62005CJ0081[1]

A Bíróság (első tanács) 2006. szeptember 7-i ítélete. Anacleto Cordero Alonso kontra Fondo de Garantía Salarial (Fogasa). Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León - Spanyolország. Szociálpolitika - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - 80/987/EGK irányelv - 2002/74/EK módosító irányelv - Egyezséggel megállapított végkielégítés - Garanciaintézet általi kifizetés - A kifizetés bírósági határozathoz kötése. C-81/05. sz. ügy

C-81/05. sz. ügy

Anacleto Cordero Alonso

kontra

Fondo de Garantía Salarial (Fogasa)

(a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León [Spanyolország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

"Szociálpolitika - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - 80/987/EGK irányelv - 2002/74/EK módosító irányelv - Egyezséggel megállapított végkielégítés - Garanciaintézet általi kifizetés - A kifizetés bírósági határozathoz kötése"

Az ítélet összefoglalása

1. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - A 2002/74/EK irányelvvel módosított 80/987/EGK irányelv

(2002/74 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 80/987 tanácsi irányelv)

2. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - 80/987 irányelv

(2002/74 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 80/987 tanácsi irányelv)

3. Szociálpolitika - Jogszabályok közelítése - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - A 80/987 és a 2002/74 irányelv

(2002/74 európai parlamenti és tanácsi irányelv; 80/987 tanácsi irányelv)

1. Amennyiben egy tagállam nemzeti joga a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987 irányelv módosításáról szóló 2002/74 irányelv hatálybalépése előtt már elismerte a munkavállaló ahhoz való jogát, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a szerződés megszűnésével összefüggésben a garanciaintézet védelmében részesüljön, a munkáltatónak az említett irányelv hatálybalépését követően bekövetkezett fizetésképtelensége esetén a szóban forgó jogszabály alkalmazása a 2002/74 irányelvvel módosított 80/987 irányelv hatálya alá tartozik.

A 2002/74 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdése kimondja, hogy a tagállamok azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek megfeleljenek, a munkáltatók minden, e rendelkezések hatálybalépését követően jelentkező fizetésképtelensége esetében alkalmazzák, így valamely munkáltató fizetésképtelensége és annak következményei a módosított 80/987 irányelv hatálybalépését követően, már a 2002/74 irányelv átültetésére annak 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt határidő letelte előtt is a módosított 80/987 irányelv időbeli hatálya alá tartoznak. Nemcsak azokat a nemzeti rendelkezéseket kell a 2002/74 irányelv hatálya alá tartozónak tekinteni, amelyeknek kifejezett célja az említett irányelv átültetése, hanem az irányelv hatálybalépését követően azokat a már meglévő nemzeti rendelkezéseket is, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy biztosítsák a nemzeti jog összhangját az irányelvvel.

Igaz ugyan, hogy a módosított 80/987 irányelv 3. cikkének első bekezdése nem kötelez valamely tagállamot arra, hogy a 2002/74 irányelvet átültető nemzeti jogszabályaiban írja elő a munkaviszony megszűnéséért járó végkielégítés kifizetésének biztosítását, mégis úgy kell tekinteni, hogy - amennyiben a szóban forgó nemzeti jogszabály olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek értelmében a végkielégítés az illetékes garanciaintézet által nyújtott védelem körébe tartozik - ez a nemzeti rendelkezés a 2002/74 irányelv hatálybalépésétől kezdve a módosított 80/987 irányelv hatálya alá tartozik. Mindebből következően az a nemzeti rendelkezés, amely elbocsátás vagy a munkaszerződés megszűnése esetén bizonyos feltételek mellett előírja kártérítés fizetését a munkavállalók számára a garanciaintézet által, az említett 2. cikk (1) bekezdése második albekezdésének hatálya alá és így - a hatálybalépését követő tényekre való alkalmazása tekintetében - a 2002/74 irányelv hatálya alá tartozik.

(vö. 28-29., 31-32., 34. pont és a rendelkező rész 1. pontja)

2. A 2002/74 irányelvvel módosított, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987 irányelv hatálya alá tartozó esetekben az egyenlőség közösségi jogrendben elismert alapelve értelmében, ha valamely nemzeti szabályozás szerint a munkaszerződés megszűnése esetén jogszabály alapján járó kártérítés a munkáltató fizetésképtelensége esetén a garanciaintézetet terheli, akkor az ugyanilyen jellegű, a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és az igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezségen alapuló kártérítést is ugyanígy kell kezelni.

