EH 1999.124 A még nem teljesített szerződést a felszámoló jogosult felmondani. A kölcsönszerződést biztosító engedményezési szerződés megkötésével e szerződés teljesült, ezért az engedményezési szerződés már nem mondható fel. Ez nem érinti a kölcsönszerződés felmondásának lehetőségét [1991. évi IL. tv. 35. § (1) és (2) bek., 47. § (1) bek., Ptk. 200. § (1) bek., 329. § (1) és (2) bek., 523. § (1) bek.].
1995. április 3-án a hitelező bank és az adós között kölcsönszerződés jött létre, melynek alapján a bank 84 900 USD összegű kölcsönt nyújtott az adósnak 1997. november 10-ei lejárattal. A kölcsön célja az adós és az S. Kft. között 1995. február 21-én létrejött szerződés alapján az adós által az S. Kft. részére lízingbeadott eszközök beszerzésének finanszírozása. A kölcsön visszafizetését a szerződés 4. pontja úgy szabályozta, hogy az adós köteles a kölcsön lejárta időpontjában, illetve annak járulékai esedékessé válásának időpontjában fizetési kötelezettségei pénzügyi fedezetét a banknál vezetett számlán biztosítani, a bank pedig ezzel az adós banknál vezetett számláját megterheli. A kölcsön biztosítékaként a szerződés 6. pontjában az adós a lízingbe adott eszközöket - míg azok a szerződés szerint tulajdonában vannak - zálogul lekötötte. Ezen túl a bankra engedményezte az S. Kft.-vel szemben a szerződés mellékletét képező lízingszerződések alapján fennálló követelését. A kölcsönszerződés mellékletét képező és a kölcsönszerződésben hivatkozott számú lízingszerződések a fizetés feltételei vonatkozásában azt tartalmazták, hogy azt a meghatározott törlesztési ütemezésben és összegben a lízingbevevő a lízingbeadó mindenkori aktuális számláján feltüntetett - bankszámlájára köteles átutalni. A szerződések 2. pontja szerint a lízingtárgy tulajdonjoga felett a lízing 36 hónapos futamideje alatt a lízingbeadó rendelkezik, a használati jogot pedig a lízingbevevőre átruházza.
Az adós gazdálkodó szervezet 1996. február 21-ei kezdő időponttal felszámolás alá került. Az adós felszámolója 1996. március 25-én a kölcsönszerződést - mellékletével együtt - azonnali hatállyal felmondta az 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 47. §-ának (1) bekezdése alapján, és arról tájékoztatta a bankot, hogy a felmondás folytán keletkezett követelését a felmondás kézhezvételétől számított 30 napon belül a felszámolónál, mint hitelezői igényt érvényesítheti. Tájékoztatta a bankot, hogy a továbbiakban a lízingszerződésekből befolyó bevételek az adós gazdálkodó szervezetet illetik meg. A lízingbevevőket is tájékoztatta a kölcsönszerződés felmondásáról és arról, hogy az esedékes lízingdíjakat a továbbiakban a lízingbeadónak fizessék meg.
A felszámoló intézkedése miatt a hitelező kifogást terjesztett elő, melyben kérte a felszámoló intézkedését megsemmisíteni. Álláspontja szerint a kölcsönszerződés azáltal, hogy a bank a kölcsönt teljes egészében folyósította, "teljesedésbe ment", megszűnt azzal, hogy abból kizárólag csak az adós visszafizetési kötelezettsége maradt fenn. Az engedményezéssel a követelések (a lízingszerződésekből keletkező lízingdíjak) a bankra átszálltak, tehát az engedményezés is teljesedésbe ment, ezzel is megszűnt a szerződés. A követeléssel az adós már nem rendelkezhet, mert ezzel a hitelezőt a követelése biztosítékaitól fosztaná meg.
