A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20423/2020/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.423/2020/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla az Olsavszky Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Olsavszky Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Lajer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lajer Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2020. január 17. napján meghozott 2.G.40.452/2018/20. számú ítélete ellen a felperes részéről 21. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 140.208 (száznegyvenezer-kétszáznyolc) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 305.500 (háromszázötezer-ötszáz) fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes elsődlegesnek nevezett módosított keresetével az alperessel 2007. augusztus 28. napján megkötött, deviza alapú kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítását kérte, az árfolyamkockázatot rá telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségének okán, jogkövetkezményként pedig a szerződés hatályossá nyilvánítását és az alperes 3.658.808 forint megfizetésére kötelezését. Másodlagosnak nevezett keresete a szerződés 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjára alapított teljes érvénytelenségének megállapítására és az alperes 3.819.118 forint megfizetésére kötelezésére irányult. Harmadlagos keresetével a kölcsönszerződés II.11.5. pontjába foglalt, az adós mindenkori tartozásának tanúsítási módjára és a ténytanúsítvány felhasználására vonatkozó feltétele tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségének megállapítását kérte. Álláspontja szerint a szerződésnek az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét korlátlanul a fogyasztó felperesre telepítő kikötései az erről szóló tájékoztatás hiányossága okán tisztességtelen szerződési feltételek, mert a blanketta-nyilatkozat nem felel meg a Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésében, a 2/2014. Polgári Jogegységi határozatban és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-26/13. számú "Kásler" ítéletében, a C-186/16. számú "Andriciuc és társai" ítéletében, valamint a C-51/17. számú "Ilyés" ítéletében megfogalmazott követelményeknek. A szerződés árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételei nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat mibenlétéről, annak a felperes fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatásáról és arról sem, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós és ez gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat a felperes számára. A Hpt. 213. § (1) bekezdésére alapított érvénytelenség ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy a szerződés nem tartalmazza a kölcsön svájci frankban kifejezett pontos összegét és az a kölcsönösszegre vonatkozó szerződési feltételek ellentmondásossága miatt ki sem számítható. A teljes hiteldíjmutató (a továbbiakban: THM) mértéke nem valós, a folyósítási jutalék CHF-ben kifejezett összege a hiteltörténeti kimutatásban mintegy 2 CHF-fel magasabb a kölcsönszerződésben rögzített összegnél, ami szintén a THM meg nem határozottságát eredményezi. Az ügyleti kamat sem kellően meghatározott és a szerződés a törlesztőrészletek összegét egyáltalán nem foglalja magába, sem forintban, sem pedig CHF-ben. A szerződés II.11.5. pontjába foglalt feltétele - amiben a felperes mint adós annak elfogadására kötelezte magát, hogy a tartozásának mindenkori összege a bank egyoldalú nyilatkozata alapján kerül megállapításra és az annak alapján kiállított közjegyzői okirat a tartozás behajtására irányuló közvetlen végrehajtás alapjául szolgálhat - a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdés a), b) és j) pontja szerint tisztességtelen.