(vö. 42. pont és a rendelkező rész 2. pontja)

3. A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 80/987 irányelv és az ennek módosításáról szóló 2002/74 irányelv alkalmazásakor a nemzeti bíróság köteles eltekinteni az olyan belső jogszabály alkalmazásától, amely az egyenlőség közösségi jogrendben elismert alapelvének megsértésével kizárja a szerződés megszűnése esetén járó, a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezségen alapuló kártérítésnek az illetékes garanciaintézet általi kifizetését.

(vö. 47. pont és a rendelkező rész 3. pontja)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2006. szeptember 7.(*)

"Szociálpolitika - A munkavállalók védelme a munkáltató fizetésképtelensége esetén - 80/987/EGK irányelv - 2002/74/EK módosító irányelv - Egyezséggel megállapított végkielégítés - Garanciaintézet általi kifizetés - A kifizetés bírósági határozathoz kötése "

A C-81/05. sz. ügyben,

az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León (Spanyolország) a Bírósághoz 2005. február 18-án érkezett, 2005. január 28-i határozatával terjesztett elő az előtte

Anacleto Cordero Alonso

és

a Fondo de Garantía Salarial (Fogasa)

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, N. Colneric (előadó), K. Lenaerts, Juhász E. és M. Ilešič bírák,

főtanácsnok: A. Tizzano,

hivatalvezető: R. Grass,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- a Fondo de Garantía Salarial (Fogasa) képviseletében A. García Trejo, az Abogados del Estado tanácsa által megbízott tanácsos,

- a spanyol kormány képviseletében E. Braquehais Conesa, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Közösségek Bizottsága képviseletében G. Rozet és R. Vidal Puig, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2006. április 27-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgya a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv (HL L 283., 23. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 1. kötet, 217. o., a továbbiakban: 80/987 irányelv) eredeti változatának, valamint a 2002. szeptember 23-i 2002/74/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 270., 10. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 261. o.) módosított változatának (a továbbiakban: módosított 80/987 irányelv) értelmezése.

2 E kérelmet A. Cordero Alonso és a Fondo de Garantía Salarial (Bérgarancia Alap, a továbbiakban: Fogasa) közötti jogvitában terjesztették elő, amelynek tárgya a Fogasa másodlagos felelőssége alapján A. Cordero Alonso részére a munkaszerződése megszűnéséért járó kártérítés kifizetésének a Fogasa általi megtagadása.

Jogi háttér

A közösségi szabályozás

3 A 80/987 irányelv 1. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy "ezen irányelvet a munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó, a 2. cikk (1) bekezdésének értelmében fizetésképtelen munkáltatókkal szembeni munkavállalói követelések esetén kell alkalmazni."

4 Az említett irányelv 2. cikkének (2) bekezdése kimondja, hogy az nem sérti az egyes tagállamok jogszabályaiban szereplő munkavállaló, munkáltató, díjazás, megszerzett jogosultság és jövőbeli jogosultság kifejezések meghatározásait.

5 Ugyanezen irányelv 3. cikkének (1) cikke értelmében:

"A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikk alá tartozó garanciaintézetek [helyesen: hogy a garanciaintézetek - figyelemmel a 4. cikkre is -] biztosítsák a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyokból származó olyan fennálló követeléseinek a kielégítését, amelyek egy meghatározott időpont előtti időszak díjazását érintik."

6 A 80/987 irányelv 4. cikke szerint a garanciaintézeteknek az irányelv 3. cikkében említett fizetési kötelezettségét a tagállamok meghatározott időszakra vonatkozó díjazás mértékéig vagy felső határ megállapításával korlátozhatják.

7 Az irányelv 9. cikke kimondja, hogy az irányelv "nem érinti a tagállamok azon lehetőségét, hogy a munkavállalókra nézve kedvezőbb törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseket alkalmazzanak vagy vezessenek be".

8 Ugyanezen irányelv 10. cikkének a) pontja alapján az irányelv nem érinti a tagállamoknak azt a lehetőségét, hogy "megtegyék a visszaélések elkerüléséhez szükséges intézkedéseket."

9 A módosított 80/987 irányelv 3. cikkének szövege a következő:

"A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikk alá tartozó garanciaintézetek [helyesen: hogy a garanciaintézetek - figyelemmel a 4. cikkre is -] biztosítsák a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyokból származó, fennálló követeléseinek a kielégítését, és amennyiben a nemzeti jog ezt előírja, a végkielégítést is a munkaviszony megszűnése esetén.

A garanciaintézet által átvállalt követelések azok a fennálló fizetési követelések, amelyek a tagállamok által meghatározott időpont előtti és/vagy - adott esetben - utáni időszakra vonatkoznak."

10 A 2002/74 irányelv, 3. cikkével összhangban, az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában való kihirdetésének napján, vagyis 2002. október 8-án lépett hatályba.

