ÍH 2022.51 SÉRELEMDÍJ

Az egészséghez fűződő személyiségi jogsértés megállapításához valós egészségkárosító hatást kell az arra hivatkozónak bizonyítani ahhoz, hogy sérelemdíj iránti igénye megalapozottnak minősüljön.

A nemdohányzó zárkában másik személyről (pl. annak ruhájáról) származó dohányfüstszag érzékszervi érzékelése még nem jelent egészségkárosító hatást.

Bagatell nemvagyoni hátrány esetén a sérelemdíj iránti igény nem lehet megalapozott. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:43. § a) pont, 2:51. § (1) bekezdés a) pont, 2:52. § (1), (2) bekezdés].

A felperes 2018. december hó 17. napjától 2019. február hó 28. napjáig az alperesi büntetés-végrehajtási intézet II. számú Objektumában, egy kilenc fős zárkában töltötte szabadságvesztés büntetését, ahonnan 2019. február hó 28. napján átszállításra került az alperesi intézet III. számú Objektumába, ahol jelenleg is tartózkodik.

Az alperes - a dohányzással kapcsolatos, nemleges nyilatkozatának megfelelően - nemdohányzó zárkában helyezte el a felperest.

A felperes 2019. január 31. napján szóban jelezte a reintegrációs tisztnek, hogy a fogvatartott társai közül többen a zárkában dohányoznak. A bejelentésre figyelemmel a felperes elhelyezésére szolgáló zárkában több alkalommal ellenőrzés történt, illetve 2019. február 1. és 4. napja között jegyzőkönyvezett meghallgatásra kerültek a zárkában elhelyezett fogvatartottak. A meghallgatások alapján a reintegrációs tiszt 2019. február 4. napján a bv. osztályvezető alezredesnek jelentést nyújtott be, és a négy állítólagos dohányzó fogvatartott részére fegyelmi lapot állított ki. Mivel hatásköre a négy állítólagos dohányzó elköltöztetésére nem terjedt ki, megfontolásra javasolta nevezettek fegyelmi elkülönítését, vagy elköltöztetését a fegyelmi eljárás időtartamára a szabálysértő állapot megszüntetése céljából.

A felperessel azonos zárkában tartózkodó három fogvatartottal szemben 2019. februárjában fegyelmi határozatok meghozatalára került sor, amelyekben a dohányzáshoz használt eszközök tartása, illetve tiltott helyen történő dohányzás miatt a fogvatartottak fegyelmi felelőssége megállapításra került. Az érintettek különböző szintű fegyelmi fenyítésekben részesültek.

Az alperes kártérítés iránti igényét az alperesi intézmény határozatával elutasította. A határozat indokolása rögzítette, a felperes elhelyezése dohányzási nyilatkozatának megfelelően történt, személyes biztonsága, megfelelő elhelyezése biztosított volt, vele egyidőben dohányzóként regisztrált fogvatartott nem tartózkodott a zárkában. A 2020. július 10. napján kelt határozatot a felperes 2020. július 13. napján vette át.

