62014CJ0293[1]

A Bíróság ítélete (első tanács), 2015. december 23. Gebhart Hiebler kontra Walter Schlagbauer. Az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem. Előzetes döntéshozatal - 2006/123/EK irányelv - Tárgyi hatály - A közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek - Kéményseprői szakma - A »tűzrendészet« körébe tartozó feladatok - Az iparűzési engedély területi korlátozása - Általános gazdasági érdekű szolgáltatás - Szükségesség - Arányosság. C-293/14. sz. ügy.

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2015. december 23. ( * )

"Előzetes döntéshozatal - 2006/123/EK irányelv - Tárgyi hatály - A közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységek - Kéményseprői szakma - A »tűzrendészet« körébe tartozó feladatok - Az iparűzési engedély területi korlátozása - Általános gazdasági érdekű szolgáltatás - Szükségesség - Arányosság"

A C-293/14. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság, Ausztria) a Bírósághoz 2014. június 13-án érkezett, 2014. május 20-i határozatával terjesztett elő az előtte

Gebhart Hiebler

és

Walter Schlagbauer között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano, a Bíróság elnökhelyettese, az első tanács elnökeként eljárva (előadó), F. Biltgen, E. Levits, M. Berger és S. Rodin bírák,

főtanácsnok: M. Szpunar,

hivatalvezető: L. Carrasco Marco tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2015. május 6-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

- G. Hiebler képviseletében G. Medweschek Rechtsanwalt,

- W. Schlagbauer képviseletében A. Seebacher Rechtsanwalt,

- az osztrák kormány képviseletében G. Eberhard, meghatalmazotti minőségben,

- a holland kormány képviseletében M. Bulterman és J. Langer, meghatalmazotti minőségben,

- az Európai Bizottság képviseletében F. Bulst, T. Scharf és H. Tserepa-Lacombe, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2015. július 16-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 376., 36. o.) 2. cikke (2) bekezdése i) pontjának, 10. cikke (4) bekezdésének és 15. cikke (1) bekezdésének, (2) bekezdése a) pontjának, valamint (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelem előterjesztésére a kéményseprői szakmát gyakorló osztrák állampolgárságú G. Hiebler és W. Sachlagbauer között a W. Sachlagbauer által a G. Hieblernek felrótt, szakmai tevékenységének gyakorlása során tanúsított tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat megszüntetése iránt indított kereset tárgyában folyamatban lévő felülvizsgálati (Revision) eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 2006/123 irányelv (17), (70) és (72) preambulumbekezdése értelmében: [...] [...]

"(17) Ez az irányelv kizárólag a gazdasági ellenszolgáltatás fejében végzett szolgáltatásokra terjed ki. Az általános érdekű szolgáltatásokra nem vonatkozik [az EUMSZ 57. cikkben] szereplő fogalommeghatározás, és ezért azok nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyeket gazdasági ellenszolgáltatás fejében nyújtanak, és ezért azok ezen irányelv hatálya alá tartoznak. Nem tartoznak azonban az irányelv hatálya alá egyes - például a közlekedés területén nyújtott - általános gazdasági érdekű szolgáltatások, míg egyes egyéb - például a postai szolgáltatások területén nyújtott - általános gazdasági érdekű szolgáltatások eltérnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó, ezen irányelvben meghatározott rendelkezéstől. Az irányelv nem foglalkozik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások finanszírozásával, és nem vonatkozik a tagállamok által - különösen szociális területen - a Közösség versenyjogi szabályaival összhangban nyújtott támogatások rendszereire. Nem foglalkozik az irányelv a közérdekű szolgáltatásokról szóló bizottsági fehér könyv nyomon követésével sem.

(70) Ennek az irányelvnek az alkalmazásában, és [az EUMSZ 14. cikk] sérelme nélkül a szolgáltatások csak abban az esetben tekinthetők általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak, ha azokat az érintett tagállam által a szolgáltatóra bízott valamely közérdekű feladat megvalósításának keretében nyújtják. Ez a megbízás egy vagy több, az érintett tagállamok által meghatározott formájú jogi eszköz révén jön létre, amelyben meghatározzák a feladat pontos természetét.

(72) Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak a társadalmi és területi kohézióhoz kapcsolódó fontos feladatokat kell ellátniuk. E feladatok ellátását az ezen irányelvben meghatározott értékelési folyamat nem akadályozhatja. Az előbbi feladatok ellátásához szükséges követelményeket nem érintheti ez a folyamat, ugyanakkor a letelepedés szabadságának indokolatlan akadályozásával foglalkozni kell."

4 A 2006/123 irányelv 2. cikke kimondja: "(1) Ez az irányelv a Közösség valamely tagállamában letelepedett szolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokra alkalmazandó. (2) Ez az irányelv nem alkalmazandó a következő tevékenységekre: [...] [...]"

i) azok a tevékenységek, amelyek közhatalom gyakorlásához kapcsolódnak, az [EUMSZ 51. cikkben] foglaltaknak megfelelően;

5 Ezen irányelv 4. cikke kimondja: "Ezen irányelv alkalmazásában a következő fogalommeghatározások alkalmazandók: [...] [...]"