11 Az említett irányelv 2. cikkének értelmében:

"A tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek 2005. október 8-a előtt megfeleljenek. Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.

Az első albekezdésben említett rendelkezéseket a munkáltatók minden, e rendelkezések hatálybalépését követően jelentkező fizetésképtelensége esetében alkalmazzák.

Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a rendelkezéseit, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el."

A nemzeti szabályozás

12 A spanyol alkotmány 14. cikke kimondja a törvény előtti egyenlőséghez való alapjogot.

13 Az Estatuo de los Trabajadores (a munkavállalók jogállásáról szóló törvény) átdolgozott szövegének jóváhagyásáról szóló, 1995. március 24-i 1/1995 királyi rendelet (BOE 75. sz., 1995. március 29., 9654. o.) 1997. december 19-i 60/1997 törvény szerinti változata (BOE 304. sz., 1997. december 20., 37453. o., a továbbiakban: munkavállalók jogállásáról szóló jogszabály) 26. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében:

"(1) Munkabérnek minősül minden olyan, készpénzben vagy természetben juttatott gazdasági előny, amelyet a munkavállaló a más részére végzett szakmai tevékenysége ellenértékeként kap, feltéve, hogy az előny a ténylegesen elvégzett munka díjazásaként, a díjazás formájától vagy a munkához kapcsolódó pihenőidő hosszától függetlenül jár. [...]

(2) A munkavállaló szakmai tevékenysége során felmerült költségek visszatérítése címén kapott összegek, a társadalombiztosítási ellátások és juttatások, valamint az áthelyezéshez, a felfüggesztéshez vagy elbocsátáshoz kapcsolódó juttatások nem tartoznak a munkabér fogalma alá."

14 A munkavállalók jogállásáról szóló jogszabály 33. cikkének (1), (2) és (8) bekezdése kimondja:

"(1) A Munkaügyi és Társadalombiztosítási Minisztérium felügyelete alá tartozó bérgarancia-alap, amely jogi személyiséggel és a célja eléréséhez szükséges cselekvőképességgel rendelkezik, olyan önálló szervezet, amely fizetésképtelenség, a kifizetések felfüggesztése és csőd esetén, vagy ha a vállalkozók a fizetőképtelenséget bírói úton rendezik, folyósítja a munkavállalóknak járó munkabért.

A fenti bekezdés céljából munkabérnek minősül az egyezségben vagy bírósági határozatban ilyenként elismert összeg a 26. cikk (1) bekezdésében foglalt valamennyi esetben, így a »salarios de tramitación« jogcímen nyújtott kiegészítő juttatás is, amelyről adott esetben az illetékes igazságügyi hatóság dönt, figyelembe véve, hogy az alap semmilyen címen, sem együtt, sem elkülönítve nem folyósít a szakmaközi napi minimálbér kétszeresének és a legfeljebb százhúsz ki nem fizetett munkanap számának szorzatát meghaladó összeget.

(2) Az előző bekezdésben felsorolt esetekben a bérgarancia-alap az elbocsátott munkavállalónak, vagy annak a munkavállalónak, akinek munkaszerződése a jelen törvény 50. és 51. cikke, valamint 52. cikke c) pontja alapján szűnt meg, folyósítja az ítélet vagy közigazgatási határozat által megállapított, legfeljebb egyévi munkabérnek megfelelő mértékű kártérítést, figyelembe véve, hogy a számítás alapjául szolgáló napi munkabér nem haladhatja meg a szakmaközi minimálbér kétszeresét.

A kártérítés összege - a bérgarancia-alap által elbocsátás vagy a munkaszerződésnek a jelen törvény 50. cikke szerinti megszűnése esetén történő folyósítása céljából - szolgálati évenként 25 nap alapulvételével kerül kiszámításra, és nem haladhatja meg az előző bekezdésben meghatározott maximumot.

[...]

8. A huszonöt főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató vállalkozások esetén a bérgarancia-alap a jogszabály alapján a jelen törvény 51. cikkében vagy 52. cikkének c) pontjában foglalt rendelkezések alapján kezdeményezett eljárást követően megszűnt munkaviszonyú munkavállalókat megillető juttatások 40%-át folyósítja.

[...]"

15 A munkavállalók jogállásáról szóló jogszabály 52. cikkének c) pontja, amely felsorolja a munkaszerződés "objektív okokból történő" megszűnésének lehetséges okait, kimondja:

"A szerződés megszűnik

[...]

c) ha a munkahelyek megszüntetésére a jelen törvény 51. cikkének (1) bekezdése szerinti okok valamelyikéből következő elismert objektív szükségesség miatt és az ugyanezen cikkben előírtnál kevesebb számban kerül sor.

