A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27544/2007/5. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ENERGIAÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2001. évi CX. törvény (Vet.) 10. §, 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 72. §, 114. §] Bírók: Bacsa Andrea, Borsainé dr. Tóth Erzsébet, Fehérné dr. Tóth Kincső

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.30033/2007/11., *Fővárosi Ítélőtábla Kf.27544/2007/5.*

***********

Fővárosi Ítélőtábla

2.Kf.27.544/2007/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Szecskay Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Grósz Katalin ügyvéd által képviselt felperesnek a Hernádi és Kovács Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Hernádi Eleonóra ügyvéd által képviselt Magyar Energia Hivatal (1081 Budapest, Köztársaság tér 7., Hiv.szám: ...) alperes ellen energiaügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2007. évi szeptember hó 28. napján kelt 4.K.30.033/2007/11. számú ítélete ellen a felperes által 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2008. évi június hó 25. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 15.000 (azaz tizenötezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

Az alperes 2003. évi január hó 1. napján a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény (a továbbiakban: Vet.) 10.§-ának i) pontja alapján kiadta a közüzemi szolgáltatói engedélyes által biztosított villamos energia közüzemi szolgáltatás minimális minőségi követelményeit és elvárt színvonalát megállapító 140/2003. számú határozatát, majd a beérkezett panaszok, a nemzetközi, ezen belül is az európai szabályozó hatóságok tapasztalatai alapján értékelte annak teljesülését. Az alperes a ... számú határozatát 2003. február 5. napján (a ... számú határozattal) és 2003. évi december hó 30. napján (az ... számú határozattal) módosította.

Az évenkénti értékelések alapján arra a következtetésre jutott az alperes, hogy a meghatározott követelményszintek már nem minden esetben hatnak ösztönzőleg az engedélyesekre, és a követelményszintek betartása sem eredményez minden esetben elégséges minőségű szolgáltatást, ezért egy kiegyensúlyozottabb és részletesebb tartalommal bíró ösztönző rendszer kialakítását célozta meg.

Ennek keretében 2006. évi szeptember hó 27. napján az engedélyesek, a fogyasztói oldal képviselői, az érintett önkormányzatok, államigazgatási szervek és az alperes szakértő képviselői egyeztetést folytattak le az ügyfélszolgálati irodák bezárása, a személyes ügyfélkapcsolatok alakítása tárgyában.

Ezt követően az alperes - a lefolytatott egyeztetésre és arra is figyelemmel, hogy az engedélyköteles tevékenység elvárt szintje, továbbá minimális minőségi követelményei korszerűsítésre kerüljenek - 2006. évi november hó 27. napján kiadott ... számú határozatával 2007. évi január hó 1. napjával az A. melléklet szerint állapította meg a közüzemi szolgáltatói engedélyesi tevékenységre vonatkozóan az ügyfélkapcsolati szolgáltatás-minőség elvárt színvonalát és minimális követelményeit. Előírta, hogy a teljesítésről a B. melléklet szerinti számítások alapján éves jelentést kell leadni a következő év márciusáig, mely jelentés adatai megbízhatóságának garanciális szabályait a C. mellékletben írta elő. Rögzítette, hogy a B. melléklet szerinti jelentéseket évente ellenőrzi. Egyidejűleg rendelkezett arról, hogy a ... számú, a ... számú, és az ... számú határozatok érvényüket vesztik. A változtatás lényege az volt, hogy a korábbi mutató számok helyett belépő új mutatók (ÜK.1-4.) a szükséges hálózati beavatkozásra figyelemmel kerültek kialakításra a korábbi fogyasztó típusú elhatárolás helyett. A Call Center szolgáltatás színvonalmutatójánál egy három jellemzőből álló rendszer került bevezetésre (ÜK 5.), és a korábbi éves értékelést a negyedéves váltotta fel. Az adatszolgáltatás formája is összetettebb lett. A jogos fogyasztói panaszok esetében egységes elvárásokat (ÜK.6.) alakított ki az alperes, míg a személyes kapcsolattartásnál új mutatók és új jelentéstételi követelmények (SZK.1-4.) jelentek meg, információt adva ezen fogyasztói kommunikációs formáról. Újdonságként jelentek meg az ügyfélszolgálati irodák hiánya miatti fogyasztói csoportok érdekeit védő normatív előírások (SzN.1-4.), illetve a számlázási minőségmutatók (SzM.1-6.). A határozattal jelentősen átalakult az anyagi ösztönző rendszer, mert a bírsággal szankcionált jellemzők száma kettővel bővült.

A felperes - 2007. évi április hó 18. napján megváltoztatott - keresetében a határozat hatályon kívül helyezését, másodlagosan a határozat megváltoztatását kérte a minőségi követelmények teljesítési határideje tekintetében, kérve annak az ítélet jogerőre emelkedését követő 30. napban történő megállapítását, az ÜK.1. és ÜK.2. mutató törlését. Kifogásolta, hogy az alperes a fogyasztói igénybejelentésre adott tájékoztatáshoz kapcsolódó mutatókat (ÜK.1-2.) a Vet. végrehajtására kiadott 180/2002. (VIII.23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) és annak 1/a. számú melléklete (a továbbiakban: VKSz.) intézkedési határidőre vonatkozó rendelkezései ellenére állapította meg, míg a Vhr. 1/b. számú melléklete (továbbiakban: VHSz) ellenére nem tett különbséget a lakossági és nem lakossági fogyasztók között. A Call Center színvonalmutatója kapcsán - a negyedéves adatszolgáltatásra figyelemmel - a követelményszint jelentős szigorodására utalt. Az ügyfélszolgálati irodákkal szemben felállított új követelmények kapcsán pedig azt kifogásolta, hogy azok azonnali hatállyal való teljesítése lehetetlen, így a szankció alkalmazása elkerülhetetlen. E körben részletesen bemutatta a szükséges lépéseket, azok időigényét és elfogadhatatlannak találta a biztosított határidőt. Külön kiemelte az ügyfélszolgálati irodák létesítésének és működésének költségvonzatát, a bankkártyával történő fizetés biztosításának nehézségeit. Véleménye az volt, hogy az előírtak teljesítése 5-6 hónap felkészüléssel jár. A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114.§-ába ütközőnek találta a 2003. évi határozatok módosítását, és állította, hogy a Ket. 72.§-ának (1) bekezdés e) pontja szerinti indokolási kötelezettségének sem tett eleget az alperes, mivel nem indokolta a változtatások elrendelését, így a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B.§-a szerinti mérlegelési jogkörét megsértve járt el. A Pp. 336/A.§-ának (2) bekezdése alapján utalt az alperesre háruló bizonyítási teherre.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte és vitatta az eljárási és anyagi jogszabályok megsértését. Kiemelte, hogy a bekövetkezett társadalmi változások, a leszűrt tapasztalok az elégtelen és hiányos követelményrendszer korrekcióját tették indokolttá. Állította, hogy nem a korábbi határozatát módosította, hanem új határozatot hozott. A felperesi kifogások kapcsán hivatkozott a lefolytatott egyeztetésekre is. A lakossági és nem lakossági bejelentésre vonatkozó jogszabályi határidőket továbbra is irányadónak tartotta, a határozatban foglaltakat az adatszolgáltatásra vonatkoztatta. Az ügyfélszolgálati irodák tekintetében a fogyasztói érdekeknek és a legkisebb költség elvének az érvényre juttatására is utalt, kiemelve az egyedi eltérés, hosszabb teljesítési idő biztosításának lehetőségét.