AVI 2007.4.41 Az elháríthatatlan külső ok, a vis maior körébe nem tartozik a lopással, rablással okozott kár [2003. évi XCII. tv. 110. §].

Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél 2000-2001. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben ellenőrzést tartott. Az ellenőrzés során felhívta a felperest arra, hogy hiányzó dokumentumait, bizonylatait, és iratanyagát bocsássa a revízió rendelkezésére.

A felperes bejelentette, hogy az iratait a Vám- és Pénzügyőrség Bűnüldözési Parancsnoksága b.-i székhelyéről szállította 2003. július 18-án Gy. városán keresztül, gépkocsiját feltörték, és az iratok eltűntek. Az adóhatóság a bejelentés nyomán a felperes részére az iratok pótlására határidőt biztosított. A felperes részben teljesítette az iratok pótlását. Az iratok alapján elvégzett vizsgálat eredményeként az elsőfokú adóhatóság a 2004. augusztus 31­én kelt határozatával a felperes terhére 41 128 000 Ft, javára 5 298 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, amelyből adóhiánynak minősült 41 128 000 Ft, továbbá kötelezte 20 564 000 Ft bírság és 18 464 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére.

A fellebbezés folytán eljáró alperes másodfokú hatóságként 2004. október 25-én kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az alperes határozatában az elsőfokú hatósággal egyezően megállapította, hogy az adott esetben az általános forgalmi adónemben a becslés feltételei nem álltak fenn. A bizonylatok hiánya ugyanis nem elháríthatatlan külső okra volt visszavezethető.

A felperes keresetében e határozat - elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezését kérte oly módon, hogy az új eljárásban az adóhatóság köteles legyen az általános forgalmi adót becslés alkalmazásával megállapítani.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, és fenntartotta a határozatában foglaltakat. Továbbra is állította, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. január 1­jétől hatályba lépett 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 66/I. § b) pontjában foglaltakból következően nem álltak fenn a becslés alkalmazásának feltételei.

A megyei bíróság 9. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság az Art. 66/G. § (1), (2), (3) bekezdés c) pontja alapján, valamint az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdése alapján megállapította, hogy az adóhatóság helyesen járt el, amikor becslés nem alkalmazott. Megfelelő hiteles számla hiányában pedig az adólevonási jog gyakorlásának feltételei nem álltak fenn.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát.

A felperesnek továbbra is az volt az álláspontja, hogy az adóhatóságnak becslési eljárást kellett volna alkalmaznia. Hangsúlyozta, hogy jóhiszeműen járt el, ezért rajta kívül lévő körülmény miatt tűntek el a számlák.

Az adóhatóságnak méltányosan kellett volna eljárnia.

A Legfelsőbb Bíróság végzésével a felülvizsgálati eljárást elrendelte.