetekben, továbbá, ha

b) az adat közlésére más jogszabály kötelezi, illetőleg arra lehetőséget ad,

c) az adat közlését a Tv., illetőleg a végrehajtása tárgyában kiadott jogszabály végrehajtása szükségessé teszi,

d) az adat közlésére az érdekelt személy felhatalmazza.

(2) A heveny fertőző beteg lakásának (szobájának, lakrészének) bejáratára kifüggesztett, a belépést megtiltó tilalmi lap nem sérti a titoktartási kötelezettséget.

(3) Az, aki a 26., illetőleg 27. § vagy más jogszabály alapján közölt - a 22. § (1), illetőleg (2) bekezdésének hatálya alá eső - adatról (adatokról) munkakörében tudomást szerzett, azokat más, illetéktelen személlyel nem közölheti, azokkal kapcsolatban köti a titoktartási kötelezettség.

24. § (1) Az orvos az általa vizsgált, illetőleg a gyógykezelés alatt álló beteggel kapcsolatban az egészségi állapotra vonatkozó adatokat (a kórismét, a betegség tüneteit, a kórjóslatot stb.) és a szükséges, illetőleg folyamatban levő gyógykezelés jellegét a betegen kívül annak hozzátartozójával (52. §) közölheti. A cselekvőképes nagykorú beteg tiltakozása ellenére az orvos a hozzátartozóval csak a gyógykezelés érdekében szükséges adatokat közölheti. A beteg gyógykezelése érdekében szükséges adatokat az orvos a beteg gondozójával is közölheti.

(2) Az orvos a megbetegedés körülményeit és a vizsgálattal, illetőleg gyógykezeléssel kapcsolatban megtudott egyéb adatokat - a 28. §-ban foglalt rendelkezés figyelembevételével - a gyógykezelés tartama alatt kiskorú, valamint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú beteg esetében a beteg hozzátartozójával közölheti. Cselekvőképes nagykorú beteg hozzátartozójával, továbbá a beteg gondozójával (tekintet nélkül arra, hogy a beteg kiskorú vagy cselekvőképes, illetőleg cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú-e) az orvos a megbetegedés körülményeit és az említett adatokat - a 28. §-ban foglalt rendelkezések figyelembevételével - csak akkor közölheti, ha azok közlése a beteg eredményes gyógykezelésének (gyógyulásának) biztosítása érdekében szükséges.

(3) A titoktartási kötelezettség a beteg gyógykezelésének befejezése után is fennáll. Ennek megfelelően az orvos (gyógyintézet) az (1) bekezdésben említett adatokat a vizsgálat (gyógykezelés) befejezése után a betegen kívül szintén csak annak hozzátartozójával közölheti. A cselekvőképes nagykorú beteg tiltakozása esetében az orvos (gyógyintézet) - ha a tiltakozásról tudomása van - az adatokat a hozzátartozóval nem közölheti. A megbetegedés körülményeit és a vizsgálattal (gyógykezeléssel) kapcsolatban megtudott egyéb adatokat az orvos (a gyógyintézet) a vizsgálat (gyógykezelés) befejezése után - a 28. §-ban foglalt rendelkezés figyelembevételével - a hozzátartozóval csak abban az esetben közölheti, ha a megvizsgált (gyógykezelt) a hozzátartozónak az adatok közlése iránti kérelme előterjesztésekor is még kiskorú, illetőleg cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú.

25. § Testi sérülés, illetőleg ebből származó betegség esetében a gyógyító-megelőző orvosi munkakörben munkaviszonyban álló orvos köteles az általa vizsgált, gyógykezelt sérült, ha a sérült kiskorú, illetőleg cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú, a hozzátartozója részére - kérelmére - az erre a célra rendszeresített "Orvosi látlelet és vélemény" elnevezésű nyomtatványűrlapon orvosi látleletet kiállítani.

26. § (1) A beteg vizsgálatát, illetőleg gyógykezelését végző orvos megkeresésére az az orvos, aki a beteget korábban vizsgálta, illetőleg gyógykezelte, köteles a beteg vizsgálatával és gyógykezelésével kapcsolatban kért adatokat a megkereső orvossal közölni. Ez a rendelkezés irányadó a gyógyintézetekre is az ott vizsgált, illetőleg gyógykezelt betegekkel kapcsolatban.

(2)[13] Az illetékes első fokú vagy másodfokú egészségügyi hatóság, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat valamint a Népjóléti Minisztérium megkeresésére az orvos (gyógyintézet) köteles az általa (gyógyintézetben) megvizsgált, illetőleg gyógykezelt beteg egészségi állapotára vonatkozó adatokat - a 28. §-ban foglalt rendelkezés figyelembevételével - a megkereső szervvel közölni, illetőleg a megkeresésben megjelölt - a vizsgálatra vagy gyógykezelésre vonatkozó - feljegyzés (kórlap stb.) másolatát az említett szervnek megküldeni.

