BH 2013.8.217 Az élettársi kapcsolatból következő kölcsönös támogatási kötelezettség alapján elvárható, hogy az élettárs az általa elért jövedelmét társával megossza akkor, ha utóbbi az együttélés meghatározott időszakában - betegségéből eredő munkaképtelenségére tekintettel - csak kisebb mértékben tud a közös javak előteremtésében közreműködni. Ez nem változtat az együttélés teljes időszakára megállapított szerzési arányon [Ptk. 578/G. §].

A jogerős ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a felperes és az I. r. alperes 1999. augusztus 27-től 2006. március 24-ig élettársak voltak. Az 1999. április 4-én kötött szerződéssel az I. r. alperes 6 000 000 forint vételárért megvásárolta az sz.-i, J. utca 47. szám alatti ingatlant. A szerződés aláírásakor 1 000 000 forint vételárrész került kifizetésre, a további 5 500 000 forint kiegyenlítését az I. r. alperes 1999. június 15-ig vállalta.

Az I. r. alperes 1999. március 31-én a P. Kft.-vel kötött szerződéssel 6 000 000 forint érték erejéig vásárlói klubtagságot vállalt, majd a házastársi közös vagyon megosztása eredményeként a volt házastársától felvett 4 500 000 forint értékkiegyenlítésből 3 700 000 forintot befizetett a P. Kft. számlájára. 1999. június 2-án az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződést módosították, oly módon, hogy a jogviszonyba teljesítési segédként belépett a P. Kft. a teljes vételár erejéig, egyidejűleg az I. r. alperes a felperes javára a tulajdonjogát terhelő holtig tartó haszonélvezeti jogot biztosított. A szerződés-módosításra tekintettel az eladó az átvett ingatlan vételárából (a foglalóból) 500 000 forintot visszafizetett. Még ugyanezen a napon a P. Kft., valamint a felperes és az I. r. alperes, mint kötelezettek zálogszerződést kötöttek, amelyben rögzítették, hogy a zálogjogosult, mint teljesítési segéd a zálogkötelezettek nevében és javára 6 000 000 forint erejéig az ingatlan vételárára kifizetést teljesít. A zálogszerződés 4. pontja szerint a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a jelzálog érvényesítése esetén haszonélvezeti jogáról térítés nélkül lemond.

Az élettársak az ingatlant a beköltözés előtt a felperes irányításával felújították.

Az élettársi kapcsolat fennállása alatt, 2005-ben az I. r. alperes a K. Zrt.-vel 7 000 000 forintra kölcsönszerződést, illetve ezzel egyidejűleg a perbeli ingatlanra önálló zálogjogot alapító és óvadéki szerződést, valamint opciós megállapodást kötött. Még ugyanezen a napon, tehát 2005. július 4-én a felperes lemondott az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jogáról és hozzájárult ahhoz, hogy ezen nyilatkozata alapján haszonélvezeti joga a K. Zrt. kérelmére az ingatlan-nyilvántartásból törlésre kerüljön. A lemondó nyilatkozat alapján a felperes haszonélvezeti jogát az ingatlan-nyilvántartásból az élettársi kapcsolat megszűnése után, 2006. május 3-án törölték, majd fellebbezése alapján azt visszajegyezték, tekintettel arra, hogy a lemondó nyilatkozatot nem a K. Zrt., hanem az I. r. alperes nyújtotta be a földhivatalhoz.

A kölcsönadó a kölcsönszerződést 2007. január 15-én felmondta. Ekkor a tőketartozás 6 890 846 forint volt.

A felek életközössége 2006. március 24-én szűnt meg, oly módon, hogy a felperes az Sz., J. utca 47. szám alatti ingatlanból elköltözött. Ezt követően az ingatlant kizárólag az alperes használta, 2009 nyaráig. A felperes 2010 márciusában költözött oda vissza, azóta kizárólagosan ő lakja az ingatlant. Visszaköltözésekor a zárakat lecserélte.

