A Szegedi Törvényszék Bf.416/2018/12. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 365. § (1) bek.] Bírók: Berkes Tamás, Nóvé Ágnes, Szabó András

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Járásbíróság B.334/2017/19., *Szegedi Törvényszék Bf.416/2018/12.*, Kúria Bfv.50/2021/6. (BH 2021.12.330)

***********

...

SZEGEDI TÖRVÉNYSZÉK

3.Bf.416/2018/12.

A Szegedi Törvényszék a 3.Bf.416/2018. számú büntetőügyben Szegeden, 2019. évi március hó 04. napján megtartott fellebbezési nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t:

A rablás bűntette és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Szegedi Járásbíróság 2018. évi január hó 24. napján kihirdetett 3.B.334/2017/19. számú ítéletét megváltoztatja az alábbiak szerint:

A 2016. augusztus 08. napjától 2016. augusztus 11. napjáig előzetes fogvatartásban, 2016. augusztus 12. napjától 2016. augusztus 23. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt álló, ezt követően 2016. augusztus 24. napjától előzetes letartóztatásban, jelenleg letartóztatásban lévő

Vádlott terhére megállapított rablás bűntettének kísérletét Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont 1. fordulat, (3) bekezdés b) pont, a testi sértés bűntettének kísérletét Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés szerint minősíti.

A szabadságvesztés büntetés tartamát 7 (hét) évre, a közügyektől eltiltás tartamát 7 (hét) évre súlyosítja.

A vádlott által 2016. augusztus 08. napjától 2016. augusztus 11. napjáig, továbbá a 2016. augusztus 24. napjától 2018. január 24. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt számítja be a kiszabott szabadságvesztés tartamába.

Az eljárás során lefoglalt és a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bjk.95/2017/5. tételszám alatt kezelt 4 darab biztonsági kamera felvétel lefoglalását szünteti meg és rendeli azt iratmellékletként kezelni.

A Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalánál a Bjk.95/2017/1. tételszám alatti papír zsebkendő, valamint 4. tételszám alatti mikronyom lefoglalását megszünteti és megsemmisítését rendeli el, a 2. és 3. tételszám alatti szalagfüggöny lefoglalását megszünteti és a gazdasági társaság 1 részére kiadni rendeli, a 6. tételszám alatti póló lefoglalását megszünteti és sértett 1 részére kiadni rendeli.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy a vádlott anyja neve helyesen vádlott anyjának neve.

A kiszabott szabadságvesztés büntetésbe beszámítja a vádlott által 2018. január hó 25. napjától 2019. március 04. napjáig letartóztatásban töltött időt.

Kötelezi a vádlottat, hogy fizesse meg a másodfokú eljárásban felmerült 45.085,- (negyvenötezer-nyolcvanöt) forint bűnügyi költséget az államnak a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatalának felhívása szerint.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság ítéletében a 2016. augusztus 08. napjától 2016. augusztus 10. napjáig előzetes fogvatartásban, 2016. augusztus 12. napjától 2016. augusztus 23. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt álló, ezt követően 2016. augusztus 24. napjától előzetes letartóztatásban lévő vádlottat bűnösnek mondta ki rablás bűntettének kísérletében (Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés b) pont és 10.§ (1) bekezdés), valamint testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 164. § (1) bekezdés, (3) bekezdés és 10.§ (1) bekezdés), ezért őt halmazati büntetésül 5 év 8 hónap szabadságvesztésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés-büntetés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg azzal, hogy a vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő naptól bocsátható legkorábban feltételes szabadságra. A vádlott által 2016. augusztus 08. napjától augusztus 10. napjáig, valamint 2016. augusztus 24. napjától előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítani rendelte. Az eljárás során lefoglalt és a Szegedi Törvényszék Gazdasági Hivatala által Bjk.95/2017/1-2. tételszám alatt bevételezett kamerafelvétel lefoglalását megszüntette és iratmellékletként rendelte kezelni, a Szegedi Rendőrkapitányság által 6087/2016. szám alatt lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszüntette és azok közül 2 db szalagfüggönyt a gazdasági társaság 1 képviselőjének, a pólót sértett 1-nek, míg a melegítő nadrágot a vádlottnak rendelte kiadni. Kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült 201.303,- forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések bejelentésére került sor az alábbiak szerint:

- az ügyész által a vádlott terhére, súlyosításért, hosszabb tartamú szabadságvesztés és hosszabb tartamú közügyektől eltiltás kiszabása érdekében;

- a vádlott és védője által egyezően elsődlegesen eltérő minősítés megállapítása, másodlagosan enyhébb büntetés kiszabása végett.

A Csongrád Megyei Főügyészség képviselője átiratában az ügyészi fellebbezést annak indokaival egyezően fenntartotta, a vádlott és védője által bejelentett fellebbezést alaptalannak tartotta. Ezzel egyidejűleg kifejtette, hogy álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan, figyelemmel arra, hogy tanú 1 kihallgatására nem a törvényi előírásoknak megfelelően került sor, mivel a tanút az elsőfokú bíróság kihallgatását megelőzően nem figyelmeztette az 1998. évi XIX. törvény 82. § (1) bekezdés b) pontjában foglaltakra. Ugyanakkor álláspontja szerint az elsőfokú ítélet részbeni megalapozatlansága részbizonyítással kiküszöbölhető, ezért indítványozta az ügyben tárgyalás kitűzését.

A másodfokú tárgyaláson a főügyészség képviselője a súlyosításért bejelentett fellebbezést fenntartotta, e vonatkozásban az elsőfokú ítélet megváltoztatását, egyebekben a tényállásnak az igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény megállapításaival történő kiegészítése mellett annak helybenhagyását indítványozta.

A vádlott és védője fellebbezéseiket a másodfokú tárgyaláson változtatás nélkül fenntartották.

Az ügyész által a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében bejelentett fellebbezés alapos, az eltérő minősítés és a büntetés enyhítése érdekében bejelentett fellebbezés alaptalan, a főügyészi átiratban írtak helytállóak.

A másodfokú bíróság az ellenérdekű fellebbezésekre tekintettel a Be. 590. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt, teljes terjedelmében felülbírálta, ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett akkor, amikor a vádlott édesanyját, tanú 1 tanúként történő kihallgatását megelőzően kizárólag az 1998. évi XIX. törvény 82. § (1) bekezdés a) pontjában írt mentességi jogára figyelmeztette, elmulasztotta azonban figyelmeztetni az őt egyebekben megillető, az 1998. évi XIX. törvény 82. § (1) bekezdés b) pontjában írt mentességi jogára, melyre tekintettel vallomását bizonyítékként értékelni nem lehet, ezért az elsőfokú bíróság ítélete részben megalapozatlan.

A másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot akként küszöbölte ki, hogy a Be. 600. § (1) bekezdés b) pontja alapján tárgyalást tartott és a tárgyalásra tanúkihallgatás céljából a vádlott édesanyját, tanú 1-et megidézte. Figyelemmel arra, hogy a törvényes figyelmeztetéseket követően a tanú élt vallomás-megtagadási jogával, a másodfokú bíróság a tanú nyomozás során tett vallomását a Be. 527.§ (1) bekezdés b) pontja alapján felolvasta, melynek folytán a tanú nyomozás során tett vallomása bizonyítékként figyelembe vehető, így az ítéleti tényállás megalapozottá vált.