2/2002. Polgári jogegységi határozat

az államháztartás alrendszereinek követeléseiről való lemondással kapcsolatos kérdésekről

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságának jogegységi tanácsa a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője által kezdeményezett jogegységi eljárásban meghozta a következő

jogegységi határozatot:

I. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-ának (2) bekezdésében foglalt - az államháztartás alrendszereinek követeléseiről való -lemondás tilalma nem akadálya annak, hogy az önkormányzat valamely vitás vagyoni követelése tárgyában egyezséget kössön.

II. Ha a felek megállapodásukban valamely joglemondó nyilatkozatuk hatályosulását a szerződés határidőben való teljesítéséhez kötik, ez olyan felfüggesztő feltételnek minősül, amely megvalósulásának hiányában a jogról való lemondás nem lép hatályba.

INDOKOLÁS

I.

A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának vezetője a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 29. § (1) bekezdésének a) pontja és 31. § (1) bekezdésének a) pontja alapján jogegységi eljárás lefolytatását indítványozta.

Az indítvány szerint az állami vállalatok átalakulása folytán, az 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Át.) 21. §-ának (2) bekezdése alapján az önkormányzatokat megillető járandóság (üzletrész, részvény) kifizetésével kapcsolatban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Részvénytársaság (ÁPV Rt.), valamint az önkormányzatok között "blanketta-szerződések" jöttek létre. A szerződésekben rögzítették, hogy az ÁPV Rt. a részvényeket természetben nem tudja kiadni az önkormányzatnak. Meghatározták azt az összeget, amely az önkormányzatokat az üzletrészek, illetve részvények helyett megilleti. Az ÁPV Rt. az így meghatározott összegnek a szerződésben megjelölt - rövid - határidőben történő kifizetésére vállalt kötelezettséget. A megállapodásban az önkormányzatok az ÁPV Rt. szerződésszerű teljesítése esetére több pontban olyan nyilatkozatot tettek, amely szerint sem az üzletrész, részvény értékével kapcsolatban, sem más jogcímen további követelést nem támasztanak, minden egyéb pénzügyi követelésüktől elállnak, beleértve a perrel kapcsolatos költségeket is. Végül a megállapodások rendelkeztek arról is, hogy az önkormányzat a szerződés késedelmes teljesítése esetén a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeresét számítja fel.

A későbbiekben a szerződés szerinti pénzösszeg határidőben, más esetekben késedelmesen történt kifizetését követően, az önkormányzatok különböző jogcímeken pert indítottak az ÁPV Rt. ellen. Keresetükben igényelték az állami vállalatok átalakulásától a társasági részesedések értékesítése után befolyt összeg kifizetéséig számított tőkésített késedelmi kamata és annak az önkormányzat részére történt teljesítésétől számított késedelmi kamata megfizetését.

A különböző perekben hozott jogerős ítéletekben a bíróságok másként értékelték az önkormányzat által tett joglemondó nyilatkozatokat, illetve az ÁPV Rt. adós késedelmének jogkövetkezményét.

Az egyik perben a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a szerződés értelmezése körében azt fejtette ki, hogy az önkormányzat joglemondása csak a határidőben történő teljesítésre vonatkozott. Az ÁPV Rt. késedelmes teljesítése folytán a megállapodás hatálya megszűnt, a Ptk. 228. §-ának (2) bekezdésében írtakra figyelemmel (Gfv.X.31.640/2000/4.).

Más perben a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság ítéletében akként foglalt állást, hogy a megállapodásban írt joglemondó nyilatkozat semmis, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 108. §-ának (2) bekezdésében és az önkormányzati vagyonrendeletben foglaltakra figyelemmel (Gf.II.31.397/1999/5.).

Egy további ügyben a bíróság ítéleti álláspontja az volt, hogy az említett szerződésben nem joglemondás történt, hanem a felek a jogvitájukat egyezséggel rendezték. A szerződésben nem merült fel adat arra, hogy a késedelemhez a szerződés felbontásának joghatását fűzték volna (Fővárosi Bíróság 2.G.75.359/2001/5. számú ítélete).

