BH 2020.12.376 A 2988/1995/EU Rendelet (Euratom rendelet) 3. cikke szerint az elévülési idő főszabály szerint a szabálytalanság elkövetésétől számított 4 év azzal, hogy a többéves programok esetén addig tart, amíg a program véglegesen le nem zárult. Az elévülés megszakadása szempontjából nem általában a közigazgatási szerv aktusai, hanem csak az adott jogviszonyra vonatkozó döntései lehetnek okai az elévülési idő esetleges újrakezdődésének. A konkrét szabálytalansággal össze nem függő közigazgatási cselekmények határolatlan elévülést megszakító hatása sértené a jogbiztonságot [2988/1995/EU Rendelet (Euratom rendelet) 3. cikk (1) bekezdés].

Pertörténet:

Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.28025/2019/8., Kúria Kfv.35207/2020/7. (*BH 2020.12.376*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatás (EMVA-AKG) igénybevételére támogatási kérelmet nyújtott be a Magyar Államkincstár mint elsőfokú hatóság jogelődjéhez, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz (jogelőd elsőfokú hatóság), amely felperes támogatási kérelmének a 2010. január 21. napján kelt, 1111193193 számú határozatával részben helyt adott. A felperes a támogatási kérelmének részben helyt adó jogerős határozat rendelkezései alapján 2010. április 13. napján területazonosítási kérelmet nyújtott be, amelynek a jogelőd elsőfokú hatóság a 2010. október 12. napján kelt 1228753912 számú határozatával helyt adott.

[2] A felperes 2013. május 2. napján EMVA-AKG jogcímben kifizetési kérelmet terjesztett elő, amely a 2016. július 6. napján kelt 1788082084 számú határozatban elutasításra került. A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő. Az alperes a 2016. december 1. napján kelt JHÁT-JF/4421/2 (2016) iktatószámú határozatával helybenhagyta az elsőfokú határozatot, amely ellen felperes nem élt a bírósági felülvizsgálat lehetőségével, a döntés jogerőre emelkedett.

[3] Az elsőfokú hatóság az elutasító határozat alapján hivatalból eljárást indított felperessel szemben, mely eljárás eredményeképpen meghozta a 2017. augusztus 29. napján kelt, 1866390302 számú, EMVA-AKG támogatásból részlegesen kizáró határozatát. Megállapításra került, hogy a kötelezettségvállalással érintett egybefüggő területek a támogatási feltételeknek nem felelnek meg, ezért az elsőfokú hatóság a 2010. október 12. napján kelt határozatát visszavonta és egyidejűleg a támogatásból kizárta felperest. A felperes a határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, kérte a határozat visszavonását vagy annak megsemmisítését és az elsőfokú hatóság új eljárásra utasítását. Az alperes az elsőfokú határozatot visszavonó és kizáró határozatot a 2019. szeptember 25. napján kelt AVFJ/3280/2019. iktatószámú határozattal helybenhagyta.

[4] Az elsőfokú hatóság az 1866390302 számú részben kizáró határozatra tekintettel a felperest a 2017. augusztus 29. napján kelt, 1867977139 számú határozatával a kizárással érintett poligon tekintetében jogosulatlanul igénybe vett 3 167 840 forint támogatási összeg visszafizetésére kötelezte. A felperes a visszafizetésre kötelező, 1867977139 számú határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, melyben sérelmezte, hogy az elsőfokú hatóság határozatát a meghozatalát követő hét év elteltével vonta vissza, amely jogszerűtlen, tekintettel arra, hogy a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 114. §-a alapján egy éven belül, a mezőgazdasági, agrárfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdéseiről szóló 2007. évi XVII. törvény (a továbbiakban: MVH eljárási tv.) 57. §-a alapján öt éven belül van erre lehetőség. Az alperes a 1867977139 számú határozatot a 2019. szeptember 25. napján kelt AVJF/3281/2019. iktatószámú határozattal helybenhagyta. Indokolásában előadta, hogy a 1866390302 számú határozatban rögzítettek alapján felperes a támogatásból részlegesen kizárásra került, így megállapítható, hogy felperes az igénybe vett támogatásra nem jogosult.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes az alperes AVFJ/3280/2019. és AVJF/3281/2019. iktatószámú határozataival szemben keresetet terjesztett elő.

[6] Az alperes védiratában a határozatokat jogszerűnek tartva, a határozatokban foglaltak fenntartása mellett a kereset elutasítását kérte, felperes perköltségben való marasztalása mellett.

Az elsőfokú ítélet

[7] A Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 10.K.28.025/2019/8. számú, 2020. február 11-én kelt ítélete rendelkező része alapján a felperes keresete megalapozottnak bizonyult.

[8] Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Kúria Kfv.IV.35.637/2017/12. számú ítéletére azzal, hogy a vidékfejlesztési alapból finanszírozott többéves programok esetében az intézkedésben való jogosulatlan részvétel megállapításához való jog mindaddig nem évül el, amíg a program véglegesen le nem zárul. Ezen időpontig van jogszerű lehetőség az MVH eljárási tv. 57. § (3) bekezdése alapján a jogosultságot érintő határozat saját hatáskörben való módosítására, visszavonására. A program lezárásának azt a napot kell tekinteni, amely időpontig az irányító hatóság köteles benyújtani a bizottságnak a program lezárásáról szóló éves jelentést.

[9] Jelen ügyben ennek alapján megállapítható volt, hogy az elévülés a program lezárásának napján, 2016. június 30. napján következett be. A keresettel támadott határozatok meghozatalára azonban 2019. szeptember 25. napján, vagyis olyan időpontban került sor, mely az elévülési időn kívül esik, így meghozatalukra jogsértő módon került sor.

[10] A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a keresettel támadott alperesi határozatok olyan uniós költségvetési forrásból származó támogatásra vonatkoznak, amelyre a Tanács 1995. december 18. napján kelt, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95/EU, Euratom rendelet (a továbbiakban: Euratom rendelet) alkalmazandó, és amely többéves program keretében került megállapításra, így az elévülési idő a program lezárásának időpontjában, vagyis 2016. június 30. napján következett be. Mindezek alapján az alperes a program lezárását, 2016. június 30. napját követően nem hozhatott jogszerűen a támogatásból részlegesen kizáró, és ennek alapján a jogosulatlanul igénybe vett támogatási összeg visszafizetésére kötelező határozatot. A bíróság ezért az alperesi határozatokat - az elsőfokú határozatokra kiterjedő hatállyal - megsemmisítette.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.

[12] Álláspontja szerint a jelen ügyben ismétlődő, folyamatos szabálytalanság áll fenn, mivel az ügyfél a támogatási időszak végéig kizárásra került a támogatási programból, így a szabálytalanság megszűnésének időpontja releváns az elévülés szempontjából, amely a támogatási időszak záró napja [az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból nyújtott agrár-környezetgazdálkodási támogatások igénybevételének részletes feltételeiről szóló 61/2009. (V. 14.) FVM rendelet (a továbbiakban: Jogcímrendelet) 2. § 63. pont] - azaz 2014. augusztus 31. napja, vagyis innen kell számítani a 4 éves elévülési időt.