Az adós a kifogás elutasítását kérte. Álláspontja szerint, amennyiben az engedményezési szerződésben meghatározottak nyomban teljesedésbe mentek és az alanyváltozás megkötésükkel egyidejűleg bekövetkezett, valóban nincs helye az engedményezési szerződés felmondásának. Amennyiben azonban az engedményezés jogcíme egy másik szerződésben (alapügyletben) vállalt kötelezettség teljesítésének módja (pl. hitelszerződés esetén törlesztő részletek teljesítése, az esetben az alapügylet határozza meg az engedményezési szerződés sorsát. Ha az engedményezés jogcíméül szolgáló lízingszerződés felmondható, akkor már nem helytálló, hogy az engedményezési szerződés - mivel az alanyváltozással teljesítettnek tekintendő - nem mondható fel. Álláspontja szerint ha az engedményezést hitelbiztosítékként alkalmazzák, akkor ez a szerződés osztja az egyéb hitelbiztosítékok jogi sorsát. A követelést tehát a megindult felszámolási eljárásra tekintettel csak a Cstv.-ben előírt besorolás szerint lehet kielégíteni.
Az elsőfokú bíróság végzésével a hitelező kifogását elutasította. A kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondása ellen benyújtott kifogás elutasítását azzal indokolta, hogy a kölcsönszerződés szerves részét képező engedményezési szerződés mellékszerződésnek tekintendő, amely lényegében a zálogszerződéssel azonos funkciót tölt be. Az engedményezési szerződésben nincs konkrétan meghatározva az az összeg, amit az adós a bankra engedményezett, tehát - álláspontja szerint - a szerződés nem felel meg a Ptk. 328. §-ában meghatározott követelményeknek. Az engedményezési szerződés a jelen esetben nem tekinthető önálló, teljesedésbe ment jogügyletnek, így osztja a kölcsönszerződés jogi sorsát, amely a felszámoló részéről a módosított Cstv. 47. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján felmondható. A felmondható szerződés alapján fennálló lejárt hitelezői követelést pedig a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell besorolni és a felszámolási eljárás keretében kell érvényesíteni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést, amelyben kérte azt megváltoztatni, kifogása szerint. Hivatkozott arra, hogy a kölcsönszerződéshez csatolt lízingszerződésekben a futamidőn belüli esedékességhez kötötten az egyes esedékességi időpontokban fizetendő összegek pontosan, tételesen kerültek meghatározásra, tehát az engedményezett összeg megállapítható. Az engedményezéssel a követelések feletti jogosultság átszállása bekövetkezett. Az eredeti kötelezetteket erről értesítették. Közömbös, hogy maguk az engedményezett követelések, a lízingdíjak mikor teljesülnek.
Az adós a fellebbezésre adott észrevételében az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a konkrét engedményezés nem tekinthető önálló jogügyletnek, az csupán járulékos, a kölcsönszerződés biztosítéka. A kölcsönszerződés megkötésével együtt az engedményezés nem ment teljesedésbe, továbbra is az engedményező kötelessége a lízingdíjakat tartalmazó számlák kiállítása. Maguk a lízingdíjak nagyon sok körülménytől függően változhatnak, tehát összegük konkrétan nem meghatározott.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság végzésével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a hitelező kifogásának helyt adott, és a felszámolónak a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására vonatkozó intézkedését megsemmisítette.
Döntésének indoka szerint a kölcsönszerződés tárgya importlízing finanszírozására szolgáló deviza hitelszerződés volt, melynek célja kifejezetten az adós és az S. Kft. között 1995. február 21-én létrejött szerződések alapján az adós által a Kft. részére lízingbe adott eszközök beszerzésének finanszírozása volt. Ezek a szerződések a kölcsönszerződés mellékletét képezték. A kölcsön kizárólag a Kft.-vel kötött lízingszerződések finanszírozására volt felhasználható az arra vonatkozó okmányok bemutatásával. A szerződés a felek cégjegyzésre jogosult képviselőinek egyidejű aláírásával hatályba lépett. A kölcsönszerződésben foglaltakra egyébként a bank általános üzleti feltételei, a pénzforgalomról és bankhitelről szóló jogszabályok, valamint a Ptk. általános és hitelviszonyokra vonatkozó rendelkezései az irányadók. A Ptk. 528. §-ának (3) bekezdése szerint a bankhitel és bankkölcsön szerződés részletes szabályait külön jogszabály tartalmazza. Ez adott esetben a még teljes egészében hatályban volt, módosított, a pénzforgalomról és a bankhitelről szóló 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet. A rendeletnek a hitelezésre vonatkozó II. része 9. §-ának (1) bekezdése szerint a bankkölcsön visszafizetése vagyontárgyaknak a lekötésével (zálogjog), kezességgel, valamint óvadékkal, ezenkívül követelés és egyéb jog engedményezésével is biztosítható. A jogszabály tehát lehetőséget ad arra, hogy a jogi biztosítékok körében az engedményezéssel is élhessenek a felek, nevezetesen a hitel és járulékai megfizetésének biztosítékaként a pénzintézetre engedményezzék másokkal szemben fennálló követeléseiket.
A felek jelen esetben azzal a biztosítékkal éltek, hogy az adós a bankra engedményezte az S. Kft.-vel szemben a szerződés mellékletét képező lízingszerződések alapján fennálló követeléseit. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az engedményezési szerződésből nem lehet egyértelműen megállapítani az átruházott követelést. A kölcsönszerződésnek ugyanis mellékletét képezik a követelést tartalmazó lízingszerződések. Ezek a megállapodások a kölcsönszerződés megkötését megelőzően jöttek létre, így a kölcsön biztosítékául szolgálhattak. A Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése szerint az engedményezéssel az engedményes a régi jogosult helyébe lép. A szerződés az engedményező és az engedményes között jött létre, a kötelezett beleegyezése ehhez nem szükséges; a jogszabály csupán az értesítését írja elő a jogügyletről, hogy a továbbiakban a teljesítése megfelelően történjék. Az eljárás adatai szerint a szerződés hatályosult is, az engedményezett lízingdíjaknak a beszedését a hitelező végezte, így a kötelezett részéről a teljesítés is a szerződésnek megfelelően történt. Mindezek alapján megállapította, hogy az engedményezésre vonatkozó szerződés a megkötésével egyidejűleg teljesedésbe ment, ezért a felszámolási eljárás közzététele előtt kötött ilyen szerződésnek a felszámoló részéről történő felmondására sor nem kerülhet. Tévedett ezért az elsőfokú bíróság, amikor a hitelezőnek erre vonatkozó kifogását elutasította, ezért az elsőfokú bíróság végzését a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 259. §-a és a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta.
A jogerős végzés ellen az adós nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság jogerős végzésének hatályon kívül helyezésével a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát kérte, annak megállapítását, hogy a felszámoló a kölcsönszerződést jogszerűen mondta fel.
Felülvizsgálati kérelmében az első fokú eljárásban előterjesztett észrevételében kifejtett jogi álláspontját ismételte meg. A jogerős végzés jogszabálysértését abban jelölte meg, hogy a kölcsönszerződés megkötésének időpontjában a másodfokú végzésben felhívott 39/1984. (XI. 5.) MT rendelet vonatkozó része már nem volt hatályban, mert azt az 1993. december 31-én hatályba lépett 1993. évi CXII. törvény hatályon kívül helyezte. Téves jogi álláspontra helyezkedett a másodfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az engedményezésre vonatkozó szerződés annak megkötésével teljesedésbe ment, ezért a felszámolási eljárás közzététele előtt kötött ilyen szerződésnek a felszámoló részéről történő felmondására nem kerülhet sor. Az adós a biztosítékként átadott követeléseket, mint saját tulajdont jogosultan tartotta nyilván saját könyveiben. Az adós szándéka nem átruházásra, hanem biztosíték adásra terjedt ki.
A hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős határozatot hatályában fenntartani. Hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem a jogerős határozat megerőtlenítésére alkalmas jogi érvelést nem tartalmaz, a támadott döntés megalapozatlanságára utaló jogszabálysértést konkrétan nem jelöl meg. A hatályon kívül helyezett jogszabályra való utalás önmagában ezt a hiányt nem pótolja, mert a felhívott jogszabályhelynek az érdemi döntés szempontjából semmilyen jelentősége nem volt. A szerződéses szabadságot ugyanis nem az említett rendelet, hanem a jogerős határozatban felhívott Ptk. szabályok biztosítják. A jogerős határozat indokolásából egyértelműen megállapítható, hogy az első fokú végzést a másodfokú bíróság azért változtatta meg, mert nem látott jogi lehetőséget a teljesedésbe ment engedményezés utólagos felmondására.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
Az eljárás tárgya a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására vonatkozó felszámolói intézkedés elleni kifogás volt. Az eljárt bíróságoknak ezért azt kellett vizsgálniuk, hogy a kölcsönszerződés felmondására a felszámoló jogosult volt-e.
A módosított Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámoló jogosult az adós által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani, vagy ha a felek egyike sem teljesített szolgáltatást, a szerződéstől a felszámoló elállhat. A másik felet ennek folytán megillető követelés az elállás, illetve a felmondás közlésétől számított 30 napon belül a felszámolónak való bejelentéssel érvényesíthető.
A Ptk. 523. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kölcsönszerződés annak megkötésével és a kölcsön összeg folyósításával a felek között létrejött és a hitelező részéről teljesült. Abból eredően azonban az adósnak a kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettsége fennmaradt, annak biztosítékaival együtt. A szerződés tehát az adós vonatkozásában még nem teljesült. Minthogy a szerződésben a kölcsön visszafizetésére vonatkozó kötelezettség lejárta 1997. november 10-e volt, és mivel a szerződés mindkét fél részéről még nem teljesült, tehát nem szűnt meg, a felszámoló a kölcsönszerződést a Cstv. 47. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen mondta fel. A felszámoló ugyanis jogosult eldönteni az adós érdekei szem előtt tartásával, hogy fenntartja-e a szerződést, vagy él a törvényben biztosított felmondási jogával, mely esetben a szerződés a jövőre nézve megszűnik, és az adós szabadulhat olyan terhes kötelezettségek alól, amelyek a szerződésből erednek.
Abból a szempontból, hogy a szerződés mindkét fél részéről még nem teljesült, nincs jelentősége a Cstv. 35. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnek, amely szerint a felszámolás kezdő időpontjában a gazdálkodó szervezet valamennyi tartozása lejárttá, esedékessé válik. Ezt mutatják a Cstv. 35. §-ának (2) bekezdésében foglalt, a pénztartozás utáni kamatfizetésre vonatkozó rendelkezések is.
Abból, hogy felmondás esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg [Ptk. 319. §-ának (2) bekezdése], az is következik, hogy a már teljesített szolgáltatásért a szerződésben kikötött ellenszolgáltatás jár. A szerződés felmondásával tehát az adós nem foszthatja meg a hitelezőt a szerződésben kikötött biztosítékoktól. A felmondással érintett kölcsönszerződés biztosítéka volt - egyebek között - a kölcsönösszeg és járulékai erejéig az adóst megillető, a lízingszerződésből eredő lízingdíjak engedményezése is.
A Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság helyes jogértelmezéssel jutott arra a jogi következtetésre, hogy jogszabály a felek számára a jogi biztosítékok körében az engedményezést is lehetővé teszi a követelésük biztosítására. A végzés arra vonatkozó része téves, hogy az adott kölcsönszerződésre vonatkozóan alkalmazhatónak találta a módosított 39/1984. (XI. 5.) MT számú rendelet II. része 9. §-ának (1) bekezdését, mert azt az 1993. évi december hó 31-én hatályba lépett 1993. évi CXII. törvény hatályon kívül helyezte. A hivatkozott rendelet e részének hatályon kívül helyezése azonban nem jelenti azt, hogy az így hatályon kívül helyezett rendelkezéseket a felek megállapodásukkal ne tehetnék a szerződésük részévé.
A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdéséből következően a felek a szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg, és a szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Törvényi tilalom hiányában ezért nem volt akadálya annak, hogy a felek a szerződés biztosítékaként a követelés engedményezésében megállapodjanak. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy a felek között az engedményezés a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdése szerint létrejött és ezzel az engedményes a régi jogosult helyébe lépett. A kölcsönszerződés megkötését megelőzően létrejött lízingszerződések a kölcsön biztosítékául szolgálhattak. Az engedményezési szerződés annak megkötésével, a felek megállapodásával azonnal teljesedésbe ment, ennek alapján az engedményezett lízingdíjak beszedését a hitelező végezte, ezért az engedményezési szerződés - mint a kölcsönszerződéssel egy okiratba foglalt szerződés - felmondására a felszámolónak már nem volt jogi lehetősége.
A fent kifejtettekre tekintettel a jogerős végzés részben jogszabályt sért, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a kölcsönszerződés azonnali hatályú felmondására vonatkozó intézkedést megsemmisítő részében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság végzését ebben a részében helybenhagyta, míg a kölcsönszerződéssel egy okiratba foglalt engedményezési szerződés felmondására vonatkozó intézkedést megsemmisítő rendelkezést hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Gfv. X. 32. 075/1998. sz.)