(6) »engedélyezési rendszer«: bármely eljárás, amely alapján a szolgáltatónak vagy a szolgáltatás igénybevevőjének ténylegesen lépéseket kell tennie azért, hogy az illetékes hatóságtól a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságra vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozóan formális vagy vélelmezett határozatot szerezzen;

(7) »követelmény«: bármely olyan kötelezettség, tilalom, feltétel vagy korlátozás, amelyet a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései írnak elő, vagy amelyek az joggyakorlatból [helyesen: az ítélkezési gyakorlatból], a közigazgatási gyakorlatból, szakmai testületek szabályaiból, vagy szakmai szövetségek vagy egyéb szakmai szervezetek által jogi autonómiájuk gyakorlása során elfogadott kollektív szabályokból erednek; a szociális partnerek közötti tárgyalások során létrejött kollektív megállapodásban meghatározott szabályok az irányelv értelmében önmagukban nem tekintendők követelménynek;

(8) »közérdeken alapuló kényszerítő indok« a Bíróság joggyakorlatában [helyesen: ítélkezési gyakorlatában] ilyenként elismert indokok, köztük az alábbiak: közrend; közbiztonság; közegészség; a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyának megőrzése; a fogyasztók, a szolgáltatások igénybevevői és a munkavállalók védelme; a kereskedelmi ügyletek méltányossága; a csalás elleni küzdelem; a környezet és a városi környezet védelme; állategészségügy; szellemi tulajdon; a nemzeti történelmi és művészeti örökség megőrzése; szociálpolitikai és kultúrpolitikai célok;

6 Az említett irányelv 10. cikkének (4) bekezdése a következőképpen fogalmaz:

"Az engedély biztosítja a szolgáltató számára a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlását - ideértve a képviseletek, leányvállalatok, fióktelepek vagy irodák létrehozását is - a teljes nemzeti területre kiterjedően, kivéve amennyiben minden egyes önálló telephely külön engedélyezését, illetve az engedélynek a nemzeti terület egy bizonyos részére való korlátozását a közérdeken alapuló kényszerítő indok támasztja alá."

7 Ugyanezen irányelv 15. cikke a következőket pontosítja: "(1) A tagállamok megvizsgálják, hogy jogrendszerük a (2) bekezdésben felsorolt követelmények bármelyikét előírja-e, és biztosítják, hogy bármely ilyen követelmény összeegyeztethető legyen a (3) bekezdésben meghatározott feltételekkel. A tagállamok az említett feltételekkel való összeegyeztethetőség érdekében kiigazítják törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseiket. (2) A tagállamok megvizsgálják, hogy jogrendszerük a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot vagy a szolgáltatási tevékenység gyakorlását az alábbi megkülönböztetésmentes követelmények bármelyikének való megfeleléshez köti-e: [...] (3) A tagállamok ellenőrzik, hogy a (2) bekezdésben említett követelmények megfelelnek-e az alábbi feltételeknek: (4) Az (1), (2) és (3) bekezdés az általános gazdasági érdekű szolgáltatások területén hozott jogszabályokra csak annyiban vonatkozik, amennyiben e bekezdések alkalmazása jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza az ezekre ruházott különleges feladat teljesítését. [...]"

a) mennyiségi vagy területi korlátozások, különösen a népesség alapján vagy a szolgáltatók közötti legkisebb földrajzi távolság formájában meghatározott korlátozások;

a) hátrányos megkülönböztetés tilalma: a követelmények sem közvetlenül, sem közvetve nem lehetnek megkülönböztetőek az állampolgárság, vagy társaságok esetén a létesítő okirat szerinti székhely helye alapján;

b) szükségesség: a követelményeket a közérdeken alapuló kényszerítő indoknak kell alátámasztania;

c) arányosság: a követelményeknek alkalmasaknak kell lenniük a célok teljesítésének biztosítására, nem haladhatják meg az adott cél teljesítéséhez szükséges mértéket, és nem válthatók ki más, ugyanazt az eredményt biztosító, kevésbé korlátozó intézkedéssel.

Az osztrák jog

8 A kézműipari, kereskedelmi és ipari tevékenységekről szóló törvénykönyv (Gewerbeordnung, a továbbiakban: GewO) 120. §-ának (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik:

"Kéményseprő-iparűzési engedélyre van szükség [...] a kémények és füstgázkürtők, kéménybélések és füstgázcsövek, valamint az azokhoz tartozó tüzelőberendezések tisztításához, sepréséhez és átvizsgálásához. Amennyiben a kéményseprőket tartományi jogi rendelkezések rendészeti, különösen »tűzrendészeti« (»Feuerpolizei«), építésrendészeti vagy hasonló tevékenységekre kötelezik, a kéményseprők közfeladatot látnak el, és ehhez ausztriai székhellyel vagy telephellyel kell rendelkezniük."

9 A GewO 123. §-a az alábbiakat írja elő:

"(1) A tartományi kormányzó (Landeshauptmann) rendeletben rendelkezik a kéményseprő-ipari tevékenység gyakorlására alkalmazandó területi korlátozásokról. E rendeletben úgy kell kijelölni a seprési területek határait, hogy a vonatkozó »tűzrendészeti« feladatok megfelelően elláthatóak legyenek, és hogy egy seprési területen belül biztosított legyen legalább két, legalább két-két főállású munkavállalót foglalkoztató kéményseprő-vállalkozás gazdasági életképessége. [...]

(2) Kéményseprő-ipari tevékenység gyakorlásához csak olyan iparűzési engedély adható ki, amely a 120. § (1) bekezdése szerinti tevékenységek folytatását az érintett seprési területre korlátozza. Közvetlen veszélyhelyzet, a 122. § (2) bekezdése szerinti megbízás vagy másik seprési területre a 124. §-szal összhangban történő átjelentkezés esetén azonban a seprési területen kívül is folytathatók a 120. § (1) bekezdése szerinti tevékenységek. [...]

(3) A kéményseprők kötelesek seprési területükön belül az alkalmazandó maximális díj ellenében ellátni a 120. § (1) bekezdésében felsorolt feladatokat."

10 A GewO 124. §-a szerint:

"A kéménysepréssel megbízott kéményseprő lecserélése esetén az addig megbízott kéményseprő haladéktalanul írásbeli jelentést készít az utolsó seprésről és a seprés tárgyát képező objektum állapotáról a jövőre nézve megbízott kéményseprő, a települési önkormányzat és a seprés tárgyát képező objektum tulajdonosa számára. [...] Ha az adott seprési területen legfeljebb két kéményseprő tevékenykedik, a seprési területre való átjelentkezés lehetséges."