E célból a munkáltató a megszüntetés indokaként hivatkozhat gazdasági okokra - ebben az esetben a cél egy kedvezőtlen gazdasági helyzetből történő kilábalás elősegítése -, vagy technikai, szervezeti és termelési okokra - ebben az esetben a cél a források megfelelőbb elosztásával elhárítani a vállalkozás megfelelő működésének a piaci versenyhelyzetből vagy a kereslettel összefüggő követelményekből eredő akadályát."

16 A szerződés objektív okokból történő megszűnéséhez szükséges, hogy a munkáltató eleget tegyen a munkavállalók jogállásáról szóló jogszabály 53. cikke (1) bekezdésében foglalt bizonyos kötelezettségeinek, köztük annak, hogy:

"[...]

b) köteles a munkavállaló [...] rendelkezésére bocsátani szolgálati évenként húsznapi juttatásnak megfelelő összegű kártérítést, amelyet az egy évnél rövidebb időszakok esetén a hónapok számának megfelelően arányosan kell meghatározni, és amely legfeljebb tizenkét havi juttatásnak megfelelő összegig terjedhet.

[...]

17 Az átdolgozott munkaügyi eljárásról szóló törvény jóváhagyásáról szóló, 1995. április 7-i 2/1995 királyi rendelet 84. cikke (Ley de Procedimiento laboral, 86. BOE, 1995. április 11., 10695. o., a továbbiakban: LPL) 84. cikke kimondja, hogy az ugyanezen rendelet 63. cikke alkalmazásával előzetesen megkeresendő közigazgatási szerv előtti egyeztetés sikertelenségét követően új egyeztetési eljárást kell lefolytatni az illetékes igazságszolgáltatási szerv előtt.

18 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem időpontjában a Spanyol Királyság nem fogadott el olyan rendelkezést, amely a 2002/74 irányelvre hivatkozott volna, és az említett irányelv átültetéséről sem értesítette a Bizottságot.

Az alapügy és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

19 A. Cordero Alonso egy kevesebb mint 25 munkavállalót foglalkoztató vállalkozásnál dolgozott. Elbocsátására a vállalkozás gazdasági helyzetével összefüggő okból került sor. Az A. Cordero Alonso által elbocsátása ellen benyújtott kereset a jelen ügy alapügyének alperesével az ügyet tárgyaló bíróság előtt és részvétele mellett kötött, majd később jóváhagyott egyezséggel zárult le, amelynek eredményeként az említett egyezség a végrehajtás elmaradása esetén kikényszeríthető, teljes hatályú ítéletnek minősül. Ebben az egyezségben a felek elfogadták a munkaviszonynak a munkáltató által előadott okokból történő megszűnését, és megállapodtak különösen abban, hogy a munkáltató terhére a munkavállaló 5540,06 euró kártérítésre jogosult.

20 Mivel a munkáltató önként nem teljesítette az egyezség alapján fennálló tartozását, A. Cordero Alonso az említett egyezség végrehajtását kérte, melyet követően a munkáltatót - a munkavállalónak fizetendő összegek kifizetése céljából lefoglalható és értékesíthető javak hiányában - 2003. április 24-én fizetésképtelenné nyilvánították.

21 A. Cordero Alonso ezt követően a szóban forgó tartozás kifizetését kérte a Fogasától. A Fogasa a munkavállalók jogállásáról szóló jogszabály 33. cikkének (8) bekezdésével összhangban a végkielégítés 40%-át ítélte neki meg, azonban a fennmaradó 60% kifizetését arra hivatkozva tagadta meg, hogy azt egyezségben, nem pedig ítéletben vagy közigazgatási határozatban ismerték el.

22 Az alapügy felperese ezt követően kérelmet nyújtott be a Fogasa ellen a Juzgado de lo social de Valenciához, amelyben a bíróság által jóváhagyott egyezségben megállapított kártérítés 60%-ának megfelelő összeget követelt. E bíróság elutasította a kérelmet, mivel a Fogasa a jogszabályok alapján csak akkor köteles a munkaszerződés megszűnése alapján kártérítést fizetni, ha ezt a kártérítést ítéletben vagy közigazgatási határozatban ismerték el, azonban a felek között létrejött egyezség esetén nem köteles fizetni. A. Cordero Alonso az említett ítélet ellen a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León szociális tanácsához nyújtott be fellebbezést.

