A Kúria Kfv.35362/2020/10. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXIV. cikk (1) bek.] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az áfa levonási jog gyakorolhatósága kapcsán az adóhatóságnak először a gazdasági esemény megvalósulásának körülményeit kell vizsgálni, majd azt kell bizonyítania objektív körülmények alapján, hogy az adózó tudott vagy tudhatott-e a számlakibocsátó által elkövetett adócsalásról. 5/2016. (IX.26.) KMK vélemény

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.701989/2020/5., *Kúria Kfv.35362/2020/10.* (BH 2021.2.53)

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.I.35.362/2020/10.

A tanács tagjai: dr. Darák Péter a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Réti, Várszegi és Társai Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Várszegi Zoltán ügyvéd)

Az alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatóság (alperes címe.)

Az alperes képviselője: dr. Bónh Tibor kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 6. sorszám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 43.K.701.989/2020/5.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 43.K.701.989/2020/5. számú ítéletét, valamint az alperes 2154089916 számú és 2188029366 számú módosító határozatát az általános forgalmi adó adónemben tett megállapítások és az ahhoz kapcsolódó jogkövetkezmények tekintetében - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú hatóságot e körben új eljárásra kötelezi. A jogerős ítéletet az innovációs járulék adónem tekintetében hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 2.000.000 (kétmillió) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg - külön felhívásra - az államnak 240.000 (kétszáznegyvenezer) forint kereseti és 400.000 (négyszázezer) forint felülvizsgálati eljárási részilletéket.

A fennmaradó kereseti és a felülvizsgálati eljárási részilletéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnél az adóhatóság a 2010-2011. és 2012. évekre kiterjedően valamennyi adóra és költségvetési támogatásra vonatkozóan bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. Ennek eredményeképpen társasági adó adónemben 2010. évre és 2012. évre, általános forgalmi adó adónemben 2011. I-II. negyedévre, 2011. decemberi időszakra és 2012. I. negyedévre, míg innovációs járulék adónemben 2010. évre állapított meg adóhiánynak is minősülő adókülönbözetet. Az adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel. Az ellenőrzés rögzítette, hogy a felperes a vizsgált időszakban gabonaértékesítéssel foglalkozott, tevékenységét ún. back to back rendszerben működtette, ami azt jelentette, hogy az általa beszerzett árut rögtön tovább értékesítette. A beszerzett termékeket vagy maga szállíttatta el, vagy vevője biztosította az áru fuvarozását, illetve előfordult dunai és vasúti szállítás, valamint közraktárjeggyel való áruátadás és átvétel is.

[2] Az adóhatóság öt számlakibocsátó tekintetében nem fogadta el a számlákban foglalt általános forgalmi adó levonást jogszerűnek, mert az áruk eredetére vonatkozóan a számlakibocsátók semmilyen irattal, hitelt érdemlő bizonyítékkal nem rendelkeztek, az áru eredete nem volt megállapítható. A számlakibocsátók tekintetében számos hiányosságot tárt fel, amelyek miatt megítélése szerint a számlákban foglalt gazdasági események bizonyítottan nem a felek között történtek meg. Az elsőfokú határozat azt is rögzítette, hogy a felek közötti gazdasági esemény hiányában az adózó kellő körültekintése fogalmilag kizárt. Az adózónak kellő körültekintéssel kellett volna eljárnia a szerződés megkötésekor, így tudnia kellett volna, hogy adókijátszásban résztvevő társaságoktól fogad be bizonylatokat. Ha a felperes ellenőrizte volna a beszállítók törvényes működését, adószámának érvényességét, az ügyvezetői tisztséget betöltők személyét, a társaság személyes- tárgyi feltételeit, referenciáját vagy esetenként személyesen a szállításokat ellenőrzi, akkor kiderült volna, hogy a beszállítók tevékenysége az adózási jogszabályok megkerülésére irányult. Álláspontja szerint a számlákban foglalt gazdasági események adókijátszásra irányultak, bizonyítottan nem a felek között történtek meg, amelyről a felperesnek - amennyiben kellő körültekintéssel járt volna el - tudnia kellett volna.

[3] Az innovációs járulékkal kapcsolatban álláspontja az volt, hogy a felperes a 2010. évi innovációs járulék bevallásban jogszerűtlen csökkentette kötelezettségét 4 millió forinttal,mert a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatal (továbbiakban: SZTNH) szakértői véleménye alapján az elvégzett tevékenység, tanulmány nem felel meg a kutatási és technológiai innovációs alapról szóló 2003. évi XC. törvény (továbbiakban: Ktia.tv.) 12. §-ának és az abban foglalt kutatás-fejlesztés egyik típusának sem. Erre tekintettel adózó terhére innovációs járulék adónemben 4 millió forint adókülönbözet keletkezett.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2016. december 22. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot a 2010-2012 évi társasági adónemre vonatkozó megállapítások körében megsemmisítette és e körben az elsőfokú adóhatóságot új eljárás lefolytatására utasította, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az általános forgalmi adó kapcsán tett megállapításokkal egyetértett. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú adóhatóság széles körű bizonyítási eljárást folytatott le, melynek eredményét a vizsgálati jegyzőkönyv és az elsőfokú határozat hiánytalanul ismerteti, valamint az elsőfokú adóhatóság a feltárt tényeket és körülményeket egyenként és összességében helyesen értékelte. Bizonyított volt, hogy a felperes és partnerei a közösségen belüli ügyleteket belföldi ügyleteknek álcázták és az így keletkezett nagy volumenű fizetendő adó összegét ellensúlyozandó, fiktív belföldi ügyletekről fogadtak be bizonylatokat.

[5] Hangsúlyozta, hogy a számlakibocsátók tekintetében a képviselők személye részben megegyezett, Rácz Ferenchez és az általa irányított egyéb személyekhez kötödött, közöttük személyi, gazdasági összefonódás volt feltárható, így objektív tények alapján megállapítást nyert, hogy a vállalkozásoknak egymás gazdasági ügyleteire rálátása volt. Kifogásolta, hogy a felperes alkalmazottai az ügyletek során nem jártak el személyesen, a megrendelt áruval nem találkoztak, az áruk közvetlenül a végső felhasználóhoz kerültek leszállításra. A felperes nem kért a szállítóktól olyan dokumentumokat, amely azt igazolta volna, hogy az áru Magyarországról származott, pedig ennek ellenőrzése elvárható lett volna a felperestől, hiszen a szerződésekben kikötötte, hogy magyar árut kíván vásárolni. Megítélése szerint a felperes tevékenységéből adódóan - figyelemmel a beazonosíthatóságot és nyomon követhetőséget biztosítani hivatott szigorú élelmiszer-biztonsági előírásokra - az átlagosnál is fokozottabb gondosság terhelte a beszállító jogalanyisága, képviselete, tevékenysége, telephelye, technológiai berendezéseinek ellenőrzése tekintetében.