11 A GewO 125. §-ának (1) bekezdése az alábbiakat mondja ki:

"A tartományi kormányzó rendeletben határozza meg a maximális díjakat. Ennek során figyelembe kell venni a vállalkozások teljesítőképességét és a szolgáltatás igénybevevőinek érdekeit. [...]"

12 A tartományi szabályozások a fűtőberendezések tulajdonosainak azon kötelezettségére vonatkozó rendelkezéseket tartalmaznak, hogy a kéménybéléseket rendszeresen kitisztíttassák ki egy kéményseprővel. Másrészt a "tűzrendészet" körébe tartozó sajátos feladatokat is ruháznak a kéményseprőkre.

13 Karintia tartományban e feladatok közé tartozik például a tűzmegelőzési célú rendszeres szemle (a továbbiakban: tűzszemle).

14 Karintia tartomány katasztrófavédelmi és tűzrendészeti szabályzata (Kärntner Gefahrenpolizei- und Feuerpolizeiordnung, a továbbiakban: rendészeti szabályzat) 26. §-a pontosabban az alábbiakat írja elő: "(1) A tűzszemle az építmények esetében a tűzveszélyt okozó vagy fokozó, valamint a tűz elleni küzdelmet és a mentési intézkedések megtételét nehezítő vagy akadályozó körülmények feltárását szolgálja. (2) A tűzszemle során szemrevételezés útján kell megállapítani különösen a következőket: (3) A tűzszemlét az építmény tűzvédelmi kockázatára figyelemmel kell elvégezni, és az említett

a) hogy az épület és a berendezés tulajdonosa vagy a használatra jogosult betartja-e a jelen törvény vagy a jelen törvény alapján elfogadott rendeletek és határozatok rendelkezéseit, illetve hogy fennállnak-e egyéb tűzrendészeti szabálytalanságok;

b) hogy fennállnak-e tűzveszélyes épületkárok,

c) hogy fennállnak-e egyéb olyan körülmények, amelyek jelentőséggel bírnak a tűzbiztonság vagy a tűz elleni küzdelem szempontjából. [...]

a) alacsony tűzvédelmi kockázatú építmények esetében 15 évenként;

b) közepes tűzvédelmi kockázatú építmények esetében 9 évenként; valamint

c) magas tűzvédelmi kockázatú építmények esetében pedig 5 évenként kell elvégezni; [...]"

15 A rendészeti szabályzat 27. §-ának szövege a következő:

"(1) A 26. § [...] szerinti tűzszemlét a megbízott kéményseprő önállóan végzi el.

[...]

(9) A tulajdonos (a használatra jogosult személy vagy a házkezelőség) az (1) bekezdés alapján elvégzett minden egyes tűzszemle tekintetében költség-hozzájárulást fizet, amit a kéményseprő szed be. Amennyiben e költség-hozzájárulást a fizetésre kötelezett nem fizeti meg, a hozzájárulást az önkormányzatnak határozattal kell megállapítania. A költség-hozzájárulás összegét a kéményseprési tevékenység legmagasabb díjainak megállapításáról szóló rendelet által előírt vizsgálati díjszabás alapján kell meghatározni."

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

16 G. Hiebler Karintia tartományban a GewO 123. §-a értelmében e tartomány "A" seprési területére vonatkozó iparűzési engedély alapján gyakorolja a kéményseprői szakmát.

17 2011. július 26-áig a "B" seprési területen nem tevékenykedett kettőnél több kéményseprő. Következésképpen az olyan, más területen való tevékenység gyakorlására engedéllyel rendelkező kéményseprők, mint amilyen G. Hiebler is, a GewO 124. §-a értelmében szintén végezhettek tevékenységet az ezen a "B" seprési területen lakó ügyfelek javára.

18 A kéményseprői feladatok Karintia tartományban történő ellátásának területi felosztásáról szóló rendeleti rendelkezések 2011. július 27-én hatályba lépő módosítása útján a "B" seprési területnek egy másik seprési területtel való egyesítésével létrejött az új "C" seprési terület.

19 Márpedig, jóllehet ezen egyesítés folytán az új "C" seprési területen négy kéményseprő tevékenykedett, G. Hiebler továbbra is kiszolgálta az ott lakó ügyfeleket, és közülük több, őt kéménye kitisztításával megbízó ügyfél részére végzett kéményseprői tevékenységet.

20 E tevékenység bevételkiesést okozott az említett "C" seprési területen iparűzési engedéllyel rendelkező W. Sachlagbauer számára. Következésképpen W. Schlagbauer G. Hiebler tisztességtelennek minősített kereskedelmi gyakorlatának megszüntetése, továbbá ez utóbbinak 2594,65 euró összegű - kamatot és perköltséget is magában foglaló - kártérítés megfizetésére kötelezése, valamint a határozat közzététele iránt indított keresetet a Landesgericht Klagenfurt (klagenfurti tartományi bíróság) előtt. G. Hiebler a kereset elutasítását kérte arra hivatkozva, hogy az alapügyben szóban forgó osztrák szabályozás ellentétes a 2006/123 irányelvvel annyiban, amennyiben az osztrák szabályozás területileg korlátozza a kéményseprők magánjellegű gazdasági tevékenységének engedélyezését.

21 A Landesgericht Klagenfurt (klagenfurti tartományi bíróság) helyt adott W. Sachlagbauer keresetének, megállapítva, hogy a GewO 123. §-a szerinti területi korlátozás összeegyeztethető az említett irányelvvel, mivel az megkülönböztetésmentes, szükséges és arányos.