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Azzal védekezett, hogy a szerződés a felperes által megjelölt egyetlen okból sem érvénytelen, az árfolyamváltozás kockázatáról a szerződéskötést megelőzően, 2007. augusztus 6-án külön kockázatfeltáró nyilatkozatban tájékoztatta a felperest, aminek megtörténtét a felperes aláírásával elismerte. A felperes árfolyamkockázatra alapított kereseti kérelme azért sem teljesíthető, mert a perbeli szerződéses konstrukcióban a felperest árfolyamkockázat nem is terhelte, hiszen a kölcsönszerződés II.12.1. pontja és a Lakossági Üzletszabályzat III.22.1. pontja szerint a felperes egyoldalú nyilatkozatával a kölcsöntartozását forintra válthatta át, amely lehetőséggel nem élt, ezzel az árfolyam változásának gazdasági terheit saját döntése nyomán nem korlátozta. A kölcsön összege, továbbá a törlesztőrészletek összege a 6/2013. Polgári Jogegységi határozatban foglaltak szerint kiszámítható, adott esetben azonban a felperes a kölcsön futamideje alatt csak kamatot volt köteles a törlesztőrészletben fizetni, mert a tőketartozás fedezetére a lakás-előtakarékosság szolgált. A szerződés magában foglalja százalékos mértékben a THM-et, az annak számítása során figyelembe nem vett költségek meghatározását és összegét is. A valósnál alacsonyabb THM mérték megjelölése nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. Másodlagosan azzal érvelt, hogy ha a THM megjelölésének hibás volta miatt a szerződés érvénytelen, a helyes mértékű THM ítélettel való pótlásával a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítható. A mindenkori felperesi tartozás tanúsítási módjával és a ténytanúsítvánnyal kapcsolatos feltétel pedig azért nem tisztességtelen, mert az alperes által megállapított kölcsön összegével szemben a felperes bármikor ellenbizonyítással élhet, a közjegyzői ténytanúsítvány nem záradékolható okirat, végrehajtási eljárás alapját nem képezheti.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperesnek 15 napon belül 242.500 forint perköltség megfizetésére. Rendelkezett arról, hogy a le nem rótt 229.150 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet indokolása szerint a peres felek között a 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 törvény) és a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződés jött létre. Az alperes érvelésével ellentétben a forintra konvertálás lehetőségétől függetlenül terhelte a felperest a szerződés alapján az árfolyamváltozás fizetésének kötelezettsége. Erre utal az alperes tájékoztatása is, ami adott esetben a kölcsönszerződés megkötését megelőzően megtörtént, hiszen a felperes a tájékoztatót aláírta, ekként az alperes a szerződés II.11.7. pontjába foglalt szabványzáradékon kívül teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolta a kockázatfeltáró nyilatkozat átvételét.

A 2/2014. számú Polgári Jogegységi határozat alapján abból indult ki, hogy az árfolyamváltozás kockázatát korlátozás nélkül a fogyasztó felperesre hárító szerződési feltétel tisztességtelensége csak akkor vizsgálható, ha annak tartalma a fogyasztó számára a szerződéskötéskor nem volt világos és érthető. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kockázatfeltáró nyilatkozatban adott tájékoztatás megfelelt a Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésében, a 6/2013. számú Polgári Jogegységi határozatban, a 2/2014. számú Polgári Jogegységi határozatban, valamint az EUB C-26/13. számú "Kásler" ítéletében, a C-186/16. számú "Andriciuc és társai" ítéletében, valamint a C-51/17. "Ilyés" ítéletében foglalt követelményeknek. A tájékoztatás alapján nem csupán az ismerhető fel az átlagos fogyasztó számára, hogy a devizának árfolyama van, illetve hogy az emelkedhet vagy csökkenhet, hanem abban egyértelműen megfogalmazásra került az is, hogy az árfolyam emelkedése, a forint leértékelődése a törlesztőrészletek és a tőketartozás emelkedését eredményezi, ekként nyilvánvalóan a felperes fizetési kötelezettségeit növeli. A kockázatfeltáró nyilatkozatból világosan kitűnik, hogy az árfolyamváltozás hatására a törlesztőrészlet összege korlátozás nélkül megemelkedhet, aminek nincs felső határa, továbbá, hogy az árfolyamváltozás lehetősége az adott kölcsön futamideje alatt is bekövetkezhet. Az alperes fokozott kockázatról adott tájékoztatása mellett az átlagos fogyasztó mércéjével megítélt felperes alappal nem gondolhatta, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt nem, illetve csak korlátozott mértékben terheli. Az elsőfokú bíróság következtetése szerint a felperesnek nyújtott tájékoztatás megfelelt az előbbiek értelmében vett világosság és érthetőség követelményének, míg a felperes nem bizonyította, hogy a banki tájékoztatás nem volt átlátható.