A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20017/2020/7. számú határozata kártérítés tárgyában. [1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §, 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:52. §, 6:519. §, 6:520. §] Bírók: Csordás Csilla, Kolozs Balázs, Sághy Mária

Kapcsolódó határozatok:

Balassagyarmati Törvényszék P.20881/2017/61., Veszprémi Törvényszék P.20550/2019/20., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20017/2020/7.*, Győri Ítélőtábla Pf.20017/2020/8., Kúria Pfv.20796/2020/5.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

7.Pf.20.017/2020/7.

A Fővárosi Ítélőtábla a Petrássy Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Petrássy Miklós ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (uo.) II. rendű felpereseknek - a Dr. Czudar Sándor Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. Czudar Sándor ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a László György Ügyvédi Iroda (fél címe, ügyintéző: dr. László György ügyvéd) által képviselt alperesi beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Balassagyarmati Törvényszék 2019. november 12. napján kelt 27.P.20.881/2017/61. számú ítélete ellen az alperes részéről 64. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg együttesen az I-II. rendű felpereseknek 300.000 (Háromszázezer) forint fellebbezési eljárási költséget.

A le nem rótt 1.230.000 (Egymillió-kétszázharmincezer) forint fellebbezési és csatlakozó fellebbezési illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] Az I-II. rendű felperesek 2016. szeptember 26-án született közös gyermekét, ...-t 2017. március 1-jétől kezelték megnyúlt kilégzéssel is járó vírusos hörgőgyulladás (obstructiv bronchitis) diagnózisával az alperesi kórházban. Az orvosi utasítás szerint légzésfigyelőt kellett alkalmazni, erre a célra mechanikus légzésfigyelőt (apnoe alarm) helyeztek el a beteg ágyában. Az ápolók által vezetett megfigyelőlap szerint március 8-án 19 órakor megetették a csecsemőt, 20 óra 30 perckor feljegyezték a légzés- és pulzusszámot, majd 21 óra 30 perckor azt rögzítették, hogy nem lélegzik, sápadt, és nincsen pulzusa. Az orvosi dekurzus szerint a vészjelző tünetek észlelése 21 órakor történt, ezt követően 25 percig tartó sikertelen újraélesztés után megállapították a halál beálltát. Az egészségügyi dokumentáció alapján az állapítható meg, hogy a keringés- és légzésleállás 20 óra 30 perc és 21 óra 5 perc között történt (49. sorszám alatt csatolt szakértői vélemény 37. oldal). A tragikus következményt a kihányt gyomortartalom belehelését (aspiráció) követő fulladás idézte elő. A gyermek haláláról még aznap este telefonon értesítették a szülőket.

[2] Az I-II. rendű felperesek keresetükben személyenként 7.000.000 forint sérelemdíj és ezen összeg 2017. március 9. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatának, valamint perköltségeik megfizetésére kérték kötelezni az alperest. Elégtétel adására is igényt tartottak, kérték, hogy a bíróság kötelezze az alperest, hogy magánlevél formájában kérjen elnézést gyermekük haláláért.

[3] Álláspontjuk szerint az alperes nem az elvárható gondossággal és körültekintéssel járt el gyermekük kezelése során, és ez okozati összefüggésben áll a tápszer aspirációjával. Egyetlen közös gyermekük elvesztésével sérült a teljes családban éléshez fűződő személyiségi joguk. Számukra ez különösen súlyos sérelem, mivel egészségügyi okokból nincsen lehetőség arra, hogy további közös gyermekük szülessen.

[4] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a gyermek halálát az alapbetegség következtében fellépő hányás aspirációja okozta, amit feltehetően a köhögés, avagy a légúti váladék lecsorgása reflexszerűen váltott ki. A tragikus következmény elháríthatatlan volt annak ellenére, hogy az egészségügyi személyzet részéről szakmai szabályszegés nem történt, és felróható mulasztás sem állapítható meg a terhükre.

[5] Az alperes pernyertességét támogató beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Csatlakozott az alperes érveléséhez, és hangsúlyozottan hivatkozott az igazságügyi szakértő által készített boncjegyzőkönyv megállapításaira, amely szerint a gyermek sajnálatos haláláért az őt ellátó kórházat nem terheli felelősség.

[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II. rendű felperesek részére személyenként 7.000.000 forint sérelemdíjat ezen összeg 2017. március 9. napjától járó törvényes mértékű késedelmi kamatával, valamint 350.000 forint perköltséget. Arra is kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül egy magánlevél formájában kérjen elnézést az I-II. rendű felperesektől gyermekük haláláért. Megállapította, hogy a le nem rótt 840.000 forint kereseti illetéket az állam viseli.

[7] Döntésének jogi indokolása szerint az I-II. rendű felperesek eleget tettek az őket terhelő bizonyítási kötelezettségnek, mivel az orvosi dokumentáció bizonyítja, hogy gyermekük az alperesi egészségügyi intézményben történő kezelése során hunyt el. Ennélfogva a kártérítő felelősség alóli mentesüléshez az alperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. § (3) bekezdésében felállított gondossági követelménynek megfelelően kezelte a beteg csecsemőt, vagyis magatartása nem volt felróható. Emellett az alperes annak bizonyításával is mentesülhet a felelősség alól, hogy a csecsemő halála az általa nyújtott ellátástól függetlenül is ugyanúgy bekövetkezett volna. Rámutatott: a szakértői vélemény nem állapított meg hiányosságot a beteg felügyelete terén, és olyan megállapítást sem tartalmaz, hogy folyamatosan fennállt a potenciális életveszély, melyről a szülőket tájékoztatni kellett volna; e tekintetben ezért nem állapítható meg az alperes felróhatósága. Az aggálytalan szakértői vélemény szerint az alapbetegséggel együtt járó légzészavar miatt célszerű lett volna pulzoximéterrel ellenőrizni a vér oxigéntelítettségét, amely műszer a pulzust is folyamatosan méri. Ennek az eszköznek rendelkezésre kellett állnia a beteg kezelését végző kórházi osztályon, alkalmazása esetén azonnal észlelhető lett volna a keringés, illetve a légzés leállása. Ennek észlelése esetén hamarabb hozzákezdhettek volna az újraélesztéshez, amely megnövelhette volna a túlélés esélyét. Az azonnal megkezdett újraélesztés esetén is alacsony a siker esélye, mindössze 10-20%-os, de az életben maradási esély bármilyen csekély elvétele megalapozza az alperes felelősségét. A mulasztás és az esély elvesztése között fennáll az oksági kapcsolat, így az alperes nem tudta kimenteni magát a kártérítő felelősség alól.

[8] Az I-II. rendű felpereseket gyermekük elvesztésével pótolhatatlan veszteség érte, e nem vagyoni sérelem kompenzálására személyenként 7.000.000 forintot tartott elfogadhatónak. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:532. §-a és a 6:48. § (1) bekezdése értelmében a sérelemdíjat a törvényes mértékű késedelmi kamattal megnövelve kell megfizetnie az alperesnek az I-II. rendű felperesek részére. A Ptk. 2:51. § (1) bekezdés c) pontja alapján kötelezte az alperest elégtétel adására.