BH 1999.7.326 A felszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet taggyűlése - korlátozott hatáskörrel ugyan, de - tovább működik, így jogosult ügyvezetőt választani. Az így megválasztott ügyvezető az adós képviselőjeként az egyezségi tárgyalással kapcsolatos jognyilatkozatot tehet, a felszámoló intézkedése ellen kifogással élhet [1993. évi LXXXI. tv-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 6. § (2) bek., 34. § (1) és (3) bek., 41. § (1) bek., 51. § (1) bek.].

Az adós gazdálkodó szervezet felszámolását a megyei bíróság végzésével elrendelte. A felszámolás kezdő időpontja 1995. április 28. napja. A cégmásolat adatai szerint a cég ügyvezetői dr. T. G. és B. P. voltak, akiknek ez a tisztsége 1994. december 31-én a társasági szerződésben meghatározott idő elteltével megszűnt. Dr. T. G. volt ügyvezető - az 1997. június 6-án érkezett - beadványában kérte, hogy a bíróság tűzzön ki egyezségi tárgyalást, mert a hitelezőkkel meg kíván egyezni. Csatolta a hitelezői választmány előzetes, egyetértő nyilatkozatát.

Az elsőfokú bíróság végzésével az egyezségi tárgyalás kitűzése iránti kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Döntésének indoka szerint az eljárásra irányadó 1993. évi LXXXI. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (módosított Cstv.) 41. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolási eljárásban a hitelezők és az adós között bármikor helye van egyezségnek. Ez azon esetek egyike, amikor az adós képviseletében eljárva a korábban cégjegyzésre jogosult személy nyilatkozatot tehet (Bírósági Határozatok 1994/443.). "Mindez azonban csak annyiban lehetséges, amennyiben a képviseleti jogosultság fennállna, ha a felszámolási eljárás nem volna folyamatban." Az adós ügyvezetőinek ez a minősége azonban már a felszámolás kezdő időpontja előtt megszűnt, ezért jognyilatkozatot az adós nevében még ebben a korlátozott körben sem tehettek. Ezen nem változtat az sem, hogy az adós az 1998. március 31-én tartott taggyűlésen ügyvezetőt választott, és ő terjesztett elő változás bejegyzése iránt kérelmet a cégbíróságnál, hiszen a módosított Cstv. 34. §-ának (1) bekezdése szerint a felszámolás kezdő időpontjában megszűnnek az alapítói jogokat gyakorló szervnek a gazdálkodó szervezettel kapcsolatos külön jogszabályban meghatározott jogai. Ezért a taggyűlés érvényesen nem rendelkezhetett sem az ügyvezető választásáról, sem a társasági szerződés egyéb módosításáról. Mindezekre figyelemmel a bíróság a módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán alkalmazásra kerülő Pp. 130. §-a (1) bekezdésének g) pontja alapján a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

A végzés ellen az adós képviseletében dr. T. G. volt ügyvezető nyújtott be fellebbezést, melyben a végzés hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérte. Fellebbezésének indokolása szerint az első fokon eljárt bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott. A módosított Cstv. 34. §-ának (3) bekezdése értelmében ugyanis az egyezségi tárgyalással kapcsolatos jognyilatkozatokat a gazdálkodó szervezet továbbra is tehet. Ilyen jognyilatkozat a 41. § (2) bekezdése szerint az egyezségi tárgyalás kitűzésének kérelmezése is. Ebben a tekintetben tehát nem a felszámoló jogosult az adós képviseletében eljárni. Ennek hiányában az adós határozataira és nyilatkozataira a többször módosított 1988. évi VI. törvény (Gt.) előírásai az irányadók. Tehát a határozathozatali jog az alapítói jogokat gyakorló szervet - a taggyűlést - illeti meg, amely azonban képviselet nélkül nyilvánvalóan nem képes eljárni. Ehhez képest álláspontja szerint nem jogszabálysértő az, ha a korábbi ügyvezetői tisztség megszűnése miatt a taggyűlés az adós képviseletére - korlátozott jogkörrel, kizárólag az egyezségi tárgyalások keretében történő képviseletre - ügyvezetőt választ, és az ily módon megválasztott ügyvezető kéri a bíróságtól az egyezségi tárgyalás kitűzését. Hivatkozott arra, hogy a fellebbező volt ügyvezető ellen indult büntetőeljárás során a büntetőügyben hozott határozat az elsőfokú bíróság végzésében kifejtettekkel ellentétes okfejtést tartalmaz, ezért az a Pp. 9. §-ának (1) bekezdésébe is ütközik. Utalt arra, hogy az ügyvezetői tisztség bejegyzésének kérdésében való döntés a cégbíróság hatáskörébe tartozik, így a támadott végzésével az elsőfokú bíróság egyben a cégbíróság hatáskörét is elvonta.