22 Az Oberlandesgericht Graz (grazi tartományi legfelsőbb bíróság) helybenhagyta e határozatot, és hozzátette, hogy a kéményseprők által a "tűzrendészet" terén ellátott közszolgáltatási feladatok indokolják a kéményseprők iparűzési engedélyének területi korlátozását.

23 G. Hiebler felülvizsgálati kérelmet (Revision) nyújtott be az Oberster Gerichtshofhoz (legfelsőbb bíróság). G. Hiebler e bíróság előtt úgy érvelt, hogy még ha az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás össze is egyeztethető az uniós joggal azt illetően, hogy a tárgyát képező területi korlátozás a kéményseprők által a "tűzrendészet" terén ellátott feladatokra vonatkozik, az nem egyeztethető össze azonban az uniós joggal azt illetően, hogy e korlátozás a kéményseprőknek a kémények és füstgázkürtők, kéménybélések és füstgázcsövek, valamint az azokhoz tartozó tüzelőberendezések tisztításával és karbantartásával kapcsolatos magánjellegű gazdasági tevékenységeire is vonatkozik.

24 Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) szerint kétségtelen, hogy a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének i) pontja értelmében ezen irányelv nem alkalmazható a "tűzrendészet" körébe tartozó közszolgálati feladatokra, hanem annak kizárólag a kéményseprők magánjellegű gazdasági tevékenységére kell vonatkoznia. Mindazonáltal e bíróság az ezen feladatok és e tevékenységek között fennálló kapcsolatra tekintettel annak lehetőséget vizsgálja, hogy megállapítható-e, hogy ez az irányelv nem alkalmazandó a kéményseprői szakma gyakorlásának egészére.

25 Ezenkívül, abban az esetben, ha az említett magánjellegű gazdasági tevékenységek az említett irányelv hatálya alá tartoznának, az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) kétségeit fejezi ki azt illetően is, hogy az alapügyben szóban forgó osztrák szabályozás összeegyeztethető-e az uniós szolgáltatásnyújtók letelepedési szabadságának az ugyanezen irányelv 10. és 15. cikkében rögzített szabályaival.

26 E körülmények között az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

"1) A kéményseprő teljes iparűzési tevékenysége ki van-e zárva a 2006/123 irányelv hatálya alól ezen irányelv 2. cikke (2) bekezdésének i) pontja alapján azért, mert a kéményseprők »tűzrendészeti« feladatokat (tűzszemle, szakvélemény-készítés építésügyi eljárások keretében stb.) is ellátnak?

2) Amennyiben az első kérdésre adott válasz nemleges:

Összeegyeztethető-e a 2006/123/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdésével és 15. cikkének (1) bekezdésével, (2) bekezdésének a) pontjával és (3) bekezdésével az olyan nemzeti jogi szabályozás, amely szerint a kéményseprő iparűzési engedélye főszabály szerint egy bizonyos »seprési területre« korlátozódik?"

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

Az első kérdésről

27 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdésével lényegében arra vár választ, hogy a 2006/123 irányelvet úgy kell-e értelmezni, hogy valamely olyan szakma, mint az alapügybeli kéményseprő szakma gyakorlása teljes egészében kizárt az említett irányelv hatálya alól amiatt, hogy e szakma nem csak magánjellegű gazdasági tevékenység, hanem a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok ellátását is magában foglalja.

28 Az Oberster Gerichtshof (legfelsőbb bíróság) e kérdést azon kimondatlan előfeltevésre alapozva teszi fel, hogy Karintia tartomány kéményseprőinek a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatait a közhatalom gyakorlásához kapcsolódó tevékenységnek kell tekinteni és ebből következően azok az említett irányelv 2. cikke (2) bekezdésének i. pontja értelmében nem tartoznak ezen irányelv hatálya alá. Meg kell tehát határozni, hogy az ezen feladatok és a magánjellegű gazdasági tevékenység ellátása közötti kapcsolat az említett irányelvnek a kéményseprői szakma egészének gyakorlására való alkalmazhatatlanságát vonja-e maga után.

29 Egyébiránt, amint arra az Európai Bizottság is rámutatott írásbeli észrevételeiben, e bíróság nem ismertette az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban azon körülményeket, amelyek lehetővé tették számára, hogy ilyennek minősítse az említett feladatokat.

30 Ebből kifolyólag, annak érdekében, hogy az első kérdésre hasznos válasszal lehessen szolgálni, először is azt szükséges megvizsgálni, hogy a "tűzrendészet" körébe tartozó olyan feladatok, mint amilyenekről az alapügyben szó van, a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének i. pontja értelmében vett "közhatalom gyakorlásához" kapcsolódnak-e, vagy adott esetben az ezen irányelv hatálya alá nem tartozó valamely más tevékenység körébe tartoznak-e. Ezt követően csak ezen esetekben kellene meghatározni, hogy ilyen körülmény folytán ugyanezen irányelv a kéményseprői szakma egészének gyakorlására alkalmazhatatlan-e.

31 Az első ellenőrzés keretében előzetesen az említett 2. cikk (2) bekezdésének i. pontjában szereplő rendelkezés hatályát kell megvizsgálni.

32 Márpedig, amint azt a "szolgáltatási" irányelv végrehajtásáról szóló kézikönyv (a továbbiakban: kézikönyv) 2.1.2. pontja kiemelte, e rendelkezés a letelepedés szabadságának az EK 45. cikkben - amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően jelenleg az EUMSZ 51. cikk - szereplő szabálya alóli kivételt tükröz. Az említett rendelkezés értelmezése érdekében utalni kell tehát a Bíróság e cikkekkel kapcsolatos ítélkezési gyakorlatában kimondott elvekre.

