A Fővárosi Törvényszék Pf.632356/2010/4. számú határozata jogalap nélküli gazdagodás tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §, 228. §, 239. §, 247. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 200. §, 339. §, 361. §, 507. §, 523. §, 579. §] Bírók: Csepinszky Andrea, Juhász Krisztina, Klicsuné dr. Sólyom Lívia

Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

57. Pf. .../2010/4.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság a dr. Gyárfás Péter ügyvéd /..../ által képviselt felperes neve/..../ felperesnek -

a személyesen eljárt I. rendű alperes neve /..../ I. rendű és II.rendű alperes neve/..../ alperes ellen -

kölcsön, kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás és egyéb iránt a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt indított perében az elsőfokú bíróság 2009. december 8-án kelt 18.P. .../2006/54. számú ítélete ellen a felperes 56. és 57. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes végleges keresetében kérte az I. rendű alperes kötelezését 1.001.000 Ft tőke, valamint annak 2004. október 15-től esedékes törvényes kamata, és perköltsége megfizetésére. A II. rendű alperes marasztalását 100.000 Ft kártérítés erejéig kérte.

Előadta, hogy a II. rendű alperessel rövid élettársi kapcsolatot követően házasságot terveztek. A ...i ingatlanát eladta, és ingóságait az II. rendű otthonába vitte. Az I. rendű alperes számára két részletben, 2003. október 15-én és 2003. október 22-én kölcsönt adott 2.000.000 (megye neve) korona értékben, hogy faluban a 1160 hrsz. szám alatt felvett 572 m2 alapterületű ingatlant megvásárolhassa, mivel a 2003-ban fennállt tulajdoni korlátozásokra tekintettel azt maga nem szerezhette meg. Utalt arra, hogy a kölcsönt az adásvételi szerződést kötő ügyvéd, fél neve előtt és tanácsa alapján adta át azzal a feltétellel, hogy az EU csatlakozást követően azt visszafizeti, és abból maga vásárolja meg az ingatlant a saját nevére. Az I. rendű alperes a kölcsönt határidőig nem fizette vissza, az ingatlant értékesítette. Hivatkozott arra is, hogy a kölcsönügyletre a magyar jogot határozták meg. A követelése jogcímeként hivatkozott kölcsönre, ajándék visszakövetelésére, és jogalap nélküli gazdagodásra.

Ezen jogcímeket utóbb a II. rendű alperesre is kiterjesztette. Eldöntendő kérdésnek tekintette továbbá azt is, hogy a (megye neve) ingatlanra vonatkozó szerződésnek a jog szándékos megkerülésével kötése jogellenesnek minősül-e, az ilyen szerződés semmisnek tekintendő-e, és a szolgáltatások visszajárnak-e. Megjegyezte, hogy erre figyelemmel az ingatlanszerzéskor alkalmazandó (megye neve) jogot is tisztázni kell.

Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelmében előadta, hogy a felperestől soha nem kért, és nem is vett át semmilyen összeget.

A II. rendű alperes előadta, hogy az I. rendű alperessel valóban megállapodott arról, hogy a perbeli ingatlant az ő nevére vásárolja meg. Hivatkozott arra, hogy volt arról szó, miszerint a felperes ...i ingatlanának az eladásából származó pénzből a faluban ingatlant vásárolnak, azonban csak egy kisebb összeg lett erre fordítva, a megmaradt pénzt a felperes visszavette.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a keresetet mindkét alperessel szemben elutasította. Az eljárás során felmerült és a felperes által megelőlegezett 124.575 Ft fordítói díjról, valamint 67.060 Ft eljárási illetékről akként rendelkezett, hogy a felperes köteles viselni, s ebből az általa lerótt 37.000 Ft illetéken felüli 30.060 Ft illetéket leletezés terhe mellett, köteles a Magyar Államnak megfizetni.

Indokolásában az I. és II. rendű alperesek perbe bocsátkozására tekintettel elfogadta azt, hogy a felek között létrejött egy olyan megállapodás szóban, hogy a felek alkalmazandó jogként a magyar jogot és a magyar bíróság joghatóságát kötötték ki. Megállapította, hogy a felperesnek és az alpereseknek az eljárás során tett nyilatkozatai nem igazolták, hogy a magyar jogszabályok szerinti /Ptk. 523. §. (1) bekezdés/ kölcsönszerződés jött létre. Kiemelte, hogy a felperes nem tudta azt igazolni, hogy a deviza átváltásokkal érintett összegeket kölcsön címén a visszafizetés szándékával bocsátotta az I. rendű alperes rendelkezésére. Megjegyezte, hogy a felperes által állított azon tervük, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz történő csatlakozását követően, amikor az ingatlanszerzési korlátozás megszűnik, az I. rendű alperes visszaajándékozza neki és a II. rendű alperesnek az ingatlant, szintén nem a kölcsön megállapodás létrejöttét támasztja alá.

