62015CJ0657[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2017. november 9. Viasat Broadcasting UK Ltd kontra Európai Bizottság. Fellebbezés - Állami támogatások - Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése - Közszolgálati műsorszolgáltatás - A dán hatóságok által a dán TV2/Danmark műsorszolgáltató javára hozott intézkedések - A »tagállamok által vagy állami forrásból nyújtott támogatás« fogalma - Altmark ítélet. C-657/15. P. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2017. november 9. ( *1 )

"Fellebbezés - Állami támogatások - Az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése - Közszolgálati műsorszolgáltatás - A dán hatóságok által a dán TV2/Danmark műsorszolgáltató javára hozott intézkedések - A »tagállamok által vagy állami forrásból nyújtott támogatás« fogalma - Altmark ítélet"

A C-657/15. P. sz. ügyben,

a Viasat Broadcasting UK Ltd (székhelye: West Drayton [Egyesült Királyság], képviselik: M. Honoré és S. Kalsmose-Hjelmborg advokater)

fellebbezőnek

az Európai Unió Bírósága alapokmányának 56. cikke alapján 2015. december 7-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a többi fél az eljárásban:

a TV2/Danmark A/S (székhelye: Odense [Dánia], képviseli: O. Koktvedgaard advokat)

felperes az elsőfokú eljárásban,

az Európai Bizottság (képviselik: B. Stromsky, T. Maxian Rusche és L. Grønfeldt, meghatalmazotti minőségben, kézbesítési cím: Luxembourg)

alperes az elsőfokú eljárásban,

a Dán Királyság (képviseli: C. Thorning, meghatalmazotti minőségben, segítője: R. Holdgaard advokat)

beavatkozó fél az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: R. Silva de Lapuerta tanácselnök (előadó), C. G. Fernlund, A. Arabadjiev, S. Rodin és E. Regan bírák,

főtanácsnok: M. Wathelet,

hivatalvezető: A. Calot Escobar,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

a főtanácsnok indítványának a 2017. május 30-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1. Fellebbezésével a Viasat Broadcasting UK Ltd (a továbbiakban: Viasat) az Európai Unió Törvényszéke 2015. szeptember 24-iTV2/Danmark kontra Bizottság ítéletének (T-674/11, a továbbiakban: megtámadott ítélet, EU:T:2015:684) részleges hatályon kívül helyezését kéri, amely ítéletben a Törvényszék egyrészt megsemmisítette a Dánia által a TV2/Danmark javára végrehajtott intézkedésekről (C 2/03) szóló, 2011. április 20-i 2011/839/EU bizottsági határozatot (HL 2011. L 340., 1. o.; a továbbiakban: vitatott határozat) annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995-1996-os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek, másrészt pedig ezt meghaladó részében elutasította a TV2/Danmark A/S e határozat részleges megsemmisítése iránti keresetét.

A jogvita alapját képező tényállás

2. A TV2/Danmark egy 1986-ban alapított dán műsorszolgáltató társaság. E társaság, amelyet eredetileg önálló állami vállalat jogi formájában hoztak létre, 2003. január 1-jén kezdődő hatállyal számviteli és adózási szempontból részvénytársasággá alakult. A TV2/Danmark az első helyen lévő Danmarks Radio után a második legnagyobb állami televízióállomás Dániában.

3. A TV2/Danmark feladata országos és regionális televízió-műsorok gyártása és szórása. A műsorszórás többek között rádióberendezések, műhold vagy kábel segítségével történhet. A TV2/Danmark közszolgáltatási kötelezettségeit a kulturális miniszter állapítja meg.

4. A közszolgálati műsorszolgáltatókon kívül az egész dán televíziós piacon kereskedelmi műsorszolgáltatók is jelen vannak. Egyrészt különösen a Viasat Broadcasting UK Ltd társaságról (a továbbiakban: Viasat), másrészt pedig az SBS TV A/S és az SBS Danish Television Ltd társaságokból álló csoportról (a továbbiakban: SBS) van szó.

5. A TV2/Dankmarkot kamattal terhelt állami kölcsön révén hozták létre, és tevékenységét a Danmarks Radio tevékenységéhez hasonlóan a valamennyi dán tévénéző által fizetett előfizetési díjakból származó bevételből finanszírozták. A jogalkotó azonban úgy határozott, hogy a Danmarks Radiótól eltérően a TV2/Danmarknak lehetősége lesz arra is, hogy többek között a reklámtevékenységből származó bevételből is részesüljön.