23 Az említett bíróság rámutat, hogy a Tribunal Constitucional az 1993. október 25-i 306/1993. sz. ítéletében megvizsgálta a munkavállalók jogállásáról szóló jogszabály 33. cikke (2) bekezdésének a spanyol alkotmánnyal való összeegyeztethetőségét. A Tribunal Constitucional álláspontja szerint nem sérül a törvény előtti egyenlőség elve, mivel nem kezelnek azonos helyzeteket eltérően. A kérdést előterjesztő bíróság a C-442/00. sz., Rodríguez Caballero ügyben 2002. december 12-én hozott ítéletre (EBHT 2002., I-11915. o.) tekintettel a közösségi jog elsődlegességével kapcsolatban tesz fel kérdést, és különösen arra kíváncsi, hogy milyen mértékben térhet el a közösségi joggal ellentétes nemzeti törvénytől, amennyiben nem létezik olyan spanyol eljárásjogi szabály, amely őt erre felhatalmazná.

24 Amennyiben ez a hatáskör a közösségi jogból eredne, meg kellene határozni, hogy - annak ellenére, hogy a 80/987 irányelv nem vonatkozik kifejezetten a munkaszerződés megszűnéséért járó kártérítésre - a jelen esetben a közösségi jog alkalmazandó-e. Amennyiben a közösségi jog alkalmazandó, kétséges, hogy annak a nemzeti joggal szembeni elsődlegessége kiterjed-e az alapjogokat szabályozó normákra. Ha ez a helyzet, akkor el kell dönteni, hogy a szóban forgó eltérő bánásmód a jelen esetben indokolt-e. Ezt a kérdést a fent hivatkozott Rodríguez-Caballero ügyben hozott ítélet nem válaszolja meg teljes mértékben, mivel az alapügyben a szerződés megszűnéséért járó kártérítésről van szó. Ha eldöntenék, hogy az ilyen kártérítés nem tartozik a 80/987 irányelv hatálya alá, felmerül a kérdés, hogy a spanyol állam alkalmazza-e már a 2002/74 irányelvet, mivel tartalma már át lett ültetve a spanyol jogba. Amennyiben igen, ugyanazok a kérdések merülnek fel a törvény előtti egyenlőség alapjogával kapcsolatban, mint akkor, ha A. Cordero Alonso ügyében eljárva a Bíróság kimondja, hogy a spanyol állam alkalmazza a 80/987 irányelvet.

25 E körülmények között a Tribunal Superior de Justicia de Castilla y León az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) A tagállamok azon kötelessége, hogy tegyék meg a megfelelő általános és különös intézkedéseket a Szerződésből, illetve a Közösség intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítására (EK 10. cikk), valamint a közösségi jog nemzeti joggal szembeni elsődlegességének elve önmagában és anélkül, hogy a nemzeti jog konkrét rendelkezése szükséges volna, azt jelenti-e, hogy a nemzeti bíróságok a közösségi joggal ellentétes bármely nemzeti jogi norma alkalmazásától eltekinthetnek, függetlenül e rendelkezéseknek a jogszabályi hierarchiában betöltött szerepétől (legyen szó rendeletről, törvényről, vagy akár az alkotmányról)?

2) a) Alkalmazható-e a közösségi jog arra az esetre, ha a spanyol közigazgatási hatóságoknak és bíróságoknak arról kell dönteniük, hogy egy fizetésképtelenné nyilvánított munkáltató munkavállalója jogosult-e a munkaszerződés megszűnése miatt őt megillető kártérítés [Fogasa] általi kifizetésére, ami a nemzeti jog értelmében fizetésképtelenség esetén biztosítva van, miközben a 80/987 irányelv 1. és 3. cikke a szerződés megszűnése esetére nem ír kifejezetten elő kártérítést?

b) Igenlő válasz esetén a spanyol közigazgatási hatóságokat és bíróságokat a 80/987 irányelv és ezen irányelv átültetésére vonatkozó nemzeti jogi normák alkalmazása során akkor is köti-e a törvény előtti egyenlőség elve és a közösségi jog alkalmazásából származó bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve a Bíróság értelmezése alapján meghatározott tartalommal [...], ha az nem egyezik meg a spanyol alkotmányban elismert hasonló alapjognak a spanyol Tribunal Constitucional által adott értelmezésével?

c) Igenlő válasz esetén a törvény előtti egyenlőség közösségi jogból eredő elve alapján egyenlő bánásmód szükséges-e akkor, ha a munkavállalónak a szerződés megszűnéséért járó kártérítéshez való jogát egy bírósági határozat mondta ki, illetve akkor, ha e jog a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezségen alapul?