Az eljárás adataiból, a felperes nyilatkozataiból, a II. rendű alperes által fél2 ügyvéd részére írott levélből, valamint az ugyancsak felperes által csatolt, a részére megküldött I. rendű alperesi levél tartalmából, továbbá az eljárás során a (megye neve)iai bíróság előtt az I. rendű alperes által tett vallomásból és a házastársa tanúvallomásából is azt a következtetést vonta le, hogy a megállapodás a felperes és a II. alperes között, az I. rendű alperes közreműködésének igénybe vételével arra irányult, hogy a közös életük, terveik megvalósítása érdekében a felperes által rendelkezésre bocsátott pénzeszköz alapul vételével közös családi vállalkozásba kezdenek. Ebből eredően pedig elszámolás adódott a felek között, így a jogalap nélküli gazdagodás fennálltát annak szubszidiárius jellegéből fakadóan megállapítani nem tudta.

Az ajándékozásra alapított kereset vonatkozásában arra az álláspontra jutott, hogy a felperes szándéka nem irányult az 1.001.000 Ft ajándékozására az I. rendű alperes részére. Utalt arra, hogy csak az előterjesztett kereset jogalapja és összegszerűsége tekintetében foglalhatott állást, így azon érvelés, miszerint 2.000.000 (megye neve) korona összeget adott volna ajándékba, annak ajándékozási szándékát nem igazolta, és azt sem, hogy ebből miért követel vissza 1.001.000 Ft-ot. Rámutatott arra, hogy az ingyenességet, az ajándékozási szándékot zárja ki egyértelműen az a más típusú megállapodás, amely a felperes és az alperesek között létrejött, és amely egyértelműen nem ingyenességen, hanem egy közös tevékenységre történő családi /üzleti/ vállalkozáson alapult.

A II. rendű alperessel szemben előterjesztett kártérítési igény vonatkozásában azt állapította meg, hogy a felperes nem tudta megjelölni azt a jogellenes magatartást, amellyel okozati összefüggésben neki kára keletkezett. Figyelemmel erre ezen kereseti kérelmet is elutasította.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen kérte az ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatását és a felperesi kereseti kérelemnek történő helytadást.

Megjegyezte, hogy az ítéleti megállapítás szerint a (megye neve)iai ingatlanszerzési tilalom kijátszása érdekében jött létre a megállapodás. Utalt arra, hogy a magyar Ptk. 200. §. (2) bekezdése alapján a szerződés nyilvánvalóan semmis, így az elsőfokú bíróságnak ezt meg is kellett volna állapítania, annál is inkább, mivel a (megye neve) jog semmisségére vonatkozó szabályokat indítvány ellenére nem szerezte be. Megjegyezte, hogy e vonatkozásban a Pp. 3. §-a szerinti tájékoztatási kötelezettségét is elmulasztotta. Utalt arra, hogy az ingatlan megszerzésére irányuló szerződés vonatkozásában tisztázni kellett volna a szerződés tényleges alanyait, azonban ezt is mellőzte. Kiemelte az I. rendű alperes nyilatkozatát, amelyet az elsőfokú bíróság nem kellő súllyal értékelt, a szerint ugyanis a perbeli ingatlan megvásárlásához a pénzt teljes egészében a felperes adta. Előadta egyben érvelését az esetlegesen létrejött bizományosi szerződéssel kapcsolatban. Kiemelte, hogy a jogszabály megkerülésével kötött szerződés semmis, és a semmisség megállapítása esetén annak jogkövetkezményeit le kellett volna vonni. Előadta, hogy tévedésben volt a bíróság a II. rendű alperes vonatkozásában előterjesztett igény jogi minősítése tekintetében. Kiemelte, hogy a II. rendű alperes saját közokiratba foglalt vallomása szerint eladta az ingatlant, holott vele a felperes az ingatlan vételére, vagy eladására megállapodást nem kötött.