A Kúria Bfv.707/2012/9. számú precedensképes határozata rongálás bűntette (MŰEMLÉK megrongálásának bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 216. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 427. §, 2001. évi LXIV. törvény (Kötv.) 7. §] Bírók: Márki Zoltán, Molnár Ferencné, Székely Ákos

A határozat elvi tartalma:

Az ideiglenes védelem alá helyezés hatósági eljárás, amely nem jelenti, hogy annak tárgya műemlék lenne, vagy akár csak műemléki értékkel bírna. A büntetőjog azonban nem a hatósági eljárást, hanem a műemléket védi.

***********

KÚRIA

Bfv.III.707/2012/9.szám

A Kúria Budapesten, a 2012. év november hó 20. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A műemlék megrongálásának bűntette és más bűncselekmény miatt K. Sz. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben a II. rendű, III. rendű és IV. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Szombathelyi Városi Bíróság 8.B.110/2010/77. számú, illetőleg a Szombathelyi Törvényszék 3.Bf.368/2011/3. számú ítéletét a II. rendű, III. rendű és IV. rendű terhelt tekintetében megváltoztatja, M. A. II. rendű, L. A. III. rendű és G. P. IV. rendű terheltet a társtettesként elkövetett műemlék megrongálásának bűntette [Btk. 216. § (1) és (2) bekezdés] miatt emelt vád alól felmenti.

Elrendeli a M. A. II. rendű terhelt által pénzmellékbüntetés címén eddig befizetett 200.000 (kettőszázezer) forint, a L. A. III. rendű terhelt által pénzmellékbüntetés címén eddig befizetett 200.000 (kettőszázezer) forint és a G. P. IV. rendű terhelt által pénzmellékbüntetés címén befizetett 800.000 (nyolcszázezer) forint, valamint a IV. rendű terhelt által bűnügyi költség címén befizetett 147.070 (száznegyvenhétezer-hetven) forint összegnek a befizetéstől a visszatérítés időpontjáig eltelt időre számított mindenkori törvényes kamatával együtt történő visszafizetését.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a Szombathelyi Városi Bíróság a 2011. július 17. napján kihirdetett 8.B.110/2010/77. számú ítéletével M. A. II. rendű, L. A. III. rendű és G. P. IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett műemlék megrongálásának bűntettében [Btk. 216. § (1) és (2) bekezdés].

Ezért a II. rendű és III. rendű terheltet 8-8 hónapi, a IV. rendű terheltet 1 évi - mindhárom esetben végrehajtásában 2-2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, és mindhárom terheltet külön-külön 800.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, melynek meg nem fizetése esetén annak 10.000 forintonként egy-egy napi szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról rendelkezett.

Egyben a II. rendű terheltet az ellene jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 316. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pont] és a számvitel rendje megsértése vétsége [Btk. 289. § (1) bekezdés a) és b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

L. T. magánfél polgárjogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

Kötelezte továbbá a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltet egyetemlegesen (az I. rendű, az V. rendű és VI. rendű terhelttel együtt) 882.407 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Védelmi fellebbezés nyomán eljárva a Szombathelyi Törvényszék mint másodfokú bíróság a 2012. január 24. napján meghozott 3.Bf.368/2011/3. számú ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy csupán az ítélet bevezető részét helyesbítette - az elsőfokú bíróság által megtartott tárgyalás időpontja helyesen: 2011. április 14. -, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű, III. rendű, IV. rendű terheltek tekintetében helybenhagyta.

Az irányadónak tekintendő tényállás alapján az eljárt bíróságok vizsgálták, hogy a megállapított tények maradéktalanul kimerítik-e a Btk. 216. § (1) és (2) bekezdésében írt műemlék megrongálása bűncselekmény törvényi tényállását. Mivel ezen bűncselekmény tényállási elemét képező műemlék fogalmát a Btk. nem határozza meg, ezért a háttér-jogszabályként alkalmazandó, a Kulturális örökség védelméről szóló 2011. évi LIV. tv. alapján (szaktörvény) kellett az eljárt bíróságoknak állást foglalnia abban a kérdésben, hogy jelen esetben az ideiglenes védelemmel érintett P. Cs. a büntetőjog szempontjából műemléknek minősül-e.

Az elsőfokú bíróság a szaktörvény 7. § 8) pontjának, 31. § (1) bekezdés b) pontjának és a 34. § (3) bekezdésének összevetése alapján vizsgálta, hogy a műemlék és az ideiglenes védelem alá helyezett épület kategóriája a büntetőjog szempontjából azonosnak tekintendő-e. Ennek során a jogszabály nyelvtani, történeti, rendszertani és logikai értelmezése alapulvételével kifejtett álláspontja szerint a védettség a szaktörvény 31. § (1) bekezdése szerinti ideiglenes védelem alá helyezéssel, vagy 32. § szerinti műemlékké nyilvánítással jön létre.

Hivatkozott arra, hogy a védetté nyilvánításnak a listás, ideiglenes védelem formájában meghatározott módja egyértelműen utal arra, hogy az ideiglenes védelem azért szükséges, hogy a műemléki érték ne semmisüljön meg. Ezért a nyelvtani értelmezés alapján az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ebből következően az ideiglenes védelem alá helyezett ingatlan is műemléknek minősül. Ekként a II., III. és IV. rendű terheltek cselekvősége megvalósítja a Btk. 216. § (1) és (2) bekezdése szerinti műemlék megrongálásának bűntettét.

A másodfokú bíróság ítéletének jogi indokolása körében kiemelte, hogy az I. Kft. által a K. Kft-vel, majd később a M. Kft-vel megkötött adásvételi szerződések színlelt szerződések voltak, melyek kapcsán azok semmisségére a Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, és a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Mindezekből következően a bűncselekmény elkövetésekor az érintett ingatlan tényleges tulajdonosa az I. Kft. volt.

A műemlék fogalmának meghatározása és a szaktörvény egyes rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása kapcsán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokokkal mindenben egyetértett.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű, III. rendű és IV. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan, a bűnösség megállapítása miatt, bűncselekmény hiánya okából a terheltek felmentése érdekében.

Indokai szerint a Btk. 216. §-a szerinti műemlék megrongálásának bűncselekménye alapján csak a műemlékké nyilvánítást követő rongálás, megsemmisítés büntetendő. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. § 8) pontja szerint ugyanis műemlék az, amit a szaktörvény alapján jogszabállyal védetté nyilvánítottak.

Jelen ügy tárgyát képező P. épület erre vonatkozó miniszteri rendelet hiányában nem volt műemlék, így annak lebontása nem valósíthatta meg a műemlék rongálásának bűncselekményét.

Álláspontja szerint a csupán feltételezett, de véglegesen azzá nem minősített műemléki érték megrongálásához jogszabály nem fűz büntetőjogi következményt, csak közigazgatási jogi következményeket.