BH 2022.11.294 Használt gépkocsi tulajdonjogának átruházása tárgyában létrejött adásvételi szerződés alapján a szolgáltatott dolog rendeltetése szerinti követelmény és egyúttal a szerződés célja a gépjármű közforgalomban való jogszerű használhatósága, amelynek mellőzhetetlen kelléke az eredeti egyedi azonosító (eredeti alvázszám) megléte. Ennek hiányában a szolgáltatott dolog nem teljesíti a rendeltetése szerinti követelményt, azaz nem felel meg az előírt törvényes tulajdonságoknak. Erre tekintettel az eladó teljesítése hibás, ami kellékszavatossági felelősségét vonja maga után [1959. évi IV. törvény (régi Ptk.) 277. § (1) bek. a)-b) pont, 305. § (1) és (3) bek., 306. § (1) bek. a)-b) pont].

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes mint vevő és az alperes mint eladó között 2013. december 19-én adásvételi szerződés jött létre, amelynek alapján a felperes 6 775 000 forint vételárért megvásárolta a perbeli gépjárművet. A szerződés megkötésekor a perbeli gépjármű alvázszáma meghamisított volt, amiről sem az eladó, sem a vevő nem tudott. Az alvázszám meghamisítására jóval a szerződés megkötését megelőzően került sor.

[2] A szerződéskötést megelőzően a beavatkozó gazdasági társaság olasz nyelvű iratokkal vásárolta meg a perben nem álló T. G.-től a gépjárművet, majd azt kereskedelmi forgalomban 2010. szeptember 28-án adásvétel útján 8 070 000 Ft-ért értékesítette K. T.-nek, aki az autót 2010. november 25-én szintén adásvétel útján értékesítette az alperesnek.

[3] A szerződés alapján a gépjármű tulajdonjoga átjegyzésre került a felperes javára, aki a szerződés szerinti vételárat megfizette az alperesnek.

[4] A felperes a perbeli gépjárművet rendeltetésszerűen használta 2014. május 19-ig. Ekkor a nyomozóhatóság a gépjárművet a felperestől lefoglalta, mert a hatóság által felkért igazságügyi gépjárműszakértő vizsgálata alapján megállapításra került, hogy a gépjármű egyedi azonosítójelét meghamisították, színe és felszereltsége nem egyezik a gyári adatokkal. A büntetőeljárás adatai szerint 2010-ben ismeretlen tettesek tulajdonították el a gépkocsit Budapesten, akkor a jármű a J. Zrt. tulajdonában állt.

[5] A felperes - azt követően, hogy 2015. január elején a nyomozó hatóság az alvázszám hamisított voltáról tájékoztatta - a 2015. január 12-i keltezésű levelével a szerződéstől a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:157. § (1) bekezdésében foglaltakra hivatkozva elállt, és felszólította az alperest, hogy a gépkocsi teljes vételárát fizesse vissza. Elállását többek között arra alapította, hogy a büntetőeljárás során megállapítást nyert, hogy a gépjármű egyedi azonosítójelét meghamisították, a színe és felszereltsége nem egyezik meg a gyári adatokkal.

[6] Az alperes a 2015. január 29-i válaszában - az elállás jogszerűségét vitatva - kifejtette, hogy kereskedelmi forgalomban jóhiszeműen és ellenérték fejében szerzőnek tartja a felperest, továbbá tudomása szerint semmilyen adat nem merült fel korábban arra, hogy a perbeli gépjármű egyedi azonosítói hamisak lennének.

[7] A felperes a büntetőeljárás során panasszal élt a gépjármű lefoglalása miatt. Panaszát az ügyészség elutasította.