33 Ezen ítélkezési gyakorlat fényében rögtön hangsúlyozni kell, hogy az alapvető szabadságok alóli kivételként a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének i) pontjában előírt eltérésnek olyan értelmezést kell adni, amely a hatályát az e rendelkezés által a tagállamok számára védeni engedett érdekek megóvásához feltétlen szükséges mértékre korlátozza (lásd analógia útján: Bizottság kontra Belgium ítélet, C-47/08, EU:C:2011:334, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), és így azt azon tevékenységekre kell korlátozni, amelyek önmagukban véve is a közhatalom gyakorlásában való közvetlen és sajátos részvételnek minősülnek (lásd analógia útján: Bizottság kontra Belgium ítélet, C-47/08, EU:C:2011:334, 85. pont; SOA Nazionale Costruttori ítélet, C-327/12, EU:C:2013:827, 51. pont).

34 Ezenkívül - amint az a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik - az ilyen kivételből kizártnak kell tekinteni a közhatalom gyakorlását kisegítő, illetve előkészítő tevékenységeket (lásd analógia útján: Bizottság kontra Németország ítélet, C-404/05, EU:C:2007:723, 44. pont), mivel nem járnak a döntéshozatali jogosítványok autonóm és közvetlen állami felügyelet keretében megvalósuló gyakorlásával (lásd analógia útján: Bizottság kontra Portugália ítélet, C-438/08, EU:C:2009:651, 36. és 41. pont; SOA Nazionale Costruttori ítélet, C-327/12, EU:C:2013:827, 53. pont), így nem rendelkeznek korlátozó (lásd analógia útján: Bizottság kontra Spanyolország ítélet, C-114/97, EU:C:1998:519, 37. pont) vagy kényszerítő jogkörökkel (lásd analógia útján: Anker és társai ítélet, C-47/02, EU:C:2003:516, 61. pont; Bizottság kontra Portugália ítélet, C-438/08, EU:C:2009:651, 44. pont).

35 Ebből kifolyólag ezen ítélkezési gyakorlat fényében kell ellenőrizni, hogy Karintia tartományban a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének i. pontja értelmében vett "közhatalom gyakorlásához" kapcsolódnak-e a kéményseprőkre ruházott, "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok.

36 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy - amint az a rendészeti szabályzat 26. §-ából kitűnik - e feladatok többek között az építmények annak megállapítása célból történő rendszeres felülvizsgálatából állnak, hogy a berendezés tulajdonosa vagy a használatra jogosult betartja-e a vonatkozó törvényi vagy rendeleti szabályokat, az építmény tűzveszélyt okozó épületkárt mutat-e, illetve fennállnak-e a tűz elleni küzdelmet és a mentési intézkedések megtételét nehezítő vagy akadályozó körülmények.

37 E feladatok ellátása során ugyanakkor - amint arra az osztrák kormány írásbeli észrevételeiben rámutatott - a kéményseprők az osztrák Alkotmány 118. §-a (3) bekezdésének 9. pontja értelmében az önkormányzatokra ruházott hatáskörben járnak el, amely alapján az önkormányzatoknak saját hatáskörükben kell ellátniuk a helyi "tűzrendészeti" feladatokat.

38 Így a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok - amint azt a főtanácsnok indítványának 35. pontjában hangsúlyozta - a közhatalom gyakorlásához képest kiegészítő jellegűnek minősülnek, mivel e feladatokat az egyes önkormányzatok polgármesterei lényegében a kéményseprőkre ruházzák, akiket közvetlenül a polgármester felügyel, miközben a kéményseprők az ügyfeleik vonatkozásában nem rendelkeznek semmiféle végrehajtói, korlátozó vagy kényszerítő jogkörrel. E megállapítást erősíti a kéményseprőket az említett feladatok ellátása során terhelő azon kötelezettség, hogy jelezzék az érintett önkormányzatnak a ki nem javított hibákat, amennyiben közvetlen tűzveszély áll fenn, vagy akadályozták az ellenőrzést.

39 Ebből az következik, hogy a kéményseprők által Karintia tartományban ellátott, "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok ilyen minőségükben nem kapcsolódnak a 2006/123 irányelv 2. cikke (2) bekezdésének i. pontja értelmében vett közhatalom gyakorlásához és e rendelkezés alapján nem minősülnek az ezen irányelv hatálya alól kizárt tevékenységeknek.

40 E megállapítást nem ingathatja meg az, ha a kérdést előterjesztő bíróság az említett feladatokat általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz kapcsolódó feladatoknak minősíti, amint azt az osztrák kormány a Bíróság által feltett írásbeli kérdésre válaszolva kifejtette.

41 E tekintetben kétségtelenül hangsúlyozni kell, hogy - amint az a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik - a "tűzrendészet" körébe tartozó tevékenységeket Karintia tartományban a kéményseprők a 2006/123 irányelv (70) preambulumbekezdésével és a Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban, engedéllyel - azaz az iparűzési engedélyükkel - rájuk ruházott különös közszolgáltatási feladat keretében és rendeleti szintű rendelkezés - azaz a rendészeti szabályzat 26. §-a - alapján látják el, amelyek egyértelmű és átlátható módon határozzák meg a rájuk háruló közszolgáltatási kötelezettség pontos jellegét (lásd analógia útján: Fallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C-140/09, EU:C:2010:335, 37. pont; Femarbel-ítélet, C-57/12, EU:C:2013:517, 48. pont).

