BH 2013.6.147 Az ideiglenes védelem alá helyezés hatósági eljárás, amely nem jelenti, hogy annak tárgya műemlék lenne, vagy akár csak műemléki értékkel bírna. A büntetőjog azonban nem a hatósági eljárást, hanem a műemléket védi [Btk. 216. §, 2001. évi LXIV. törvény].

A hatályon kívül helyezés folytán megismételt eljárásban a városi bíróság a 2011. július 17. napján kihirdetett ítéletével a II. rendű, a III. rendű és a IV. rendű terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett műemlék megrongálásának bűntettében [Btk. 216. § (1) és (2) bekezdés].

Ezért a II. rendű és III. rendű terheltet 8-8 hónapi, a IV. rendű terheltet 1 évi - mindhárom esetben végrehajtásában 2-2 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre, és mindhárom terheltet külön-külön 800 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, melynek meg nem fizetése esetén annak 10 000 forintonként egy-egy napi szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról rendelkezett.

Egyben a II. rendű terheltet az ellene jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntette [Btk. 316. § (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pont] és a számvitel rendje megsértése vétsége [Btk. 289. § (1) bekezdés a) és b) pont] miatt emelt vád alól felmentette.

A magánfél polgárjogi igényének érvényesítését egyéb törvényes útra utasította.

Védelmi fellebbezés nyomán eljárva a törvényszék mint másodfokú bíróság a 2012. január 24. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot annyiban változtatta meg, hogy csupán az ítélet bevezető részét helyesbítette - az elsőfokú bíróság által megtartott tárgyalás időpontja helyesen: 2011. április 14. -, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. rendű, III. rendű, IV. rendű terheltek tekintetében helybenhagyta.

Az irányadónak tekintendő tényállás alapján az eljárt bíróságok vizsgálták, hogy a megállapított tények maradéktalanul kimerítik-e a Btk. 216. § (1) és (2) bekezdésében írt műemlék megrongálása bűncselekmény törvényi tényállását. Mivel ezen bűncselekmény tényállási elemét képező műemlék fogalmát a Btk. nem határozza meg, ezért a háttér-jogszabályként alkalmazandó, a Kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. tv. alapján (szaktörvény) kellett az eljárt bíróságoknak állást foglalnia abban a kérdésben, hogy jelen esetben az ideiglenes védelemmel érintett épület a büntetőjog szempontjából műemléknek minősül-e.

Az elsőfokú bíróság a szaktörvény 7. § 8. pontjának, 31. § (1) bekezdés b) pontjának és a 34. § (3) bekezdésének összevetése alapján vizsgálta, hogy a műemlék és az ideiglenes védelem alá helyezett épület kategóriája a büntetőjog szempontjából azonosnak tekintendő-e. Ennek során a jogszabály nyelvtani, történeti, rendszertani és logikai értelmezése alapulvételével kifejtett álláspontja szerint a védettség a szaktörvény 31. § (1) bekezdése szerinti ideiglenes védelem alá helyezéssel, vagy 32. § szerinti műemlékké nyilvánítással jön létre.

Hivatkozott arra, hogy a védetté nyilvánításnak a listás, ideiglenes védelem formájában meghatározott módja egyértelműen utal arra, hogy az ideiglenes védelem azért szükséges, hogy a műemléki érték ne semmisüljön meg. Ezért a nyelvtani értelmezés alapján az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, ebből következően az ideiglenes védelem alá helyezett ingatlan is műemléknek minősül. Ekként a II., III. és IV. rendű terheltek cselekvősége megvalósítja a Btk. 216. § (1) és (2) bekezdése szerinti műemlék megrongálásának bűntettét.

A másodfokú bíróság ítéletének jogi indokolása körében kiemelte, hogy a Kft.-vel megkötött adásvételi szerződések színlelt szerződések voltak, melyek kapcsán azok semmisségére a Ptk. 207. § (1) bekezdése alapján - ha a törvény kivételt nem tesz - bárki határidő nélkül hivatkozhat, és a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség. Mindezekből következően a bűncselekmény elkövetésekor az érintett ingatlan tényleges tulajdonosa a Kft. volt.

