3005/2013. (I. 21.) AB végzés
alkotmányjogi panasz visszautasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta az alábbi
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VI.21.149/2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasszal élt a Kúria Pfv.VI.21.149/2011/7. számú ítélete ellen. Kérte az Alkotmánybíróságot, hogy állapítsa meg a Kúria, valamint az első- és másodfokon eljárt bíróságok ítéletének alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azokat, mivel sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdését, M) cikk (1) bekezdését, XIII. cikk (1) bekezdését, és XXVIII. cikk (1) bekezdését. Ezen túlmenően megjelölte a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 2-3. §§-át, 206. § (1) bekezdését, és a 221. §-át is.
[2] Az indítványozó kérelme indokolásául előadta, hogy a Szlovák Köztársaságban élő alperesek ingatlanvásárlásához anyagilag hozzájárult, amely jogügylet tulajdonjogot számára nem eredményezett, ezért utóbb pert indított. Az első fokon eljáró bíróság a "kölcsön, kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás és egyéb" iránti keresetét elutasította, mely ítéletet fellebbezés folytán a másodfokon eljáró bíróság helyben hagyott. Az indítványozó a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati eljárást kezdeményezett, melynek eredményeként a Kúria a másodfokú ítéletet hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletét - a bíróság tájékoztatása szerint - 2012. május 24-én kézbesítették. Az indítványozó ezt követően 2012. július 18-án alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az első fokon eljárt Pesti Központi Kerületi Bíróságon.
[3] Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok nem állapították meg a "tényleges" tényállást, egyes tényekről az ítéletek indokolása egyáltalán nem szól, emellett véleménye szerint a bíróságoknak kötelessége lett volna megvizsgálni az alkalmazandó jogot, mivel az ügyben külföldi elem is szerepelt. Előadta, hogy bár az ítéletekben nem szerepel, de az ingatlant a II. r. alperes eladta, ezért jogalap nélküli gazdagodás történt. Álláspontja szerint az ingatlanon lévő, illetve a hitelösszegen fennálló tulajdonjoga sérült, az "ítéletek nem teljesek", nem tisztességes eljárásban születtek és a jogorvoslati eljárásban is jogait korlátozó, egyoldalú döntéseket hoztak a bíróságok. További jogorvoslati lehetősége nincs, és egyéb eljárás sincs az ügyében folyamatban.
[4] Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz.
[5] Az Alkotmánybíróság megvizsgálta az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának feltételeit.
[6] Az Abtv. 30. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panaszt a sérelmezett döntés kézbesítésétől számított 60 napon belül lehet benyújtani. A Kúria ítéletét 2012. május 24-én kézbesítették, az alkotmányjogi panasz 2012. július 18-án - tehát a törvényben előírt határidőn belül - érkezett a Fővárosi Törvényszékre.
[7] Az Abtv. 51. § (2) bekezdése értelmében az alkotmányjogi panasz eljárás során kötelező a jogi képviselet. Az indítványozó - hiánypótlásra - becsatolta a szabályszerű ügyvédi meghatalmazást.
[8] Az Abtv. 52. §-a értelmében az indítványnak határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az indítványozó megjelölte azt a törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét [Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdés d) pont], valamint amely megalapozza az indítványozói jogosultságot [Abtv. 27. § a) pont]. Előadta az eljárás megindításának indokait, valamint részletezte az Alaptörvényben biztosított jogok sérelmének lényegét. Az indítványozó megjelölte a Pp. több szakaszát is, azonban azt, hogy azok az Alaptörvény mely szakaszait és mennyiben sértik, nem indokolta.
[9] Az Abtv. 56. § (2) bekezdése értelmében az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörében vizsgálja az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának törvényben előírt tartalmi feltételeit, az Abtv. 29. §-a szerint pedig az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be.
[10] Jelen ügyben a rendelkezésre álló iratokból megállapíthatóan az indítványozó a bírósági ítéleteket azért kifogásolta, mert szerinte a bíróságok nem állapították meg a "tényleges" tényállást. Egyes tényekről az ítéletek indokolása egyáltalán nem szól, emellett véleménye szerint a bíróságoknak kötelessége lett volna megvizsgálni az alkalmazandó jogot, mivel az ügyben külföldi elem is szerepelt, az "ítéletek nem teljesek", nem tisztességes eljárás zajlott le, és a jogorvoslati eljárásban is jogait korlátozó, egyoldalú döntések születtek.
[11] Az indítványozó tehát a bírósági ítéletek vizsgálatát nem alkotmányossági szempontból kérte, hanem azt kívánta elérni, hogy a tényállás megállapítása, valamint a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg az Alkotmánybíróság. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint az Abtv. 27. §-a alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és kiküszöbölje az azt érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 27. §-a szerinti alkotmányjogi panasz eljárásban is az Alaptörvény védelmében lép fel, az Alaptörvényben biztosított jogokat védi, elsődleges feladata nem a bírói jogalkalmazás minősítése, esetleges megváltoztatása. [12] Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (2) bekezdésére tekintettel, az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2013. január 14.
Dr. Holló András s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balsai István s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/3332/2012.