42 Ezenkívül az említett iratokból láthatólag szintén kitűnik, hogy az EUMSZ 14. cikkel, az EUM-Szerződéshez csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyv 1. cikkével, valamint a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatával összhangban a Karintia tartományban iparűzési engedéllyel rendelkező kéményseprőknek a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatokat az említett közszolgáltatási kötelezettség értelmében a számukra kiosztott seprési területen lévő összes ügyfél javára kell nyújtaniuk olyan módon, hogy biztosítják a szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést, egységes díjakat alkalmaznak, melyeknek legmagasabb összegét e tartomány kormányzója rendeletben állapítja meg (lásd analógia útján: Fallimento Traghetti del Mediterraneo ítélet, C-140/09, EU:C:2010:335, 38. pont; Femarbel-ítélet, C-57/12, EU:C:2013:517, 47. pont), továbbá hasonló minőségi feltételeket alkalmaznak, tekintet nélkül az egyéni helyzetekre és az egyes ügyletek gazdasági megtérülésének fokára (lásd ebben az értelemben: Corbeau-ítélet, C-320/91, EU:C:1993:198, 15. pont).

43 Ugyanakkor, ha e feladatok általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz kapcsolódó feladatoknak minősülnének, amit a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, akkor azok a 2006/123 irányelv hatálya alá tartoznának.

44 Ugyanis - amint azt a főtanácsnok indítványának 37. pontjában kiemelte - az említett irányelv (17), (70) és (72) preambulumbekezdésével együttesen értelmezett 2. cikke (2) bekezdésének a) pontjából kitűnik, hogy az irányelv által felállított szabályok főszabály szerint az összes általános gazdasági érdekű szolgáltatásra alkalmazandók, mivel kizárólag az általános, nem gazdasági érdekű szolgáltatások nem tartoznak e szabályok hatálya alá.

45 Így azt kell megállapítani, hogy a Karintia tartományban a kéményseprők által ellátott, "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok ugyanezen irányelv hatálya alá tartoznak, akárhogy is minősíti azokat a kérdést előterjesztő bíróság.

46 Ennek megállapítását követően tehát - mivel tárgytalanná vált - nem kell foglalkozni azzal a kérdéssel, hogy az említett feladatok és a kéményseprők által Karintia tartományban ellátott magánjellegű gazdasági tevékenység közötti kapcsolat azt vonja-e maga után, hogy a 2006/123 irányelv ez utóbbi tevékenységekre és így a kéményseprői szakma egészének gyakorlására sem alkalmazható.

47 A fenti megfontolások összességére tekintettel azt a választ kell adni az első kérdésre, hogy a 2006/123 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az olyan szakma, mint az alapügybeli kéményseprő szakma teljes egészében annak hatálya alá tartozik, még akkor is, ha e szakma nem csak magánjellegű gazdasági tevékenység, hanem a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok ellátását is magában foglalja.

A második kérdésről

48 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2006/123 irányelv 10. és 15. cikkével ellentétes-e az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás, amely a kéményseprői szakma egészére vonatkozó iparűzési engedélyt adott földrajzi területre korlátozza.

49 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a szolgáltatási tevékenység gyakorlására vonatkozó engedély ilyen területi korlátozása az említett irányelv 10. és 15. cikke értelmében a szolgáltatásnyújtók letelepedési szabadsága korlátozásának minősül.

50 Ugyanis egyrészt ugyanezen irányelv 10. cikkének (4) bekezdésébben, amely előírja, hogy bármely, a letelepedésre vonatkozó engedélynek lehetővé kell tennie a szolgáltató számára a szolgáltatási tevékenysége gyakorlását a "teljes nemzeti területre" kiterjedően, bennfoglaltatik, hogy az engedély ilyen területi korlátozása a szóban forgó tevékenység gyakorlásának akadályozását eredményezi.

51 Másrészt a 2006/123 irányelv 15. cikke (2) bekezdésének a) pontja a valamely szolgáltatási tevékenység gyakorlásának "területi korlátozását" kifejezetten az ezen irányelv 4. cikke 7. pontjának értelmében vett "követelmények" közé sorolja, amelyek a szolgáltatásnyújtók letelepedési szabadságát befolyásoló feltételeknek minősülnek.

52 E vonatkozásban, annak érdekében, hogy a kérdést előterjesztő bíróság részére hasznos választ lehessen adni, meg kell határozni azt a jogrendszert, amelynek hatálya alá tartozik az említett irányelv 10. és 15. cikke értelmében az olyan területi korlátozás, mint az alapügyben szóban forgó korlátozás, annak vizsgálata érdekében, hogy e korlátozás tiltott, vagy bizonyos körülmények esetén elfogadható-e.

53 Egyrészt, a 2006/123 irányelv 10. cikkét illetően igaz ugyan, hogy a (4) bekezdésének szövege egyszerűen "közérdeken alapuló kényszerítő indok" fennállását követeli meg az engedélynek a nemzeti terület egy bizonyos részére való korlátozásának igazolásához, azonban e rendelkezés attól még - amint azt a főtanácsnok indítványának 45. pontjában hangsúlyozta és amint az a kézikönyv 6.1.5. pontjából kitűnik - megköveteli, hogy az ilyen korlátozás tiszteletben tartsa a hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és az arányosság elvét is, mint az uniós jog általános elveit.

54 Másrészt meg kell állapítani, hogy a 2006/123 irányelv 15. cikke azáltal, hogy a szolgáltatási tevékenység gyakorlásának területi korlátozásait beveszi a (2) bekezdésében szereplő, vizsgálat tárgyát képező követelmények felsorolásába, az (1) bekezdésének értelmében arra is felhatalmazza a tagállamokat, hogy ilyen korlátozásokat tartsanak fenn vagy - adott esetben - vezessenek be jogrendszerükbe, feltéve azonban, hogy azok összeegyeztethetők a hátrányos megkülönböztetés tilalmának, a szükségességnek és az arányosságnak a (3) bekezdésében meghatározott feltételével (lásd ebben az értelemben: Rina Services és társai ítélet, C-593/13, EU:C:2015:399, 32. és 33. pont).

