BH 2014.5.129 Abban a kérdésben, hogy az 1978. évi IV. törvény hatálya alatt elkövetett, de a jogorvoslat következtében a 2012. évi C. törvény hatályba lépését követően jogerősen elbírálandó bűncselekmény tekintetében az utóbbi törvény alkalmazása kedvezőbb-e, elsősorban a bűncselekmény - e két törvény szerinti - minősítéséhez tartozó büntetési tételek összevetésével kell állást foglalni. Ehhez képest vehetők figyelembe a büntetőtörvények Általános Részeiben írt egyéb, a büntetés kiszabásával összefüggő és az elbírálásra kiható rendelkezések, amelyek a kedvezőbb büntetési tételkeret alkalmazása folytán előálló előnyösebb helyzetet akár közömbösíthetik is, ezzel a főszabály, az elkövetéskor hatályos törvény szerinti elbíráláshoz vezetnek [2012. évi C. tv. 2. §].

A törvényszék a 2012. március 21-én meghozott és március 29-én kihirdetett ítéletével a III. r. vádlottat bűnsegédként elkövetett rablás bűntette, 4 rendbeli társtettesként elkövetett okirattal visszaélés vétsége, és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt [sorrendben 1978. évi IV. tv. 321. § (1) bek., (4) bek. a) pont; 277. § (1) bek.; 316. § (1) bek., (2) bek. I. fordulat], halmazati büntetésül hat év fegyházbüntetésre és négy évi közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá 1 190 809 forint összegben vagyonelkobzást is alkalmazott. Elrendelte egy korábbi jogerős végzéssel kiszabott hét hónapi - 2 év próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztés végrehajtását. Egy korábbi ítélet próbára bocsátást kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte, egyben a próbára bocsátást megszüntette.

Az ítélet ellen az ügyész a III. r. vádlott vonatkozásában a büntetés súlyosítása végett, míg a vádlott és védője felmentés, másodsorban enyhítés, illetőleg hatályon kívül helyezés érdekében fellebbezett.

Az ítélőtábla a 2013. május 15-én meghozott ítéletével a III. r. vádlott tekintetében a próbára bocsátás hatályon kívül helyezésére, egyben az annak megszüntetésére vonatkozó rendelkezést mellőzte, a társtettesként elkövetett lopás vétsége [1978. évi IV. tv. 316. § (1) és (2) bek.] miatt indult büntetőeljárást megszüntette. A vagyonelkobzás összegét helyesbítette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet a III. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyta.

Az ítélet ellen - amelyet az ügyész tudomásul vett - a III. r. vádlott és védője jelentett be másodfellebbezést, felmentés érdekében.

A Legfőbb Ügyészség átiratában a védelmi fellebbezéseket alaptalannak tartva, a másodfokú ítéletnek az időközben hatályba lépett 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) alkalmazásával történő felülbírálatát, ennek során a minősítések, illetve a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége tekintetében a határozat megváltoztatását, míg egyéb rendelkezéseiben, így a kiszabott büntetés vonatkozásában is, annak helybenhagyását indítványozta.

Indítványában kiemelte, hogy a másodfokú bíróságnak a társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt a büntetőeljárást megszüntető rendelkezése egyértelműen megnyitotta a harmadfokú eljárás lehetőségét.

Ugyanakkor részletes indokolással kifejtette, hogy álláspontja szerint ezen rendelkezés meghozatalára a büntethetőség elévülésére vonatkozó anyagi jogszabályok megsértésével került sor. Az elsőfokú bíróság nem jogerős ügydöntő határozata ugyanis az elévülést félbeszakította, így az újra elkezdődött. E rendelkezés megváltoztatására azonban, mivel a vádlott terhére nem jelentettek be fellebbezést, a harmadfokú eljárásban nincs lehetőség.

A védő fellebbezésében arra hivatkozott, hogy a feltárt bizonyítékokból nem állapítható meg, hogy a vádlott a terhére rótt bűncselekményt elkövette.

A védő másodlagosan a vádlott büntetésének az enyhítő körülmények nyomatékosabb értékelésével, az időközben hatályba lépett Btk. rendelkezéseire figyelemmel történő enyhítését kérte.