A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság hasonló tárgyban indult és másodfokon folyamatban lévő fellebbezési eljárásban a tárgyalás elhalasztása mellett indítványozta jogegységi eljárás kezdeményezésének megfontolását.

Az ÁPV Rt. elnök vezérigazgatója ugyancsak jogegységi eljárás indítványozását kérte. Arra hivatkozott, hogy a bíróságok gyakorlata a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati ügyben hozott határozata kapcsán bizonytalanná vált abban a kérdésben, hogy a késedelmes teljesítés folytán, a Ptk. 228. §-ának (2) bekezdésében írtakra figyelemmel, a megállapodás hatályát megszűntnek lehet-e tekinteni.

A jogegységi eljárás lefolytatását kezdeményező indítvány az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében eldöntendő kérdésként azt jelölte meg, hogy

- a joglemondást és az egyezségkötést hogyan kell értelmezni az 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 108. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra és az önkormányzati vagyon rendeletben írt tiltó rendelkezésre is figyelemmel;

- a dátum szerűen megjelölt teljesítési határidő elmulasztása - erre vonatkozó külön kikötés nélkül - tekinthető-e a Ptk. 228. §-ának (2) bekezdése szerinti bontó feltételnek.

II.

A legfőbb ügyész felszólalásában kifejtette, hogy az önkormányzat az Át. 21. §-ának (2) bekezdése alapján őt alanyi jogon megillető részesedéséről, követeléséről az Áht. 108. § (2) bekezdésében foglaltak szerint csak az önkormányzat rendeletében meghatározott módon és esetekben mondhat le. Vagyonrendelet hiányában a tiltó rendelkezés ellenére történő joglemondás semmis, figyelemmel arra, hogy az az Áht. 108. §-ának (2) bekezdésébe ütközik.

A Ptk. 228. §-ának (2) bekezdése értelmében a szerződés bontó feltétele bizonytalan jövőbeni esemény. Az előterjesztésben vizsgált szerződésben dátumszerűen megjelölt teljesítési határidő nem tekinthető a Ptk. 228. § (2) bekezdése értelmében vett bizonytalan jövőbeli eseménynek.

A felek a megállapodásban rendelkeztek arról is, hogy a szerződés késedelmes teljesítése esetén az önkormányzatot a mindenkori jegybanki alapkamat kétszerese illeti meg. Minthogy a szerződés a késedelmes teljesítéshez nevesített szankciót fűz, és nem tartalmazza, hogy a fizetési késedelem esetén a szerződés hatálya megszűnik, ezért a késedelmes teljesítés nem tekinthető bontó feltételnek.

III.

Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (Áht.) 108. § (2) bekezdésének 2000. január 1-jéig - a vizsgált blanketta-szerződések megkötésének időpontjában is - hatályos rendelkezése szerint az államháztartás alrendszereihez kapcsolódó vagyont ingyenesen átruházni, továbbá az államháztartás alrendszereinek követeléseiről lemondani csak törvényben, a helyi önkormányzatnál, a helyi önkormányzat rendeletében meghatározott módon és esetekben lehet. [Lényegében hasonló rendelkezést tartalmaz az Áht. jelenleg hatályos 108. §-ának (2) bekezdése is.]

A vizsgált jogviszonyra irányadó 1989. évi XIII. törvény (Át.) 21. §-ának (2) bekezdése szerint az átalakuló állami vállalt vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg. E jogszabály alapján - figyelemmel a Ptk. 198. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra - az önkormányzatoknak alanyi joga keletkezett az átalakult gazdasági társaságból történő tulajdonosi részesedésre, az átalakulás időpontjától kezdődő hatállyal.

A vizsgált szerződésekben a felek megállapították, hogy az önkormányzatot megillető üzletrész (részvény) már nincs az ÁPV Rt. birtokában, így azt természetben kiadni nem tudja. Ezért az ÁPV Rt. az önkormányzatok igényének pénzben történő kielégítésére vállalt kötelezettséget. A megállapodások megkötésekor, 1996-ban, mindkét félre nézve kötelező jogszabály nem rendelkezett arról, hogy az állami vállalat átalakulásakor természetben ki nem adott tulajdonosi részesedésnek bármely okból pénzköveteléssé történő árfordulása esetén a pénzbeli ellenértéket hogyan kell meghatározni. Ebből következik, hogy a pénzbeli ellenérték meghatározása a jogviszony alanyai között történő megállapodás tárgya volt.

