3245/2019. (X. 17.) AB végzés
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
végzést:
Az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.I.35.040/2019/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
[1] Az indítványozó egyesület (a továbbiakban: indítványozó) alkotmányjogi panasszal fordult az Alkotmánybírósághoz.
[2] 1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 27. § alapján alkotmányjogi panaszt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz, amelyben a Kúria Kfv.i.35.040/2019/2. számú végzése, valamint a Miskolci Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság (a továbbiakban: bíróság) 11.K.27.559/2018/11. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
[3] 2. Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügy lényege szerint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: hatóság) bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le az indítványozónál, amelynek eredményeképpen az indítványozó terhére általános forgalmi adónemben (a továbbiakban: áfa) 11 161 000 forint adóhiányt, valamint ehhez kapcsolódóan adóbírságot és késedelmi pótlékot állapított meg. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú hatóság az elsőfokú határozatot helybenhagyta, amellyel szemben az indítványozó keresetet nyújtott be a bírósághoz. Keresetében arra hivatkozott, hogy az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény (a továbbiakban: Civil tv.) alapján a létesítő okiratában rögzített célnak megfelelő működése nem minősíthető egyben az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) szerinti "gazdasági tevékenységnek". Utalt továbbá a hatóság egy időben megelőző hatósági ellenőrzésre, amely során megállapítást nyert, hogy az indítványozó működése nem vállalkozási tevékenység. Az indítványozó az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvényre hivatkozással a súlyosítási tilalom sérelmét állította, amely a jogbiztonság és a jogos elvárások elvének a sérelmét eredményezte.
[4] 2.1. A bíróság ítéletével az indítványozó keresetét elutasította. indokolásában kiemelte, hogy az adófizetési kötelezettség teljesítésének megítélése az adótörvények, jelen esetben az Áfa tv. alapján ítélendő meg. A Civil tv. csak az adótörvények kifejezett felhatalmazása alapján kerülhetne alkalmazásra. Az Áfa tv. azonban nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely a per tárgyát képző ügyben a Civil tv. alkalmazását lehetővé tette volna, ezért az indítványozó működése megalapozta azt, hogy az Áfa tv. értelmében adóalanyisága fennállt a vizsgált időszakban. Ezzel kapcsolatban a bíróság hangsúlyozta, hogy a közhasznú tevékenység is csak akkor jelent adó alóli mentességet, ha azt az Áfa tv. kifejezetten tartalmazza. A bíróság kifejtette, hogy a Civil tv. indítványozó általi téves értelmezése önmagában nem valósítja meg a jogos elvárások elvének a sérelmét. A korábban lefolytatott ellenőrzéssel kapcsolatban pedig rámutatott, hogy az abban tett adóhatósági megállapítások nem voltak alkalmasak arra, hogy megtévesszék az indítványozót, mivel a vizsgált időszakot megelőzően is szerepeltetett beszámolójában gazdasági tevékenységből származó bevételt, amelyet a tárgyévi társasági adóbevallásában is rögzített. A bíróság kitért a Kúria 2017-ben született elvi határozatára, amely értelmében a súlyosítási tilalomra nem lehet hivatkozni akkor, ha a hatóság a revíziót lezáró jegyzőkönyvben nem tett megállapítást az adó alapjáról, összegéről és az ezzel kapcsolatos jogkövetkezményekről. Tekintettel arra, hogy ez az indítványozó esetében nem történt meg, így a súlyosítási tilalom sérelme nem merült fel.
[5] 2.2. Az indítványozó a bíróság ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelynek befogadását a Kúria végzésével megtagadta. A Kúria döntését azzal indokolta, hogy a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: kp.) értelmében a felülvizsgálati kérelem befogadásának feltételeként a jogalap megjelölése mellett indokolási kötelezettséget is előír. Az indítványozó kérelmében a bíróság jogértelmezését - az érdemi elbírálást lehetővé tevő indokok nélkül - vitatta. A Kúria álláspontja szerint a befogadási eljárás és az érdemi elbírálás szakaszainak elkülönülése folytán az indokolásától nem lehetett eltekinteni. Az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló indítvány kapcsán a Kúria arra az álláspontra helyezkedett, hogy az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EuB) megkeresését a perben alkalmazandó uniós jogi norma megjelölése indokolhatja. Önmagában az indítványozó által megjelölt EuB döntés a közbevetett eljárás kezdeményezésének nem lehet alapja.
[6] 3. Az indítványozó ezt követően alkotmányjogi panaszeljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróság előtt. Beadványában támadta a Kúria végzését, valamint a bíróság ítéletét is, panaszát a két bírói döntés esetében eltérő jogalapra alapította, és önálló indokolással látta el.
[7] 3.1. Az indítvány értelmében a Kúria az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében elismert jogorvoslathoz való joggal ellentétesen, a kp. felhatalmazása nélkül alkalmazta végzése meghozatalakor a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvénynek (a továbbiakban: Pp.) felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelem elbírálására vonatkozó szabályait. Értelmezése szerint a Kúriának a Kp.-t kellett volna esetében alkalmaznia, amely nem ír elő indokolási kötelezettséget a befogadhatósággal kapcsolatban. Utalt arra is, hogy felülvizsgálati kérelme tartalmazott indokolást a megjelölt befogadhatósági okokkal kapcsolatban, így a Kúria végzése ebben a tekintetben iratellenes volt. kifejtette továbbá, hogy a bíróság indokolása ellentétes a Legfelsőbb Bíróság korábbi eseti döntésével, a kialakult bírói gyakorlattal, valamint az EuB egy korábbi döntésével is, ezért a kúriának be kellett volna fogadnia a kérelmet és kezdeményeznie kellett volna az előzetes döntéshozatali eljárást az EuB előtt.
