A Kúria Bhar.889/2013/9. számú precedensképes határozata rablás bűntette (JELENTŐS ÉRTÉKRE, CSOPORTOSAN elkövetett rablás bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 277. §, 321. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 38. §, 346. §, 365. §] Bírók: Csere Katalin, Soós László, Szabó Péter

A határozat elvi tartalma:

A Büntető Törvénykönyv időbeli hatályára vonatkozó rendelkezésekre tekintettel a másodfokú ítéletben alkalmazott minősítés a 2012. évi C. törvény szerinti megváltoztatása, a büntetés enyhítése, a hatályos feltételes szabadságra bocsátási lehetőség alkalmazása. Abban, hogy a terhelt vonatkozásában az elkövetéskori és az elbíráláskori jogszabályok közül melyik eredményez enyhébb elbírálást, mindkét törvény az adott ügyben releváns valamennyi rendelkezés egybevetésével kell állást foglalni.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék B.261/2010/122., Fővárosi Ítélőtábla Bf.255/2012/29., *Kúria Bhar.889/2013/9.* (BH 2014.5.129)

***********

KÚRIA

Bhar.I.889/2013/10.szám

A Kúria a 2013. év november hó 19. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A jelentős értékre, csoportosan elkövetett rablás bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlottak ellen indított büntetőügyben a III. rendű vádlott és védője által benyújtott másodfellebbezést elbírálva a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.255/2012/29. számú ítéletét a III. rendű vádlott tekintetében megváltoztatja,

A III. rendű vádlott terhére rótt rablási cselekményt a Btk. 365. § (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett rablás bűntettének;

közbizalom elleni cselekményét egy rendbeli, a Btk. 346. § (1) bekezdés b) pontja szerint minősülő, társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétségének minősíti.

A III. rendű vádlott halmazati főbüntetését 5 (öt) év szabadságvesztésre enyhíti, amelyet fegyházban kell végrehajtani. A III. rendű vádlott legkorábban a szabadságvesztés 2/3-ad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A III. rendű vádlott által a 2013. május 16. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítja.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét a III. rendű vádlott tekintetében helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2012. március 21-én meghozott és március 29-én kihirdetett 5.B.261/2010/122. számú ítéletével a III. rendű vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette, 4 rendbeli társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétsége, és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt [sorrendben 1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (4) bekezdés a) pont; 277. § (1) bekezdés; 316. § (1) bekezdés, (2) bekezdés I. fordulat], halmazati büntetésül hat év fegyházbüntetésre és négy évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 1.190.809 forint összegben vagyonelkobzást is alkalmazott. Elrendelte a vele szemben a Pesti Központi Kerületi Bíróság 18.Bk.VI-VII.44870/2008. számú jogerős végzésével kiszabott hét hónapi, - 2 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtását. A Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság 12.B.XXIII.93/2008/2. számú, 2008. április 22-én jogerőre emelkedett végzésének vele szemben próbára bocsátást kimondó részét hatályon kívül helyezte, egyben a próbára bocsátást megszüntette.

Az általa előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámította, és bűnügyi költség viselésére kötelezte a vádlottat.

Az ítélet ellen az ügyész a III. rendű vádlott vonatkozásában a büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védője felmentés, másodsorban enyhítés, illetőleg hatályon kívül helyezés érdekében fellebbezett.

A Fővárosi Ítélőtábla a 2013. május l5-én meghozott 5.Bf.255/2012/29. számú ítéletével a III. rendű vádlott tekintetében a próbára bocsátás hatályon kívül helyezésére, egyben az annak megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, a társtettesként elkövetett lopás vétsége [1978. évi IV. törvény 316. § (1) és (2) bekezdés] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A vagyonelkobzás összegét 1.099.673 Ft-ra helyesbítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a III. rendű vádlott vonatkozásában helybenhagyta.

Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a III. rendű vádlott és védője jelentett be másodfellebbezést, felmentés érdekében.

A Legfőbb Ügyészség BF.1442/2013-1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva, a másodfokú ítéletnek az időközben hatályba lépett 2012. évi C. törvény (Btk.) alkalmazásával történő felülbírálatát, ennek során a minősítések, illetve a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége tekintetében a határozat megváltoztatását, míg egyéb rendelkezéseiben, így a kiszabott büntetés vonatkozásában is, annak helybenhagyását indítványozta.

Indítványában kiemelte, hogy a másodfokú bíróságnak a társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt a büntetőeljárást megszüntető rendelkezése egyértelműen megnyitotta a harmadfokú eljárás lehetőségét.

Ugyanakkor részletes indokolással kifejtette, hogy álláspontja szerint ezen rendelkezés meghozatalára a büntethetőség elévülésére vonatkozó anyagi jogszabályok megsértésével került sor. Az első fokú bíróság nem jogerős ügydöntő határozata ugyanis az elévülést félbeszakította, így az újra elkezdődött. E rendelkezés megváltoztatására azonban, mivel a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a harmadfokú eljárásban nincs lehetőség.

A tényállás megalapozott, az csupán a vagyonelkobzásra figyelemmel szorul az iratok alapján kiegészítésre, azzal, hogy a megszerzett értékeken a vádlottak egyenlő arányban osztoztak meg.

A Btk. vonatkozó - az indítványban részletesen felhívott - rendelkezései szerint a rablás bűntetténél az elkövetési érték a jelentős érték 5.000.000 forintos alsó határát nem éri el. Az enyhébb büntetési tételre és a halmazati büntetés emiatt enyhébb felső határára tekintettel a Btk. a büntetéskiszabási elvek körében rögzített, a középmértékkel kapcsolatos szabály mellett is enyhébbnek tekinthető. A kiszabott büntetés mérséklése emellett sem indokolt, viszont alkalmazni kell a büntetés kétharmadának kitöltése utáni feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.

Végül jelezte az indítvány, hogy az eljárt bíróságok az egyébként törvényesen alkalmazott vagyonelkobzás körében indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, az ítélet ennyiben kiegészítésre szorul.

A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 393. §-a (2) bekezdésének megfelelően nyilvános ülésen bírálta el.

A védő fellebbezésének kiegészített írásbeli indokolásával egyezően arra hivatkozott, hogy a feltárt bizonyítékokból nem állapítható meg, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt elkövette. A másodfokon tartott nyilvános ülésen az I. rendű vádlott életszerű és indokolt magyarázatát adta, korábban miért tett a III. rendű vádlottra terhelő vallomást, és azt miért változtatta meg. A III. rendű vádlottnak a gépjármű a II. rendű vádlott részére kölcsönadásával kapcsolatos előadását utóbbi vádlott becsatolt írásos nyilatkozata is megerősíti.