4/1991. (II. 16.) AB határozat

a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló 15/1990. (I. 31.) MT rendelettel módosított 34/1985. (VII. 1.) MT rendelet egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság dr. Csorba Gyula kecskeméti (Molnár Erik u. 14.) és Modok Magdolna budapesti (1211 Fürst Sándor u. 26.) lakosnak a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló 15/1990. (I. 31.) MT rendelet, alkotmányellenességének megállapítására és a kihirdetés napjáig visszamenő hatállyal történő megsemmisítésére előterjesztett indítványa tárgyában - az indítványokat egyesítve - meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló 15/1990. (I. 31.) MT rendelettel módosított 34/1985. (VII. 1.) MT rendelet 4. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és 1990. január 31-i hatállyal történő megsemmisítésére vonatkozó indítványokat elutasítja.

Az Alkotmánybíróság e határozatát közzéteszi a Magyar Közlönyben.

INDOKOLÁS

Dr. Csorba Gyula indítványozó szerint a 15/1990. (I. 31.) MT rendelet 2. §-a, Modok Magdolna indítványozó szerint a minisztertanácsi rendelet egésze alkotmányellenes, mivel egyoldalú lehetőséget ad a bérbeadónak, hogy az állami tulajdonban álló helyiségek bérét 1990. január 31. napján fennálló bérleti jogviszonyok esetében legfeljebb 100 %-kal emelje. Indítványozók szerint e rendelkezés sérti az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdését, valamint a 35. § (2) bekezdésében és a Ptk. 240. §-ában foglaltakat, ezért az alkotmányellenesség megállapítását és a minisztertanácsi rendeletnek a kihirdetés napjára visszamenő hatállyal történő megsemmisítését kérték.

Az Alkotmánybíróság az ügyben álláspontjának kifejtésére kérte fel az Igazságügyi Minisztériumot és a Belügyminisztériumot. Az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkárának álláspontja szerint a 15/1990. (I. 31.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) "kifogásolt 4. § (1) bekezdése a helyiségek bérének megállapítását a bérbeadó és a bérlő megállapodására bízza. Ez a rendelkezés teljes mértékben megfelel a szerződési szabadság elvének, amely lényeges eleme az Alkotmány által deklarált piacgazdaság jogrendszerének. Ha a bérlő a bérbeadó által kért bért nem fogadja el, úgy a bérbeadó a bíróságtól kérheti a szerződés módosítását a Ptk. 241.§-a alapján, figyelemmel az R. 4. §-ának (2) bekezdése az állami tulajdonú ingatlanokra már fennálló jogviszonyok esetén a bérbeadó által kérhető béremelés mértékét maximálja és annak felső határát a hatályos bér 100 %-ában határozza meg. Adott esetekben pedig a béremelés bíróság által megállapított mértéke nem automatikusan 100 %-os lesz, hanem -a R. előírásának megfelelően - a helyiség használati értékéhez fog igazodni. Ez a rendelkezés tehát nem ad egyoldalú szerződés-módosítási lehetőséget a bérbeadó számára, hanem ellenkezőleg, a Ptk. említett rendelkezésén alapuló módosítási kérelem mértékét korlátozva a bérlő számára nyújt bizonyos védelmet."

A belügyminiszter álláspontja szerint "annak érdekében, hogy a bérbeadó élni tudjon a béremelés lehetőségével, ugyanakkor a bérlő érdekeit is figyelembe lehessen venni, a hagyományos bérrendszert kellett átalakítani. Így került megfogalmazásra a 15/1990. (I. 31.) MT rendelet 2. § (2) bekezdése, amely a bérbeadóra bízza a bér emelését, egyidejűleg védve a bérlőt az említett, legfeljebb 100 %-os emelés mértékének előírásával... ha az ilyen módon változtatni kívánt bér mértékében vita merül fel, a felek a bírósághoz fordulhatnak a bér megállapításáért."

Az Alkotmánybíróság az indítványokat nem találta megalapozottnak.

A nem lakás céljára szolgáló helyiségek béréről szóló 34/1985. (VII. 1.) MT rendelet 4. § (1) bekezdésének megfelelően az állami tulajdonban álló helyiségek bérét a helyiségek alapterülete, a település-kategóriák és a bérlemény-csoportok szerint a rendelet mellékletében foglaltak alapján kellett meghatározni. A 15/1990. (I. 31.) MT rendelet 2. §-a a helyiségbér megállapításának ezt a rendszerét megváltoztatta, és kimondta, hogy a helyiségek bérét a bérbeadó és a bérlő megállapodása határozza meg. Ez a módosítás - miként arra az Igazságügyi Minisztérium állásfoglalása is utal - megfelel a piacgazdaság jogrendszerének és a szerződési szabadság elvének. A Minisztertanács ezzel együtt arról is rendelkezett, hogy az "állami tulajdonban álló helyiségek bérét 1990. január 31. napján fennálló bérleti jogviszonyok esetében a bérbeadó " - az e bekezdésben felsorolt állami tulajdonú helyiségek kivételével - "1990. január 31. napjától 1990. december 31. napjáig - a helyiség használati értékéhez igazodóan - legfeljebb 100 %-kal emelheti."

A jogalkotó tehát nemcsak az állami tulajdonú helyiségek bérének megállapítását kívánta a piacgazdaság követelményeinek megfelelően rendezni, hanem egy korábban "kötött hatósági árra" kialakított bérrendszer kérdésében is döntött, s meghatározta, hogyan történjék a bérmegállapítás a rendelet hatálybalépéséig már megkötött szerződések esetében.

A 15/1990. (I. 31.) MT rendelet 2. § -a nem tartalmaz egyoldalú béremelésre vonatkozó felhatalmazást, ellenkezőleg 1990. január 31. napjától 1990. december 31. napjáig adott lehetőséget a bérbeadónak a bérleti díj emelésének kezdeményezésére. Ennek során a bérbeadó legfeljebb 100 %-os emelésre tehet javaslatot. A bérlő, ha az emelés mértékével nem ért egyet, megtagadhatja a szerződésmódosítást. Ilyen esetben a bérbeadó a Ptk. 241. §-ában foglaltak szerint a bíróságtól kérheti a szerződés módosítását.

Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel nem találta megalapozottnak és ezért elutasította az indítványokat.

Budapest, 1990.12.03

Dr. Vörös Imre

alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János

alkotmánybíró

Dr. Kilényi Géza

előadó alkotmánybíró