6. Az SBS Broadcasting SA/Tv Danmark által 2000. április 5-én benyújtott panaszt követően a Bizottság a Dánia által a TV2/Danmark javára hozott intézkedésekről szóló, 2004. május 19-i 2006/217/EK határozatában (HL 2006. L 85., 1. o.; helyesbítés: HL 2006. L 368., 112. o.; a továbbiakban: "TV2 I" határozat) megvizsgálta a TV2/Danmark finanszírozási rendszerét. E határozat az 1995-től 2002-ig tartó időszakot fedte le, és a következő intézkedésekre vonatkozott: az előfizetési díjakból származó források, a TV2/Danmark finanszírozásával megbízott alapok átutalásai (TV2 Alap és Radiofonden), ad hoc nyújtott összegek, a társasági adó alóli mentesség, a TV2/Danmarknak a létesítésekor nyújtott kölcsönök utáni kamatfizetés alóli mentessége és a tőkeösszeg törlesztése alóli mentessége, a működtetési kölcsönök állami garanciája, valamint a TV2/Danmark által az országos sugárzási frekvencia használatáért való díjfizetés kedvező feltételei (a továbbiakban együtt: érintett intézkedések). Végül a Bizottság vizsgálata a helyi hálózati frekvenciákon keresztül történő sugárzáshoz a TV2/Danmarknak nyújtott engedélyre, valamint arra a kötelezettségre is vonatkozott, hogy minden településiantenna-tulajdonos köteles a berendezésén keresztül a TV2 közszolgálati műsorait sugározni.

7. A Bizottság az érintett intézkedések vizsgálatát követően megállapította, hogy ezen intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek, mivel a TV2/Danmark finanszírozási rendszere, amely e vállalkozás közszolgáltatás-nyújtásának költségét volt hivatott ellentételezni, nem teljesíti a Bíróság által a 2003. július 24-iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítéletben (C-280/00, EU:C:2003:415) felállított négy feltétel (a továbbiakban: Altmark-feltételek) közül a másodikat és a negyediket.

8. A Bizottság ezenkívül úgy határozott, hogy az említett támogatások, amelyeket a Dán Királyság a TV2/Danmarknak 1995 és 2002 között nyújtott, az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetők a belső piaccal, azon 628,2 millió dán korona (DKK) (körülbelül 85 millió euró) összeg kivételével, amelyet a Bizottság "túlkompenzációnak" minősített. Így a Bizottság elrendelte, hogy a Dán Királyság téríttesse vissza a TV2/Danmarkkal ezen összeget kamataival együtt.

9. A "TV2 I" határozat négy megsemmisítés iránti kereset tárgyát képezte, amelyet egyrészt a TV2/Danmark (T-309/04. sz. ügy) és a Dán Királyság (T-317/04. sz. ügy), másrészt pedig a TV2/Danmark versenytársai, a Viasat (T-329/04. sz. ügy) és az SBS (T-336/04. sz. ügy) nyújtottak be.

10. A 2008. október 22-iTV2/Danmark és társai kontra Bizottság ítéletben (T-309/04, T-317/04, T-329/04 és T-336/04, EU:T:2008:457) a Törvényszék megsemmisítette az említett határozatot. Ítéletében a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság helyesen állapította meg, hogy a TV2/Danmarkra bízott közszolgáltatási feladat megfelel a műsorszolgáltatásra irányuló általános gazdasági érdekű szolgáltatás fogalommeghatározásának. A Törvényszék mindazonáltal több, a "TV2 I" határozatot érintő jogellenesség fennállását is megállapította.

11. Így először is azt a kérdést megvizsgálva, hogy a "TV2 I" határozatban említett intézkedések állami forrásokkal jártak-e, a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottság az állami forrásoknak minősítés során az 1995-1996-os évek reklámbevételeinek de facto figyelembevételét illetően nem indokolta meg az értékelését. Másodszor a Törvényszék megállapította, hogy azon kérdés Bizottság általi vizsgálata, hogy a második és a negyedik Altmark-feltétel teljesül-e, nem alapul azon konkrét jogi és gazdasági feltételek megbízható elemzésén, amelyekre tekintettel a TV2/Danmarknak járó előfizetési díjak összegét meghatározták. Következésképpen a "TV2 I" határozatot e kérdésben az indokolási kötelezettség megsértése jellemezte. Harmadszor a Törvényszék megállapította, hogy a Bizottságnak a támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségének az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésére tekintettel való értékelésére vonatkozó következtetéseit - különösen a túlkompenzáció fennállására vonatkozó következtetést - is az indokolási kötelezettség megsértése jellemzi. A Törvényszék szerint az indokolási kötelezettség e megsértését az okozta, hogy hiányzik a TV2/Danmarknak a vizsgált időszakban járó előfizetési díjak összege meghatározásának alapjául szolgáló konkrét jogi és gazdasági feltételek megbízható vizsgálata.