3) a) Amennyiben egy tagállam nemzeti joga a 2002/74 irányelv hatálybalépése előtt már elismerte a munkavállaló ahhoz való jogát, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a szerződés megszűnésével összefüggésben a garanciaintézet védelmében részesüljön, feltételezhető-e az, hogy az említett irányelv 2002. október 8-i hatálybalépésétől kezdve a tagállam a munkáltató 2002. október 8-át követően bejelentett fizetésképtelensége miatti szerződésmegszűnés esetén járó kártérítésnek a garanciaintézet általi kifizetéséről való határozathozatal során annak ellenére alkalmazza a közösségi jogot, hogy az irányelv végrehajtására előírt végső határidő még nem telt le?

b) Igenlő válasz esetén a [2002/74] irányelv és az említett irányelv rendelkezéseit átültető nemzeti jogi normák alkalmazása során akkor is köti-e a spanyol közigazgatási hatóságokat és bíróságokat a törvény előtti egyenlőség elve és a közösségi jog alkalmazásából származó bármely hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve a Bíróság értelmezése alapján meghatározott tartalommal [...], ha az nem egyezik meg a spanyol alkotmányban elismert hasonló alapjognak a spanyol Tribunal Constitucional által adott értelmezésével?

c) Igenlő válasz esetén a törvény előtti egyenlőség közösségi jogból eredő elve alapján egyenlő bánásmód szükséges-e akkor, ha a munkavállalónak a szerződés megszűnéséért járó kártérítéshez való jogát egy bírósági határozat mondta ki, illetve akkor, ha e jog a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezségen alapul?"

A harmadik kérdésről

26 Harmadik kérdésével - amelyet érdemes elsőként megvizsgálni - a kérdést előterjesztő bíróság egyrészt a módosított 80/987 irányelv időbeli hatályára [a 3. kérdés a) pontja], másrészt az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának közösségi jogi elve alapján fennálló arra vonatkozó esetleges kötelezettségre keres választ, hogy azonos módon kell-e kezelni a munkavállalónak a szerződés megszűnéséért járó, bírósági határozatban megítélt kártérítést, illetve a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és a igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezség alapján nyújtott kártérítést [a 3. kérdés b) és c) pontja].

A módosított 80/987 irányelv időbeli hatályáról

27 A 2002/74 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdésével összhangban a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az irányelvnek 2005. október 8-a előtt megfeleljenek.

28 Az említett bekezdés második albekezdése kimondja, hogy az első albekezdésben említett rendelkezéseket a munkáltatók minden, e rendelkezések hatálybalépését követően jelentkező fizetésképtelensége esetében alkalmazzák. E körülmények alapján valamely munkáltató fizetésképtelensége és annak következményei a módosított 80/987 irányelv hatálybalépését követően, már a 2002/74 irányelv átültetésre annak 2. cikke (1) bekezdésének első albekezdésében előírt határidő letelte előtt a módosított 80/987 irányelv hatálya alá tartoznak.

29 Nemcsak azokat a nemzeti rendelkezéseket kell a 2002/74 irányelv hatálya alá tartozónak tekinteni, amelyeknek kifejezett célja az említett irányelv átültetése, hanem az irányelv hatálybalépését követően azokat a már meglévő nemzeti rendelkezéseket is, amelyek alkalmasak lehetnek arra, hogy biztosítsák a nemzeti jog összhangját az irányelvvel.

30 A módosított 80/987 irányelv 3. cikkének első albekezdése értelmében a tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a 4. cikk alá tartozó garanciaintézetek [helyesen: hogy a garanciaintézetek - figyelemmel a 4. cikkre is -] biztosítsák a munkavállalók munkaszerződésből vagy munkaviszonyokból származó, fennálló követeléseinek a kielégítését, beleértve - amennyiben a nemzeti jog ezt előírja - a végkielégítést is a munkaviszony megszűnése esetén.

31 Igaz ugyan, hogy a módosított 80/987 irányelv 3. cikkének első albekezdése nem kötelez valamely tagállamot arra, hogy a 2002/74 irányelvet átültető nemzeti jogszabályaiban írja elő a munkaviszony megszűnéséért járó végkielégítés kifizetésének biztosítását, mégis úgy kell tekinteni, hogy - mivel a szóban forgó nemzeti jogszabály olyan rendelkezést tartalmaz, amelynek értelmében a végkielégítés az illetékes garanciaintézet által nyújtott védelem körébe tartozik - ez a nemzeti rendelkezés 2002. október 8-a, vagyis a 2002/74 irányelv hatálybalépése óta a módosított 80/987 irányelv hatálya alá tartozik.

