ÍH 2023.84 A VESZTEGETÉS ÖNÁLLÓ INTÉZKEDÉSRE JOGOSULT SZEMÉLLYEL KAPCSOLATBAN TÖRTÉNŐ MINŐSÍTÉSÉNEK SZEMPONTJAI

A sportszövetségek mint gazdálkodó szervezetek által szervezett országos bajnoki mérkőzéseken alkalmazott játékvezetők a korrupciós bűncselekmények tekintetében nem önálló intézkedésre jogosult személyek. [Btk. 290. § (1) bekezdés, (2) bekezdés, Btk. 459. § (1) bekezdés 8. pontja]

Pertörténet:

Debreceni Törvényszék B.193/2022/18., Debreceni Ítélőtábla Bf.223/2023/12. (*ÍH 2023.84*)

***********

A törvényszék a vádlottat bűnsegédként elkövetett vesztegetés bűntette [Btk. 290. § (1) bekezdés, (2) bekezdés] miatt 350 napi tétel, 2000 Ft napi összegű, 700.000 Ft végösszegű pénzbüntetésre ítélte. Rendelkezett a pénzbüntetés tekintetében meg nem fizetés esetére az átváltoztatás feltételeiről és az eljárás során lefoglalt elektronikus adatokat tartalmazó CD lemezek ügyiratok közötti kezeléséről.

Az elsőfokú ítélet ellen két irányban jelentettek be fellebbezést.

Az ügyészség a törvényben írt három munkanapos határidőben a vádlott terhére, az elkövetői alakzat vád szerinti, tettesi megállapítása és a büntetés súlyosítása, végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása érdekében terjesztett elő jogorvoslatot.

A vádlott és a védő a kihirdetést követően elsődlegesen a bűnösség megállapítása miatt, felmentés céljából éltek perorvoslattal. A védő a fellebbezése írásbeli indokolásában a tényállást nem vitatta, kifejtette azonban, hogy a vádlott a közvetítés során az ismeretlenül maradt személyek tettesi cselekményéhez csak bűnsegélyt nyújtott, továbbá jogi szakirodalomra és kúriai eseti döntésre (BH 2017.250) hivatkozva érvelt annak megállapítása ellen, hogy a terhelt a gazdálkodó szervezet önálló intézkedésre jogosult személyének minősül, ezért legfeljebb az alapeseti (gazdasági) vesztegetés valósulhatott meg. Erre tekintettel a bűncselekmény enyhébb minősítésére és a büntetés enyhítésére tett indítványt.

A fellebbviteli főügyészség átiratában a vádhatósági fellebbezést fenntartva - annak iránya és célja szerint - tanácsülésen történő elbírálás mellett a minősítés megváltoztatását, a minősített eset és a tettesség megállapítását, valamint a büntetés súlyosítását indítványozta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet elleni ügyészségi és védői fellebbezéseket a Be. 599. § (1) bekezdés alapján nyilvános ülésen bírálta el.

A védelmi fellebbezések részben alaposak.

Az ítélőtábla - a perorvoslatok okára és irányára tekintettel - a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljeskörűen bírálta felül.

A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást körültekintően, igen alaposan, a perrendi szabályok megtartásával folytatta le. Nem vétett sem abszolút [Be. 608. § (1) bekezdés a-h) pont], sem olyan relatív perjogi hibát [Be. 609. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a-d) pont], ami az eljárás törvényességét befolyásolva az érdemi felülbírálatot kizárta volna, és az ítélet hatályon kívül helyezését, így a bíróság új eljárásra utasítását eredményezné.

Az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett és döntően megalapozott tényállást állapított meg, mely csak kisebb részben volt hiányos az elkövetési hely, idő és magatartás egyes részleteit illetően, továbbá a jogkérdésekhez szervesen kapcsolódóan azt helytelenül rögzítette a tényállásban, hogy a játékvezető a Magyar Kézilabda Szövetség mint gazdálkodó szervezet érdekében eljáró olyan alany, akinek eljárása "önálló intézkedőként" érdemi befolyással bír a szervezet működésére (Be. 592. § (2) bekezdés a) és d) pont).

A vád ugyan közvetve utalt rá, hogy a K. csapat érdekében került sor a vádlotti ajánlattételre, de arra nem tért ki, hogy a vádlott mögött konkrétan más személyek is állnak, azaz nem az egyesülettől független, magánjellegű cselekvősége volt a játékvezető megkeresése. A vád valóban egy tettesi magatartást írt le, azonban a bizonyítékok alapvetően a bíróság által megállapított és a másodfokú javítás által teljessé tett tényállást támasztották alá, mely tények a tettazonosság keretei között maradtak.

A felülbírált ügyben konkrétan hiányosságot jelent, hogy a törvényszék S. L. tanú alappal hitelt érdemlőnek talált és elfogadott vallomása ellenére nem állapította meg az ajánlattételnek az előny (pénz) mértékére vonatkozóan a vádlott által közölteket és hiányosság volt észlelhető az elkövetési hely és idő tekintetében is.

A kötelességszegés kapcsán az ún. jogi tények és a történeti tények kapcsolata nagyon szoros, kétségtelen, hogy a kötelességszegés helyes megítélhetősége érdekében a passzív oldal (játékvezető működés) eljárására vonatkozó lényeges szabályokat is rögzíteni kell a tényállásban. Ugyanakkor annak meghatározása már tisztán jogkérdés és nem a tényállásba tartozik, hogy a megvesztegetni kívánt személy a szerv működésére olyan lényeges hatást gyakorol-e, miáltal önálló intézkedésre jogosultnak tekintendő.

Az ítélőtábla a részbeni - és a másodfokú eljárásban kötelező módon orvosolandó megalapozatlanságot a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja szerint az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítást érintő ügyiratok tartalma alapján a következők szerint küszöbölte ki a tényállás [Be. 561. § (3) bekezdés c) pont] kiegészítésével és helyesbítésével, egyben rögzíti az elsőfokú bíróság által is figyelembe vett iratok alapján a Be.561. § (3) bekezdés b) pontjában meghatározott tényeket.

A D.-É. bajnoki kézilabdamérkőzés időpontjában a vádlott és S. L. (játékvezető) tanú beszélgetésére a K. és É. csapatok közötti mérkőzésről a szünetben a stadionban a büféből visszahaladás során a WC előtti területen került sor. A vádlott S. L. játékvezetőnek azt is mondta, hogy gondolják ki "normális keretek" között azt az összeget, melyet a K-i kézilabda csapathoz köthető, jelen ügyben konkrétan nem azonosítható személyek ajánlottak fel - a vádlottal egyetértésben - az É. csapattal lejátszandó közeli bajnoki mérkőzés számukra kedvező játékvezetői befolyásolása érdekében.

S. L. tanú ezt követően tájékoztatta a kézilabdaszövetséget a vádlott által közölt ajánlatról. Az É.-K. női kézilabdamérkőzést végül S. L és S. C. a vádlotti kérést figyelmen kívül hagyva szabályosan vezette, az eredmény egyenlő, 30-30 lett.

Mellőzi az arra utalást, hogy a játékvezetők a gazdálkodó szervezet tekintetében önálló intézkedésre jogosultak annak megállapításával, hogy az általuk vezetett mérkőzésen a meghatározott versenyszabályok szerint tehetnek saját döntésük folytán intézkedéseket a játék szabályos lebonyolítása érdekében.