A fellebbezésre adott észrevételeiben az adós felszámolója az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását kérte. Hivatkozott arra, hogy dr. T. G. volt ügyvezető megbízatása nem a felszámolási eljárás alatt, hanem ezt megelőzően járt le, így a kényszeregyezség megkötéséhez szükséges képviseleti jogosultsággal már az eljárás megindulásakor sem rendelkezett. Képviseleti jogosultságának meghosszabbításáról még a felszámolást megelőző félévben lett volna lehetősége gondoskodni. Az elsőfokú bíróság a hatályos jogi rendelkezéseknek megfelelő döntést hozott, amikor végzésével a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasította. A volt ügyvezetőnek a cégbíróság hatásköre elvonásáról szóló állításai minden alapot nélkülöző, téves jogi következtetéseket tartalmaznak. Megjegyezte, hogy az elsőfokú bíróság álláspontjával megegyezően döntött a cégbíróság végzésében, amikor a fellebbezőnek a változásbejegyzési kérelmét elutasította. Tudomása szerint a volt ügyvezető ezt a végzést is megfellebbezte.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.

Az elsőfokú bíróság a végzésében helyesen jutott arra a jogi következtetésre, hogy a módosított Cstv. 41. §-ának (1) bekezdése szerinti egyezségi tárgyalás kezdeményezésére a felszámolótól függetlenül maga a felszámolás alá vont adós jogosult [módosított Cstv. 34. § (3) bekezdés]. Az adós ezt a jogosultságát a szervezeti képviselője útján gyakorolja, aki az adott esetben a kft. ügyvezetője. Az eljárásban nem volt vitás, hogy dr. T. G. ügyvezetői minősége a felszámolási eljárás megindítása előtt megszűnt és a taggyűlés a felszámolási eljárás megindításáig új ügyvezetőt nem választott. Az a körülmény, hogy az adós ellen felszámolási eljárás indult, nem szünteti meg a taggyűlésnek azt a jogkörét, hogy megfelelő korlátok között működjön, szükség esetén az adós képviseletének ellátására - abban a körben, amelyet a Cstv. rendelkezései értelmében nem a felszámoló lát el - ügyvezetőt válasszon. Ez a jogosultság a módosított Cstv.-nek azokból a rendelkezéseiből következik, amelyek a felszámoló nyilatkozatától függetlenül önálló igényérvényesítési jogosultságot biztosítanak az adós gazdálkodó szervezetnek.

Így maga az adós is kifogással élhet a felszámoló jogszabálysértő vagy jogos érdekét sértő intézkedése vagy mulasztása ellen [51. § (1) bekezdés], fellebbezéssel élhet a megszüntetéséről szóló záró végzés ellen stb. E jogosultságainak gyakorlása azonban csak úgy lehetséges, ha rendelkezik szervezeti képviselővel.

Az eljárás irataiból megállapítható, hogy a felszámolási eljárás megindítását követően a taggyűlés dr. T. G.-t ügyvezetővé választotta. A taggyűlésnek ezt a jogkörét a Cstv. 34. §-a (1) bekezdésének értelmezésével sem lehet vitatni, mert ezzel nem vonta el a felszámolónak sem a Cstv.-ben írt munkáltatói jogait, sem az adós vagyona feletti jognyilatkozattételi, illetve rendelkezési jogosultságait.