A Kúria a másodfellebbezéseket a Be. 393. §-a (2) bekezdésének megfelelően nyilvános ülésen bírálta el.

A Legfőbb Ügyészség képviselője az indítványban foglaltakat, a Btk. rendelkezései szerint irányadó halmazati büntetési keret pontosítása mellett, továbbra is fenntartotta, és változatlan tartalommal tartotta fenn a fellebbezését a védelem is.

A Kúria mindenek előtt azt vizsgálta, hogy az ügyben helye van-e a harmadfokú eljárás lefolytatásának. E körben megállapította, hogy a III. r. vádlott bűnösségét érintő eltérő másodfokú ítéleti rendelkezésre - egyik cselekmény vonatkozásában a büntetőeljárás megszüntetésére - tekintettel a Be. 386. § (1) bekezdés c) pontja értelmében megnyílt a harmadfokú eljárás lefolytatásának lehetősége.

A másod-felülbírálat során a Kúria a terhelt felmentése iránti fellebbezéseket alaptalannak, míg a 2012. évi C. törvény (Btk.) a harmadfokú elbírálás idején már hatályban lévő rendelkezéseinek alkalmazásával történő felülbírálat iránti legfőbb ügyészségi indítványt az alábbiak szerint alaposnak találta.

A Be. 387. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a fellebbezéssel megtámadott másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárást teljes egészében, az eljárási szabályoknak az elsőfokú és a másodfokú eljárásban történt megtartására és a másodfokú ítélet megalapozottságára kiterjedően is felülbírálta.

Ennek során észlelte, hogy az ítélőtábla a társtettesként elkövetett lopás vétsége tekintetében - alaposnak találva a fellebbviteli főügyészség erre irányuló indítványát - tévesen szüntette meg a büntetőeljárást a büntethetőség elévülése [1978. évi IV. tv. 32. § b) pontja és 33. § (2) bek.] miatt, a Be. 332. § (1) bekezdés a) pontjának alkalmazásával.

Az elsőfokú bíróság ugyan a próbaidő lejártát követően három éves elévülési időn belül hozott a próbára bocsátást megszüntető és a lopás vétsége miatt is büntetést kiszabó nem jogerős ítéletet, azonban a másodfokú határozat meghozatalának idejére az irányadó elévülési időtartam már letelt. Álláspontját részletesebben nem indokolta, olyan megállapítást viszont értelemszerűen nem tett, miszerint ez az elévülés az 1978. évi IV. törvény 35. §-ában foglalt bármely okból megszakadt, egyben újrakezdődött volna.

Az ítélőtáblának ez az álláspontja anyagi jogszabályt sértő.

Kétségtelen, hogy a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén az elévülést csak az ezt elrendelő jogerős ítélet szakíthatja meg, ezt a nem jogerős ítélet még nem eredményezheti (Bhar.I.351/2010/3.szám). Azonos a jogi helyzet a feltételes szabadság megszüntetésénél is. A büntetés elévülése körében [1978. évi IV. tv. 66-68. §-ai] gyakorlat azonban, hogy a későbbi elítélés nem bír jelentőséggel. [Az 1978. évi IV. tv. 73. § (2) bekezdés III. fordulatának alkalmazása pedig jelen ügyben fel sem merülhetett, mivel az újabb eljárás a próbaidő alatt elkövetett cselekmények miatt indult.]

Mivel a másodfokú ítélet ellen az ügyész fellebbezést nem jelentett be, ugyanakkor az eljárást megszüntető döntés tekintetében megalapozatlanság nem volt megállapítható, az 1. BK vélemény B/II/9.b) pontjának megfelelően az anyagi jogi jogszabálysértés ezen ítéleti rendelkezés megváltoztatását nem eredményezhette.

A fentiekre is tekintettel, az eljárási szabályok megtartását vizsgálva a Kúria megállapította, hogy a büntetőeljárási törvény irányadó rendelkezéseit az első- és a másodfokú bíróság megtartotta, olyan eljárási szabálysértést, amely a fellebbezéssel támadott másodfokú - esetlegesen az első- és másodfokú - ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna, nem követett el.