32 Mindebből következően a munkavállalók jogállásáról szóló jogszabály 33. cikkének (2) bekezdésében foglalthoz hasonló rendelkezés - amely elbocsátás vagy a munkaszerződés megszűnése esetén bizonyos feltételek mellett előírja kártérítés fizetését a munkavállalók számára a garanciaintézet által - a 2002/74 irányelv 2. cikke (1) bekezdése második albekezdésének hatálya alá, és így a hatálybalépését követő tényekre való alkalmazása tekintetében az említett irányelv hatálya alá tartozik.

33 Ennek a megállapításnak az a tény sem mond ellent, hogy a 2002/74 irányelv 2. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdése szerint az irányelv átültetésére hozott nemzeti rendelkezésekben hivatkozni kell az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. E formális szempontok ténylegesen nem eredményezhetik a munkavállalók - a 2002/74 irányelvben előírt - védelmének csökkentését.

34 A harmadik kérdés a) pontjára tehát azt a választ kell adni, hogy amennyiben egy tagállam nemzeti joga a 2002/74 irányelv hatálybalépése előtt már elismerte a munkavállaló ahhoz való jogát, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a szerződés megszűnésével összefüggésben a garanciaintézet védelmében részesüljön, a munkáltatónak az említett irányelv hatálybalépését követően bekövetkezett fizetésképtelensége esetén a szóban forgó jogszabály alkalmazása a módosított 80/987 irányelv hatálya alá tartozik.

Az egyenlőség elvének megsértéséről

35 Ha valamely nemzeti szabályozás a közösségi jog hatálya alá tartozik, annak összhangban kell lennie azokkal az alapjogokkal, amelyek tiszteletben tartását a Bíróság biztosítja (lásd e tekintetben a fent hivatkozott Rodríguez Caballero-ügyben hozott ítélet 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

36 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a munkaszerződés megszűnéséért járó kártérítés a munkáltató fizetésképtelensége esetén csak akkor terheli a Fogasát, ha azt ítélet vagy közigazgatási határozat állapítja meg.

37 Igaz ugyan, hogy a módosított 80/987 irányelv hatálya alá tartozó kártérítéseket a nemzeti jog feladata meghatározni, e lehetőség azonban az alapjogok, köztük különösen az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalma általános elvének tiszteletben tartásához van kötve (lásd e tekintetben a C-177/05. sz., Guerrero Pecino ügyben 2005. december 13-án hozott végzés [EBHT 2005., I-10887. o.] 25. és 26. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Ez az elv megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket ne kezeljék eltérően, kivéve ha a különbségtétel objektív módon igazolható (a fent hivatkozott Rodríguez Caballero-ítélet 32. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

38 A Bíróság már kimondta, hogy amennyiben az adott nemzeti szabályozás alapján a jogellenes elbocsátásért járó, ítélettel vagy közigazgatási határozattal megállapított kártérítést a nemzeti jog szerint a módosított 80/987 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének hatálya alá tartozó, a munkaviszony megszűnéséért járó végkielégítésnek kell tekinteni, akkor a szóban forgó rendelkezés alapján az ugyanilyen jellegű és az LPL 84. cikke szerintihez hasonló igazságszolgáltatási szerv előtt lefolytatott egyeztetési eljárás során megállapított kártérítést is végkielégítésnek kell tekinteni (a fent hivatkozott Guerro Pecino-ügyben hozott ítélet 30. pontja).

39 Ugyanez a helyzet a munkaszerződés megszűnése esetén jogszabály alapján járó kártérítésre vonatkozóan is.

40 Tulajdonképpen egyrészt valamennyi, munkáját munkaszerződésének megszűnése miatt elvesztő munkavállaló hasonló helyzetbe kerül, ha a munkáltató - fizetésképtelensége miatt - nem tudja folyósítani a jogszabály alapján a munkavállalónak járó kártérítést. Másrészt - mint azt a főtanácsnok indítványának 36. pontjában is kifejtette - az esetleges egyenlőtlen bánásmód indokolására sem a kérdést előterjesztő bíróság, sem a beavatkozó felek nem hoztak fel egyetlen olyan új érvet sem, amelyet a Bíróságnak már ne lett volna alkalma megvizsgálni a fent hivatkozott Rodríguez Caballero-ügyben hozott ítéletben, illetve a C-520/03. sz., Olaso Valero-ügyben 2004. december 16-án hozott ítéletben (EBHT 2004., I-12065. o.) vagy a fent hivatkozott Guerrero Pecino-ügyben hozott végzésben.

41 Mivel az egyenlőség és a hátrányos megkülönböztetés tilalmának általános elve közösségi jogi elv, annak a Bíróság általi értelmezése köti a tagállamokat. Ez akkor is így van, ha a szóban forgó nemzeti szabályozás - az érintett tagállamnak az alkotmányra vonatkozó ítélkezési gyakorlata alapján - összhangban van a nemzeti jogrendszerben elismert hasonló alapjoggal.

