A Kúria Pfv.21041/2012/7. számú precedensképes határozata közös vagyon megosztása (ÉLETTÁRSI közös vagyon megosztása) tárgyában.

A határozat elvi tartalma:

Az élettársi kapcsolatból következő kölcsönös támogatási kötelezettség alapján elvárható, hogy az élettárs az általa elért jövedelmét társával megossza akkor, ha utóbbi az együttélés meghatározott időszakában - betegségéből eredő munkaképtelenségére tekintettel - csak kisebb mértékben tud a közös javak előteremtésében közreműködni. Ez nem változtat az együttélés teljes időszakára megállapított szerzési arányon. 1959. IV. Tv. 578/G. §

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.23308/2008/48., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21818/2011/7., *Kúria Pfv.21041/2012/7.* (BH 2013.8.217)

***********

Pfv.II.21.041/2012/7.

A Kúria a felperesnek az I. r. és III. r. alperesek ellen élettársi közös vagyon megosztása iránt a Pest Megyei Bíróságon 16.P.23.308/2008. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 1.Pf.21.818/2011/7. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 55. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 150.000 (százötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 1.154.000 (egymillió-százötvennégyezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 1999. augusztus 27-től 2006. március 24-ig élettársak voltak. Az 1999. április 4-én kötött szerződéssel az I. r. alperes 6.000.000 forint vételárért megvásárolta a Sz., J. A. utcai ingatlant. A szerződés aláírásakor 1.000.000 forint vételárrész került kifizetésre, a további 5.500.000 forint kiegyenlítését az I. r. alperes 1999. június 15-ig vállalta.

Az I. r. alperes 1999. március 31-én a P. Kft-vel kötött szerződéssel 6.000.000 forint érték erejéig vásárlói klubtagságot vállalt, majd a házastársi közös vagyon megosztása eredményeként a volt házastársától felvett 4.500.000 forint értékkiegyenlítésből 3.700.000 forintot befizetett a P. Kft. számlájára. 1999. június 2-án az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést módosították, oly módon, hogy a jogviszonyba teljesítési segédként belépett a P. Kft. a teljes vételár erejéig, egyidejűleg az I. r. alperes a felperes javára a tulajdonjogát terhelő holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosított. A szerződés-módosításra tekintettel az eladó az átvett ingatlan vételárából (a foglalóból) 500.000 forintot visszafizetett. Még ugyanezen a napon a P. Kft., valamint a felperes és az I. r. alperes, mint kötelezettek zálogszerződést kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a zálogjogosult, mint teljesítési segéd a zálogkötelezettek nevében és javára 6.000.000 forint erejéig az ingatlan vételárára kifizetést teljesít. A zálogszerződés 4. pontja szerint a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a jelzálog érvényesítése esetén haszonélvezeti jogáról térítés nélkül lemond.

Az élettársak az ingatlant a beköltözés előtt a felperes irányításával felújították.

Az élettársi kapcsolat fennállása alatt, 2005-ben az I. r. alperes a K. Zrt-vel 7.000.000 forintra kölcsönszerződést, illetve ezzel egyidejűleg a perbeli ingatlanra önálló zálogjogot alapító és óvadéki szerződést, valamint opciós megállapodást kötött. Még ugyanezen a napon, tehát 2005. július 4-én a felperes lemondott az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jogáról és hozzájárult ahhoz, hogy ezen nyilatkozata alapján haszonélvezeti joga a K. Zrt. kérelmére az ingatlan-nyilvántartásból törlésre kerüljön. A lemondó nyilatkozat alapján a felperes haszonélvezeti jogát az ingatlan-nyilvántartásból az élettársi kapcsolat megszűnése után, 2006. május 3-án törölték, majd fellebbezése alapján azt visszajegyezték, tekintettel arra, hogy a lemondó nyilatkozatot nem a K. Zrt., hanem az I. r. alperes nyújtotta be a földhivatalhoz.

A kölcsönadó a kölcsönszerződést 2007. január 15-én felmondta. Ekkor a tőketartozás 6.890.846 forint volt.

A felek életközössége 2006. március 24-én szűnt meg, oly módon, hogy a felperes a Sz., J. A. utcai ingatlanból elköltözött. Ezt követően az ingatlant kizárólag az alperes használta, 2009. nyaráig. A felperes 2010. márciusában költözött oda vissza, azóta kizárólagosan ő lakja az ingatlant. Visszaköltözésekor a zárakat lecserélte.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a teljes ingatlan 3/4 tulajdoni hányada a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése szerinti élettársi vagyonközösség jogcímén tehermentesen megilleti. Másodlagosan az I. r. alperes kötelezését kérte a haszonélvezeti joga életközösség megszűnéskori értékének megfizetésére. 2006. március 1-jétől, az ingatlanból való kiköltözésétől 2010. márciusáig használati díjat követelt az I. r. alperestől. A II. r. alperessel szemben tűrésre irányuló kereseti kérelmet terjesztett elő.

Állítása szerint az igényelt tulajdoni hányadnak megfelelő mértékben hozzájárult az ingatlan vételárához, illetve felújításához, a P. Kft-vel szemben fennálló tartozás visszafizetéséhez, valamint viselte a K. Zrt-től felvett kölcsön törlesztő részleteit. Az ingatlanból nem önként, hanem az I. r. alperes tettleges magatartása miatt költözött el.

Az I. r. alperes a tulajdonjog megállapítására és a többlethasználati díj megfizetésére irányuló kereseti kérelem elutasítását kérte, ugyanakkor a haszonélvezeti jog értékének megfizetésére kötelezését nem ellenezte.

A II. r. alperes az önálló zálogjoga fennmaradása esetén nem ellenezte a kereset teljesítését.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a Sz., J. A. utcai ingatlan 1/2 tulajdoni hányada a felperes tulajdonát képezi. Az I. r. alperes tulajdoni illetősége 1/2-re módosul és a felperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog megszűnik. Megkereste az illetékes földhivatalt a fenti változások bejegyzésére, a II. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog változatlanul hagyásával. A II. r. alperest mindezek tűrésére kötelezte. Ezt meghaladóan a kerestet elutasította.

A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes és az I. r. alperes az összeköltözésüket megelőzően az élettársi közösség megalapozása, a közös otthon kialakítása érdekében közösen vásárolták meg a sződi ingatlant.

Az életközösség kezdetekor, tehát 1999. augusztusában a felperes betegállományban, leszázalékolás alatt állt. Újságíróként szabad szellemi foglalkozású tevékenységet végzett, majd nyugdíjasként is dolgozott. 1997. januárjától 1999. november elejéig az Ú. Kft. ügyvezetőjeként szerzett jövedelmet. Tagja volt a 2001-ben alakult T. Bt-nek, az itt végzett munkája azonban 2002-ben megszűnt.

Az I. r. alperes az életközösség létesítésekor egy kiskorú gyermeket nevelt. Volt házastársától tartásdíjban részesült és családi pótlékot is kapott. 2004. októberéig háztartásbeliként otthon volt, ezután alkalmi munkakönyvvel dolgozott. 2005. februárjában létesített munkaviszonyt.