A felperes módosított keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a teljes ingatlan 3/4 tulajdoni hányada a Ptk. 578/G. § (1) bekezdése szerinti élettársi vagyonközösség jogcímén tehermentesen megilleti. Másodlagosan az I. r. alperes kötelezését kérte a haszonélvezeti joga életközösség megszűnéskori értékének megfizetésére. 2006. március 1-jétől, az ingatlanból való kiköltözésétől 2010 márciusáig használati díjat követelt az I. r. alperestől. A II. r. alperessel szemben tűrésre irányuló kereseti kérelmet terjesztett elő.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányada a felperes tulajdonát képezi. Az I. r. alperes tulajdoni illetősége 1/2-re módosul és a felperes javára bejegyzett haszonélvezeti jog megszűnik. Megkereste az illetékes földhivatalt a fenti változások bejegyzésére, a II. r. alperes javára bejegyzett jelzálogjog változatlanul hagyásával. A II. r. alperest mindezek tűrésére kötelezte. Ezt meghaladóan a kerestet elutasította.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben elsődlegesen annak megváltoztatását, a már megállapított tulajdoni hányadán felül további 1/4 tulajdoni hányad javára történő megállapítását és az I. r. alperes használati díj fizetésére kötelezését, másodlagosan pedig hatályon kívül helyezést és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte, utóbbit a Pp. 221. § (1) bekezdésében és a 252. § (3) bekezdésében foglalt kötelezettségek megszegése miatt.

Az I. r. alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

1) Nem vitás, hogy a felperes és az I. r. alperes 1999. augusztus 27. és 2006. március 24. között élettársak voltak. A Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése értelmében az élettársak együttélésük alatt a szerzésben való közreműködésük arányában szereznek közös tulajdont. Ha a közreműködés aránya nem állapítható meg, azt azonos mértékűnek kell tekinteni.

Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság ítéletének indokolásában arra, hogy a szerzésben való közreműködés és az ennek megfelelő arányú közös tulajdonszerzés mértékét az együttélés teljes tartamára és a vagyonközösséghez tartozó valamennyi vagyontárgyra nézve egységesen kell meghatározni. Ennek során értékelni kell a felek által ténylegesen elért jövedelmeket, a különvagyonokat, a háztartásban végzett tevékenységet, a közös ingatlanok felújításakor kifejtett tényleges építési, illetve szervező munka értékét, illetve az adott esetben azt is, ha valamelyik élettárs - betegségére, állapotára tekintettel - az együttélés meghatározott időszakában önhibáján kívül csak kisebb mértékben tud a közös javak előteremtésében közreműködni. Ebben az esetben elvárható, hogy a másik élettárs - az élettársi kapcsolatból következő kölcsönös támogatási kötelezettségre tekintettel - az általa elért jövedelmét a társával megossza.

A fentiek tükrében a széles körű bizonyítási eljárás lefolytatását követően helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy jelen esetben a felek szerzésben való közreműködésének mértéke, aránya nem volt megállapítható, ezért azon kisegítő jogszabályi rendelkezés lépett előtérbe, mely szerint a szerzésben való közreműködés arányát azonos mértékűnek kellett tekinteni. Sem a felperes, sem az alperes nem bizonyította ugyanis a per során kétséget kizáróan, hogy a jövedelme, megtakarításai lényegesen meghaladták volna az élettársáét és ennek következtében az élettársi együttélés során az ingó, illetve ingatlanvagyon megszerzéséhez nagyobb arányban járultak volna hozzá. A felperes tehát nem bizonyította, hogy nyugdíjának igazolt összegén kívül olyan rendszeres, illetve esetenkénti, azonban kiemelkedő összegű jövedelemmel rendelkezett, melynek következtében a szerzésben való közreműködésének aránya - különös tekintettel a perbeli ingatlanra - 3/4-1/4 lett volna a javára. Ennek ellentmond, hogy állítólagos jövedelméről személyi jövedelemadó bevallással nem adott számot, illetve az alperes meg nem cáfolt előadása szerint az élettársi kapcsolat fennállása alatt számos végrehajtási eljárás folyt vele szemben.