BH 2011.4.111 Ha szolgálati viszonyra vonatkozó parancs egy része érvénytelen, és a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg, a parancs egésze érvénytelenné válik [Hszt. 10. § (1) bekezdés, 3. § (1) bekezdés].

A felperesek hivatásos szolgálati viszonyuk közös megegyezéssel történő megszüntetését követően évekig közszolgálati jogviszonyban álltak, majd az I. és II. rendű felperesek 2005. október 1-jétől, míg a III. rendű felperes 2006. december 1-jétől kezdődően hivatásos állományba került visszavételre az alpereshez.

A felperesek a keresetükben azt sérelmezték, hogy az alperes 2008. július 11-én és 16-án kelt parancsaival módosította a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából beszámított - a korábbi parancsai szerint elismert - szolgálati idő kezdetét. Az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 326. § (2) bekezdésére és 328. § (1) bekezdésére hivatkozással 2008. július 15-től nem ismerte el a közszolgálati jogviszonyban töltött idő beszámítását a szolgálati időbe a szolgálati nyugdíjra jogosultság tekintetében.

A felperesek keresetükben a szolgálati nyugdíjra való jogosultságot megalapozó szolgálati idejük kezdetének megállapítását az alperes korábbi parancsai figyelembevételével kérték.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek kereseti kérelme szerint megállapította, hogy a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban ténylegesen eltöltött idő kezdő napja 2009. január 1-jei hatállyal: az I. rendű felperes esetén 1983. május 28., a II. rendű felperes esetén 1981. június 3., a III. rendű felperes esetén 1984. augusztus 4.

A megállapított tényállás szerint az I. rendű felperes 1988. augusztus 22-től 1999. szeptember 30-ig állt az alperessel hivatásos szolgálati viszonyban. A jogviszony megszüntetésekor az alperes a szolgálati idejét 1984. január 1-jétől 1999. szeptember 30-ig igazolta. A II. rendű felperes 1992. április 1-jétől 2001. február 28-ig a Megyei Rendőr-főkapitánysággal állt hivatásos szolgálati viszonyban, melynek megszűnésekor a szolgálati idejét 1986. január 1-jétől 2001. február 28-ig igazolták. A III. rendű felperes 1992. április 1-jétől 2000. december 31-ig az alperessel állt hivatásos szolgálati viszonyban. A jogviszony megszűnésekor az alperes a szolgálati idejét 1985. január 1-jétől 2000. december 31-ig igazolta.

Ezt követően a felperesek 2002. december 31-ig az APEH Bűnügyi Igazgatóság Megyei Nyomozó Hivatalánál, majd 2003. január 1-jétől az ORFK Bűnügyi Főigazgatóság Nemzeti Nyomozó Irodával, 2005. július 1-jétől az alperessel álltak közszolgálati jogviszonyban. Az I. és a II. rendű felperest 2005. október 1-jével, míg a III. rendű felperest 2006. december 1-jétől nevezték ki hivatásos szolgálati viszonyba, és az alperes ekkor a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából a hivatásos szolgálati viszony kezdetét az I. rendű felperes tekintetében 1984. január 1-jével állapította meg, a II. rendű felperes vonatkozásában 1986. január 1-jével, míg a III. rendű felperest illetően 1985. január 1-jétől, 2006. január 1-jétől pedig a felperesek szolgálati viszonyban töltött idejét 1,2-szeresen számította.

Az alperes 2008. július 11-én és 16-án kelt parancsaival 2008. július 15-ei hatállyal módosította a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából beszámított szolgálati idő kezdetének időpontját az I. rendű felperes tekintetében 1989. augusztus 8-ra, a II. rendű felperes vonatkozásában 1986. március 8. napjára, míg a III. rendű felperes tekintetében 1990. november 14-e került meghatározásra.

