BH+ 2005.9.423 I. Abban az esetben, ha a Magyar Állam tulajdonában volt távhőszolgáltatásra létesült közmű a Megyei Vagyonátadó Bizottság hozzájárulásával az önkormányzat által alapított egyszemélyes gazdasági társaság tulajdonába került, a vagyon működtetésére a koncesszióról szóló törvény rendelkezései nem alkalmazhatók [1990. évi LV. tv. (Ötv.) 9. § (4) bek., 78. § (1) és (2) bek., 79. § (2) bek. b) pont, 107. § (1) bek. b) és c) pont, (3) bek., 1991. évi XXXIII. tv. (továbbiakban: EAÖ tv.) 11. §, 1991. évi XVI. tv. (továbbiakban: Ko. tv.) 1. § (1) bek. d) pont, 8. § (2) bek.]

II. A szerződés jóerkölcsbe ütközésére történő hivatkozás esetén vizsgálandó körülmények [Ptk. 200. § (2) bek.]

A felperesek keresetükben az I., II., III. és IV. r. alpereseknek az Sz. város távhőrendszerének üzemeltetésére és beruházásaira szóló szerződés, illetőleg az ehhez kapcsolódó valamennyi további szerződés érvénytelenségének megállapítását és az eredeti állapot helyreállítását kérték, arra hivatkozással, hogy az alperesek között létrejött szerződés semmis, mert a szerződő felek a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény rendelkezéseit nem tartották be. Kérték a szerződések semmisségét abból az okból is megállapítani, mert a szerződést megelőző pályázati eljárás, továbbá a pályázatok elbírálása során az alperesek jóerkölcsbe ütköző magatartást tanúsítottak.

Az elsőfokon eljárt megyei bíróság ítéletével megállapította, hogy az I-II-III. és IV. r. alperesek között 1999. július hó 15-én az Sz.-i fűtőmű és kapcsolódó távhőrendszer, a K. fűtőmű és kapcsolódó távhőrendszer és az A. utcai fűtőmű és kapcsolódó távhőrendszer üzemeltetésére, karbantartására és fejlesztésére megkötött szerződés semmis. Úgy rendelkezett, hogy alperesek kötelesek 60 napon belül a szerződéskötés időpontjában fennállott eredeti állapotot helyreállítani. Az ezt meghaladó keresetet elutasította és az alpereseket 15 nap alatt egyetemlegesen kötelezte a felperesek részére 2 800 000 Ft perköltség megfizetésére.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint Sz.-on, a mintegy 5300 lakás fűtését és melegvíz ellátását biztosító távhőrendszer a helyi önkormányzat megalakulását megelőzően a Magyar Állam tulajdona volt. Üzemeltetését az I. r. alperes jogelődje által létrehozott Sz.-i Városgazdálkodási Vállalat végezte. Az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: EAÖ. tv.) 1. § (1) bekezdése szerint a megszűnt tanács által alapított Városgazdálkodási Vállalat kezelésében álló és nem lakás céljára szolgáló épületek a hozzájuk tartozó állami tulajdonú földdel az önkormányzat tulajdonába kerültek. A Megyei Vagyonátadó Bizottság 1991. december 23-án hozott 139/4/1991. számú határozatával a távhőszolgáltatás céljára létesült közművet a Magyar Állam tulajdonából az I. r. alperes tulajdonába adta. Az I. r. alperes azonban a tulajdont a törvény erejénél fogva szerezte meg.

1992. március 30-án a Megyei Vagyonátadó Bizottság 139-5/1991. számú határozatával a korábbi határozatát hivatalból kiegészítette azzal, hogy a Városgazdálkodási Vállalat által időközben rendelkezésére bocsátott átalakulási terv, alapító okirat, vagyonmérleg és az átalakulási vagyonmérlegben kimutatott, a H. Kft. rendelkezésére bocsátott 839 880 000 Ft nettó vagyon tekintetében adja meg hozzájárulását.

1992. január 1-jén létrejött a H. Önkormányzati Közszolgáltató Korlátolt Felelősségű Társaság, amelyből 2001. február 5-én különvált a H. Vagyonkezelő Kft. és a H. Hulladékgazdálkodási Kft. 2001. október 1-jén a H. Vagyonkezelő Kft-ből átalakulás folytán létrejött az Sz.-i Vagyonkezelő Kft., a IV. r. alperes. E társaság tevékenységi körei között a gőz és melegvíz ellátás már nem szerepel.

