A Debreceni Ítélőtábla Pf.20100/2013/10. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 77. §, 215. §, 217. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. §, 5. §, 76. §, 78. §, 84. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 39. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 88. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 3. §] Bírók: Bakó Pál, Csikiné dr. Gyuranecz Márta, Pribula László

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.I.20.100/2013/10. szám

A Debreceni Ítélőtábla a Dr. Kulcsár István ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a Dr. Birkás János ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe szám alatti lakos) I. rendű és I.rendű alperes neve (címe) II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Debreceni Törvényszék 2013. január 15. napján hozott, 6.P.21.474/2012/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 9. sorszám alatt előterjesztett és Pf. 4. sorszám alatt pontosított fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 12 700 (tizenkettőezer-hétszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s:

A peres felek szomszédok.

A felperes állatkínzás vétsége miatt feljelentést tett a ..... Rendőrkapitányságon az alperesek ellen, amelyben arra hivatkozott, hogy kaukázusi juhászkutyáját több éve rendszeresen bántalmazzák, téglával dobálják, mérgezett ételt dobnak be neki, illetve a szomszédjában lakó személy egy kígyóval megharaptatta a kutyája fülét.

A nyomozóhatóság a felperes feljelentése alapján indult büntetőeljárásban az alpereseket tanúként hallgatta meg.

Az I. rendű alperes a 2011. január 27-i tanúvallomásában - egyebek mellett - az alábbiakat adta elő:

"(...) Én határozottan visszautasítom azt, hogy bármilyen kárt okoztam volna felper esnek. Itt jegyzem meg, hogy az önkormányzatnál is feljelentett, miszerint én nyolcvan éves koromra kígyót tartok a lakásomban. Még a hideg is kiráz a kígyótól, nem hogy tartsak a lakásomba ilyen állatot. Azt, hogy honnan vesz ilyen el sem tudom képzelni. Meg kellene vizsgáltatni azt a nőt."

A II. rendű alperes a 2011. január 27-i tanúvallomásában - egyebek mellett - a következőket adta elő:

"(...) Ha haragudnánk is felperes neve -ra, akkor sem a kutyáját bántanánk. Én nem haragszom rá, hanem inkább sajnálom. Szerintem unatkozik, egyedül van, és beteg is lehet, emiatt talál ki ilyen szörnyűségeket, amiket később maga is elhisz, hogy megtörtént. Holott nem. Szerintem nem is bántotta senki a kutyákat. Már öregek. Az állatorvos pedig kimegy, megnézi a kutyákat, meghallgatja felperes neve panaszát, ellátja a kutyákat és kész."

A büntetőeljárás során a nyomozóhatóság a felperes elmeállapotát nem vizsgálta; ez irányú szakértői bizonyítás indítványozására vagy elrendelésére nem került sor.

A ..... Rendőrkapitányság 2011. február 21. napján hozott, 09010/31-17/2011/bü. ügyszámú határozatával a nyomozást arra hivatkozással szüntette meg, hogy nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.

A felperesen 2011. március 7. napján, majd 2012. április 24. napján háziorvosi beutalás alapján pszichiátriai vizsgálatot végeztek a .... Kórház Rendelőintézet Egészségügyi Szolgáltató Nonprofit Kft. Felnőtt Pszichiátriai Osztályán.

A felperes - pontosított - keresetében a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 78. §-a és 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján annak a megállapítását kérte, hogy az alperesek megsértették a jóhírnévhez fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a nyomozati eljárás során alaptalanul azt állították róla, hogy "elmebeteg" és hogy "állandóan részeg". A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján kérte továbbá az alperesek személyenkénti 250 000 - 250 000 Ft összegű nem vagyoni kártérítés és perköltsége megfizetésére kötelezését is.

Kifejtette, hogy háziorvosa két ízben is beutalta a pszichiátriára, ami csakis arra vezethető vissza, hogy az alperesek a tényállásban rögzített nyomozati eljárásban azt állították róla, hogy elmebeteg.

Az alperesek a kereset elutasítását és a felperes perköltségükben történő marasztalását indítványozták azzal, hogy jogi képviselőjük általános forgalmi adó fizetésére köteles.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte, hogy fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 31 750 Ft perköltséget és az államnak 36 000 Ft kereseti illetéket.

Ítélete indokolásában mindenekelőtt rögzítette, hogy az alperesek részéről a nyomozati eljárásban nem hangzott el a kereseti tényállásban megjelölt sérelmezett közlés (miszerint a felperes "elmebeteg", illetve "állandóan részeg").

Az alperesek tanúvallomásai ugyan tartalmazzák azt a kijelentést, hogy "meg kellene vizsgáltatni azt a nőt", valamint, hogy " szerintem unatkozik, egyedül van, és beteg is lehet, emiatt talál ki ilyen szörnyűségeket", e kijelentések azonban nem azonosíthatók azzal a kereseti hivatkozással, hogy az alperesek a felperest "elmebetegnek" titulálták volna. Az adott szövegrészletek a vallomást rögzítő szöveg egész kontextusa alapján megállapíthatóan pusztán arra igyekeztek magyarázatot adni, hogy a felperesnek az alperesek személyét érintő egyéb hatósági eljárásokat kezdeményező feljelentései, illetőleg bejelentései mögött mely ok, motiváció húzódhat meg. A vonatkozó ítélkezési gyakorlatot több eseti döntésen keresztül bemutatva kifejtette, hogy a hatósági eljárás során tett nyilatkozatok önmagukban nem alapoznak meg személyiségi jogvédelmet, csak abban az esetben, ha a hatósági eljárás során tett nyilatkozatokra megállapíthatóan és bizonyítottan a rendeltetésszerű joggyakorlás körén kívül eső, visszaélésszerű joggyakorlás esetében kerül sor, illetve ha a nyilatkozat az adott eljárás tárgyára nem tartozó és személyiségi jogi sérelmet megvalósító többletelemeket tartalmaz.

Megállapította, hogy az alperesek részéről a felperesi kereseti hivatkozás szerinti személyiségi jogsértés nem valósult meg, melyre figyelemmel a felperesnek a személyiségi jogsértés objektív és szubjektív szankcióira irányuló kereseti kérelmét el kellett utasítania.

Megjegyezte, hogy a nyomozóhatóság nem rendelte el a felperes igazságügyi orvosszakértői vizsgálatát.

A törvényszék ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását, keresetének történő helyt adást és az alperes másodfokú perköltségében való marasztalását kérte.

Hangsúlyozta, hogy az alperesek azon kijelentései, miszerint "meg kellene vizsgáltatni azt a nőt", illetve, hogy "szerintem unatkozik, egyedül van, és beteg is lehet, emiatt talál ki ilyen szörnyűségeket" egyértelműen arra utalnak, hogy az alperesek őt elmebetegnek tartják. Álláspontja szerint az alperesek e gyalázkodó kijelentések nélkül is tehettek volna tanúvallomást.

Megjegyezte, hogy a háziorvosa tájékoztatta őt arról, hogy az alperesekkel szemben indított eljárás miatt feltétlenül indokolt az elmeorvosi vizsgálata. Miután ő nem említette a háziorvosának a büntetőeljárás megindítását, így joggal feltétezhette, hogy háziorvosa a nyomozóhatóság felkérésére intézkedett.