[8] 3.2. Az indítványozó a bíróság ítéletét az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésével azért tartotta ellentétesnek, mivel az nem reflektált az általa hivatkozott EuB döntésre. így a bíróság nem tett eleget indokolási kötelezettségének. A bíróság döntésével kapcsolatban - indokolás nélkül - hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének sérelmére is.
[9] 4. Az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 56. §-a alapján mindenekelőtt azt kellett megvizsgálnia, hogy az alkotmányjogi panasz a befogadhatóság törvényi feltételeinek eleget tesz-e.
[10] 4.1. Az indítványozó a Kúria végzését 2019. február 1-én vette át, majd indítványát 2019. március 19-én adta postára, így az alkotmányjogi panaszt a Kúria végzésével szemben az Abtv. 30. § (1) bekezdésében meghatározott hatvan napos határidőn belül nyújtotta be.
[11] 4.2. Mivel az indítványozónak a bíróság ítéletével szemben előterjesztett indítványeleme mind indokolásában, mind a felhívott Alaptörvényi rendelkezések vonatkozásában eltér a Kúria végzésével szemben megfogalmazottaktól, az Alkotmánybíróságnak ezen önálló panaszelem tekintetében a hatvan napos előterjesztési határidőt külön kellett vizsgálnia. Az indítványozó részére a bíróság ítélete 2018. november 28-án került kézbesítésre. Tekintettel arra, hogy ezen időponttól számítva az indítvány benyújtásáig több mint hatvan nap telt el, a bíróság ítéletével szemben előterjesztett indítványelem vonatkozásában az alkotmányjogi panasz elkésettnek minősül, így azt az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatta.
[12] 4.3. A Kúria végzésével szemben előadottak eleget tesznek a határozottság Abtv. 52. § (1b) bekezdésében felsorolt követelményeinek: megjelölik az Alkotmánybíróság hatáskörét és az indítványozói jogosultságot megállapító törvényi rendelkezéseket, az alkotmányjogi panasszal támadott bírói döntést, az Alaptörvény megsértett rendelkezését. A panaszelem tartalmaz indokolást az Alaptörvény által elismert jog sérelmének a lényegére, illetve arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel. Az indítványozó kifejezett kérelmet fogalmazott meg az Alkotmánybíróság döntésének tartalmára vonatkozóan.
[13] Az indítványozó egyébiránt jogorvoslati lehetőségét kimerítette, a peres eljárás ügyfeleként pedig érintettsége nem volt kétséges.
[14] A Kúria végzését indokolása értelmében a kp. 118. § (2) bekezdésére alapította. A közigazgatási bírósági eljárásba a kp. 118. §-a vezette be a felülvizsgálati kérelem befogadásáról való döntést, mint jogintézményt. A szabályozás alapján a Kúria abban az esetben tagadja meg a felülvizsgálati kérelem befogadását, ha az nem felel meg valamely a Kp.-ban foglalt tartalmi követelménynek. Az alkotmányjogi panaszeljárás szempontjából fontos körülmény, hogy a befogadást megtagadó végzéssel szemben felülvizsgálatnak nincsen helye. Ennek megfelelően az Alkotmánybíróság rögzíti, hogy a Kúria ilyen tartalmú döntése az ügy érdemében hozottnak ugyan nem, de a bírósági eljárást befejező egyéb döntésnek minősül, így - akárcsak a Kúria hivatalból elutasító végzése - alkotmányjogi panasszal támadható.
[15] 4.4. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 29. §-a értelmében az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Ezen feltételek meglétének a vizsgálata az Alkotmánybíróság mérlegelési jogkörébe tartozik.
[16] Az indítványozó a Kúria végzését azért tartotta ellentétesnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése által elismert jogorvoslathoz való joggal, mivel állítása szerint a Kúria jogszabályi felhatalmazás nélkül a kp. helyett a Pp. rendelkezéseit alkalmazva tagadta meg a felülvizsgálati kérelmének a befogadását.
[17] Az Alkotmánybíróság gyakorlatában "[a]z Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely tárgyát tekintve a bírói, illetőleg a hatósági [más közigazgatási] döntésekre terjed ki, tartalmát tekintve pedig azt kívánja meg, hogy valamennyi, az érintett jogát vagy jogos érdekét [helyzetét] érdemben befolyásoló érdemi határozat felülvizsgálata érdekében legyen lehetőség más szervhez, vagy azonos szerv magasabb fórumához fordulni" (3064/2014. (III. 26.) AB határozat, Indokolás [15]). Azonban az egyes eljárási törvényekben biztosított rendkívüli jogorvoslatok, mint amilyen a felülvizsgálati kérelem is, kívül esnek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésének védelmi körén (lásd: 3124/2015. (VII. 9.) AB határozat, Indokolás [42]; 3120/2012. (VII. 26.) AB határozat, Indokolás [22]; 3239/2014. (IX. 22.) AB végzés, Indokolás [13]; 3045/2015. (II. 20.) AB végzés, Indokolás [11]; 3067/2015. (IV. 10.) AB végzés, Indokolás [20]). Az eddig kifejtettek alapján tehát megállapítható, hogy jelen esetben a jogorvoslathoz való jog sérelme nem merülhetett fel alappal.
[18] 5. Tekintettel arra, hogy az indítványozó a Kúria felülvizsgálati eljárásban meghozott döntését csak az Alaptörvény XXVIII. (7) bekezdésével tartotta ellentétesnek, az Alkotmánybíróság arra a következtetésre jutott, hogy jelen ügyben sem alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, sem a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességnek a kételye nem merült fel, így az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 29. §-a, illetve 30. § (1) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés a) és d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2019. október 8.
Dr. Szabó Marcel s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Hörcherné dr. Marosi Ildikó s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Salamon László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Szalay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/539/2019.