BH 1995.6.342 Idegen pénznemben történő marasztalás esetén a késedelmi kamat mértékét az adott pénznemre meghatározott pénzpiaci kamat mértékének alapulvételével kell meghatározni [Ptk. 231. § (1)-(2) bek., 301. § (1) bek., 339. § (1) bek., 360. § (1)-(2) bek., 1979. évi 13. tvr. 32. §, 58/1991. (IV. 13.) Korm. r. 1. §].

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes leszállított keresetének megfelelően kötelezte a biztosítótársaság alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül az MNB-nek adandó átutalási megbízás útján 410 német márkát. Megállapította, hogy az alperes a külföldi felperes Magyarországon bekövetkezett káraiért tartozik helytállni, ezért az 1992. szeptember 2-án bekövetkezett balesetből keletkező 4668,28 DM 1993. február 25-én történt kifizetése után köteles évi 20%-nak megfelelő késedelmi kamatot is fizetni. Ez a felperes lefelé kerekített számításának megfelelően 410 DM.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes fellebbezett, és ebben az ítélet megváltoztatása mellett a megítélt késedelmi kamat 5,7%-os mértékűre történő leszállítását kérte. Ez - számítása szerint - 128,3 DM-nek felel meg. Fellebbezés hiányában tehát az elsőfokú bíróság ítélete 128,3 DM tekintetében jogerőre emelkedett.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes a felperest ért károk megtérítésére a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 32. §-a értelmében a magyar jog szabályai szerint köteles. Felelőssége az 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet 1. §-a, illetve a Ptk. 346. §-ának (1) bekezdése folytán érvényesülő 339. §-ának (1) bekezdése alapján áll fenn. A Ptk. 360. §-ának (1) és (2) bekezdése értelmében az alperes késedelembe esett a teljesítéssel, így a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése alapján köteles évi 20%-os mértékű késedelmi kamatot is fizetni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes kárigényét egységesen a magyar Polgári Törvénykönyv rendelkezései alapján kell elbírálni. Nincs arra lehetőség, hogy az egységes kártérítési igény egyes részeit - tőke, kamat stb. - a bíróság kiemelje a kárrendezés, az igény elbírálása során. Az egységes elbírálás megkívánja a Ptk. 301. §-ának az alkalmazását is. Ebből az következik, hogy amennyiben az alperes a kárösszeg forintellenértékének megfizetésére köteles, és nem idegen pénznemben teljesít, a jogszabályban meghatározott mértékű 20%-os késedelmi kamatot kell alkalmazni.

A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatása mellett a 20%-os mértékű kamat helyett évi 5%-os kamat megállapítását és a marasztalási összeg 102,5 DM-re történő leszállítását kérte. Az alperes arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértéssel alkalmazta a Ptk. 301. §-át. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem forint, hanem DM megfizetésére kötelezte, ennek teljesítése során a fizetési időpontjában érvényes eladási árfolyamon teljesít az MNB-nek, és a forintleértékelésből eredően a káreseménykori értékhez képest magasabb összeget teljesít. Ezért a devizában történő fizetési kötelezettség esetén a kialakult bírói gyakorlat a devizában elhelyezett számlák utáni kamatot állapít meg.

A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.