A Kecskeméti Törvényszék Pf.20094/2016/4. számú határozata tulajdonjog megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 117. §, 207. §] Bírók: Illés Mária, Oláh Márta, Virág Andrea

Kecskeméti Törvényszék

2.Pf.20.094/2016/4. szám

A Kecskeméti Törvényszék Dr. Cserpák Judit ügyvéd (a)) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - Dr. Agócs Henrietta ügyvéd (b)) által képviselt alperes neve alperes címe. szám alatti székhelyű alperes ellen tulajdonjog megállapítása iránt indított perében a Kecskeméti Járásbíróság 2015. november 11. napján kelt 16.P.20.090/2015/10. számú ítélete ellen az alperes által 11. sorszám alatt csatolt fellebbezés folytán megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi

Í T É L E T E T :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és a felperes keresetét elutasítja,

mellőzi az alperest a felperes javára perköltség fizetésére és a le nem rótt kereseti illeték viselésére vonatkozó rendelkezését és a felperest kötelezi, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 750.000 (Hétszázötvenezer) forint elsőfokú és másodfokú perköltséget,

míg az államnak az illetékes állami adóhatóság külön felhívására 960.000 (Kilencszázhatvanezer) forint le nem rótt kereseti és 1.280.000 (Egymillió-kettőszáznyolcvanezer) forint le nem rótt fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S :

A felperes, valamint az ő és házastársa közös tulajdonát képező c). 2009 - 2010. évektől kezdődően volt ügyfele az alperesnek.

A felperes és alperes korábbi ügyvezetője, d) között történt szóbeli egyeztetések során a felek 2010. év folyamán abban állapodtak meg, hogy a felperes két, összesen körülbelül 30.000.000 forint értékű személygépjárművet saját forrásból beszerez, majd azok tulajdonjogát az alperes pénzügyi lízingkonstrukció keretében megszerzi, ezt követően pedig a gépjárművek visszlízing-szerződéssel visszakerülnek a felperes tulajdonába.

A felperes fiának közreműködésével az e) vevőként az é)-i f) autókereskedő cégtől megvásárolta a g) típusú, gy)-n h) forgalmi rendszámúként forgalomba helyezett gépjárművet. Az e) a 2010. augusztus 23. napján kelt adásvételi szerződéssel a hivatkozott gépjárművet eladta az alperesnek.

Az alperes, mint lízingbeadó és a c)., mint lízingbevevő között 2010. december 14. napján pénzügyi lízing nyújtásáról megállapodástervezet készült, mely szerint az alperes pénzügyi lízinget nyújt a fentiekben hivatkozott gépjármű megvásárlásához, amit a c). az alperestől visszlízingelt volna. A szerződés azonban nem jött létre, az alperes cégszerű aláírására nem került sor, mivel a lízingkonstrukció az alperes számára jelentős veszteséget okozó áfabefizetési kötelezettséggel járt volna.

A felperes fiának a közreműködésével 2011 augusztusában egy é) autókereskedő cég eladta az i) típusú, utóbb gy)-n í) rendszámon forgalomba helyezett személygépkocsit a j)-i székhelyű k) m) cégnek, majd azt a gépjármű forgalomba helyezését követően a 2011. augusztus 30. napján kelt adásvételi szerződéssel az alperes megvásárolta.

A felperes, mint megbízó és az alperes között 2011. október 20. napján bankgarancia-vállalási megbízási keretszerződés jött létre, amelynek értelmében az alperes 30.000.000 forint összegű bankgarancia keretet biztosít a felperes részére. A bankgarancia keret alapján bankgaranciát vállalt a felperesért vagy a felperes által kijelölt kedvezményezettért, kedvezményezett vállalkozásért valamely jogosult felé.

A szerződés 6.1. pontja értelmében amennyiben a szerződés szerinti bankgaranciából az alperesnek fizetési kötelezettsége keletkezik, "a felperes ennek megtérítéséig a mindenkori teljes végrehajtható vagyonával, mindennemű, mindenkori jövedelmével felel".

