BH 2017.6.192 A felszámolás alá került gazdasági társaság vezető tisztségviselőjét kártérítési felelősség terheli, amennyiben a társaság tevékenységet záró mérlegében feltüntetett vagyont nem adja át a felszámolónak, vagy azzal nem tud elszámolni [2006. évi IV. tv. (Gt.) 30. § (2) bek.; 1959. évi IV. tv. (rPtk.) 339. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 31. § (1) bek. a) pont; 1952. évi III. tv. (Pp.) 196. § (1) bek. d) pont].

Pertörténet:

Tatabányai Törvényszék G.40013/2015/23., Győri Ítélőtábla Gf.20047/2016/4., Kúria Gfv.30776/2016. (*BH 2017.6.192*)

***********

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes betéti társaság a 2002. január 25. napján létrejött létesítő okirattal alakult meg, vezető tisztségviselője az alapítástól a felszámolás elrendeléséig az alperes volt.

[2] A felperes felszámolását 2012. február 14-i kezdő időponttal a törvényszék elrendelte. Az alperes a felszámolóval a kapcsolatot felvette és átadta részére az általa aláírt tevékenységet záró mérleget. Eszerint a felszámolás kezdő időpontjában a felperes rendelkezésére állt 34 064 000 Ft pénzeszköz, 2 650 000 Ft tárgyi eszköz és 3 805 000 Ft készlet. Ezeket, valamint a felperes iratanyagának egy részét az alperes a felszámoló felhívása ellenére nem adta át a felszámolónak.

[3] Az alperes ellen a felszámoló feljelentése alapján büntetőeljárás indult. A büntetőeljárásban kirendelt szakértő szakvéleményében megállapította, hogy a felperes vagyona a felszámolás kezdő időpontjában a házipénztárban rendelkezésre álló pénzkészlet volt, ami 2008 végétől halmozódott fel, s amellyel az alperes köteles lett volna elszámolni a felszámoló felé.

A felperes keresete, az alperes ellenkérelme

[4] A felperes keresetében 34 064 000 Ft tőke, valamint ezen összeg 2012. február 29. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű késedelmi kamata, továbbá a perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. tv. (a továbbiakban: Gt.) 30. § (2) bekezdése és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: rPtk.) 339. § (1) bekezdése alapján, kártérítés jogcímén. Kifejtette, hogy az alperes által aláírt tevékenységet záró mérleg teljes bizonyító erejű magánokirat, az abban foglaltakat az ellenkező bizonyításáig valósnak kell elfogadni. Alperes nem tett eleget az őt a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 31. § (1) bekezdése alapján terhelő vagyonátadási kötelezettségnek, így kártérítés jogcímén kell megfizetnie az át nem adott összeget.

[5] Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Azzal védekezett, hogy a felperes fizetésképtelenségéért nem felelős. A felperes tevékenységet záró mérlege tévesen tartalmazza, hogy a felperes házi pénztárában pénzeszköz állt volna rendelkezésre a felszámolás kezdő időpontjában, ugyanis több, a felperes által teljesített kifizetés nem szerepel a könyvelésben. Ezek az alábbiak:

• 5 665 993 Ft kifizetése a bíróság ítélete alapján,

• 8 800 000 Ft kifizetése a Bt. működésébe bevont nyugdíjas gyógyszerésznek,

• 3 200 000 Ft kifizetése a Bt. működésébe bevont nyugdíjas gyógyszerésznek a kapcsolat megszűnésekor,

• 85 000 Ft/hó számla nélkül történő kifizetése a felperes könyvelője részére,

• 250 000 Ft/hó "hivatalosan bejelentett összegen túli" kifizetés az alperes részére.

Az első- és másodfokú ítélet

[6] Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adott és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 34 064 000 Ft tőkét, valamint ezen összeg után 2012. február 29. napjától a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű késedelmi kamatot.

[7] Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a Gt. 30. § (2) bekezdése értelmében a vezető tisztségviselők a gazdasági társaság ügyvezetését az ilyen tisztséget betöltő személyektől általában elvárható gondossággal kötelesek ellátni. Ezen kötelezettségük megszegéséből eredő károkért pedig a polgári jog általános szabályai szerint felelnek.

[8] Az alperes a tevékenységet záró mérlegben szereplő vagyonelemekkel nem tudott elszámolni, ezzel a felperesnek kárt okozott. Ez a kár pedig az alperesnek felróhatóan következett be.

[9] Az alperes az egyszerűsített beszámoló aláírásával annak tartalmáért felelősséget vállalt, elismerte az abban foglaltak valódiságát. A bíróságnak így nem azt kellett vizsgálnia, hogy a mérleg összeállítása során a számviteli fegyelmet mennyire tartották be, hanem, hogy azt követően mi történt a mérlegben feltüntetett vagyontárgyakkal.

[10] Az elsőfokú bíróság az alperes által felajánlott bizonyítékokat alkalmatlannak találta annak bizonyítására, hogy az általa aláírt mérleg valótlan adatokat tartalmaz. Az alperes ugyanis a Cstv. 31. §-ában foglalt iratátadási kötelezettségének csak részben tett eleget, így az adós tényleges vagyoni helyzete szakértői eszközökkel nem volt vizsgálható.

[11] A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy az alperes által állított kifizetések - megtörténtük esetén - a számviteli törvénybe ütköző jogellenes kifizetések voltak, így azokért ugyancsak az alperes a felelős.

[12] Az alperes az általa aláírt tevékenységet lezáró mérleg adataival szemben hivatkozott arra, hogy saját jogellenes magatartása miatt a mérlegben szereplő pénzkészlet már nem állt a felperes rendelkezésére a felszámolás kezdő időpontjában, azaz saját felróható magatartására hivatkozott előnyök szerzése végett, amely az rPtk. 4. § (4) bekezdésében foglaltakkal ellentétes, így azt a bíróság nem vehette figyelembe.

[13] Az alperes által előterjesztett fellebbezés alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság a perben beszerzett bizonyítékokat a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően, okszerűen, összességükben értékelve, a perben releváns tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont következtetései is helytállóak.

[14] A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kiemelte, hogy a tevékenységet lezáró mérleg aláírásával annak tartalmáért az alperes felelősséget vállalt és - a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Számv.tv.) 15. § (3) bekezdésében foglalt valódiság elvének megfelelően - elismerte az abban foglaltak valódiságát, valamint azt is, hogy az megfelel a számviteli törvény alapelvi rendelkezéseinek, azaz a valóság elve mellett a teljesség elvének és az a számviteli bizonylatokkal megfelelően alátámasztott.

[15] A tevékenységet lezáró mérlegben feltüntetett vagyon az ellenkező bizonyításáig az adós társaság vagyona.

[16] A tevékenységet záró mérleg teljes bizonyító erejű magánokirat [Pp. 196. § (1) bekezdés d) pont]. Így az alperest terhelte annak igazolása, hogy az abban foglalt adatok nem a felperes társaság vagyoni helyzetének valós állapotát tükrözik. Ezt az alperes nem tudta bizonyítani. A perben beszerzett szakértői vélemény csak azt támasztja alá, hogy amennyiben az alperes által előadottak megfelelnek a valóságnak, a felperesnek valóban nem maradt volna pénze. Azt azonban az alperes már nem tudta hitelt érdemlően igazolni, hogy az általa hivatkozott kifizetésekre valóban sor is került. Ennek igazolására ugyanis a becsatolt okiratok alkalmatlanok voltak.