BH 2001.9.435 I. Egyszemélyes társaság üzletrészének részbeni átruházása érdekében alapítói döntéssel az üzletrészt fel kell osztani. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha az egyszemélyes korlátolt felelősségű társaság üzletrészének hányadára vételi jogot kíván engedni [Ptk. 206. §, 375. § (1) bek., 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 169. § (1) bek., 183. § (2) bek. e) pont-(3) bek., 184. §, 189. § (3) bek., 223. §].

II. A magyar bíróság joghatóságának megállapítása körében irányadó szempontok [1979. évi 13. tvr. 25. § m) pont, 27. § (2) bek., 29. §, 30. § (3) bek. 54. §, 68. § (2) bek., 74. § (2) bek., 8001/1995. (IK. 8.) IM tájékoztató I. fejezet 2. pont].

Az elsőfokú bíróság a peres eljárásban a magyar bíróság joghatóságát megállapította a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: tvr.) alapján, és az 1999. július 20-án kelt ítéletével

- megállapította, hogy a felperes és a II. r. alperes között 1996. július 1-jei hatállyal érvényes ajándékozási szerződés jött létre, melynek folytán a felperes térítésmentesen megszerezte az I. r. alperes törzstőkéjének 5%-át 8 921 050 Ft értékben;

- megállapította, hogy a felperes 1996. július I-i hatállyal vételi jogot szerzett az I. r. alperes törzstőkéjének további 5%-ára 8 921 050 Ft értékben;

- megállapította, hogy a felperes 1996. július 1-jétől 1997. június 30-ig terjedő időtartamra, 1996. június 27-től egyedüli, szabályszerűen kijelölt ügyvezetője volt az I. r. alperesnek;

- kötelezte az I. r. alperest az 1996. június 27-i taggyűlési határozatok alapján a felperes tulajdonszerzését és ügyvezetői minőségét érintő változásoknak az I. r. alperes cégjegyzékét vezető cégbíróságnál történő átvezettetésére 30 napon belül;

- megállapította, hogy az I. r., alperes 1996. szeptember 9-i taggyűlésén hozott határozatok és az ennek alapján készült alapító okirat érvénytelenek, ezért a taggyűlési határozatokat és a megyei bíróság mint cégbíróság végzésének a felperesre vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte.

Kötelezte az alpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg a felperesnek fejenként 210 000-210 000 (kettőszáztízezer) Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság a határozatát azzal indokolta, hogy a felperes a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv (a továbbiakban: régi Gt.) 171. §-ának (1) bekezdése, a Ptk. 205. §-ának (1) bekezdése, 211. §-a, 213. §-ának (1) bekezdése, 219. §-ának (2) bekezdése és 579. §-ának (2) bekezdése alapján megszerezte a jogügylet tárgyát képző üzletrészhányadot. Ugyanilyen üzletrészhányadra vonatkozóan a felperes vételi jogot is szerzett. Az üzletrész-átruházási szerződés és az üzletrészre vonatkozó vételi jog alapításáról szóló szerződés vizsgálatánál ugyan a német társasági jog alkalmazandó, amely közjegyzői okirati formát ír elő az ilyen tárgyú szerződések alakszerűségére vonatkozóan, azonban ezek a szerződések érvényesek az eljáró bíróság államának joga és annak az államnak a joga szerint, ahol a célzott joghatásoknak be kell állniuk (tvr. 24. §, 25. §, 29. § és 30. §-ai). Az üzletrész-átruházási szerződés a magyar Gt. szerint nincs írásbeli alakhoz kötve, így az ilyen tárgyú szerződés szóban is megköthető, és az az ajánlat elfogadásával létrejön. F. S. ügyvéd a II. r. alperes jogi képviselőjeként az üzletrész ajándékozására, 1996. május 14-én írásban tett ajánlatot, amelyet a felperes az 1996. május 29-én tartott taggyűlésén az ajánlattal egyező tartalommal írásban elfogadott. Ugyanezen írásbeli ajánlatban szerepelt a vételi jog alapítására irányuló nyilatkozat, ezt a felperes írásban a Ptk. 375. §-ának (1) bekezdése értelmében elfogadta, így ez a szerződés a két írásbeli nyilatkozat együttes tartalmával érvényesen létrejött.

