A Debreceni Ítélőtábla Bf.506/2011/36. számú határozata adócsalás bűntette (adóbevételt KÜLÖNÖSEN NAGYMÉRTÉKBEN csökkentő adócsalás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 64. §, 65. §, 99. §, 289. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 6. §, 89. §, 348. §, 349. §, 351. §, 352. §, 353. §, 361. §, 367. §, 371. §, 372. §, 381. §, 386. §, 2011. évi CL. törvény 17. §] Bírók: Diószegi Attila, Ficsór Gabriella, Szabó József

Kapcsolódó határozatok:

Szolnoki Törvényszék B.355/2006/157., Szolnoki Törvényszék B.355/2006/355., *Debreceni Ítélőtábla Bf.506/2011/36.*, Kúria Bhar.455/2013/7. (BH 2013.11.292)

***********

Debreceni Ítélőtábla

Bf.III.506/2011/36. szám

A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Debrecenben, 2012. december 4. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet:

Az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt I.rendű vádlott és társai ellen indított büntető ügyben a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 2011. évi február hó 24. napján kihirdetett 3.B.355/2006/157. számú ítéletének a fellebbezéssel érintett vádlottakra vonatkozó részét megváltoztatja a következők szerint:

I. r. vádlottat a számvitel rendje megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmenti.

II.rendű vádlott börtönbüntetését 1 (egy) év 8 (nyolc) hónapra enyhíti. A szabadságvesztés végrehajtását 4 (négy) évi próbaidőre felfüggeszti, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabását mellőzi. E vádlottal szemben 1 000 000 (egymillió) forint pénzmellékbüntetést szab ki. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 10 000 (tízezer) forintonként egy napi szabadságvesztésre kell átváltoztatni.

III.rendű vádlottal szemben 800 000 (nyolcszázezer) forintra vagyonelkobzást rendel el.

I.rendű vádlottnál a vagyonelkobzás összege helyesen: 149 612 930 (egyszáznegyvenkilencmillió-hatszáztizenkétezer-kilencszázharminc) Ft.

III.rendű vádlottnál a 2011. január 30. napjától február 1. napjáig, valamint a 2012. április 13. napjától 16. napjáig őrizetben töltött időt is beszámítja a kiszabott szabadságvesztésbe - utólagos végrehajtásának elrendelése esetén.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletének jelzett részét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban felmerült 257 580 (kettőszázötvenhétezer-ötszáznyolcvan) Ft bűnügyi költségből I.rendű és II.rendű vádlottat 33 680 (harmincháromezer-hatszáznyolcvan) Ft, III.rendű vádlottat 45 570 (negyvenötezer-ötszázhetven) Ft terheli, míg 144 650 (egyszáznegyvennégyezer-hatszázötven) Ft az állam terhén marad.

I.rendű vádlott lakcíme: ..., tartózkodási helye: ... szám, személyazonosító okmányának száma: ....

II.rendű vádlott személyazonosító okmányának száma: ....

III.rendű vádlott lakcíme: ...

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen I.rendű vádlott az indokok megjelölése nélkül, a védője a folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntettének és a számviteli rend megsértése vétségének vádja alóli felmentés, továbbá a folytatólagosan elkövetett adócsalás bűntettének minősített cselekmény enyhébb minősítése, II.rendű vádlott és a védője felmentés, míg III.rendű vádlott és a védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés végett jelentettek be fellebbezést.

Az ügyész I.rendű vádlott terhére eltérő tényállás megállapítása, a büntetés súlyosítása érdekében, II.rendű és III.rendű vádlottak részbeni felmentése miatt, az utóbbi vádlottak terhére az ítéletnek az említett vádlottakra vonatkozó hatályon kívül helyezése céljából fellebbezett.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a bejelentett ügyészi fellebbezést II.rendű és III.rendű vádlottak részbeni felmentésének támadása irányában nem tartotta fenn, az ügyészi fellebbezést módosította, I.rendű és II.rendű vádlottak terhére eltérő tényállás megállapítása és a büntetés súlyosítása, míg III.rendű vádlott terhére kizárólag a büntetés súlyosítása irányába. Indítványozta a I.rendű, valamint II.rendű vádlottakkal szemben kiszabott börtön, mint fő- és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamának a felemelését, III.rendű szemben végrehajtandó börtön, mint fő- és közügyektől eltiltás, mint mellékbüntetés kiszabását, egyben a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzését, II.rendű vádlott tekintetében pénzmellékbüntetés kiszabását, I.rendű szemben elrendelt vagyonelkobzással érintett összeg mértékének a felemelését, továbbá III.rendű vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazását.

A másodfokú tárgyaláson mindhárom vádlott védője elsődlegesen az ítélet hatályon kívül helyezését kérte.

A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség képviselője az írásbeli indítványát fenntartotta, s azt annyiban egészítette ki, hogy az elkövetéskori büntető jogszabályok alkalmazását nem csak az időközbeni jogszabály-változások folytán súlyosabbá vált általános részi rendelkezések indokolják, hanem az is, hogy felmerülhet a költségvetési csalás minősítő körülményeinek, az üzletszerűségnek és a bűnszövetségnek a megállapíthatósága, mely esetben a büntetési tételek jóval súlyosabbak. Külön vizsgálandó a számviteli bűncselekmény, amelynek elkövetéskori alapesetét a jogalkotó dekriminalizálta. A könyvszakértői véleményben foglalt súlyos hiányosságokra tekintettel megállapítható, hogy a könyvvezetési mulasztások a vagyoni helyzet áttekintését és ellenőrzését nem csak megnehezítették, hanem meghiúsították. Ez a cselekvőség a jelen törvény szerint is büntetendő, az elkövetéskor hatályos törvény szerint pedig a Btk. 289. §-a (1) bekezdésének a/ és b/ pontjába ütköző, de a (3) bekezdés szerint minősülő számviteli fegyelem megsértésének bűntette, melynek megfelelően indítványozta a cselekmény jogi minősítésének megváltoztatását. Szükségesnek tartotta annak vizsgálatát, hogy a vádlottak terhére rótt sikkasztás bűntette és az adócsalás bűntette valóságos vagy látszólagos alaki halmazatban állnak, azaz felmentő rendelkezésnek van-e helye.

Fenntartotta azt a korábbi indítványát, mely a tényállás módosítását célozta, azaz mellőzendő a tényállásból minden olyan megállapítás, amely a (... Bt. által kiállított) számlák fiktivitásának részleges voltára utal. A tényállás ilyen értelmű módosítását követően az átiratában foglaltaknak megfelelően indítványozta, hogy az ítélőtábla súlyosítsa a vádlottakkal szemben alkalmazott joghátrányokat.

Az elsőfokú bíróság ítélete IV. r., V. r. és VI. r. vádlottak tekintetében elsőfokon jogerőre emelkedett, ezért e vádlottak vonatkozásában az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének a felülbírálatát a Be. 349. §-ának (1) bekezdése alapján mellőzte.

Első fokon szintén jogerőre emelkedett II.rendű és III.rendű vádlottakkal szemben hozott felmentő rendelkezés is, melyre figyelemmel az ítélőtábla felülbírálata e kérdéskörre nem terjedt ki a Be. 348. § (2) bekezdése alapján.

Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezések elbírálására a Be. 361-362. §-ai szerint nyilvános ülést tűzött. A nyilvános ülésen bizonyítás felvételének szükségessége merült fel, mely okból az ítélőtábla a Be. 353. § (2) bekezdése alkalmazásával tárgyalásra tért át, s ennek keretében az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348. §-ának (1) bekezdése értelmében.