A Kúria Pfv.20059/2014/4. számú precedensképes határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása (ÖRÖKLÉSI szerződés érvénytelenségének megállapítása) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 655. §] Bírók: Csentericsné dr. Ágh Bíró Ágnes, Kiss Gábor, Orosz Árpád

A határozat elvi tartalma:

A tartási szerződés alapján nyújtandó szolgáltatásnak mindig az eltartott körülményeihez és igényeihez kell igazodnia, a másik fél nem köteles olyan szolgáltatásra, amelyre az eltartott kifejezetten nem tart igényt.

Kapcsolódó határozatok:

Kiskőrösi Járásbíróság P.20552/2011/32., Kecskeméti Törvényszék Pf.20919/2013/4., *Kúria Pfv.20059/2014/4.* (BH+ 2015.3.115)

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.059/2014/4.szám

A Kúria a hozzátartozója által képviselt felperesnek a dr Molnár Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen öröklési szerződés érvénytelenségének a megállapítása iránt a Kiskőrösi Járásbíróság előtt folyamatban volt és a Kecskeméti Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Pf.20.919/2013/4. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről 37. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 1.Pf.20.919/2013/4. számú jogerős ítéletét hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 570.000 (Ötszázhetvenezer) forint együttes fellebbezési és felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 296.000 (Kettőszázkilencvenhatezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

Előljáróban a Kúria rámutat, hogy az elsőfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás eredményeként rendelkezésre állnak mindazok az adatok, amelyek alapján az ügyben a jogszabályoknak megfelelő ítélet hozható. Annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság - szükségtelenül - részletesen rögzítette ítéletében az egyes bizonyítékok - így különösen a tanúvallomások - tartalmát, az ítélete nem tartalmazza teljes körűen az ún. ítéleti tényállást. Ezért azt a Kúria - figyelemmel a Pp. 221.§ (1) bekezdésében foglaltakra - az alábbiak szerint pótolta.

A peres felek testvérek. Az édesanyjuk, az örökhagyó 1992. január 27. napján közjegyzői okiratba foglalt végrendeletet készített, amelyben a megjelölt ingatlanokat és az összes ingóságát az alperesre hagyta. A felperest a törvényes öröklésből kizárta és kötelesrészre szorította.

Ezt követően az örökhagyó 2007. május 5. napján újabb írásbeli magánvégrendeletet tett, amelyben akként rendelkezett, hogy a perbeli lakása 1/2 tulajdoni hányadát és minden ingatlanát, vagyontárgyát az alperesre, míg az ingatlan másik 1/2 tulajdoni hányadát az alperes lányára, az unokájára hagyja.

Az örökhagyó 2008. november 5. napján közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződést kötött az alperessel. Ebben úgy rendelkezett, hogy a szerződésben megjelölt ingatlanvagyonát, valamennyi ingóságát kizárólag az alperes mint eltartója örökölje. Az örökös vállalta, hogy amennyiben az örökhagyó jövedelme nem elegendő a tartásra, azt kiegészíti, továbbá kérésére mos, főz, takarít és ápolásáról is gondoskodik, halála estén pedig illő módon eltemetteti.

Az örökhagyó és az alperes a közjegyző által okiratba foglalt öröklési szerződést valóban meg akarták kötni; ezzel szemben nem bizonyított, hogy más tartalmú szerződést akartak volna kötni. Az örökhagyó kapcsolata a gyermekei közül a felperessel feszültségekkel terhelt volt. A szerződés megkötésekor reálisan csak az alperesre támaszkodhatott. Ez a helyzet a szerződés megkötését követően változott úgy, hogy nagyobb részt az újabb élettársa segítette.

Az alperes az öröklési szerződés szerinti tartást az örökhagyó vele szemben támasztott igényeinek megfelelően szolgáltatta az örökhagyónak. Amikor arra szükség volt, akkor segített az örökhagyónak: orvoshoz vitte, a gyógyszerek és a tüzelőfa költségét viselte. Egy alkalommal ablakcserére is sor került az örökhagyó ingatlanában, amelynek ellenértékét - 780.000 forint körüli összeget - az alperes fizette ki, a lakást kifestette. Minden nap meglátogatta, szórványosan főzött is az örökhagyóra. A 2011. május 09. napján bekövetkezett halálát követően eltemettette.

Az örökhagyó hagyatékát a közjegyző ideiglenes hatályú hagyatékátadó végzésével az alperesnek adta át az öröklési szerződés alapján. A felperes vitatta a közjegyzői okiratba foglalt öröklési szerződés érvényességét.

A felperes keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az örökhagyó 2008. november 5. napján kelt öröklési szerződése érvénytelen. Az érvénytelenség okaként - egyebek mellett - arra hivatkozott, hogy az színlelt. Érvelése szerint az örökhagyó nem szorult tartásra, az alperes azért vette rá az örökhagyót a szerződés megkötésére, hogy őt a törvényes öröklésből teljes mértékben kizárja.