12. A "TV2 I" határozat megsemmisítését követően a Bizottság újból megvizsgálta az érintett intézkedéseket. Ennek alkalmával konzultált a Dán Királysággal és a TV2/Danmarkkal, és egyébiránt harmadik felektől is észrevételeket kapott.

13. E vizsgálat végén a Bizottság meghozta a vitatott határozatot.

14. E határozat a TV2/Danmarkkal kapcsolatban 1995 és 2002 között hozott intézkedésekre vonatkozik. A vizsgálat során azonban a Bizottság figyelembe vette a "TV2 I" határozatot követően 2004-ben hozott újratőkésítési intézkedéseket is.

15. A vitatott határozatban a Bizottság fenntartotta arra vonatkozó álláspontját, hogy az érintett intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "állami támogatásnak" minősülnek. Először is megállapította, hogy az 1995-1996-os évek reklámbevételei állami forrásoknak minősülnek, és ezt követően a szelektív előny fennállását megvizsgálva megállapította, hogy az érintett intézkedések nem teljesítik a második és a negyedik Altmark-feltételt. Ellenben, míg a "TV2 I" határozatban a Bizottság azt állapította meg, hogy a 628,2 millió DKK-t (hozzávetőleg 85 millió euró) kitevő összeg az EUMSZ 106. cikk (2) bekezdésével összeegyeztethetetlen túlkompenzációnak minősül, a vitatott határozatban a Bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen összeg a TV2/Danmark megfelelő sajáttőke-tartaléka. E határozat rendelkező részében a Bizottság a következőket állapította meg:

"1. cikk

A Dánia által a TV2/Danmark javára 1995-2002 között előfizetési díjak és az e határozatban megállapított egyéb intézkedések formájában végrehajtott intézkedések az [EUMSZ] 106. [cikk] (2) bekezdése értelmében összeegyeztethetőek a belső piaccal".

A Törvényszék előtti eljárás és a megtámadott ítélet

16. A Törvényszék Hivatalához 2011. december 30-án benyújtott keresetlevelével a TV2/Danmark a vitatott határozat részleges megsemmisítése iránti keresetet terjesztett elő.

17. A TV2/Danmark elsődlegesen azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az érintett intézkedések az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami támogatásnak minősülnek.

18. Másodlagosan a TV2/Danmark azt kérte, hogy a Törvényszék semmisítse meg a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy:

- valamennyi érintett intézkedés új támogatásnak minősül;

- az előfizetési díjakból származó források, amelyeket 1997-től 2002-ig a TV2/Danmark számára átutaltak, majd a TV2/Danmark regionális állomásainak utaltak tovább, a TV2/Danmark részére nyújtott állami támogatásnak minősülnek;

- azok a reklámbevételek, amelyeket 1995-ben és 1996-ban, valamint a TV2 Alap 1997-ben történt felszámolásakor az említett alapból a TV2/Danmark számára utaltak át, a TV2/Danmark részére nyújtott állami támogatásnak minősülnek.

19. A megtámadott ítéletben a Törvényszék a vitatott határozatot megsemmisítette annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995-1996-os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek, a keresetet pedig ezt meghaladó részében elutasította.

A felek kérelmei

20. Fellebbezésében a Viasat azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet rendelkező részének 1) pontját;

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítélet indokolásának azon részét, amelyben a Törvényszék megállapította, hogy a TV2/Danmark által felhozott első jogalap harmadik része megalapozott;

- a Dán Királyság által támogatott TV2/Danmark által benyújtott megsemmisítés iránti keresetet utasítsa el, és

- a TV2/Danmarkot és a Dán Királyságot kötelezze a költségek viselésére.

21. A TV2/Danmark azt kéri, hogy a Bíróság:

- utasítsa el a fellebbezést, és

- a Viasatot kötelezze a költségek viselésére.

22. A Dán Királyság azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést.

A fellebbezésről

23. Fellebbezésének alátámasztása érdekében a Viasat két jogalapra hivatkozik.

Az első jogalapról

A felek érvelése

24. Első jogalapjával a Viasat előadja, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy az 1995-1996-os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Reklame és a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrásoknak, és hogy következésképpen a Bizottság a vitatott határozatban nem minősíthette volna e bevételeket állami támogatásnak.