Az I. r. alperes pályázatot hirdetett az sz-i fűtőmű és kapcsolódó távhőrendszer, a K. fűtőmű és kapcsolódó távhőrendszer és az A. u. fűtőmű és kapcsolódó távhőrendszer működtetésére, az alaptevékenységen kívüli ipari és egyéb tevékenységre, valamint az üzemeltetés időtartama alatti - szükségessé váló - karbantartási, felújítási, beruházási munkák elvégzésére, a távhőrendszerek komplex fejlesztésére és folyamatos, biztonságos, fogyasztócentrikus üzemeltetésére irányuló vállalkozási szerződés megkötésére. Nem utalt arra, hogy a távhőszolgáltató közművet koncesszió útján kívánja hasznosítani. A pályázati kiírás szerint a nyertes társaság 15-25 évig jogot szerez arra, hogy a távhőrendszert kizárólagosan üzemeltesse.

A pályázati kiírás szerint a pályázók feladata volt a közműhálózati térképek alapján a felújítási és rekonstrukciós munkák költségvetésének évenkénti bontásban történő elkészítése. A pályázat eredménytelen, ha az a pályázati felhívás követelményeinek, vagy a pályázatra vonatkozó előírásoknak nem felel meg.

A felhívásra pályázatot nyújtott be a felperesek alkotta konzorcium, a II. és III. r. alperes, valamint a IV. r. alperes menedzsmentje alkotta konzorcium és a perben nem szereplő P. Részvénytársaság. A II. és III. r. alperes a pályázathoz csatolta azt a keltezés nélküli együttműködési megállapodást, amely szerint a IV. r. alperes ügyvezetője, B. J. arra vállalt kötelezettséget, hogy "más pályázó részére felvilágosítást nem ad". A II. r. és III. r. alperes abban a reményben, hogy a pályázat nyertese lesz, B. J.-nak anyagi ellenszolgáltatást helyezett kilátásba.

A 3 pld-ban benyújtott pályázatot az I. r. alperes szakmai véleményezésre kiadta a Megyei Vállalkozói Központ igazgatójának. Ezzel egy rövid időre a pályázatok minden példánya kikerült az I. r. alperes őrizetéből. A felperesek az I. r. alperestől tájékoztatást kértek a pályázatok szakmai véleményezéseinek szempontjairól, melyet az I. r. alperes megtagadott.

Az I. r. alperes a 154/1999. (VI. 24.) Kgy. határozatával döntött arról, hogy a pályázat nyertese a II. és III. r. alperes. A pályázatokat az I. r. alperes nem tekintette érvénytelennek annak ellenére, hogy ismerte a B. J.-val megkötött együttműködési megállapodást, és a II-III. r. alperesek a közműhálózati térképek alapján a felújítási és rekonstrukciós munkák költségvetésének évenkénti bontását nem végezték el.

Az I. r. alperes döntése alapján a IV. r. alperes jogelődje, mint megbízó, a II. és III. r. alperes mint vállalkozó és az I. r. alperes mint árhatóság 1999. július 15-én vállalkozási szerződést kötöttek a távhőrendszer üzemeltetésére, karbantartására, felújítására és fejlesztésére. A szerződés 18. pontjában rögzítették, hogy a szerződésben nem szabályozott kérdésekben a koncesszióról szóló törvény rendelkezései az irányadók.

Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy az sz.-i hőközpontok és távhőszolgáltató rendszerek tulajdonjogát az I. r. alperes az egyes állami tulajdonban lévő vagyontárgyak önkormányzatok tulajdonba adásáról szóló 1991. évi XXXIII. törvény (továbbiakban: EAÖ. tv.) 1. § (2) bekezdése alapján a törvény erejénél fogva szerezte meg. Ebből következik, hogy a Megyei Vagyonátadó Bizottság eljárása a tulajdonjog megszerzésében és átruházásában "relevanciával nem bírt", a Vagyonátadó Bizottságnak nem volt törvényi felhatalmazása arra, hogy a vagyont az Sz.-i Városgazdálkodási Vállalat átalakulása folytán létrejött H. Önkormányzati Közszolgáltató Kft. tulajdonába adja.