A munkaügyi bíróság ítélete indokolásában azt emelte ki, hogy a felperesek annak tudatában létesítettek az alperessel hivatásos szolgálati viszonyt, hogy az alperes a szolgálati nyugdíjra jogosító idejüket a kinevezéseikben meghatározott időponttól, a közszolgálati jogviszonyban töltött idejük beszámításával ismeri el. Jogi álláspontja szerint a felperesek "szerzett jogát" sértette, amikor az alperes a korábban elismert szolgálati nyugdíjra jogosító szolgálati idő kezdő időpontját utólag egyoldalúan módosította.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az ítélete indokolásában kiemelte, miszerint a hivatásos állományba történő visszavétel esetén a szolgálati idő számításánál Hszt. 328. §-ában foglalt előírásokat kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a korábbi szolgálati viszony során a Hszt. hatályba lépése előtt már beszámított szolgálati időt tényleges szolgálati viszonyban töltött időnek kell tekinteni [Hszt. 64. §, a belügyminiszter irányítása alá tartozó szervek szolgálati viszonyban álló tagjai szolgálati viszonyának egyes kérdéseiről szóló 9/1997. (II. 12.) BM rendelet (továbbiakban: BM rendelet) 32. § (2) bekezdés]. Az újabb hivatásos szolgálati jogviszony létesítésekor kötelezően a Hszt. 328. §-a irányadó, amely szerint a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából szolgálati viszonyban töltött időbe nem lehet beszámítani a Hszt. hatálybalépését követően közszolgálati jogviszonyban töltött időt, és azt a BM rendelet 2. § a)-aa) pontjainak rendelkezései sem teszik lehetővé. Ezért a jogerős ítélet megállapítása szerint a Hszt. 10. § (1) bekezdése értelmében semmis volt az alperes azon rendelkezése, amikor az újbóli szolgálati viszony létrejöttekor a szolgálati nyugdíjra jogosultság szempontjából figyelembe vette a felperesek által korábban köztisztviselői jogviszonyban töltött időtartamot. Az alperes ezen semmis intézkedését utólag jogszerűen módosíthatta a BM rendelet 56-58. §-aiban foglaltakra tekintettel.

A másodfokú bíróság nem osztotta a munkaügyi bíróságnak a szerzett jogok sérelméről levont jogkövetkeztetését. Ennek ellenére a másodfokú bíróság érdemben mégis helytállónak találta a felperesek keresetének helyt adó elsőfokú ítéletet.

A másodfokú bíróság azt értékelte, hogy a felperesek a per során végig arra hivatkoztak, hogy a köztisztviselői idejüknek a szolgálati idejükbe történő beszámítására az alperestől ígéretet kaptak, ennek ismeretében létesítettek újra hivatásos szolgálati viszonyt, a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetősége miatt választották ismételten a rendőri hivatást. A felperesek arra is hivatkoztak, hogy lehetőségük lett volna a VPOP-nál történő elhelyezkedésre, melyet bizonyítanak a VPOP-nál történő elhelyezkedéssel kapcsolatos elbeszélgetésről felvett jegyzőkönyvek. A VPOP-nál történő elhelyezkedés esetén járó jelentős összegű negyedévenkénti és év végi jutalmakról mondtak le annak tudatában, hogy "visszaszerelésük" esetén a korkedvezményes nyugdíjba vonulási lehetőség "plusz juttatásban" részesülhetnek. A III. rendű felperes előadása szerint P. J. alezredes, gazdaságvédelmi osztályvezető ígérte meg, hogy a VPOP által tett ajánlattal egyezően a közszolgálati jogviszony szolgálati időbe történő beszámításával létesítenek vele újra az alperesnél jogviszonyt.

A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a Hszt. 10. § (2) bekezdésében foglaltakat, miszerint, ha a jognyilatkozat valamely része érvénytelen, helyette a szolgálati viszonyra vonatkozó szabályt kell alkalmazni, kivéve, ha a felek az érvénytelen rész nélkül nem állapodtak volna meg.