25. A Viasat azzal érvel, hogy e bevételek a dán állam ellenőrzése alatt voltak, és ezen állam rendelkezésére álltak, mivel azt megelőzően, hogy azokat a TV2/Danmarknak átutalták volna, két, ezen állam által irányított állami vállalat, azaz a TV2 Reklame és a TV2 Alap tulajdonában voltak. Következésképpen a Viasat úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatának megfelelően teljesült az ahhoz szükséges - és egyúttal elégséges - feltétel, hogy az említett bevételek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrásoknak minősüljenek, éspedig függetlenül e bevételek eredetétől.

26. Márpedig a Viasat rámutat arra, hogy a jelen ügyben a TV2 Reklame a dán állam kizárólagos tulajdonában van, és annak egyedüli irányítása alatt áll, és hogy a vállalkozás döntései betudhatók ezen államnak, mivel a kulturális miniszter az, aki a dán parlament pénzügyi bizottságával egyetértésben döntött a TV2 Reklame nyereségének felhasználásáról.

27. A Viasat szerint az érintett forrásoknak a TV2 Alap közvetítésével történő átutalása egyáltalán nem érinti azok államiforrás-jellegét, mivel a TV2 Alap szintén a dán állam irányítása alatt álló állami vállalat.

28. A Viasat úgy véli, hogy e körülmények miatt a jelen ügy jelentősen különbözik a 2001. március 13-iPreussenElektra ítélet (C-379/98, EU:C:2001:160) és a 2009. március 5-iUTECA-ítélet (C-222/07, EU:C:2009:124) alapjául szolgáló ügyektől, amelyek olyan helyzetekre vonatkoztak, amelyekben a szóban forgó források sosem hagyták el a magánszférát.

29. A Viasathoz hasonlóan a Bizottság is úgy véli, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor megállapította, hogy a TV2 Reklame által a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak átutalt bevételek nem minősülnek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett állami forrásoknak, és hogy a Bizottság a vitatott határozatban tévesen elemezte és alkalmazta a második Altmark-feltételt.

30. A TV2/Danmark és a Dán Királyság vitatja ezt az érvelést.

31. Lényegében azt állítják, hogy a szóban forgó reklámbevételek nem minősülnek állami forrásoknak, és következésképpen állami támogatásnak sem, mivel azok nem a dán államtól, hanem a TV2/Danmark tevékenységéből származtak, és hogy e tekintetben nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a TV2 Reklame és a TV2 Alap a dán állam tulajdonában álló és ezen állam által irányított közjogi jogalanyok.

A Bíróság álláspontja

32. A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "támogatásnak" minősítéshez az e rendelkezésben előírt valamennyi feltétel teljesülése szükséges (lásd: 2008. július 17-iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C-206/06, EU:C:2008:413, 63. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

33. Az említett rendelkezés négy feltételt ír elő. Először is a beavatkozásnak az állam által vagy állami forrásból kell történnie. Másodszor szükséges, hogy e beavatkozás alkalmas legyen arra, hogy érintse a tagállamok közötti kereskedelmet. Harmadszor a kedvezményezettjét előnyben kell részesítenie. Negyedszer torzítania kell a versenyt, vagy azzal kell fenyegetnie (lásd: 2003. július 24-iAltmark Trans és Regierungspräsidium Magdeburg ítélet, C-280/00, EU:C:2003:415, 75. pont; 2008. július 17-iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C-206/06, EU:C:2008:413, 64. pont; 2013. december 19-iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C-262/12, EU:C:2013:851, 15. pont).

34. A jelen ügyben e feltételek közül csak az első vitatott.

35. Ezen feltételt illetően, miszerint az előnyt közvetlenül vagy közvetve állami forrásból kell nyújtani, emlékeztetni kell arra, hogy az olyan intézkedések is az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "támogatás" fogalmába tartozhatnak, amelyek nem járnak együtt állami források átruházásával (lásd különösen: 2002. május 16-iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C-482/99, EU:C:2002:294, 36. pont; 2013. május 30-iDoux Élevage és Coopérative agricole UKL-ARREE ítélet, C-677/11, EU:C:2013:348, 34. pont; 2013. december 19-iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C-262/12, EU:C:2013:851, 19. pont).

