BH 1996.6.345 I. A közalkalmazott ellen nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a vétség elkövetésének gyanújáról több mint egy hónapja szerzett tudomást [1992. évi XXXIII. tv. (Kjt.) 46. § (3) bek.].

II. A rendeltetésszerű joggyakorlással ellenkezik, ha a munkáltató a közalkalmazottal szemben akkor érvényesíti a fegyelmi jogkörét, amikor tudomást szerez annak közérdekű bejelentéséről [Mt. 4. § (1) bek.].

A felperes 1991 augusztusa óta áll az alperes alkalmazásában, állattenyésztés elméletet és gyakorlatot oktat. Az 1993-94. tanévben a 9/A osztály osztályfőnöke volt.

Az alperes igazgatója 1994. február 4. napján fegyelmi eljárást indított a felperes ellen, mert az Mt. 3. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat megszegte, és osztályfőnöki teendőit sorozatosan elmulasztotta.

A fegyelmi tanács az 1994. március 31-én hozott határozatával a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 45. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján fegyelmi büntetésül a felperes várakozási idejét az előmeneteli rendszerben egy évvel meghosszabbította. A határozat indokolása szerint a felperes a közalkalmazotti jogviszonyából származó lényeges kötelezettségét vétkesen megszegte, amikor kezdeményező szerepet játszott az osztálya 1993. október 11-i munkamegtagadásban, sértve ezzel az alperes gazdasági érdekeit is. A tanulókkal szemben becsületsértő kifejezéseket használt, a szülők adatait nem tüntette fel az osztálynaplóban, az igazolatlanul mulasztó tanulókat nem szólította fel a mulasztás igazolására, és azt az igazgatónak sem jelentette.

A felperes a keresetlevelében kérte a fegyelmi határozat hatálytalanítását, és tagadta a terhére róttakat.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét, mert a fegyelmi büntetést a vétkes kötelezettségszegésével arányban állónak találta.

A felperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét. Módosította a megállapított tényállást, mivel az olyan elemeket is tartalmazott, amelyek a felperes ellen indított fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekményekkel nem függtek össze. A jogerős ítélet indokolása szerint a felperes nem játszott kezdeményező szerepet a tanulók munkamegtagadásában, nem kísérelte meg azonban azt megakadályozni, és ezzel bátorítólag hatott a tanulókra. Pedagógusként - az egyéni nézeteitől függetlenül - kötelessége lett volna a munkáltató érdekeit képviselni, és a tanulókat az igazgatói utasítás teljesítésére rábírni. Az alperes a tanulókkal szemben alkalmazott kifejezések miatt nem indított a felperessel szemben fegyelmi eljárást, ezért nem lehet a felelősségét ezzel kapcsolatban megállapítani. Lényegében megállapítható a felperes kötelezettségszegése az osztályfőnöki teendőivel kapcsolatban is. A két fegyelmi vétséggel a kiszabott fegyelmi büntetés arányban áll.

A jogerős ítélet ellen - jogszabálysértésre hivatkozással - a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Tagadta, hogy fegyelmi vétséget követett el a krumpliszedéssel kapcsolatban. A tanulókat senki sem beszélte rá, rájuk bízta, cselekedjenek a belátásuk szerint. Az alperes igazgatója a munkamegtagadásról már korábban tudott, azt neki csak akkor rótta fel, amikor a közérdekű bejelentéséről tudomást szerzett. Mindezekre tekintettel kérte a fegyelmi büntetés hatálytalanítását.