A Kúria Kfv.35260/2011/11. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 52. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 99. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Az adóalap csökkentésére alapot adó törvényi feltételek fennállását az adózónak kell bizonyítania. Közvetített szolgáltatások értéke címén az adóalap csak a kogens jogszabályi feltételek megléte esetén csökkenthető.

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék K.32615/2009/13., *Kúria Kfv.35260/2011/11.* (BH+ 2012.7.314)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.V.35.260/2011/11.szám

A Kúria a dr. Horváth L. Gábor ügyvéd (...) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek a dr. Ligeti Artúr Miklós jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala(alperes címe) alperes ellen helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2011. január 28. napján kelt 28.K.32.615/2009/13. számú ítélete ellen a felperes által 14. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - nyilvános tárgyaláson - meghozta az alábbi

í t é l e t e t:

A Kúria a Fővárosi Bíróság 28.K.32.615/2009/13. sorszámú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 2.500.000 (kettőmillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Az adóhatóság a felperesnél helyi iparűzési adónemben - 2002. január 2006. december 31-ig terjedő időszakra - ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban kötelezte a felperest valamennyi vizsgált időszakra adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére.

A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes a 2009. április 15. napján kelt .... számú határozatában az elsőfokú határozatot megváltoztatva - elévülés miatt - törölte a felperes terhére 2002. évre előírt adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, adóbírságot és késedelmi pótlékot, egyebekben az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A felperes terhére 2003-2006. évekre mindösszesen 67.204.900 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet írt elő, az adóbírságot 33.602.450 Ft-ban, a késedelmi pótlékot pedig 28.532.341 Ft-ban állapította meg. Az alperes érdemi döntését a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § (1) bekezdésében, 52. § 40. pontjában, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3. § (7) bekezdés 1. pontjában, 78. § (3) bekezdésében, a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (a továbbiakban: Szjt.) 1. és 3. §-ában, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 86. §-ában, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében, 165. § (1)-(3) bekezdéseiben, 170-171.§-aiban foglaltakra alapította.

Határozatának tényállása szerint a felperes a vizsgált időszakban közvetített szolgáltatásként számolta el az általa megrendelt, majd tovább számlázott szolgáltatásokat, amelyeket egy-egy televíziós produkció elkészítéséhez vett igénybe. Vállalkozásoktól rendelt meg különböző (pl: távközlési, világítástechnikai ... stb.) szolgáltatásokat, amelyekhez saját teljesítményét hozzáadva televíziós műsorokat állított elő, és ezt vevője felé tovább számlázta. A felperes eljárása nem felel meg a közvetített szolgáltatásokra vonatkozó szabályozásnak, mivel az általa elszámolni kívánt tételek tekintetében nem állapítható meg a "változatlan formában történő továbbértékesítés, továbbszámlázás", és a számlákból a közvetítés ténye sem állapítható meg egyértelműen. Nem fogadhatók el adóalap csökkentőként a felperes által alvállalkozói teljesítmény címén figyelembe venni kért összegek sem, mert megrendelőivel nem vállalkozói, hanem felhasználási szerződéseket kötött. Nem fogadta el az alperes a felperes azon érvelését sem, mely szerint a megrendelővel kötött szerződésében szereplő összegek, illetve értékesítésért kapott bevételek adóalapot csökkentő jogdíjnak minősülnének. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes által készített műsorformátumok nem állnak szerzői jogi védelem alatt, ezért az ezek értékesítéséből befolyt összeg nem tekinthető bevétel levonási jogosultságot keletkeztető jogcímnek. Hivatkozott e körben még arra is, hogy a szerzői jogdíj nem a szerződésben kikötött ellenértéken felül, vagy azon kívül, hanem annak részeként jár, és a felperes felhívásra sem nyújtott be az általa levonandónak ítélt jogdíjra vonatkozó kimutatást, e körben nem bizonyított a jogalap, és az összegszerűség tekintetében sem.

Az adókülönbözet "jogszabály értelmezési különbségből adódik", de méltányosság gyakorlására nem volt ok. A felperes ugyanis 2001. óta működő olyan vállalkozás, amit rádió és televízió műsorszolgáltatásra létesítettek, ez a főtevékenysége, ehhez megfelelő szakértelemmel és tudással kell rendelkeznie, tehát gondoskodnia kellett volna arról, hogy a törvényi előírások teljes körűen betartásra kerüljenek. A felperes terhére előírt adóhiány az összes vizsgált adóévben - az adott évi bevallott adóhoz viszonyítva - mértékét tekintve jelentős, ezért nincs alap az adóbírság mérséklésére, illetve a késedelmi pótlék kapcsán a határozatban foglaltaktól eltérő későbbi esedékességi időpont megállapítására.

A felperes keresetében elsődlegesen az alperes határozatának megváltoztatását, a terhére előírt adóhiánynak minősülő adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék törlését kérte, másodlagosan az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és az alperes új eljárásra kötelezését.