BH 1981.1.24 I. Az apasági és a származás megállapítása iránti egyéb perekben jelentős egyéni és társadalmi érdek fűződik ahhoz, hogy a bíróság a tényállás maradéktalan feltárásával, szükség esetén hivatalból is gondoskodjék az igazság kiderítéséről [Pp. 3. §, 164. § (2) bek.].

II. Az anya életvitelének értékelése az apaság megállapítása iránt indított perben [Csjt. 38. § (2) bek.].

Az első fokú bíróság ítéletében a Családjogi Törvény (Csjt.) 38. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján megállapította, hogy az 1976. december 29-én M.-en N. I. anyjától született kiskorú felperes apja az alperes. Ítéletét a kiskorú felperes anyjának az alperessel folytatott nemi kapcsolatával összefüggő, aggálytalannak tekintett tanúvallomására, a nem kizárt vércsoportvizsgálati eredményre, valamint az alperesnek arra a nyilatkozatára alapította, amely szerint a felperes anyjával a fogamzási időszakban nemi viszonyt folytatott.

A másodfokú bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította, egyben a kiskorú felperest az alperes javára perköltség megfizetésére kötelezte. A jogerős ítélet indokolása szerint az anya a kiskorú felperes fogamzása időszakában az alperesen kívül másokkal is folytatott nemi viszonyt, a biostatisztikai vércsoportvizsgálat a kiskorú felperesnek az alperestől való származását 90,5 %-ra értékelte, az antropológiai szakvélemény szerint pedig az alperes apasága csak "lehetséges". A fentiekből, valamint a felperesi anya "laza erkölcsi felfogásából és életviteléből" következtethetően a kihallgatott tanúk vallomásának okszerű értékelése alapján is megállapítható, hogy az anya a gyermek fogamzása időszakában az alperesen kívül mással is közösült, ily módon tehát a szavahihetősége megdőlt, a természettudományi bizonyítékok pedig az alperes apaságát gyengítették.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.