A szerződés 6.2. pontja kimondta: a bankgaranciák beváltásából eredő kölcsöntartozás és járulékai megfizetésének biztosítékául a felperes már jelen szerződést megelőzően ingóság-biztosítékot nyújtott az alperesnek. A felperes a biztosítékot akként nyújtotta, hogy "tulajdonjogot adott" az alperes részére a h) és az í) forgalmi rendszámú l) gyártmányú gépjárművekre. A két gépjármű alperes biztosítéki tulajdonát képezi, mely tulajdonjog a gépjárművek okmányaiba bejegyzésre került. Rögzítették továbbá, hogy a gépjárművek a felperes birtokában, használatában vannak, és őt terheli a gépjárművekkel kapcsolatos valamennyi költség.

A hivatkozott keretszerződés alapján az alperesnek nem volt olyan fizetési kötelezettsége, amelyre figyelemmel a felperesnek az alperessel elszámolási kötelezettsége merült volna fel.

Az alperes működési engedélyét az illetékes pénzügyi hatóság 2013 júliusában visszavonta, majd az alperes ellen felszámolási eljárás indult.

A felperes a 2014. augusztus 5. napján kelt levelében azzal fordult az alperes felszámolóbiztosához, hogy a két l) személygépjármű vonatkozásában adja ki azok tulajdonjoga nevére történő átírásához szükséges nyilatkozatokat.

Időközben, 2014 augusztusának végén a felperes a g) típusú személygépkocsival balesetet szenvedett, amelynek a javításához az alperes, mint tulajdonos nem adta a beleegyezését.

A felperes a keresetében annak a megállapítását kérte, hogy a g) típusú, h) forgalmi rendszámú és az i) típusú, í) forgalmi rendszámú gépkocsik a tulajdonát képezik. Kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest a gépjárművek törzskönyve részére történő kiadására, valamint tulajdonjoga bejegyzéséhez szükséges nyilatkozat megtételére és perköltség megfizetésére.

Tényállítása szerint az alperesnek a bankgarancia-vállalási megbízási keretszerződésből eredően nem keletkezett olyan követelése vele szemben, amely alapján a biztosítékul felajánlott gépjárművek korlátozásmentes tulajdonjogát megszerezhette volna. A szerződés pedig az alperes működési engedélyének a visszavonása okán megszűnt. Ebből következően az alperes köteles a hivatkozott szerződés alapján kapott biztosítéki tulajdonjogot visszaadni és a tulajdonjoga bejegyzéséhez szükséges nyilatkozatot megadni, továbbá a gépjárművek törzskönyveit a részére kiadni. Keresete jogalapjaként a jelen ügyben még irányadó 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 112. § (1), 115. § (1) és a Ptk. 312. §-ának az (1) bekezdését jelölte meg.

Felperes állította, hogy mindkét gépjármű vételárát a magánvagyonából fizette ki, ennek okán azok tulajdonjoga őt illeti meg. Az alperes ugyanakkor a csatolt adásvételi szerződések mikénti tartalmával ellentétben vételárat az eladóknak nem fizetett, ennek a pénzügyi teljesítésnek az alperes könyveiben nincs nyoma.

A felperes az elsőfokú eljárás utolsó tárgyalásán arra is hivatkozott, hogy az e) és a k), mint eladók és az alperes, mint vevő között létrejött gépjármű adásvételi szerződések színleltek.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felperes nem csatolt olyan okiratot, amellyel bizonyította volna, hogy alappal tarthat igényt a gépjárművek tulajdonjogára. Önmagában a bankgarancia vállalási megbízási keretszerződés a felperesnek a gépjárműveken fennálló tulajdonjogát nem bizonyítja, csupán azt igazolja, hogy a perbeli gépjárművek fedezetként felajánlásra kerültek. Hangsúlyozta, az e), valamint a k) és az alperes között létrejött gépjármű adásvételi szerződések azt igazolják, hogy a gépjárművek soha nem álltak a felperes tulajdonában, így azokat érvényesen fedezetként sem ajánlhatta volna fel, ekként a bankgarancia vállalási megbízási szerződés a 6.2. pontját érintően valótlan adatokat tartalmaz.