A Fővárosi Törvényszék Pf.632754/2016/5. számú határozata kártérítés (BIZTOSÍTÁSI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 81. §, 206. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 346. §, 536. §, 548. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 62. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bírók: Béres Balázs, Mandula Katalin, Szabó Gábor

Fővárosi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

41.Pf.632.754/2016/5.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság a dr. Lengyel Andrea ügyvéd (fél címe1) által képviselt

I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe szám) I. rendű,

II.rendű felperes neve (II. rendű felperes címe) II. rendű felpereseknek

a László Ügyvédi Iroda (fél címe2 ügyintéző: dr. László György ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen

biztosítási összeg és kártérítés megfizetése iránt indított perében a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt folyamatba tett perében a 2016. évi március hó 01. napján 3.P..../2014/58. szám alatt hozott ítélet ellen az alperes részéről 59. szám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I. rendű felperesnek 57.150 (ötvenhétezer-százötven) forint fellebbezési eljárási költséget, valamint az államnak felhívásra 221.700 (kétszázhuszonegyezer-hétszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

A felperesek a II. rendű felperes által a ... rendszámú gépkocsival 2013. augusztus 10-én okozott baleset kapcsán érvényesítettek igényt az alperessel szemben. Az I. rendű felperes felelősségbiztosítás alapján, míg a balesetért felelős II. rendű felperes casco vagyonbiztosítási szerződés alapján kérte az alperes marasztalását. Az I. rendű felperes 2.771.000 forint és annak a balesettől a kifizetésig esedékes törvényes kamata, míg a II. rendű felperes 1.335.074 forint és annak 2013. szeptember 8-tól a kifizetésig esedékes törvényes kamata és a perköltség megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes a kereset elutasítását indítványozta. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. rendű felperesnek 2.771.000 forintot és annak 2013. szeptember 19-től a kifizetésig esedékessé váló törvényes mértékű kamatát, valamint 669.425 forint perköltséget. A II. rendű felperes javára 1.335.074 forint és annak 2013. szeptember 8-tól esedékessé váló törvényes kamata, valamint 190.743 forint perköltség tekintetében marasztalta az alperest.

A tényállásban rögzítette, hogy a baleseti bejelentő szerint a baleset úgy következett be, hogy az I. rendű felperes ... rendszámú Audi gépkocsijával Város1 külterületén Város2 felé haladt, amikor jobbról egy bekötő útról a II. rendű felperes Volkswagen Tuareg gépkocsijával elé kanyarodott és ennek során összeütköztek. A Volkswagen bal eleje, míg az Audi gépkocsi első része sérült meg. A II. rendű felperes a balesetért való felelősséget elismerte. Az I. rendű felperes 2013. augusztus 22-én tett kárbejelentést a II. rendű felperes felelősségbiztosítójánál. A II. rendű felperes casco szerződés alapján 2013. augusztus 10-én élt kárbejelentéssel. A II. rendű felperes autóját a helyszínről bruttó 19.050 forint (nettó 15.000) forintért a ... Kft. szállította el, számlát kiállítva a költségről. 2013. október 7-i kelettel fél1 adott írásbeli nyilatkozatot, miszerint 2013. augusztus 10-én délután a Város2i úti lovardából látta, hogy ½ 8 körül sérült autók vannak az úton, melyek körül többen is voltak. 2013. október 2-án fél2 tett írásbeli nyilatkozatot, miszerint a Város2i út melletti lovardánál vette fel a Volkswagent és ott még egy Audi A3 gépkocsi is volt. A II. rendű felperes és az alperes között 2013. március 13-án jött létre casco szerződés 10% legkevesebb 100.000 forint önrésszel.

Az elsőfokú bíróság a felperesek módosított keresetét megalapozottnak találta. Azt vizsgálta, hogy a baleset miként következett be. E körben értékelte a felperesek egybehangzó nyilatkozatát, az azonos tartalmú kárbejelentő lapokat és baleseti bejelentőt, fél1 és fél2 tanúk vallomását, miszerint a helyszínen látták a sérült gépkocsikat. A felek sérült autóit a megjelölt időpontban tanú1 is látta a helyszínen. Tanú2 tanú a baleset bekövetkeztéről a felekkel egybehangzóan nyilatkozott. A tanú vallomása ellentmondásmentes volt, a felekkel egyezően jelölte meg az időpontot, körülményeket és a helyszínt. A fentieket a perbe bevont igazságügy műszaki szakértő is alátámasztotta. A 2 jármű ütközését szakértői eszközökkel cáfolni nem lehetett, az ütközés a megjelölt helyszínen bekövetkezhetett. A szakértő a sérülések mértékét nem tudta azonosítani a megjelölt sebességekkel. Rámutatott, hogy amennyiben az I. rendű felperes nem fékezett, akkor nagyobb EES értékeknek kellett volna keletkezniük, mint ami a töréskép alapján megállapítható, illetve a bejelentett sebességek melletti ütközésnél nagyobb sérüléseknek kellett volna keletkeznie és a járművekben az utas visszatartó rendszereknek működésbe kellett volna lépni. A szakértő azt nem zárta ki, hogy az Audi 20-25 km/óra sebessége és a VW ütközéskori álló helyzete mellett a baleset bekövetkezhetett és abban az észlelt sérülések keletkeztek. Ezek alapján jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a baleset kétséget kizáróan bekövetkezett a felek által előadottak szerint. A baleset utáni stressz az, ami az ütközés előtti haladási sebesség a fékezés mértéke vagy hiánya tekintetében akadályozza a körülmények pontos rekonstruálását. Az alperes által meghallgatni kért tanú3 tanú szerint a helyszínen 1 hét után a féknyomok rendszerint már nem észlelhetők, szerinte a légzsákoknak 30 km/óránál kell nyílnia, de az Audik esetében "ettől cifrábbat is látott már."

A balesetnél helyszínelés nem volt, a járművek kifutása nem állapítható meg. Objektív adatok hiányában a bíróság a szakértői vélemény azon fejtegetéseit, melyek a baleset megtörténtének kizárhatóságával foglalkoznak a bíróság nem vette figyelembe, mert azok nem alkalmasak a felperesi előadások cáfolására, különös tekintettel a tanúk által a helyszínen tapasztaltakra is. Miután a baleset bekövetkezte bizonyított, a további szakértői bizonyítást mellőzte.

Az elsőfokú bíróság felhívta a Ptk. 346. § (1) bekezdést, a 339. § (1) bekezdést a 2010. évi LXII. törvényt, mely alapján az alperes az I. rendű felperessel szemben helytállni tartozik. Az összegszerűségre elfogadta a szakértő véleményét. A jármű kárkori értékére tett szakértői megállapítást a szakvélemény részét képező 4. számú melléklet alapján 4.250.000 forintban állapította meg A jármű gazdaságosan nem javítható, a roncsérték 1.479.000 forint, a kettő közti különbözetet köteles az alperes az I. rendű felperesnek megtéríteni a felperes által megjelölt 2013. szeptember 19-től kezdődően esedékes késedelmi kamattal együtt.

Az értékelést a II. rendű felperesi gépkocsi tekintetében is helytállónak találta és 2.665.000 forint kárkori érték és 1.196.585 forint roncsérték alapján határozta meg a marasztalási összeget. 1.335.074 forintban. Utalt arra, hogy a felek között a késedelmi kamat fizetésének kezdő időpontja nem volt vitás.