A gazdasági élet résztvevőinek vagyoni viszonyait szabályozó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) a jogról való lemondás fogalmát nem határozza meg. A joglemondásról a Ptk. 207. §-ának (3) bekezdése tartalmaz rendelkezést akként, hogy ha valaki jogáról lemond, vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni.

A Ptk. 240. §-ának (3) bekezdése értelmében a szerződést egyezséggel is lehet módosítani. Egyezség esetén a felek a szerződésből eredő vitás vagy bizonytalan kérdéseket közös megegyezéssel úgy rendezik, hogy kölcsönösen engednek egymásnak.

A jogegységi tanács álláspontja szerint jogról való lemondásnak az minősül, ha a jogalany az őt kétségkívül megillető jogosultságról kifejezetten lemond.

A jelen eljárásban vizsgált szerződésekben azonban a felek az önkormányzatot kétségkívül megillető - a tulajdonosi részesedés helyébe lépő - pénzbeli ellenérték bizonytalan összegét határozták meg kölcsönös megegyezéssel. Ez a Ptk. 240. §-ának (3) bekezdése hatálya alá tartozó megegyezés nem vonható az egyoldalú joglemondás fogalmi körébe. Az önkormányzatot megillető, összegében bizonytalan, vitás vagyoni követelés meghatározásának, kifizetése időpontjának egyezséggel történő rendezése, nem ütközik az Áht. 108. §-ának (2) bekezdésében foglaltakba. Az önkormányzat nincs elzárva attól, hogy vitás vagyoni követelése tárgyában egyezséget kössön.

IV.

További jogértelmezési kérdés, hogy a vizsgált szerződésekben dátumszerűen megjelölt teljesítési határidő elmulasztása erre vonatkozó külön kikötés nélkül tekinthető-e a Ptk. 228. §-ának (2) bekezdése szerinti bontó feltételnek.

E kérdés megválaszolásánál abból kell kiindulni, hogy a Ptk. 228. §-ának (1) és (2) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"(1) Ha a felek a szerződés hatályának beálltát bizonytalan jövőbeni eseménytől tették függővé (felfüggesztő feltétel), a szerződés hatálya e feltétel bekövetkeztével áll be.

(2) Ha a felek a szerződés hatályának megszűntét tették bizonytalan jövőbeni eseménytől függővé (bontó feltétel), a feltétel bekövetkeztével a szerződés hatálya megszűnik."

A hivatkozott törvényi rendelkezések értelmében feltétel kizárólag jövőbeni bizonytalan esemény lehet. Ez a bizonytalan jövőbeni esemény, a jogegységi eljárásban vizsgált szerződésekben, a szerződésszerű teljesítés volt. A szerződésszerű teljesítés esetére tettek az önkormányzatok joglemondó nyilatkozatot. Azaz a lemondó nyilatkozatuk hatályának beálltát tették függővé a szerződésszerű teljesítéstől.

A jogegységi tanács álláspontja szerint ezt a jognyilatkozatukat akként kell értelmezni, hogy a joglemondás csak a szerződésszerű teljesítés időpontjában lép hatályba. Ekként a szerződésszerű teljesítés - mint bizonytalan jövőbeli esemény - a szerződésben foglalt joglemondás felfüggesztő feltétele. Ebből következik, hogy a késedelmes teljesítés - mint nem szerződésszerű teljesítés -esetén a lemondás nem lép hatályba.

A jogegységi tanács a kifejtettekre tekintettel a Bsz. 29. §-a (1) bekezdésének a) pontjában és 32. §-ának (4) bekezdésében foglaltak alapján a rendelkező rész szerint határozott.

Budapest, 2002. június 26.

Dr. Murányi Katalin s. k.,

a tanács elnöke

Dr. Török Judit s. k.,

előadó bíró

Dr. Wellmann György s. k.,

bíró

Dr. Gabányi Józsefné s. k.,

bíró

Dr. Bodor Mária s. k.,

bíró