BH 1982.3.91 Állattartás miatt indult birtokháborítási perben azt kell vizsgálni, hogy az adott környezet jellegére is tekintettel megvalósul-e olyan magatartás, amely az összes számba jövő érdek figyelembe vételével birtokháborító s környezetet sértő magatartásnak minősíthető. Ebből a szempontból jelentősége van annak is, ha a birtokháborítást panaszló fél olyan környezetbe ment lakni, amelyben - éppen a környezet jellegére figyelemmel - az állattartás nem tilos. Egyes személyek fokozott érzékenysége nem járhat azzal a következménnyel, hogy a szomszéd az államigazgatási hatóság által engedélyezett és ellenőrzött állattartói tevékenység megszüntetésére kényszerüljön [Ptk. 100. §, 188. § (1) bek., 1976. évi II. tv. 39. §].

I. A felperes 1978 óta Budapest XIV. kerületében egy házasingatlan tulajdonosa. Az utcafronttól tekintve jobb oldali közvetlen szomszédai az alperes szülei. A két ingatlan ikerházas elrendezésben épült kertes családi ház.

Az alperes a házasságkötése óta a szülei lakásában csak ideiglenesen van bejelentve, de naponta megjelenik ott, időnként ott is alszik. Az alperes a Magyar Postagalambsport Szövetség tagja. 1964 óta postagalambokat tart a perbeli lakóház padlásán és naponta röpteti azokat. A tanács mezőgazdasági és élelmezési osztálya a jogerős határozatával 40 db postagalamb tartását engedélyezte az alperes részére.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az alperest a galambok tartásától tiltsa el és kötelezze arra, hogy a postagalambokat a perbeli ingatlanból távolítsa el. Előadta, hogy az alperes galambjai a felperes lakóházát, teraszát, kertjét szennyezik, a felperesnek és családjának nyugalmát oly mértékben zavarják, amelynek eltűrésére nem köteles.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a galambtartás a felperest nem zavarhatja. Hivatkozott arra is, hogy az államigazgatási hatóság engedélye alapján tartja a postagalambokat, a határozatban megengedett számban és annak megfelelő körülmények között. A galambtartás körülményeit a KÖJÁL rendszeresen ellenőrzi és ez ideig mindent rendben talált.

Az első fokú bíróság tanúkat hallgatott ki és helyszíni szemlét tartott. A helyszíni szemlét megelőző tárgyaláson a bíróság felhívta a felperest arra, hogy a szemle megtartásáig a galambtollakat és a galambok által okozott egyéb szennyeződést ne takarítsa el, hogy a bíróság meggyőződhessen annak mennyiségéről. A helyszíni szemlén a bíróság megtekintette a felperesi, az alperesi és a felperessel baloldalról szomszédos ingatlanokat, valamint a négy egymás mellett fekvő ingatlan előtti utcarészt és megállapította, hogy ... "feltűnő mennyiségű galambtrágya egyik ingatlanon sincs, sem a földön, sem a háztetőkön, sem a növényzeten. Hasonló módon az utcán sem." Megállapította még, hogy "a felperesi ingatlan kert részében, valamint a szobaablakban szembetűnő helyen csoportosított galambtollak, tollkupacok találhatók. A többi megnevezett ingatlanon és az utcán feltűnő mennyiségű toll nincs." A felperes kérésére a bíróság azt is rögzítette, hogy a felperes teraszának egyik székén és a terasz vaskorlátján összesen 3 db beszáradt galambpiszok és az ingatlan előtt 5-6 napja parkoló személygépkocsin galambpiszok volt.

Az első fokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Álláspontja szerint a bíróság a helyszíni szemlén is meggyőződött arról, hogy a felperes által állított nagy mértékű szennyeződés nem áll fenn. Az egyéb bizonyítékokból és tanúvallomásokból is arra a következtetésre jutott, hogy az alperes által folytatott galambtenyésztői tevékenység a felperesi ingatlan rendeltetésszerű használatát nem akadályozza. Az alperes terhén a Ptk. 100. §-ban foglalt rendelkezésbe ütköző olyan magatartás nem állapítható meg, amely indokolttá tenné a galambok eltávolítását.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy az ingatlanból valamennyi postagalambot 30 napon belül távolítsa el.

A másodfokú bíróság megállapítása szerint az alperes olyan helyen tartja a nagy számú postagalambot, amely családiházas beépítettségű városrész. Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a környezetvédelem társadalmi jelentősége, amelybe a települési környezet is tartozik. Célja az ember egészségének, életfeltételeinek, emberhez méltó környezethez fűződő állampolgári jogosultságának védelme. Az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. Törvény 39. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy a települési környezetben az állattartás meghatározott területeken korlátozható, illetve megtiltható. Nem az emberre veszélyes, fertőző állatbetegségek jönnek itt számításba, hanem a települések higiéniája, a területek tisztasága és az állattartásból eredő káros por-, bűz- és zajártalmak, amelyek a másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes számára az ingatlana használata tekintetében olyan zavarást jelentenek, amelynek elviselésére nem kötelezhető.

II. A másodfokú bíróság ítélete ellen törvénysértés miatt emelt törvényességi óvás alapos.