42 Mindebből következően a harmadik kérdés b) és c) pontjára azt a választ kell adni, hogy a módosított 80/987 irányelv hatálya alá tartozó esetekben az egyenlőség közösségi jogrendben elismert alapelve értelmében ha valamely az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás szerint a munkaszerződés megszűnése esetén jogszabály alapján járó kártérítés a munkáltató fizetésképtelensége esetén a garanciaintézetet terheli, akkor az ugyanilyen jellegű, a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és az igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezségen alapuló kártérítést is ugyanígy kell kezelni.

A második kérdésről

43 Figyelemmel a harmadik kérdésre adott válaszra, a 80/987 irányelv eredeti változatára vonatkozó második kérdést nem kell megválaszolni.

Az első kérdésről

44 Az első kérdés lényegében a kérdést előterjesztő bíróságnak arra az esetleges kötelezettségére vonatkozik, hogy a Bíróság értelmezése szerinti közösségi jog alkalmazásával eltekinthet-e a 80/987 irányelv eredeti vagy módosított változatának nem megfelelő nemzeti jog alkalmazásától.

45 Amennyiben a közösségi joggal ellentétes hátrányos megkülönböztetés fennállása megállapításra került, és amíg az egyenlő elbánást visszaállító intézkedések nem kerültek elfogadásra, az egyenlőség elvének tiszteletben tartása csak úgy biztosítható, ha a hátrányos helyzetbe hozott személyeknek biztosítják ugyanazokat az előnyöket, amelyekben a kedvezményezett csoporthoz tartozó személyek részesülnek (a fent hivatkozott Rodríguez Caballero-ügyben hozott ítélet 42. pontja).

46 Ilyen esetben a nemzeti bíróság valamennyi diszkriminatív nemzeti rendelkezéstől köteles eltekinteni, anélkül hogy a jogalkotót fel kellene szólítania e rendelkezés hatályon kívül helyezésére, vagy meg kellene várnia a rendelkezés hatályon kívül helyezését, illetve köteles a hátrányos helyzetbe hozott csoport tagjaira is ugyanazt a rendszert alkalmazni, ami a többi munkavállalóra vonatkozik (a fent hivatkozott Rodrígez Caballero-ügyben hozott ítélet 43. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ez a kötelezettség attól függetlenül is köti a nemzeti bíróságot, hogy létezik-e a nemzeti jogban olyan rendelkezés, amely számára erre hatáskört biztosít.

47 Mindezek alapján az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a nemzeti bíróság köteles eltekinteni az olyan belső jogszabály alkalmazásától, amely az egyenlőség közösségi jogrendben elismert alapelvének megsértésével kizárja a szerződés megszűnése esetén járó, a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezségen alapuló kártérítésnek az illetékes garanciaintézet általi kifizetését.

A költségekről

48 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján, a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) Amennyiben egy tagállam nemzeti joga a 80/987/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/74/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálybalépése előtt már elismerte a munkavállaló ahhoz való jogát, hogy a munkáltató fizetésképtelensége esetén a szerződés megszűnésével összefüggésben a garanciaintézet védelmében részesüljön, a munkáltatónak az említett irányelv hatálybalépését követően bekövetkezett fizetésképtelensége esetén a szóban forgó jogszabály alkalmazása, a 2002/74 irányelv által módosított, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmére vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1980. október 20-i 80/987/EGK tanácsi irányelv hatálya alá tartozik.

2) A 2002/74 irányelv által módosított, 80/987 irányelv hatálya alá tartozó esetekben az egyenlőség közösségi jogrendben elismert alapelve értelmében ha valamely az alapügyben szereplőhöz hasonló nemzeti szabályozás szerint a munkaszerződés megszűnése esetén jogszabály alapján járó kártérítés a munkáltató fizetésképtelensége esetén a garanciaintézetet terheli, akkor az ugyanilyen jellegű, a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és az igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezségen alapuló kártérítést is ugyanígy kell kezelni.

3) A nemzeti bíróság köteles eltekinteni az olyan belső jogszabály alkalmazásától, amely az egyenlőség közösségi jogrendben elismert alapelvének megsértésével kizárja a szerződés megszűnése esetén járó, a munkavállaló és a munkáltató közötti, bíróság előtt kötött és igazságszolgáltatási szerv által jóváhagyott egyezségen alapuló kártérítésnek az illetékes garanciaintézet általi kifizetését.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: spanyol.