BH 1996.7.380 Az engedményezési szerződés megkötésének időpontjában még létre sem jött követelés - érvényesen - nem engedményezhető; az ilyen szerződés ellenére ezért a követelés összege továbbra is az adós gazdálkodó szervezet felszámolási eljárás körébe tartozó vagyonának a része [Ptk. 328. § (1) bek., 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 4. § (2) bek., 51. § (1) bek.].

Az adós ellen 1994-ben indult, s a Cégközlöny 1994. március 11-én megjelent 11. számában közzétett felszámolási eljárásban az M. H. B. Részvénytársaság 35 109 253 Ft hitelezői igényt jelentett be. Ebből az összegből 5,6 millió Ft haladéktalan átutalását igényelte. E kérelmét arra alapozta, hogy az adóssal 1993. október 21-én kötött kölcsönszerződés biztosítására ugyanekkor létrejött engedményezési szerződés értelmében, az adós tulajdonát képező 5,6 millió Ft értékű vetőmagkészlet értékesítéséből befolyó vételár a tartozás kiegyenlítésére szolgál. Ez az összeg ezért nem tartozik az adós vagyonához; a vetőmagkészlet értékesítésekor annak vételárát át kellett volna utalnia a hitelező részére.

A felszámoló a "kifogás" elutasítását kérte. Védekezése szerint az engedményezési szerződéssel érintett vetőmag értékesítése 1994. március-április hónapban történt meg, mintegy 4 millió Ft értékben, kb. 100 vevő részére. A befolyt vételár az adós vagyonába tartozik, s azt a felszámolási törvényben írt sorrend szerint a hitelezők kielégítésére kell fordítania. A felszámolási eljárás kezdete előtt történt engedményezés a felszámolás kezdetével "érvényét vesztette".

Az elsőfokú bíróság a "kifogásnak" részben helyt adott. Kötelezte a felszámolót, hogy a hitelezővel 1993. október 21-én kötött engedményezési szerződésben szereplő vetőmag értékesítéséből befolyt vételár hitelező részére történő átutalásáról gondoskodjék. Ezt meghaladóan a "kifogást" elutasította. Az indokolásban megállapított tényállás szerint az árbevétel engedményezése 5,6 millió Ft értékű vetőmagkészlet "értékesítéséhez kapcsolódott". A felszámolás elrendelése után a felszámoló több vevő részére a vetőmagot értékesítette, a befolyt vételárat azonban a "kifogást" benyújtó részére nem utalta át, és a vevőket nem tájékoztatta az engedményezés megtörténtéről. Jogi álláspontja szerint a Ptk. 330. §-ának (2) bekezdése értelmében az ellenérték fejében történő engedményezésre az adásvétel szabályait kell alkalmazni. Jelen esetben az engedményezési szerződéssel az adós értékesítette a hitelező részére a követelését. Így az értékesítéssel a követelés kikerült az adós vagyonából. A vetőmag értékesítéséből eredő árbevétel az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 3. §-ának e) pontja értelmében már nem minősül a felszámolás alatt álló cég vagyonának. A számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény 21. §-a értelmében az engedményezett követelést a mérlegben már nem kellett kimutatni. Mindezen indokok miatt az engedményezési szerződéssel kapcsolatos "kifogásnak" helyt adott, a módosított Cstv. 51. §-ának (2) bekezdésére utalással.

Az elsőfokú végzés "kifogásnak" helyt adó rendelkezése ellen a felszámoló fellebbezéssel élt. Kérte a végzés e részének megváltoztatását és a "kifogás" teljes elutasítását. Arra hivatkozott, hogy az adós a felszámolás megindulásakor - 1994. február 23-án - 2322 zsák vetőmaggal rendelkezett, amely mint vetőmagkészlet a tulajdonában volt. E vetőmagkészletet a számviteli törvény alapján a készletek között kellett nyilvántartani, s az ekként az adós vagyonának része volt. A követelés egy korábban megvalósult, de teljesedésbe még nem ment jogügylethez kapcsolódik, és fizetési igényt testesít meg. Az adott esetben a vetőmagkészlet volt meg a felszámolás megindulását megelőzően készített mérlegben; értékesítése még nem kezdődött meg. A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdése értelmében csak követelést lehet engedményezni. A meglévő készlet nem követelés, hanem áru, s mint ilyen nem engedményezhető. A vagyon értékesítése a felszámoló feladata, s a befolyt vételárat a módosított Cstv. 57. §-a szerinti sorrend betartásával oszthatja fel.

A hitelező a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Arra hivatkozott, hogy az értékesítésből keletkező vételár jövőbeni követelés, melynek engedményezését a jogszabály nem zárja ki. Az engedményezett követelés az engedményezési szerződés megkötését követően már nem tartozott az adós vagyonához, s ezt a tényt a mérlegében fel kellett tüntetnie. A felszámolási eljárás megindulása az engedményezési szerződés érvénytelenségét nem vonta maga után.

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az 1993. október 21-én kelt engedményezési szerződés és annak melléklete alapján az alábbiakkal egészíti ki.