55 E megfontolásokból kitűnik, hogy - amint arra a Bizottság az írásbeli észrevételeiben rámutatott - az említett irányelv 10. cikkének (4) bekezdése és 15. cikkének (3) bekezdése egyaránt lehetővé teszi a letelepedési szabadság olyan korlátozásának igazolását, mint az alapügyben szóban forgó területi korlátozás, és e célból az arra irányuló, azonos feltételek betartását követelik meg, hogy e korlátozás először is ne valósítson meg állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést, továbbá közérdeken alapuló kényszerítő indok támassza alá, végül alkalmas legyen a kívánt célkitűzés elérésének biztosítására, ne haladja meg az annak eléréséhez szükséges mértéket, és ne legyen kiváltható más, ugyanazt az eredményt biztosító, kevésbé korlátozó intézkedéssel.

56 A jelen ügyben meg kell állapítani elsőként, hogy az alapügyben szóban forgó területi korlátozást állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazzák.

57 Másodsorban hangsúlyozni kell, hogy - amint az az osztrák kormány írásbeli észrevételeiből kitűnik - e korlátozás a tűzvédelmi eszközök megfelelő működésének biztosítására, valamint a tűz, a robbanás és a gázmérgezés megelőzésének javítására irányul.

58 Márpedig, mivel az ilyen célkitűzések a közegészség védelmének körébe tartoznak, ami - amint az a 2006/123 irányelv 4. cikkének 8. pontjából és a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából kitűnik - a letelepedési szabadság korlátozásának igazolására alkalmas, közérdeken alapuló kényszerítő okok között szerepel (lásd ebben az értelemben különösen: Ottica New Line di Accardi Vincenzo ítélet, C-539/11, EU:C:2013:591, 34. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat), meg kell állapítani, hogy az alapügyben szóban forgó területi korlátozás szükségességére vonatkozó feltétel szintén teljesül.

59 Következésképpen harmadsorban az alapügyben szóban forgó területi korlátozás arányosságának vizsgálatát kell elvégezni, melynek során először is azt kell ellenőrizni, hogy e korlátozás alkalmas-e a kívánt célkitűzés elérésére.

60 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében az egészségügyi létesítmények és infrastruktúra, a gyógyszertárak, valamint látszerészetek tervezés tárgyát képezhetik, oly módon, hogy a lakosság igényeihez illeszkedő, az egész területet lefedő és a földrajzilag elszigetelt vagy más okból hátrányos helyzetű régiókat figyelembe vevő egészségügyi ellátás biztosított legyen (lásd ebben az értelemben: Hartlauer-ítélet, C-169/07, EU:C:2009:141, 51. és 52. pont; Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 70. pont; Ottica New Line di Accardi Vincenzo, C-539/11, EU:C:2013:591, 36. és 37. pont).

61 Márpedig ugyanezen elvek alkalmazhatónak tűnnek az alapügyben szóban forgó kéményseprői szakma gyakorlására.

62 Az osztrák kormány észrevételeiből kitűnik ugyanis, hogy az olyan tartományokon belül, amilyen Karintia tartomány is, vannak olyan településcsoportok, mint például a városi övezetekben található települések, amelyeket a kéményseprők jövedelmezőbbnek és következésképpen vonzóbbnak tarthatnak. Ezzel szemben az ország területének más részei, mint a földrajzilag elszigetelt vagy más szempontból hátrányos helyzetben lévő övezetek, kevésbé vonzónak bizonyulhatnak (lásd analógia útján: Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 72. pont).

63 Így tehát nem zárható ki, hogy a seprési területek elhatárolásának hiányában a kéményseprők úgy döntenek, hogy tevékenységüket kizárólag a vonzónak tartott településeken és ezáltal csak a lakosság behatárolt része javára nyújtják, így a kevésbé vonzó területek lakossága számára nem állna rendelkezésre a biztonságos és színvonalas kéményseprési szolgáltatás biztosításához elegendő szolgáltató (lásd analógia útján: Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 73. pont).

64 Ebből következően az alapügyben szóban forgó területi korlátozást olyannak kell tekinteni, mint amely alkalmas arra, hogy az ország területén kiegyensúlyozottan ossza el a kéményseprőket, biztosítva ezzel a lakosság egésze számára a kéményseprési szolgáltatásokhoz való megfelelő hozzáférést és így a közegészség megfelelő védelmét.

65 Jóllehet a fentiekből kitűnik, hogy az ilyen szabályozás főszabály szerint alkalmas a közegészség védelmére irányuló célkitűzés elérésére, e szabályozásnak mindemellett következetesen kell e célt követnie. A Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében ugyanis a nemzeti szabályozás csak akkor alkalmas a hivatkozott cél megvalósításának biztosítására, ha ténylegesen is megfelel az utóbbi következetes és szisztematikus megvalósítására irányuló igénynek (lásd ebben az értelemben: Blanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C-570/07 és C-571/07, EU:C:2010:300, 94. pont; Ottica New Line di Accardi Vincenzo ítélet, C-539/11, EU:C:2013:591, 47. pont; Sokoll-Seebacher ítélet, C-367/12, EU:C:2014:68, 39. pont).

66 E tekintetben, noha végső soron a kérdést előterjesztő bíróság feladata annak meghatározása, hogy a GewO 123. §-a megfelel-e, és milyen mértékben felel meg e feltételnek, a Bíróság hatáskörrel rendelkezik arra, hogy az alapeljárás iratai, valamint az elé terjesztett írásbeli és szóbeli észrevételek alapján útmutatást adjon az említett bíróságnak a döntéshez (lásd: Grupo Itevelesa és társai ítélet, C-168/14, EU:C:2015:685, 77. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

67 Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az alapügyben szóban forgó szabályozás nem határozza meg közvetlenül és nem határolja el a földrajzi területeket az azon célhoz kapcsolódó szempontok szerint, hogy e seprési területeken biztosított legyen a kéményseprők magánjellegű gazdasági tevékenységének és a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatainak ellátása közötti kiegyensúlyozott megosztás.