(3) A hatósági megbízásból végzett vizsgálat eredményét az orvos köteles a megbízó hatósággal közölni.

(4) A társadalombiztosítást ellátó szerv megkeresésére az orvos (egészségügyi intézmény) köteles az általa vizsgált, illetve gyógykezelt személy egészségi állapotára vonatkozó azt az adatot, amely a társadalombiztosítási szolgáltatás nyújtásához szükséges, a megkereső társadalombiztosítási szervvel közölni.

27. §[14]

28. § Azoknak a nevét, akiktől a fertőző nemi beteg vagy fertőző nemi betegségre gyanús személy - feltevése szerint - a fertőzést kaphatta, illetőleg akiket megfertőzhetett, és akiket a Tv. 32. §-ának (3) bekezdése alapján megnevezett, az orvos (gyógyintézet) sem a beteg (fertőző nemi betegségre gyanús) hozzátartozójával, sem a 26. és 27. §-ban megjelölt vagy más szervekkel nem közölheti.

29. § (1) Műtét végzésénél a műtétet végző orvoson, a közreműködő orvosokon és egyéb egészségügyi dolgozókon, továbbá a szakmai ellenőrzésre jogosult személyeken, valamint a szükséges személyzeten felül csak oktatás (továbbképzés) céljából lehet jelen orvos, orvostanhallgató, egészségügyi szakdolgozó vagy egészségügyi szakiskola (tanfolyam) növendéke. Jelen lehet továbbá az az orvos is, aki a beteget gyógykezelte, valamint az az orvos, akinek erre az illetékes kórházi osztály vezetője vagy a műtétet vezető orvos alapos indok alapján engedély adott. A műtétet végző orvos a beteg egészségügyi állapotára vonatkozó adatokat az oktatás (továbbképzés) céljából jelenlevőkkel közölheti.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések értelemszerűen irányadók az orvosi vizsgálatra és a gyógykezelésre, valamint a betegnek orvosképzés, illetőleg továbbképzés céljából történő bemutatására.

(3) Az (1) és (2) bekezdésben említett esetekben az illetékes orvosnak közölnie kell a jelenlevő személyekkel, hogy őket is köti a titoktartási kötelezettség.

30. § A gyógyító-megelőző munkakörben munkaviszonyban vagy megbízásos jogviszonyban álló orvos, valamint az Országos Mentőszolgálat köteles az alkoholos állapota miatt általa ellátott, illetőleg gyógyintézetbe szállíttatott (szállított) személy alkoholos állapotára vonatkozó adatokat - megkeresésre - a társadalombiztosítási szervvel, a munkáltatóval és az Állami Biztosítóval közölni.

A sajtóval kapcsolatos magatartás (A Tv. 79. §-ához)

31. § Az orvos saját orvosi tevékenységéről nem adhat olyan nyilatkozatot, amely személye népszerűsítésének célját szolgálja vagy arra alkalmas.

Az orvosi, illetőleg gyógyszerészeti tevékenység kifejtésének korlátozása (A Tv. 70. §-ának (3) bekezdéséhez)

32. §[15] (1) Az az orvos, aki három évet meghaladó időn át orvosi munkakörben nem dolgozott, olyan orvosi munkakörben, ahol közvetlen orvosi szakmai felettese nincs, csak abban az esetben alkalmazható, ha kötelezi magát arra, hogy a munkaviszony megkezdésétől számított legalább három hónapon át a munkáltató, illetőleg körzeti orvosi munkakörben való alkalmazás esetén az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat által meghatározott irányú továbbképzésen részt vesz. Ez a rendelkezés vonatkozik arra az újonnan végzett orvosra is, aki oklevelének megszerzésétől számított három éven belül orvosi munkakörben nem dolgozott.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések a gyógyszerészekre is vonatkoznak.

Az orvosi, illetőleg a gyógyszerészeti tevékenység folytatásáról való eltiltás belátási képesség csökkenése miatt (A Tv. 71. §-ához)

33. §[16] (1) A kórház elmeosztályán, illetőleg ideg- és elmeosztályának elmerészlegén (a továbbiakban: elmeosztály) ápolás alatt álló orvosnak az elmeosztályról való elbocsátásáról az elmeosztály vezetője köteles az orvos állandó lakóhelye szerint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézetét értesíteni, ha az orvosi tevékenység folytatásától való eltiltása mutatkozik szükségesnek. Az értesítéshez csatolni kell a részletes kórrajzot (kórleletet), valamint az elmeosztály vezetőjének szakvéleményét.