A felperes ezt követően, határidőben előterjesztett, utóbb módosított keresetében kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, az alperes azzal, hogy 2018. december 17. napjától 2019. február 28. napjáig nemdohányzó elítéltként ugyan nemdohányzó zárkában helyezte őt el, azonban eltűrte, hogy a vele együtt fogvatartott elítélttársai aktívan dohányozzanak a zárkában, és ezáltal dohányfüstös levegőt kellett belélegeznie, megsértette az egészséghez fűződő személyiségi jogát. Kérte továbbá, a bíróság kötelezze az alperest, hogy a jogsértés kompenzálására fizessen meg részére 1 460 000 forintot sérelemdíj címén. Keresete indokaként előadta, hogy mint nemdohányzó elítélt, a peresített időszakban a zárkatársai dohányzása miatt rosszul érezte magát, az állandó füst kaparta a torkát, köhögési ingere volt, gyakran köhögött, nehezen kapott levegőt. Álláspontja szerint az alperes alkalmazottai hallgatólagosan eltűrték azt, hogy a nemdohányzó zárkában több elítélt is dohányozzon, illetve a reintegrációs tiszt felé jelzett panasza nyomán sem történt olyan intézkedés, ami a jogsértő állapotot megszüntette volna.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperes 2018. december 15. napjától 2019. február 28. napjáig az alperesi intézet II. számú Objektumában tartózkodott nemdohányzó zárkákban. Előadta, hogy a felperes a zárkatársak dohányzására vonatkozó panaszát első alkalommal 2019. január 31. napján jelezte, amelyre figyelemmel a zárkában ellenőrzést hajtott végre, annak során ekkor dohányterméket, dohányzást segítő eszközöket nem talált, emellett a panasz kivizsgálása érdekében meghallgatásokat folytatott, majd fegyelmi intézkedéseket tett, így részéről nem állapítható meg jogsértés. Hangsúlyozta, hogy a felperes korábban a zárkatársai dohányzására vonatkozóan panaszt, kérelmet nem adott elő, nem kérte másik zárkába történő áthelyezését. Egyebekben megjegyezte, a felperes maga adta elő, hogy kb. két hétig volt köhögési ingere, de problémája anélkül rendeződött, hogy orvoshoz fordult volna. Ebből következően a felperes saját maga sem tulajdonított különösebb jelentőséget annak, hogy a zárkatársa dohányzott a nemdohányzó zárkában.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítéletének indokolása szerint a felperesnek bizonyítania kellett a keresetében megjelölt személyiségi jogsértés megtörténtét, és hogy ez az alperesi mulasztás következménye. Nem találta bizonyítottnak, hogy az alperes eltűrte volna a tiltott helyen történő dohányzást, ezzel szemben a lefolytatott bizonyítás eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes jelzését követően haladéktalanul kivizsgálta a bejelentést, a szükséges intézkedéseket megtette, így ha a passzív dohányzás következtében a felperes bármely személyiségi joga sérült volna, úgy a jogsérelem nem az alperes, hanem a tiltott helyen dohányzó személyek magatartására vezethető vissza.

Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak részbeni megváltoztatását és az egészséghez fűződő személyiségi jogsértés bekövetkeztének megállapítása mellett az alperes ehhez kapcsolódó sérelemdíjban való marasztalását. Állítása szerint 73 napos időszakban sérült az egészséghez fűződő személyiségi joga, ami napi 20 000 forintos tétellel számítva 1 460 000 forint sérelemdíjigényt eredményez. Hangsúlyozta, az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg, hogy az alperes munkatársa először 2019. január 31-én értesült az ő jelzése nyomán arról, hogy a nemdohányzó besorolású zárkában többen is dohányoznak. Állította, nyilvánvaló volt az alperesi alkalmazottak számára a dohányzás ténye, hiszen a füst szaga hosszú időn keresztül megmarad, az jól érezhető volt a zárkában, oda pedig naponta többször is beléptek az alperesi alkalmazottak. Kiemelte, hogy a perbeli időszak télre esett, így kevésbé lehetett szellőztetni, a füst még erősebben érezhető volt a zárkában. Állította, az elsőfokú bíróság tévedett abban is, hogy 2019. január 31-én a reintegrációs tiszt a dohányzásról való értesítését követően haladéktalanul tett volna intézkedéseket. Ezzel szemben február 4-én, illetve február 6-án, tehát 4, illetve 6 napos késedelemmel történt meg a fegyelmi eljárás lefolytatása, és ez idő alatt a dohányzással érintett elítélteket nem különítették el a zárkatársaktól. Hangsúlyozta, a jelen ügyben a sérelemdíj alkalmazása azért is fontos, mert annak kettős funkciója közül a szankciós jellegnek kell dominálnia annak érdekében, hogy az alperes közömbösségének hasonló helyzetekre nézve elejét lehessen venni.