A Debreceni Törvényszék Pf.21100/2018/4. számú határozata szerződés hatálytalanságának megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 74. §, 1992. évi LXVI. törvény (Nytv.) 5. §, 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 18/A. §, 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi törvény) 19. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §, 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet 32. §, 57/2014. (IV. 30.) VM rendelet 2. §]

... TÖRVÉNYSZÉK

1.Pf.21.100/2018/4. szám

A ... Törvényszék mint másodfokú bíróság a Dr. Keserű Tibor ügyvéd által képviselt felperesnek a Dr. Varga István ügyvéd által képviselt I. rendű, a Dr. Görömbei Zoltán ügyvéd által képviselt II. rendű és a meghatalmazott által nem képviselt III. rendű alperesek ellen szerződés hatálytalansága és tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a ... Járásbíróság ... számú, a ... sorszámú végzéssel kijavított ítélete ellen az I. rendű alperes által ..., illetve a II. rendű alperes által ... sorszámok alatt előterjesztett fellebbezések folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A törvényszék az elsőfokú bíróság kijavított ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja, továbbá mellőzi az I. és a II. rendű alperes perköltségben marasztalását, valamint a ... Megyei Kormányhivatal ... Járási Hivatalának megkeresését; kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) nap alatt fizessen meg az I. rendű alperesnek 114.300 (száztizennégyezer-háromszáz) forint, a II. rendű alperesnek pedig 100.000 (százezer) forint perköltséget.

Kötelezi a törvényszék a felperest, hogy fizessen meg 15 (tizenöt) nap alatt az I. rendű alperesnek 57.150 (ötvenhétezer-százötven) forint, a II. rendű alperesnek pedig 194.000 (százkilencvennégyezer) forint fellebbezési eljárási költséget, továbbá az állam javára a Nemzeti Adó- és Vámhivatal ... Megyei Adó- és Vámigazgatóságának felhívásában megjelölt módon és számlára 144.000 (száznegyvennégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletével - a felperes keresetének helyt adva - megállapította, hogy a P. települési külterületi ... helyrajzi számú (a továbbiakban: perbeli) szántóingatlan 3000/6436 tulajdoni hányadára vonatkozó (eredetileg az I. rendű alperes mint eladó és a felperes mint vevő között 2016. február 11-én létrejött) adásvételi szerződésbe a II. rendű alperes vevőkénti belépését tanúsító, az I. és a II. rendű alperes által aláírt, 2016. november 24-én kelt okirat a felperessel szemben hatálytalan. Ennek következményeként a járásbíróság kötelezte a felperest arra, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül fizessen meg 1.800.000 forint vételárat az I. rendű alperesnek, az alpereseket pedig annak tűrésére kötelezte, hogy a perbeli ingatlan fent jelzett tulajdoni hányadára vonatkozóan a II. rendű alperes tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásból töröljék, a felperes tulajdonjogát pedig adásvétel jogcímén - a vételár igazolt megfizetését követően - oda bejegyezzék; az e tárgyú, az ingatlanügyi hatósághoz címzett megkeresést az elsőfokú ítélet rendelkező része szintén tartalmazza. Mindezeken túlmenően az elsőfokú bíróság kötelezte az I. és a II. rendű alpereseket, hogy egyenként 90.000, összesen tehát 180.000 forint, egymással egyetemlegesen pedig további 108.000 forint perköltséget a felperesnek fizessenek meg.

Ítélete indokolásában az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a 2015. december 3-án lebonyolított árverés nyerteseként szerzett jogosultságot a perbeli ingatlanhányadra vonatkozó adásvételi szerződés megkötésére, az I. rendű alperes mint eladó és a felperes mint vevő között 2016. február 11-én okiratba foglalt adásvételi szerződés pedig tartalmazta a felperesnek azt a nyilatkozatát, hogy helyben lakó földművesnek és családi gazdálkodónak minősül. Rögzítette az elsőfokú bíróság azt is, hogy a felperes, illetve az I. rendű alperes között létrejött szerződéshez kapcsolódó elővásárlási jogát a II. rendű alperes egyrészt arra alapította, hogy három éve helyben lakó családi gazdálkodó, másrészt arra, hogy egy éve állattartó telepet üzemeltet, harmadrészt pedig arra, hogy ökológiai gazdálkodást folytat.

Az ítélet jogi indokolási részében az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a felperes a keresetét határidőben terjesztette elő, teljesítőképességét pedig az elsőfokú eljárás során megfelelően igazolta.

A II. rendű alperes helyben lakása igazolásának megfelelősége kapcsán a járásbíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy e körben a felperes tévesen hivatkozott háromévi időtartamra, alappal kifogásolta viszont azt, hogy a nemzeti földalapba tartozó földrészletek hasznosításának részletes szabályairól szóló 262/2010. (XI. 17.) Korm. rendelet (Földhasznosítási rendelet) 32. § (6) bekezdés da) pontjában írtak ellenére a II. rendű alperes nem a jegyzőtől származó hatósági bizonyítványt, hanem csupán lakcímkártyája másolatát csatolta az elővásárlási joga bejelentését tartalmazó nyilatkozatához, mert az csupán a lakcímbejelentést igazolja, az életvitelszerű helyben lakást azonban nem.

Az állattartó telep II. rendű alperes általi üzemeltetésén alapuló elővásárlási jogosultság kapcsán az elsőfokú bíróság a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvény (Földforgalmi tv.) 19. § (4) bekezdését és 21. § (5) bekezdését, továbbá az átlagos állatsűrűség megállapításának szabályairól szóló 57/2014. (IV. 30.) VM rendelet 2. §-át idézte, majd rámutatott, hogy az állattartó telep üzemeltetésének hatósági bizonyítvánnyal való igazolásán túlmenően a II. rendű alperesnek a nyilvántartás szerinti állatlétszámot, valamint a birtokában lévő földterület nagyságát is igazolnia kellett volna, ez utóbbiak elmaradása miatt viszont az állatsűrűségre vonatkozó hányados nem volt kiszámítható.

Az ökológiai gazdálkodás folytatására való II. rendű alperesi hivatkozást érintő felperesi kifogás kapcsán a járásbíróság úgy foglalt állást, hogy a II. rendű alperes a 2016. április 18-án (az elővásárlási nyilatkozata megtételekor) hatályban volt szabályoknak megfelelően becsatolta az ökológiai gazdálkodásra vonatkozó igazolást, ugyanakkor joggyakorlása megfelelt a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. törvénnyel összefüggő egyes rendelkezésekről és átmeneti szabályokról szóló 2013. évi CCXII. törvény (Fétv.) 18/A. §-ában foglalt, 2016. június 22-én hatályba lépett újabb szabályozásnak is.

Mindezekre tekintettel a járásbíróság arra a következtetésre jutott, hogy az I. és a II. rendű alperesek között 2016. november 24-én létrejött, a II. rendű alperesnek az adásvételi szerződésbe való belépését tanúsító okirat a felperes elővásárlási jogát megsértette, az I. és a II. rendű alperesek között ily módon létrejött, a II. rendű alperes tulajdonszerzése tekintetében az ingatlan-nyilvántartáson is átvezetett adásvételi szerződés a felperessel szemben hatálytalan, ezért az eredeti, 2016. február 11-én kelt szerződésnek a felperes tulajdonszerzésére vonatkozó következményeit kellett - ingatlan-nyilvántartási bejegyeztetés útján - levonni.