(2) Ha a fővárosi (megyei) idegbeteg-gondozó intézetben gyógykezelés alatt álló orvos elmeállapota olyan súlyos, hogy az orvosi tevékenység folytatásától való eltiltása mutatkozik szükségesnek, az idegbeteg-gondozó intézet vezetője köteles erről - a részletes kórrajz (kórlelet) és a szakvélemény egyidejű megküldésével - az orvos állandó lakóhelye szerinti Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézetét értesíteni.

(3) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézete köteles a fővárosi (megyei) vezető elmeszakfőorvossal megvizsgáltatni azt az orvost, akinél - értesülés szerint - elmebetegség gyanúja áll fenn, és gyógykezelés alatt nem áll. A fővárosi (megyei) vezető elmeszakfőorvos a vizsgálat eredményéről értesíti az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézetet. Ha az orvosnak az orvosi tevékenység folytatásától való eltiltása mutatkozik szükségesnek, a fővárosi (megyei) vezető elmeszakfőorvos az értesítéshez szakvéleményét és a kórrajzot (kórleletet) csatolja.

(4) Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézete az előző bekezdések alapján megküldött kórrajzot (kórleletet) és az elmeosztály vezetőjének (fővárosi, megyei idegbeteg-gondozó intézet vezetőjének, fővárosi, megyei vezető elmeszakfőorvosnak) szakvéleményét felterjeszti a népjóléti miniszterhez, és kéri az orvosi vélemény felülvizsgálatát.

34. § (1) Ha a népjóléti miniszter felülvizsgálati vélemény szerint az orvos orvosi tevékenység folytatására nem alkalmas, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézete a Tv. 71. §-ának (1) bekezdése alapján az orvost az orvosi tevékenység folytatásáról határozattal eltiltja.

(2) A Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézete köteles a felülvizsgálati véleményben megállapított időben a népjóléti minisztertől az orvosi tevékenység folytatásától eltiltott orvos elmeállapotának megvizsgálását és alkalmassága tekintetében felülvizsgálati véleményt kérni.

(3) Ha a népjóléti miniszter újabb felülvizsgálati véleménye szerint az orvos orvosi tevékenység folytatására már alkalmas, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézetének az (1) bekezdés alapján hozott határozatát azonnal hatálytalanítani kell. Ha pedig a népjóléti miniszter felülvizsgálati véleménye szerint az orvos orvosi tevékenység folytatására továbbra sem alkalmas, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Megyei Intézete az orvost az orvosi tevékenység folytatásától határozattal tovább eltilthatja, és a (2) bekezdésben foglaltak szerint jár el.

35. § A 33. és 34. §-ban foglalt rendelkezések irányadóak abban az esetben is, ha az orvos belátási képességének szellemi fogyatkozás vagy valamilyen kóros szenvedély (kábítószer vagy alkohol kóros élvezete stb.) miatt bekövetkezett csökkenés folytán orvosi tevékenység folytatására nem alkalmas.

36. § A gyógyszerésznek elmebetegségre, illetőleg belátási képességének szellemi fogyatkozás vagy valamilyen kóros szenvedély (kábítószer, vagy alkohol kóros élvezete stb.) miatt bekövetkezett csökkenése folytán a gyógyszerészeti tevékenység folytatásától való eltiltására a 33. és 34. §-ban foglalt rendelkezések az irányadók.

37. § (1) Ha az elmeosztály vezetőjének vagy a fővárosi (megyei) idegbeteg-gondozó intézet vezetőjének szakvéleménye szerint az orvostudományi egyetem hallgatója elmebetegsége miatt az oklevél megszerzése esetén orvosi, illetőleg gyógyszerészeti tevékenység folytatására nem alkalmas, az orvostudományi egyetem rektora az orvosi szakvéleményt és a kórrajzot (kórlelet) felterjeszti a népjóléti miniszterhez, és kéri az orvosi vélemény felülvizsgálatát.

(2) Az orvostudományi egyetem rektora köteles a fővárosi (megyei) vezető elmeszakfőorvossal megvizsgáltatni az egyetemnek azt a hallgatóját, akinél - értesülés szerint - elmebetegség gyanúja áll fenn, és gyógykezelés alatt nem áll. A fővárosi (megyei) vezető elmeszakfőorvos a vizsgálat eredményéről értesíti az orvostudományi egyetem rektorát. Ha az egyetemi hallgatónak a tanulmányok folytatásától való felfüggesztése mutatkozik szükségesnek, a fővárosi (megyei) vezető elmeszakfőorvos az értesítéshez a szakvéleményét és a kórrajzot (kórleletet) csatolja. A rektor a szakvéleményt és a kórrajzot (kórleletet) felterjeszti a népjóléti miniszterhez, és kéri az orvosi vélemény felülvizsgálatát.