36. Így az e rendelkezés értelmében vett, "állami forrásból" történő beavatkozás fogalmának az a célja, hogy az a közvetlenül az állam által nyújtott előnyökön kívül magában foglalja az állam által a támogatás kezelésére kijelölt vagy létrehozott köz- vagy magánszervezet közvetítésével nyújtott előnyöket is (lásd: 2001. március 13-iPreussenElektra ítélet, C-379/98, EU:C:2001:160, 58. pont; 2013. május 30-iDoux Élevage és Coopérative agricole UKL-ARREE ítélet, C-677/11, EU:C:2013:348, 26. pont; 2013. december 19-iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C-262/12, EU:C:2013:851, 20. pont).

37. Az uniós jog ugyanis nem engedheti meg, hogy pusztán az, hogy olyan önálló intézményeket hoznak létre, amelyeket a támogatások szétosztásával bíznak meg, lehetővé tegye az állami támogatásokra vonatkozó szabályok megkerülését (lásd: 2002. május 16-iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C-482/99, EU:C:2002:294, 23. pont).

38. Egyébiránt emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése minden olyan pénzügyi eszközt magában foglal, amelyet a hatóságok ténylegesen felhasználhatnak vállalkozások támogatására, anélkül hogy jelentősége lenne annak, hogy ezen eszközök állandó jelleggel az állam vagyonába tartoznak-e, vagy sem. Következésképpen, még ha a szóban forgó intézkedésnek megfelelő összegek nincsenek is állandó jelleggel az államkincstár birtokában, azon tény, hogy folyamatosan állami ellenőrzés alatt maradnak, és így a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságok rendelkezésére állnak, elegendő ahhoz, hogy azok "állami forrásoknak" minősüljenek (lásd: 2002. május 16-iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C-482/99, EU:C:2002:294, 37. pont; 2008. július 17-iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C-206/06, EU:C:2008:413, 70. pont;2013. május 30-iDoux Élevage és Coopérative agricole UKL-ARREE ítélet, C-677/11, EU:C:2013:348, 35. pont; 2013. december 19-iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C-262/12, EU:C:2013:851, 21. pont).

39. Ebből következik, hogy mivel az állami vállalatok forrásai az állam ellenőrzése alá esnek, tehát az állam rendelkezésére állnak, e források az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "állami források" fogalmába tartoznak. Az államnak ugyanis az ilyen vállalkozások feletti meghatározó befolyásának gyakorlása révén teljes mértékben módjában áll, hogy meghatározza e vállalkozások forrásai felhasználásának irányát annak érdekében, hogy adott esetben más vállalkozásoknak nyújtott sajátos előnyöket finanszírozzon (lásd ebben az értelemben: 2002. május 16-iFranciaország kontra Bizottság ítélet, C-482/99, EU:C:2002:294, 38. pont).

40. Annak a körülménynek, hogy az érintett forrásokat a hatóságtól elkülönülő jogalanyok kezelik, vagy hogy azok magáneredetűek, e tekintetben nincs jelentősége (lásd ebben az értelemben: 1974. július 2-iOlaszország kontra Bizottság ítélet, 173/73, EU:C:1974:71, 35. pont; 2003. május 8-iOlaszország és SIM 2 Multimedia kontra Bizottság ítélet, C-328/99 és C-399/00, EU:C:2003:252, 33. pont).

41. Amint arra a Törvényszék a megtámadott ítélet 176. pontjában rámutatott, 1995-ben és 1996-ban a TV2/Danmark reklámidőit nem maga a TV2/Danmark értékesítette, hanem egy harmadik társaság, a TV2 Reklame, és az ezen értékesítésből származó bevételeket a TV2 Alap közvetítésével átutalták a TV2/Danmarknak.

42. E tekintetben nem vitatott, hogy a TV2/Danmarkhoz hasonlóan a TV2 Reklame és a TV2 Alap is a dán állam tulajdonában lévő állami vállalat volt, és hogy megbízták őket azzal, hogy utalják át a TV2/Danmarknak az említett reklámidők értékesítéséből származó bevételeket.

43. Így az e bevételek által megtett teljes utat egészen a bevételek TV2/Danmarknak való átutalásáig a dán jogszabályok szabályozták, amelyek értelmében az állam által konkrétan megbízott állami vállalatok feladata volt az említett bevételek kezelése.

44. A szóban forgó bevételek ennélfogva állami ellenőrzés alá tartoztak, és az állam rendelkezésére álltak, amely utóbbi dönthetett a felhasználásukról.

45. Ennélfogva a Bíróságnak a jelen ítélet 35-40. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlatának megfelelően a szóban forgó bevételek az EUMSZ 107. cikk (1) bekezdése értelmében vett "állami forrásoknak" minősülnek.