[8] A felperes a büntetőeljárás során a gépjármű kiadásáról rendelkező határozattal szemben is sikertelen panaszt terjesztett elő 2015. november 18-án, tekintettel arra, hogy azt nem neki, hanem annak rendelték kiadni, aki a feljelentés időpontjában volt a gépjármű hatósági nyilvántartás szerinti tulajdonosa.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[9] A felperes keresetében vételár visszatérítése címén 6 775 000 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[10] Keresetének jogcímeként - az eredeti keresetlevelében előadottakat a megismételt elsőfokú eljárásban előterjesztett 10. számú beadványában módosítva és pontosítva - a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 305. § (1)-(3) bekezdéseire, 117. § (1)-(2) bekezdésére, illetve 118. § (1)-(2) bekezdésére hivatkozott. Utalt továbbá a 6/1990 (IV. 12.) KöHÉM rendelet 25. § (1) és (2) bekezdésére is. Előadta, hogy a 2015. január 12-i levelében hibás teljesítés okán állt el a szerződéstől.

[11] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy hibásan teljesítette volna a szerződést. Azt is kérdésessé tette, hogy egyáltalán azt a gépjárművet adta-e a büntetőeljárás során a hatóság birtokába a felperes, amelyet megvásárolt.

[12] Az alperes beszámítási kifogást is előterjesztett használati díj jogcímén a jármű megvásárlásától kezdődően, annak büntetőeljárás során történt lefoglalásáig terjedő időszak tekintetében.

[13] Az alperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott beavatkozó szintén a kereset elutasítását kérte.

Az első- és a másodfokú ítélet

[14] Az elsőfokú bíróság ítéletében a kereset szerint marasztalta az alperest.

[15] Megállapíthatónak találta, hogy a felperes kereskedelmi forgalomban és jóhiszeműen szerzett tulajdonjogot, tekintettel arra, hogy a gépjármű a korábbi adásvételi szerződéses láncolatban e jogi sorssal bírt, emiatt kereshetőségi joga kizárólag az alperessel szemben állt fenn.

[16] A régi Ptk. 200. § (1) bekezdésére, 205. § (1)-(3) bekezdéseire, 305. § (1) bekezdésére utalva kifejtette: a kötelezett hibásan teljesít, ha a szolgáltatott dolog a teljesítés időpontjában nem felel meg a jogszabályban vagy a szerződésben meghatározott tulajdonságoknak. A jogosult ebben az esetben - egyebek mellett - a szerződéstől elállhat.

[17] A perben beszerzett, aggálytalannak tekintett szakértői vélemény alapján tényként állapította meg, hogy a szakértő által vizsgált gépjármű azonos azzal, amit a felperes az alperestől megvásárolt, és azt is, hogy annak egyedi azonosítójelét meghamisították.

[18] Az elállás jogszerűsége kapcsán kifejtette, hogy az ügyben a régi Ptk. és a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) rendelkezéseit kellett alkalmazni. Utóbbi alapján a bíróság a kereseti kérelem jogcíméhez kötve nincs. A felperes azon tényállás alapján állt el írásban a perbeli szerződéstől, miszerint a büntetőeljárás során egyértelművé vált, hogy a jármű egyedi azonosítójelét (alvázszámát) korábban meghamisították. Az elsőfokú bíróság szerint sem elállásának, sem kereseti kérelmének ténybeli alapja nem az volt, hogy műszaki értelemben véve a jármű az adásvételi szerződés megkötésekor nem rendelkezett a szerződésben, illetve jogszabályban meghatározott kellékekkel. Mind az elállás, mind a kereseti kérelem ténybeli alapja egyértelműen az egyedi azonosítójel meghamisítása volt, amelyről a felperes a büntetőeljárás során szerzett tudomást, amelyre tekintettel a gépjármű "jogi hibában" szenvedett. Erre figyelemmel úgy ítélte meg, hogy a felperes elállása jogszerű volt, mert az alperes a szerződést hibásan teljesítette.

[19] Az elsőfokú bíróság a használati díj tekintetében előterjesztett beszámítási kifogást alaptalannak ítélte.

[20] Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította.