EH 2007.1624 Az eseti Választottbíróság eljárására egy Mintaszabályzat szerinti eljárás kikötése csak akkor válhat a felek között érvényben lévő általános szerződési feltételek részévé, ha a Mintaszabályzat szerinti eljárási rend lényegéről, a választottbírósági törvénytől eltérő, korlátozó rendelkezéseiről az általános szerződési feltételeket használó eladó a vevőt bizonyíthatóan tájékoztatja és azt a vevő - külön figyelemfelhívó tájékoztatás után - elfogadja [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 28. §, 55. § (1) bek. e) pont, Ptk. 205. §].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a felperes és az alperes jogelődjeként eljáró B. G. Rt. között 2000. március 27-én adásvételi szerződés jött létre, melyben a felperes 100 tonna 2000. évi termésű takarmánykukorica átadására, az alperes jogelődje 18 000 Ft/tonna+áfa kompenzációs felár megfizetésére vállalt kötelezettséget. A megállapodás részét képező Általános Szerződési Feltételek (továbbiakban: ÁSZF) 7. pontja szerint a szerződésből származó jogvita esetére a felek a B.-i Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) kizárólagos hatáskörét és illetékességét kötötték ki azzal, hogy a Választottbíróság a saját mintaszabályzata alapján jár el. Az ÁSZF 5. pontja szerint a felek szerződésszegés esetére kötbért kötöttek ki, melynek mértékét 5000 Ft/tonna összegben állapították meg. A felperes a szerződést nem teljesítette, ezért az alperes fedezeti vásárlásra kényszerült. Ezt követően a jelen per alperese 500 000 Ft kötbér, valamint 1 040 000 Ft kártérítés, és ez összeg kamatainak, továbbá az eljárási költségek megfizetésére kérte kötelezni a jelen per felperesét a Válasz-tottbíróság előtt.
A Választottbíróság a megismételt eljárásban hozott, 2005. április 27-én kelt ítéletével ismételten kötelezte a felperest 500 000 Ft kötbér és 1 033 000 Ft kártérítés megfizetésére.
A felperes keresetében a Választottbíróság ítéletének érvénytelenítését kérte a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. §-a (1) bekezdésének b), c), d), és e) pontja, valamint a Vbt. 55. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontja alapján.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, mert az volt az álláspontja, hogy a felperes által hivatkozott érvénytelenítési okok nem valósultak meg.
A megyei bíróság ítéletében a Választottbíróság ítéletét érvénytelenítette, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 75 000 Ft perköltséget, továbbá az államnak, a Fővárosi Illetékhivatal felhívására, 92 000 Ft eljárási illetéket.
Az ítélet indokolásában a kereset indokait 11 pontban ismertette. Ebből a 2. pontban részletezett indokok alapján találta a keresetet alaposnak. Akként foglalt állást, hogy a B.-i Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbí-róság mintaszabályzata nem állandó választottbírósági szabályzat, ezért az Általános Szerződési Feltételek 7. pontjában az Eseti Választottbíróság által követendő eljárási szabályként e mintaszabályzat kikötése jogellenes volt, miután az a Vbt. 28. §-ának rendelkezéseibe ütközik. Ezáltal a kikötés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis, és a mintaszabályzat a felek közötti eseti választottbírósági eljárásban nem lett volna alkalmazható. A bíróság megítélése szerint a választottbírósági eljárás a jogviták megoldásának speciális módja, amely fokozott garanciákat követel. A garanciák érvényesülésének biztosítéka, hogy a felek ismerjék, vitájuk milyen eljárás keretében tisztázódik. Az eseti válasz-tottbíróságnak nincs mintaszabályzata, miután maga az eseti választottbíróság is a jogvita keletkezésével alakulhat meg, és időben ezt követi az eljárásra irányadó szabálykör elfogadása. Helytállónak találta a felperes arra való hivatkozását, hogy a szerződéskötéskor a mintaszabályzat rendelkezései ismeretlenek voltak előtte, mivel arról őt nem tájékoztatták. Emellett a mintaszabályzat alkalmazását magára nézve kötelezőnek nem ismerte el. A Választottbíróság mintaszabályzata a Vbt. szabályaihoz képest számos korlátozó rendelkezést tartalmaz, többek között a választottbíró kijelölésénél. Vá-lasztottbíró ugyanis csak a B.-i Ügyvédi Kamara tagjai közül választott személy lehet. Ezzel a választottbíró választásának joga sérül, s így a felperes által választott - egyébként alkalmas - dr. F. G. választottbíróként nem járhatott el. A bíróság álláspontja szerint a mintaszabályzat csak abban az esetben válhatott volna az ÁSZF részévé, ha azt a felperes igazolhatóan megismeri és elfogadja, ezt azonban az alperes nem bizonyította. Mindebből arra a következtetésre jutott, hogy a mintaszabályzatot nem lehetett volna alkalmazni a felek közötti választottbírósági eljárásban. Ekként a Válasz-tottbíróság eljárása - a felek erre irányuló megállapodása hiányában - nem felelt meg a Vbt. rendelkezéseinek, ez pedig megalapozza az ítéletnek a Vbt. 55. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján történő érvénytelenítését. Ugyanakkor megállapította, hogy a Választottbíróság ítélete eljárásjogi okokból jogszabálysértő, de közrendbe ütközőnek nem minősül.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet helyezze hatályon kívül és hozzon a jogszabályoknak megfelelő új határozatot, melyben a választottbíróság ítéletét tartsa fenn hatályában - azaz a keresetet utasítsa el. Kérte továbbá a felperes perköltségben való marasztalását is. Kérelmében előadta: a megyei bíróság tévesen értelmezte a Vbt. 28. §-át és a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 200. §-ának (2) bekezdését.
Álláspontja szerint a Vbt. 28. §-a egyértelműen rendelkezik arról, hogy az eljárás szabályairól a felek szabadon állapodhatnak meg a Vbt. keretei között. A törvény megengedi a feleknek, hogy egy ajánlott mintaszabályzat alkalmazását kössék ki, s éppen a jóhiszeműség bizonyítéka az, hogy a felek már előre megállapodtak az esetleges jogvitájukban alkalmazandó eljárási szabályról. A felperes az ÁSZF-ben foglaltakat megismerte, azt magára nézve kötelezőnek ismerte el, ezt támasztják alá a felperessel több éve fenntartott üzleti tevékenység során kötött hasonló tartalmú szerződések is. Az alperes fenntartotta, hogy a Választottbíróság jogszerűen alakult meg, eljárása során olyan szabályt nem sértett, ami a felperes jogérvényesítési lehetőségeit korlátozta volna.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül. Ennek alapján abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértően állapította-e meg azt, hogy a perbeli választottbírósági ítélet esetében megvalósult a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában szabályozott érvénytelenítési ok.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan az alábbi indokok miatt:
A Vbt. 28. §-a értelmében a felek a választottbíróság által követendő eljárás szabályaiban - e törvény keretei között - szabadon állapodhatnak meg, ideértve valamely állandó választottbíróság eljárási szabályzatának kikötését is. Megállapodás hiányában a választottbíróság az eljárási szabályokat - e törvény keretei között - belátása szerint határozza meg.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az alperessel abban, hogy a Vbt. 28. §-a alapján a felek szabadon állapodhatnak meg a választottbíróság által követendő eljárás szabályaiban. Téves azonban az a jogi álláspontja, miszerint a felperes azzal, hogy az Általános Szerződési Feltételeket elfogadta, minden további jogcselekmény nélkül alávetette magát a B.-i Ügyvédi Kamara által támogatott Eseti Választottbíróság mintaszabályzata szerinti eljárásnak. Helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a mintaszabályzat csak akkor válhatott volna az ÁSZF részévé, ha azt a felperes igazolhatóan megismeri, és kifejezetten elfogadja. A felek szerződésének megkötésekor - 2000. március 27-én - hatályban volt Ptk. 205. § (1) bekezdés értelmében a szerződés a felek akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejezésével jön létre.
A Ptk. 205. § (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen, vagy valamely korábban a felek között alkalmazott gyakorlattól eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - külön figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért a jogerős ítéletben foglalt azzal a megállapítással, hogy a B.-i Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbíróság eljárására a saját "Mintaszabályzata" szerinti eljárási rend kikötése olyan általános szerződési feltétel, amely az eseti választottbírósági szerződésre vonatkozó rendelkezéstől lényegesen eltér, nevezetesen attól, hogy a felek a Választottbíróság által követendő eljárás szabályaiban - a törvény keretei között - szabadon állapodhatnak meg, ideértve valamely állandó válasz-tottbíróság eljárási szabályzatának kikötését is.
A B.-i Ügyvédi Kamara támogatásával működő Eseti Választottbíróság eseti jellegéből ugyanis az következik, hogy az alkalmanként, a felek akaratának megfelelően alakul meg. Választottbíró pedig bárki lehet, akivel szemben a Vbt. 12. §-ában foglalt korlátozó feltételek nem állnak fenn. Ehhez képest a "Mintaszabályzatban" foglalt korlátozásnak - így a választottbírónak jelölhető személyek körének a B.-i Ügyvédi Kamara tagjaira történő korlátozása és a kijelölési eljárásban az Országos Ügyvédi Kamara mindenkori elnökének hatáskör biztosítása - az eseti választottbírósági szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen eltér. Ezért az Eseti Választottbíróság eljárására a "saját mintaszabályzata szerinti eljárás" kikötése csak akkor vált volna a felek közötti Általános Szerződési Feltételek részévé, ha a Mintaszabályzat szerinti eljárási rend lényegéről, a Vbt.-től eltérő, korlátozó rendelkezéseiről az alperes a felperest bizonyíthatóan tájékoztatta volna és a felperes a külön figyelemfelhívó tájékoztatás után azt elfogadta volna. Ez azonban nem történt meg.
A szerződés valamely lényeges tartalmi elemében való megállapodás hiánya azonban a szerződés létre nem jöttének és nem a semmisségének megállapítására ad alapot. [Ptk. 205. § (1) bekezdés, BH 2004/142.]. Így a "Mintaszabályzat" a felek közötti eseti választottbírósági eljárásban azért nem volt alkalmazható, mert annak alkalmazására vonatkozóan a felek közötti szerződés létrejötte nem állapítható meg. Ezért az Eseti Választottbíróság eljárása nem felelt meg a Vbt. 28. §-ában foglaltaknak. Ez pedig megalapozza a Vbt. 55. § (1) bekezdés e) pontjában foglalt érvénytelenítési ok fennálltának megállapítását, nevezetesen azt, hogy a felek megállapodásának hiányában a Választottbíróság összetétele és eljárása nem felelt meg a Vbt. rendelkezéseinek.
A kifejtett indokolásbeli módosítással a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.256/2006.)