46. Ebből következik, hogy a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 220. pontjában kimondta, hogy az 1995-1996-os évek bevételei, amelyek a TV2/Danmark reklámidőinek a TV2 Reklame általi értékesítéséből származtak, és amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, nem minősülnek állami forrásoknak, és hogy következésképpen a Bizottság tévesen minősítette azokat "állami támogatásnak".

47. Amint a jelen ítélet 40. pontja már felidézte, a megtámadott ítélet 211. pontjában foglaltakkal ellentétben azon ténynek, hogy a hirdetőktől származó e bevételek magáneredetűek voltak, e tekintetben nincs jelentősége, és nem releváns azon kérdést illetőn, hogy azok a dán hatóságok ellenőrzése alatt álltak-e.

48. Egyébiránt a Törvényszék a megtámadott ítélet 208. és 212. pontjában tévesen állapította meg, hogy az állami vállalatok által kezelt források, amennyiben harmadik személyektől származnak, csak akkor minősülhetnek állami forrásoknak, ha azokat tulajdonosaik önként bocsátották az állam rendelkezésére, vagy azokról tulajdonosaik lemondtak, és az állam vállalta azok kezelését.

49. A Törvényszék állításával ellentétben ugyanis e megfontolásnak semmilyen alapja nincs a Bíróság ítélkezési gyakorlatában.

50. Ugyanez vonatkozik a megtámadott ítélet 214., 215. és 217. pontjában foglalt megfontolásokra is, amelyek szerint e bevételeknek csak azon része minősülhet állami forrásnak, amelyet kulturális miniszteri határozattal nem utaltak át a TV2/Danmarknak, és hogy nem vezethet más értékeléshez az sem, hogy semmilyen kötelezettség nem állt fenn arra vonatkozóan, hogy a TV2 Alap az említett bevételeket minden évben utalja át a TV2/Danmarknak.

51. Amint ugyanis a jelen ítélet 41-44. pontjában megállapításra került, a szóban forgó állami bevételek feletti állami ellenőrzés fennállása abból ered, hogy azokat a dán állam tulajdonában lévő állami vállalatok kezelték. Egyébiránt pedig nem vitatott, hogy a dán jogszabályok értelmében a kulturális miniszternek lehetősége volt arra, hogy úgy döntsön, hogy e bevételeket nem utalják át a TV2 Alapnak, hanem más célra használják majd fel azokat.

52. Végül a jelen ügyben szóban forgó helyzet nem hasonlítható össze a 2001. március 13-iPreussenElektra ítélet (C-379/98, EU:C:2001:160) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzettel, amely ítéletben a Bíróság kimondta, hogy a villamosenergia-szolgáltató magánvállalkozásokat sújtó kötelezettség, miszerint megszabott minimáláron át kell venniük a megújuló energiaforrásokból előállított villamos energiát, nem jár együtt állami forrásoknak az ilyen típusú villamos energiát termelő vállalkozásokra történő közvetlen vagy közvetett átruházásával (lásd: 2001. március 13-iPreussenElektra ítélet, C-379/98, EU:C:2001:160, 59. pont; 2008. július 17-iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C-206/06, EU:C:2008:413, 74. pont; 2013. december 19-iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C-262/12, EU:C:2013:851, 34. pont).

53. Ez utóbbi ügy ugyanis olyan magánvállalkozásokra vonatkozott, amelyeket a szóban forgó tagállam nem hatalmazott fel arra, hogy állami forrásokat kezeljenek, hanem saját pénzügyi forrásaikból történő vásárlás kötelezettsége terhelte azokat (lásd: 2008. július 17-iEssent Netwerk Noord és társai ítélet, C-206/06, EU:C:2008:413, 74. pont; 2013. december 19-iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C-262/12, EU:C:2013:851, 35. pont; 2014. október 22-iElcogás végzés, C-275/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2314, 32. pont).

54. Egyébiránt az említett ügyben szóban forgó összegeket nem lehetett állami forrásoknak tekinteni, mivel soha nem voltak állami ellenőrzés alatt (lásd: 2013. december 19-iAssociation Vent De Colère! és társai ítélet, C-262/12, EU:C:2013:851, 36. pont; 2014. október 22-iElcogás végzés, C-275/13, nem tették közzé, EU:C:2014:2314, 32. pont).