(3) Ha a népjóléti miniszter felülvizsgálati véleménye azonos az elmeosztály (idegbeteg-gondozó intézet) vezetőjének, illetőleg a fővárosi (megyei) vezető elmeszakfőorvosnak szakvéleményével, az orvostudományi egyetem rektora az egyetemi hallgatót felfüggeszti a tanulmányok folytatásától. A felfüggesztett egyetemi hallgató két év eltelte után kérheti elmeállapotának újbóli felülvizsgálatát.

(4) Az (1)-(3) bekezdésben foglalt rendelkezések irányadók abban az esetben is, ha az orvostudományi egyetem hallgatója belátási képességének szellemi fogyatkozás vagy valamilyen kóros szenvedély (kábítószer vagy alkohol kóros élvezete stb.) miatt bekövetkezett csökkenése folytán az oklevél megszerzése esetén orvosi, illetőleg gyógyszerészeti tevékenység folytatására nem lesz alkalmas.

38. § (1) A népjóléti miniszter a felülvizsgálati véleményét az Egészségügyi Tudományos Tanács (a továbbiakban: ETT) Igazságügyi Bizottsága véleményének bekérése után adja meg.

(2) Az ETT Igazságügyi Bizottsága véleményének megadása előtt az orvost (gyógyszerészt, orvostudományi egyetem hallgatóját) a bizottság szakértőjével megvizsgáltatja.

(3) Orvos és gyógyszerész esetében az ETT Igazságügyi Bizottsága, ha véleménye szerint az orvos (gyógyszerész) orvosi (gyógyszerészi) tevékenység folytatására nem alkalmas, egyben véleményt nyilvánít abban a kérdésben is, hogy mennyi idő múlva kell az orvos (gyógyszerész) elmeállapotát újból felülvizsgálni. Az ETT Igazságügyi Bizottsága az orvos (gyógyszerész) elmeállapotának felülvizsgálatára két évnél hosszabb időt nem javasolhat.

Az orvosok magángyakorlata (A Tv. 81. §-ának (1) bekezdéséhez)

39-49. §[17]

Az egészségügyi szakdolgozók egészségügyi magántevékenysége (A Tv. 81. §-ának (2) bekezdéséhez)

50. §[18]

Záró rendelkezések

51. §[19] (1) Első fokú egészségügyi hatóság: a fővárosi kerületi tanács és a városi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve, valamint a járási, illetőleg a megyei városi kerületi hivatal.

(2) Másodfokú egészségügyi hatóság: a fővárosi, a megyei és a megyei városi tanács végrehajtó bizottságának egészségügyi feladatot ellátó szakigazgatási szerve.

52. § A Tv. tizedik részének I. és II. fejezetében és az e rendeletben foglalt rendelkezések alkalmazása szempontjából hozzátartozó:

a) kiskorú beteg esetében annak törvényes képviselője (vérszerinti szülő, örökbefogadó, gyám), nagykorú egyenesági rokona és nagykorú testvére,

b) cselekvőképes nagykorú beteg esetében a vele együttélő házastársa (élettársa), nagykorú egyenesági rokona és nagykorú testvére,

c) cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes nagykorú beteg esetében annak törvényes képviselője (gondnoka), vele együttélő házastársa (élettársa), nagykorú egyenesági rokona és nagykorú testvére,

d) orvos, illetőleg egészségügyi szakdolgozó (18. §) esetében a házastárs (élettárs), az egyenesági rokon, a testvér és a testvér házastársa.

53. § (1) Ez a rendelet az 1972. évi július hó 1. napján lép hatályba. Egyidejűleg hatályát veszti:

- az orvosi rendtartásról szóló 1959. évi 8. törvényerejű rendelet, valamint az annak hatálybalépéséről szóló 51/1959. (XII. 31.) Korm. rendelet végrehajtása tárgyában kiadott 8/1959. (XII. 31.) EüM rendelet,

- a beteg vizsgálatára és gyógykezelésére vonatkozó egyes adatok közléséről szóló 8/1962. (XI. 3.) EüM rendelet,

- az orvosi magángyakorlat engedélyezésének feltételeiről szóló 5950/1962. (Eü. K. 23.) EüM utasítás.

(2) A fegyveres erők és a fegyveres testületek egészségügyi szolgálata keretében dolgozókra vonatkozó rendelkezéseket az illetékes miniszter állapítja meg.