BH 2015.10.278 Az ajándékozó az ajándékot a vele szemben tanúsított súlyos jogsértő magatartásra hivatkozva akkor követelheti vissza, ha ezt a kötelmi igényét az általános elévülési időn belül érvényesíti. A visszaköveteléssel való indokolatlan késlekedés még a súlyos jogsértés megállapítása esetén is megfosztja az ajándékozót az ajándék visszakövetelésének jogától [1959. évi IV. tv. (Ptk.) 324. § (1) bek., 325. § (1) bek., 326. § (1) bek., 582. § (2) és (4) bek., 1952. évi III. tv. (Pp.) 206. § (1) bek., 2013. évi V. tv. (új Ptk.) 6:22. §, 6:23. §, 6:237. § (2) és (4) bek.].

[1]A felperesek házastársak, közös gyermekeik az alperesek. Az I. rendű alperes 1982 októberében kötött házasságot, amelyből két gyermeke született. 1985. január 17-én az I. rendű felperes édesanyja, négy testvére, valamint a felperesek és az I. rendű alperes, illetőleg házastársa ajándékozási és adásvételi szerződést kötöttek. A szerződéssel az I. rendű felperes édesanyja a felpereseknek, valamint az I. rendű alperesnek és férjének ajándékozta az n.-i 749 helyrajzi számú, természetben N., B. u. 114. számú telekingatlan 4/8 tulajdoni hányadát, a megajándékozottak közötti egyenlő arányban. Az I. rendű felperes testvérei pedig a tulajdonukban álló, személyenkénti 1/2 ingatlanhányadot összesen 30 000 forint vételárért eladták a felpereseknek, az I. rendű alperesnek és házastársának. A szerződés 6. pontja rögzíti, hogy a vételárat a felperesek biztosították, ezért az I. rendű alperes és házastársa részéről a szerződés ajándéknak minősül. Az I. rendű felperes édesanyja mint ajándékozó az I. rendű felperesre engedményezte a visszakövetelési jogát arra az esetre, ha az I. rendű alperes házassága felbontásra kerülne. A felperesek is kikötötték az ajándék visszakövetelésére vonatkozó jogukat. A szerződés alapján a felperesek, valamint az I. rendű alperes és házastársa tulajdonjoga ajándékozás és vétel jogcímén az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre került.

[2]A felperesek a 2010. november 19-én előterjesztett keresetükben annak megállapítását kérték, hogy egyenlő arányú tulajdonjogot szereztek a perbeli ingatlanban az I. rendű alperes 1/4 tulajdoni hányadára ajándék visszakövetelése címén, elsődlegesen a Ptk. 582. § (2) bekezdése, másodlagosan az (1) bekezdése alapján. Kérték továbbá az alperesek kötelezését annak tűrésére, hogy tulajdonjoguk az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzésre kerüljön. A felperesek állították, hogy nagyobb részben az általuk biztosított anyagból épült fel a teljes ingatlan, az építési költségekre fordították a korábban tulajdonukban állt ingatlan értékesítéséből befolyt vételárat. A telket azért ajándékozták az I. rendű alperesnek, hogy róluk gondoskodni fog. Az I. rendű alperes azonban a felperesekkel szemben durva és bántó magatartást tanúsít, élettársa az I. rendű felperes terhére jogerős ítéletben megállapított súlyos jogsértést követett el. Az ajándékra létfenntartásuk érdekében is szükségük van.

[3]Az I. rendű alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte arra hivatkozással, hogy a felperesek részéről nem történt ajándékozás, mert a telek vételárát utóbb átadta a felpereseknek, az építési költségeket volt házastársával közösen fedezte. A II. rendű alperessel kötött tartási szerződésre figyelemmel a felperesek létfenntartása nem veszélyeztetett. Hivatkozott arra is, hogy a felek közötti kapcsolat megromlása a felperesek magatartására vezethető vissza. Az eltelt időre figyelemmel elévült az élettársa által az I. rendű felperes sérelmére elkövetett cselekményre hivatkozással előterjesztett követelés.