55. Márpedig, amint már kiemelésre került, a jelen ügy olyan állami vállalatokra vonatkozik, azaz a TV2 Reklaméra és a TV2 Alapra, amelyeket a dán állam hozott létre, ezen állam tulajdonában állnak, és amelyeket ez utóbbi felhatalmazott arra, hogy kezeljék egy másik állami vállalat, azaz a TV2/Danmark reklámidőinek értékesítéséből származó bevételeket, ily módon e bevételek a dán állam ellenőrzése alatt voltak, és ezen állam rendelkezésére álltak.

56. Következésképpen a Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a megtámadott ítélet 213. pontjában kimondta, hogy a jelen ügyben szóban forgó helyzet hasonlít a 2001. március 13-iPreussenElektra ítélet (C-379/98, EU:C:2001:160) alapjául szolgáló ügyben szóban forgó helyzethez.

57. E körülmények között helyt kell adni a Viasat által fellebbezésének alátámasztására felhozott első jogalapnak, és a megtámadott ítéletet hatályon kívül kell helyezni annyiban, amennyiben az megsemmisítette a vitatott határozatot annyiban, amennyiben a Bizottság megállapította, hogy az 1995-1996-os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek.

A második jogalapról

A felek érvelése

58. Második jogalapjával a Viasat azt kifogásolja, hogy a Törvényszék a megtámadott ítélet 106. pontjában kimondta, hogy a vitatott határozatot a második Altmark-feltétel alkalmazási körét illetően téves jogalkalmazás jellemzi.

59. Egyébiránt a Viasat szerint a Törvényszék az e tekintetben kifejtett érvelését nem magára a vitatott határozat indokolására, hanem arra alapította, hogy a Bizottság az eljárás során az említett határozatot hogyan értelmezte. Ezáltal a Törvényszék túllépte felülvizsgálati jogkörének korlátait.

60. E tekintetben a Viasat azzal érvel, hogy szemben a Törvényszék által a megtámadott ítélet 97., 99. és 104-106. pontjában tett megállapításokkal, az említett határozat releváns preambulumbekezdései egyáltalán nem utalnak arra, hogy a második Altmark-feltétel "magában foglalja az ellentételezés kedvezményezettje hatékonyságának fogalmát".

61. A Viasat úgy véli, hogy ez a feltétel azt írja elő, hogy az ellentételezés kiszámításának alapjául szolgáló paramétereket objektív és átlátható módon előre állapítsák meg, és hogy e feltétel a "közszolgáltatás" fogalmával való visszaélés elkerülését szolgálja.

62. A Bizottság egyetért a Viasat érvelésével. Emlékeztet arra, hogy a mai napon kihirdetett, a TV2/Danmark kontra Bizottság ítélet alapjául szolgáló C-649/15. P. sz. ügy keretében, amely ügy a TV2/Danmark által a megtámadott ítélet ellen benyújtott fellebbezésre vonatkozik, a Bizottság kérte, hogy a Bíróság változtassa meg az indokolást annyiban, amennyiben a Törvényszék megállapította, hogy a TV2/Danmark javára nyújtott állami támogatást illetően teljesül a második Altmark-feltétel.

63. A TV2/Danmark és a Dán Királyság vitatja a második jogalap elfogadhatóságát, azzal az indokkal, hogy a Viasat nem rendelkezik olyan érdekkel, amely lehetővé tenné a Bíróság számára a megtámadott ítélet e második feltételre vonatkozó indokolásának felülvizsgálatát, mivel ezen ítélet rendelkező része kedvező a Viasat számára, és nem tartalmaz semmilyen, az említett feltételre vonatkozó elemet.

64. A TV2/Danmark érdemben azt állítja, hogy a Törvényszék a második Altmark-feltétel alkalmazási körére vonatkozó értékelését egyszerre alapozta a vitatott határozat indokolására és e határozatnak a Bizottság által a peres eljárás írásbeli szakaszában adott értelmezésére.

65. Mindenesetre a TV2/Danmark úgy véli, hogy a jelen ügyben az ellentételezés kiszámításának paramétereit objektív és átlátható módon előre állapították meg.

A Bíróság álláspontja

66. Emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság eljárási szabályzata 169. cikkének (1) bekezdése szerint "[a] fellebbezésben foglalt kérelmeknek a Törvényszék határozata rendelkező részében szereplő döntésének egészben vagy részben történő hatályon kívül helyezésére kell irányulniuk".

67. A jelen ügyben azonban a fellebbezésben foglalt, a Viasat által felhozott második jogalapra vonatkozó kérelmek nem vitatják sem azt, hogy a megtámadott ítélet rendelkező részének 1) pontja hatályon kívül helyezte a 2011/839 határozatot, sem pedig azt, hogy ezen ítélet rendelkező részének 2) pontja az említett keresetet ezt meghaladó részében elutasította, hanem a megtámadott ítélet indokolásának azon részére irányulnak, amely a második Altmark-feltétel Bizottság általi alkalmazására vonatkozik, ami nem minősül a megtámadott ítélet rendelkező része valamely elemének.