A műemlék fogalmának meghatározása és a szaktörvény egyes rendelkezéseinek értelmezése és alkalmazása kapcsán a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi indokokkal mindenben egyetértett.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. rendű, III. rendű és IV. rendű terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapítottan, a bűnösség megállapítása miatt, bűncselekmény hiánya okából a terheltek felmentése érdekében.

Indokai szerint a Btk. 216. §-a szerinti műemlék megrongálásának bűncselekménye alapján csak a műemlékké nyilvánítást követő rongálás, megsemmisítés büntetendő. A kulturális örökség védelméről szóló 2001. évi LXIV. törvény 7. § 8. pontja szerint ugyanis műemlék az, amit a szaktörvény alapján jogszabállyal védetté nyilvánítottak.

Jelen ügy tárgyát képező épület erre vonatkozó miniszteri rendelet hiányában nem volt műemlék, így annak lebontása nem valósíthatta meg a műemlék rongálásának bűncselekményét.

Álláspontja szerint a csupán feltételezett, de véglegesen azzá nem minősített műemléki érték megrongálásához jogszabály nem fűz büntetőjogi következményt, csak közigazgatási jogi következményeket.

Hivatkozott arra, hogy a szaktörvény 31. § (3) bekezdése szerint az ideiglenes védelem alatt álló ingatlanokra főszabályként a műemlékekre vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni, azonban a kivétel éppen arra vonatkozik, ami alá tartozik az engedély nélküli bontás, mint építésügyi hatósági jogkörbe tartozó szabálytalanság, ami egyben az örökségvédelmi szabályok megsértését is jelenti. Az ideiglenes védelem a műemlék értékállagának megőrzését szolgálja, de nem teszi lehetővé a teljes körű helyreállítás kényszerítését, amint azt a szaktörvényhez fűzött indokolás is tartalmazza.

Utalt továbbá arra, hogy a büntetőjog esetében kiterjesztő értelmezésnek nincs helye. Ideiglenes védettségből ritkán lesz műemléki védettség, az örökségvédelmi bírságról szóló 191/2001. (X. 18.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése szerint pedig ideiglenesen védett épület megrongálása esetén a bírság maximuma 10%-a annak, mint ami a műemlék megrongálására vonatkozik. Ez utóbbi rendelkezésből is következően még közigazgatási jogilag sem azonos jogkövetkezmények fűződnek az ideiglenes védelem alatt álló épület, és a műemlékké nyilvánított ingatlan megrongálásához, megsemmisítéséhez.

A Legfőbb Ügyészség átiratában az indítványt alaptalannak tartotta, és mindhárom terhelt tekintetében a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Indokai szerint az eljárt bíróság a 2001. évi LXIV. törvény alapján helyesen értelmezte úgy, hogy az ideiglenes védelem alá helyezett műemléki érték is műemléknek minősül.

Kifejtette továbbá, hogy a jogerősen kiszabott büntetések végrehajtásának felfüggesztését sem tartja indokoltnak.

A védő - a Legfőbb Ügyészség átiratára - az indítványával egyező tartalmú észrevételt tett.

A felülvizsgálati indítvány alapos.

A Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálati ok, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jogszabály megsértése miatt kerül sor.

A Btk. 1998. július 1-jétől változatlan szöveggel - ekként elkövetéskor és elbíráláskor egyaránt - hatályos 216. § (1) bekezdése szerint bűntettet követ el, aki a tulajdonában álló műemléket megrongálja, a (2) bekezdés szerint pedig súlyosabban minősülő cselekmény, ha az (1) bekezdés szerinti műemléket megsemmisíti, vagy olyan helyrehozhatatlan károsodást idéz elő, amelynek következtében az elveszti műemléki jellegét.