[4]A II. rendű alperes a kereset teljesítését nem ellenezte.

[5]Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Ítélete indokolása szerint az I. rendű alperes nem bizonyította, hogy a telek vételárának fele részét kiegyenlítette. Az elsőfokú bíróság a felperesek terhére értékelte annak az állításnak a bizonyítatlanságát, hogy az ikerház építési költségét nagyobb részben ők fedezték. Az I. rendű alperes különvagyoni igény elszámolása nélkül váltotta magához volt házastársa bejegyzett 1/4 tulajdoni hányadát. Volt házastársának tanúvallomása bizonyította, hogy az építkezés költségeit az építtetők egyenlő arányban viselték. Az építési költségek nagyobb részét ugyan a felperesek egyenlítették ki, de a munkaerő túlnyomó részét az I. rendű alperes és házastársa biztosította. A közel azonos mértékű hitel felvételét okirat is bizonyítja. Okirattal igazoltan a felperesek a felvett hitel egy részét a korábban tulajdonukban állt ingatlan tehermentesítésére fordították. Ezt az ingatlant a perbeli ingatlanba történő beköltözést követően értékesítették, és a vételár részben egy gépkocsi tulajdonjogának átruházásával nyert kiegyenlítést. Az elsőfokú bíróság a fentieket együttesen mérlegelve arra a meggyőződésre jutott, hogy a felperesek és az I. rendű alperes, továbbá volt házastársa egyenlő arányban járultak hozzá az ikerház felépítéséhez. A felperesek részéről az üres telekhányadot meghaladóan tehát nem történt ajándékozás, ezért legfeljebb a telekre kifizetett vételár arányos részének megfelelő tulajdoni hányadra tarthatnak igényt ajándék visszakövetelése jogcímén.

[6]Az elsőfokú bíróság a súlyos jogsértésre alapított visszakövetelési igény tekintetében a Ptk. 582. § (4) bekezdésére utalással hangsúlyozta, hogy a Ptk. 324. § (1) bekezdése alapján a követelések öt év alatt elévülnek és nincs helye az ajándék visszakövetelésének, ha az ajándékozó a sérelmet megbocsátotta. Ilyennek minősül az is, ha megfelelő ok nélkül hosszabb ideig nem követeli vissza az ajándékot. A visszaköveteléssel való késlekedés még a súlyos jogsértés megállapítása esetén is megfosztja az ajándékozót az ajándék visszakövetelésének jogától. A felperesek különböző eljárásokat kezdeményeztek az I. rendű alperessel, illetve az élettársával szemben, de csak az általános elévülési idő elteltével terjesztették elő az ajándék visszakövetelése iránti kereseti kérelmüket.

[7]A hatósági és a rendőrségi eljárásokban hozott határozatokból az elsőfokú bíróság megállapította, hogy azok egyezségkötéssel, illetve azzal zárultak, hogy az I. rendű felperes által kezdeményezett eljárások a kérelem visszavonása folytán megszüntetésre kerültek. A szabálysértési hatóság egy esetben elmarasztalta a felpereseket, illetve más ügyben nem állapította meg az I. rendű alperes élettársa részéről a bűncselekmény elkövetését. A felperesek ezért nem bizonyították, hogy a jogerős büntetőítélet meghozatalát követően is történtek az ajándék visszakövetelését megalapozó jogsértések. A Ptk. 4. § (4) bekezdésére hivatkozással megállapította, hogy a felperesek magatartása jelentős részben hozzájárult a felperesek és az I. rendű alperes kapcsolatának megromlásához.

[8]A létfenntartás veszélyeztetettségére alapított kereseti követelést is alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a felperesek tartási szerződést kötöttek a II. rendű alperessel, aki a felperesek által is elismerten segítségükre van. A felperesek önellátók, nyugdíjuk fedezi saját megélhetésüket, tartásra, támogatásra jelenleg nem szorulnak.