A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20423/2020/5. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bírók: Benedek Szabolcs, Czukorné dr. Farsang Judit, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék G.40452/2018/20., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20423/2020/5.*, Kúria Gfv.30050/2022/5., Kúria Jpe.60041/2022/12.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.423/2020/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla az Olsavszky Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Olsavszky Péter ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Lajer Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Lajer Zsolt ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2020. január 17. napján meghozott 2.G.40.452/2018/20. számú ítélete ellen a felperes részéről 21. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 140.208 (száznegyvenezer-kétszáznyolc) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 305.500 (háromszázötezer-ötszáz) fellebbezési illetéket a felperes költségmentessége folytán az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes elsődlegesnek nevezett módosított keresetével az alperessel 2007. augusztus 28. napján megkötött, deviza alapú kölcsönszerződés teljes érvénytelenségének megállapítását kérte, az árfolyamkockázatot rá telepítő szerződési feltétel tisztességtelenségének okán, jogkövetkezményként pedig a szerződés hatályossá nyilvánítását és az alperes 3.658.808 forint megfizetésére kötelezését. Másodlagosnak nevezett keresete a szerződés 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 213. § (1) bekezdés a), b), c) és e) pontjára alapított teljes érvénytelenségének megállapítására és az alperes 3.819.118 forint megfizetésére kötelezésére irányult. Harmadlagos keresetével a kölcsönszerződés II.11.5. pontjába foglalt, az adós mindenkori tartozásának tanúsítási módjára és a ténytanúsítvány felhasználására vonatkozó feltétele tisztességtelenségen alapuló érvénytelenségének megállapítását kérte. Álláspontja szerint a szerződésnek az árfolyamkockázat viselésének kötelezettségét korlátlanul a fogyasztó felperesre telepítő kikötései az erről szóló tájékoztatás hiányossága okán tisztességtelen szerződési feltételek, mert a blanketta-nyilatkozat nem felel meg a Hpt. 203. § (6) és (7) bekezdésében, a 2/2014. Polgári Jogegységi határozatban és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-26/13. számú "Kásler" ítéletében, a C-186/16. számú "Andriciuc és társai" ítéletében, valamint a C-51/17. számú "Ilyés" ítéletében megfogalmazott követelményeknek. A szerződés árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételei nem nyújtanak megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázat mibenlétéről, annak a felperes fizetési kötelezettségeire gyakorolt hatásáról és arról sem, hogy az árfolyamváltozás lehetősége valós és ez gazdaságilag nehezen viselhetővé válhat a felperes számára. A Hpt. 213. § (1) bekezdésére alapított érvénytelenség ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy a szerződés nem tartalmazza a kölcsön svájci frankban kifejezett pontos összegét és az a kölcsönösszegre vonatkozó szerződési feltételek ellentmondásossága miatt ki sem számítható. A teljes hiteldíjmutató (a továbbiakban: THM) mértéke nem valós, a folyósítási jutalék CHF-ben kifejezett összege a hiteltörténeti kimutatásban mintegy 2 CHF-fel magasabb a kölcsönszerződésben rögzített összegnél, ami szintén a THM meg nem határozottságát eredményezi. Az ügyleti kamat sem kellően meghatározott és a szerződés a törlesztőrészletek összegét egyáltalán nem foglalja magába, sem forintban, sem pedig CHF-ben. A szerződés II.11.5. pontjába foglalt feltétele - amiben a felperes mint adós annak elfogadására kötelezte magát, hogy a tartozásának mindenkori összege a bank egyoldalú nyilatkozata alapján kerül megállapításra és az annak alapján kiállított közjegyzői okirat a tartozás behajtására irányuló közvetlen végrehajtás alapjául szolgálhat - a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kormányrendelet) 1. § (1) bekezdés a), b) és j) pontja szerint tisztességtelen.

Az alperes a kereset elutasítását és a felperes perköltségben marasztalását kérte. Azzal védekezett, hogy a szerződés a felperes által megjelölt egyetlen okból sem érvénytelen, az árfolyamváltozás kockázatáról a szerződéskötést megelőzően, 2007. augusztus 6-án külön kockázatfeltáró nyilatkozatban tájékoztatta a felperest, aminek megtörténtét a felperes aláírásával elismerte. A felperes árfolyamkockázatra alapított kereseti kérelme azért sem teljesíthető, mert a perbeli szerződéses konstrukcióban a felperest árfolyamkockázat nem is terhelte, hiszen a kölcsönszerződés II.12.1. pontja és a Lakossági Üzletszabályzat III.22.1. pontja szerint a felperes egyoldalú nyilatkozatával a kölcsöntartozását forintra válthatta át, amely lehetőséggel nem élt, ezzel az árfolyam változásának gazdasági terheit saját döntése nyomán nem korlátozta. A kölcsön összege, továbbá a törlesztőrészletek összege a 6/2013. Polgári Jogegységi határozatban foglaltak szerint kiszámítható, adott esetben azonban a felperes a kölcsön futamideje alatt csak kamatot volt köteles a törlesztőrészletben fizetni, mert a tőketartozás fedezetére a lakás-előtakarékosság szolgált. A szerződés magában foglalja százalékos mértékben a THM-et, az annak számítása során figyelembe nem vett költségek meghatározását és összegét is. A valósnál alacsonyabb THM mérték megjelölése nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. Másodlagosan azzal érvelt, hogy ha a THM megjelölésének hibás volta miatt a szerződés érvénytelen, a helyes mértékű THM ítélettel való pótlásával a kölcsönszerződés érvényessé nyilvánítható. A mindenkori felperesi tartozás tanúsítási módjával és a ténytanúsítvánnyal kapcsolatos feltétel pedig azért nem tisztességtelen, mert az alperes által megállapított kölcsön összegével szemben a felperes bármikor ellenbizonyítással élhet, a közjegyzői ténytanúsítvány nem záradékolható okirat, végrehajtási eljárás alapját nem képezheti.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte az alperesnek 15 napon belül 242.500 forint perköltség megfizetésére. Rendelkezett arról, hogy a le nem rótt 229.150 forint kereseti illetéket az állam viseli.

Az ítélet indokolása szerint a peres felek között a 2014. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: DH1 törvény) és a 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) hatálya alá tartozó fogyasztói kölcsönszerződés jött létre. Az alperes érvelésével ellentétben a forintra konvertálás lehetőségétől függetlenül terhelte a felperest a szerződés alapján az árfolyamváltozás fizetésének kötelezettsége. Erre utal az alperes tájékoztatása is, ami adott esetben a kölcsönszerződés megkötését megelőzően megtörtént, hiszen a felperes a tájékoztatót aláírta, ekként az alperes a szerződés II.11.7. pontjába foglalt szabványzáradékon kívül teljes bizonyító erejű magánokirattal igazolta a kockázatfeltáró nyilatkozat átvételét.