BH 1981.5.174 I. Ha a bűncselekmény elkövetése a terhelt alkoholista életmódjával függ össze, a kényszergyógyítás elrendelése nem mellőzhető azon a címen, hogy az államigazgatási hatóság már elrendelte a terhelt kötelező gondozását és gyógykezelését [Btk. 75. §, 9/1965. (VIII. 23.) IM sz. r. 43/A. §.]

II. Kiskorú veszélyeztetése annyi rendbeli bűncselekmény, ahány kiskorú testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését az elkövető veszélyeztette [Btk. 195. § (1) bek., 12. § (1) bek].

A járásbíróság a terheltet kiskorú veszélyeztetésének bűntette és 2 rb. könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évi és 2 hónapi - börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, valamint a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terheltet a járásbíróság az 1975. évben ifjúság elleni bűntett miatt 5 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte.

A terhelt alkoholista, évek óta nagy mértékben fogyaszt szeszes italt és ittas állapotban családjával rendszeresen veszekszik, szüleit, feleségét, az 1974. 1975. és 1978. években született gyermekeit tettlegesen bántalmazza.

A terhelt a vádbeli napon este ittas állapotban érkezett haza a lakására, és amikor ittasságát a felesége kifogásolta, közöttük veszekedés kezdődött. A terhelt a szobában levő heverőben megbotlott, legidősebb gyermeke ezen aludt és a földre esett. Ezután a terhelt az arcán és testének különböző helyein kézzel ütlegelte a gyermeket, aki a bántalmazás következtében 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. A veszekedésre a szobában alvó másik két gyermek is felébredt, ezért a terhelt az 5 éves és a 2 éves gyermekét is megverte. Ezek után a terhelt gyermekét olyan erővel dobta le a heverőre, hogy annak szemhéja felrepedt és 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.

A terhelt néhány nappal később éjjel az apját, az anyját és feleségét a gyermekek előtt megöléssel fenyegette. A család félelmében az ablakon keresztül menekült ki a lakásból és az éjszakát az udvaron töltötték.

Az igazságügyi pszichológus-szakértő véleménye szerint a terhelt által tanúsított magatartás a legidősebb iskolás korú gyermeke értelmi fejlődését károsan befolyásolta, idegrendszere fejlődésében a sérülés jelei már megmutatkoznak és ha az ártó hatás nem szűnik meg, a személyiségfejlődés zavarához vezethet.

A terhelt az előzőekben megállapított magatartásával három kiskorú gyermeke testi, értelmi és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztette.

A büntető eljárás megindítása után a városi tanács egészségügyi osztálya határozatával elrendelte a terhelt kötelező gondozását és gyógykezelését.