68. Végül rá kell mutatni arra, hogy maga a Viasat is elismeri, hogy második jogalapja a megtámadott ítélet olyan részére vonatkozik, amely önmagában véve nincs kihatással az említett ítélet rendelkező részére.

69. Ebből következik, hogy a Viasat által fellebbezésének alátámasztására felhozott második jogalap elfogadhatatlan.

A Törvényszékhez benyújtott keresetről

70. Az Európai Unió Bírósága alapokmánya 61. cikke első bekezdésének megfelelően, ha a fellebbezés megalapozott, a Bíróság a Törvényszék határozatát hatályon kívül helyezi. Ha a per állása megengedi, az ügyet maga a Bíróság is érdemben eldöntheti, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

71. A jelen ügyben a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a TV2/Danmark által benyújtott, a vitatott határozat megsemmisítése iránti keresetről érdemi döntést kell hozni.

72. E tekintetben elegendő rámutatni arra, hogy a jelen ítélet 35-56. pontjában kifejtett okokból a TV2/Danmark által másodlagosan előterjesztett harmadik kereseti kérelmének alátámasztására felhozott negyedik jogalapot el kell utasítani.

73. Ennélfogva a TV2/Danmark keresetét el kell utasítani.

A költségekről

74. Az eljárási szabályzat 184. cikkének (2) bekezdése értelmében, ha a fellebbezés megalapozott, és a Bíróság maga hoz a jogvita kapcsán végleges határozatot, a Bíróság határoz a költségekről.

75. E szabályzat 138. cikkének (3) bekezdése, amelyet az említett szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazni kell, akként rendelkezik, hogy részleges pernyertesség esetén mindegyik fél maga viseli a költségeit. Azonban, ha az ügy körülményei alapján indokoltnak látszik, a Bíróság határozhat úgy is, hogy a fél saját költségein felül viseli a másik fél költségeinek egy részét is.

76. A jelen ügyben, noha a Bíróság a Viasat által fellebbezésének alátámasztására felhozott két kérelem egyikének helyt adott, és a megtámadott ítéletet megsemmisítette, a másik kérelmet a Bíróság elutasította.

77. Következésképpen úgy kell határozni, hogy egyrészt a TV2/Danmark saját költségein felül viseli a Viasat részéről a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségek felét, valamint a Viasat részéről az elsőfokú eljárásban felmerült összes költséget, másrészt pedig a Viasat viseli a jelen fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeinek felét.

78. Mivel a Bizottság alakszerűen nem kérte, hogy a TV2/Danmarkot kötelezzék a költségek viselésére, úgy kell határozni, hogy a Bizottság maga viseli saját költségeit.

79. Az eljárási szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése szerint, amely e szabályzat 184. cikkének (1) bekezdése értelmében a fellebbezési eljárásban is alkalmazandó, az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket.

80. Következésképpen a Dán Királyság mint az elsőfokú eljárásba beavatkozó fél maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A Bíróság az Európai Unió Törvényszéke 2015. szeptember 24-iTV2/Danmark kontra Bizottság ítéletét (T-674/11, EU:T:2015:684) hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben az megsemmisítette a Dánia által a TV2/Danmark javára végrehajtott intézkedésekről (C 2/03) szóló, 2011. április 20-i 2011/839/EU bizottsági határozatot annyiban, amennyiben az Európai Bizottság megállapította, hogy az 1995-1996-os évek reklámbevételei, amelyeket a TV2 Alap közvetítésével a TV2/Danmarknak utaltak át, állami támogatásnak minősülnek.

2) A Bíróság a fellebbezést ezt meghaladó részében elutasítja.

3) A Bíróság a TV2/Danmark A/S által a 2011/839 határozat ellen benyújtott megsemmisítés iránti keresetet elutasítja.

4) A TV2/Danmark A/S saját költségein felül viseli a Viasat Broadcasting UK Ltd részéről a jelen fellebbezési eljárásban felmerült költségek felét, valamint az utóbbi részéről az elsőfokú eljárásban felmerült összes költséget.

5) A Viasat Broadcasting UK Ltd viseli a jelen fellebbezési eljárásban felmerült saját költségeinek felét.

6) Az Európai Bizottság és a Dán Királyság maga viseli saját költségeit.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: dán.