Az I. r. alperes 1996. június 27-én tartott taggyűlésének jegyzőkönyvéből egyértelműen megállapítható, hogy a felperes ügyvezetői megbízatását egy évvel meghosszabbították. K. R. és R. K. ügyvezetői tisztségükről lemondtak - a lemondás feltétele volt annak, hogy őket ugyanekkor felügyelőbizottsági taggá megválasszák. A felperes által 1996. augusztus 22-én aláírt nyilatkozat alkalmas annak bizonyítására is, hogy a felperes 1996. július 30-a után is ügyvezetője volt az I. r. alperesnek. Az I. r. alperes részéről 1996. szeptember 9-én megtett és a felperes részére másnap átadott - a felperes ügyvezetői tisztségéből való visszahívását tartalmazó - nyilatkozat nem idézi elő az érvényesen létrejött megállapodások, tulajdonosi döntések érvénytelenségét. A korábbi tulajdonosi döntéseket a bíróság előtt nem támadta meg senki, ezért azok a döntések, határozatok érvényesek.

Az I. r. alperesnél elmaradt az 1996. június 27-én hozott határozatok cégbírósági bejelentése, ami a felperes mint ügyvezető terhére nem róható. Az I. r. alperes 1996. július 1-jétől többszemélyes társaság, ennek tagjává vált a felperes is, ugyanettől az időponttól kezdődően pedig a felperes az egyedüli ügyvezető. A taggyűlés összehívása az ügyvezető kötelezettsége. 1996. szeptember 9. napjára a felperes mint ügyvezető nem hívott össze taggyűlést, és azon tagként sem vett részt. A szabálytalanul megtartott, határozatképtelen taggyűlés érvényes határozatot nem hozhatott. A többszemélyes társaságként működő I. r. alperes tagja, a II. r. alperes 1996. szeptember 9-én tulajdonosi határozatokat nem hozhatott, még akkor sem, ha az 1996. július 1-jei változások bejegyzésére nem került sor.

Érvénytelen az I. r. alperes 1996. szeptember 9-én kelt alapító okirata, mert abban az időpontban az I. r. alperes már többszemélyes társaság volt, és a felperes részvétele nélkül az alapító okirat nem módosítható. 1996. szeptember 9-én kelt felmondó levéllel a felperes nem hívható vissza az ügyvezető tisztségéből, mert a régi Gt. 183. §-a (2) bekezdésének e) pontja értelmében a visszahívás a taggyűlés kizárólagos hatáskörébe tartozik, és a többszemélyes társaságként működő I. r. alperes taggyűlése ilyen határozatot nem hozott.

A szabálytalanul összehívott 1996. szeptember 9-i határozatképtelen taggyűlés határozatán és az érvénytelen alapító okiraton alapuló cégbírósági változásbejegyző végzés jogszabálysértő.

Idő előtti a felperesnek az a kereseti kérelme, amelyben a felperest megillető vételi jog alapján tett vételi nyilatkozatra tekintettel kérte a II. r. alperes kötelezését az üzletrész-átruházási szerződés létrehozására.

Az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetének helyt adó része ellen az alperesek fellebbeztek, kérték annak megváltoztatását és e keresetrészeknek az elutasítását is.

Az alperesek a fellebbezésükben lényegében megismételték az elsőfokú eljárásban általuk már előadottakat.

Kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság a perben joghatóságának hiánya ellenére eljárt. Az elsőfokú bíróság pertársaságot erőszakolt ki, pedig a jogvita tárgya nem azonos személyek között áll fenn, és a követelések sem egy jogviszonyból erednek. Az alkalmazandó jog problémája fel sem merült volna, ha az elsőfokú bíróság észleli a felperes és a II. r. alperes közötti jogvita tekintetében a joghatóságának a hiányát.