68 Ugyanis, noha az alapügyben szóban forgó területi korlátozás a kéményseprői szakma egészének gyakorlására vonatkozik, a nemzeti szabályozás a területi elhatárolás egyetlen szempontjaként a kéményseprők azon legkisebb számára vonatkozó szempontot alkalmazza, akiknek a tevékenységük gazdasági életképességét a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok megfelelő ellátása érdekében biztosítani kell az egyes seprési területeken belül, és teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a magánjellegű gazdasági tevékenységeket, amelyek egyébként a kéményseprői szakma gyakorlásának leglényegesebb részét képezik.

69 Ebből kifolyólag a GewO 123. §-ának alkalmazása során fennáll annak kockázata, hogy az érintett területen nem biztosított a magánjellegű kéményseprési gazdasági tevékenység ellátásának kiegyensúlyozott megosztása, és ezáltal a közegészség védelmének azonos szintje e terület egészén (lásd analógia útján: Ottica New Line di Accardi Vincenzo ítélet, C-539/11, EU:C:2013:591, 54. pont).

70 E feltételek mellett, és fenntartva, hogy ezt a kérdést előterjesztő bíróságnak kell megvizsgálnia, úgy tűnik, hogy az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás nem a közegészség védelmére irányuló cél következetes és szisztematikus elérésére irányul.

71 Az ilyen, a 2006/123 irányelv 10. cikke (4) bekezdésének és 15. cikke (1) bekezdésének, (2) bekezdése a) pontjának, valamint (3) bekezdésének értelmezéséből következő értékelés ugyanakkor nem érvényesülhet, ha az említett nemzeti szabályozást az említett 15. cikk (4) bekezdése szempontjából kellene értékelni abban az esetben, ha a kérdést előterjesztő bíróság a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatokat a jelen ítélet 41. és 42. pontjában kimondott elveknek megfelelően általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz kapcsolódó feladatoknak minősítené.

72 E tekintetben ugyanis meg kell állapítani, hogy az említett irányelv 15. cikke (4) bekezdésében előírja, hogy az (1)-(3) bekezdésében szereplő szabályok az általános gazdasági érdekű szolgáltatások területén hozott nemzeti jogszabályokra csak annyiban vonatkoznak, amennyiben e bekezdések alkalmazása jogilag vagy ténylegesen nem akadályozza az átruházott különleges feladat teljesítését.

73 E vonatkozásban, valamint a kézikönyv 10.2.4. pontjának a 2006/123 irányelv (72) preambulumbekezdésével való együttes olvasatának fényében ezen irányelv 15. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy e rendelkezéssel nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely olyan területi korlátozást ír elő, mint az alapügyben szóban forgó, amennyiben e korlátozás egyrészt szükséges ahhoz, hogy a kéményseprők gazdaságilag megvalósítható feltételek mellett lássák el a "tűzrendészet" körébe tartozó feladataikat, másrészt arányos e feladatok ellátásával.

74 Márpedig, amint az a Bíróságnak a Szerződés versenyjogi előírásaival kapcsolatos ítélkezési gyakorlatából kitűnik, ez utóbbi értékelés elvégzése érdekében kétségtelenül abból az előfeltevésből kell kiindulni, amely szerint az általános gazdasági érdekű feladattal megbízott személyeket terhelő azon kötelezettség, hogy szolgáltatásaikat a gazdasági egyensúly feltételeinek megfelelően nyújtsák, feltételezi a kompenzáció lehetőségét a jövedelmezőbb tevékenységi területek és a kevésbé jövedelmezőbb területek között, és ezáltal igazolhatja a letelepedés korlátozását a gazdaságilag jövedelmezőbb területeken (lásd analógia útján: Corbeau-ítélet, C-320/91, EU:C:1993:198, 16. és 17. pont; Ambulanz Glöckner ítélet, C-475/99, EU:C:2001:577, 57. pont).

75 Ugyanakkor azt is meg kell állapítani, hogy az ilyen korlátozás nem indokolt, ha a kérdéses általános gazdasági érdekű szolgáltatástól elválasztható sajátos szolgáltatásokról van szó, mivel e szolgáltatások jellegüknél és nyújtásuk feltételeinél fogva nem veszélyeztetik az említett általános gazdasági érdekű szolgáltatások gazdasági egyensúlyát (lásd analógia útján: Corbeau-ítélet, C-320/91, EU:C:1993:198, 19. pont; Ambulanz Glöckner ítélet, C-475/99, EU:C:2001:577, 59. pont).

76 E megfontolásokra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy az alapügyben szóban forgó területi korlátozás arányosságának mérlegelése keretében megvizsgálja azt, hogy Karintia tartományban a kéményseprők által gyakorolt magánjellegű gazdasági tevékenység olyan szorosan kapcsolódik-e a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatokhoz, hogy azoktól elválaszthatatlannak kell tekinteni.

77 Amennyiben ez nem áll fenn, az említett bíróság feladata azt vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó területi korlátozás mindazonáltal - amennyiben az kiterjed a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatoktól elválasztható magánjellegű gazdasági tevékenység gyakorlására - elengedhetetlenül szükséges-e ahhoz, hogy az érintett kéményseprők ez utóbbi feladatokat a gazdasági egyensúly feltételeinek megfelelően lássák el, avagy az említett feladatok ellátásának gazdasági életképessége biztosítható-e a kizárólagosan ez utóbbi feladat ellátására vonatkozó területi elhatárolással is.

78 E tekintetben a Bíróság rendelkezésére álló iratokból kitűnik, hogy Salzburg tartomány szabályozása kizárólag a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok vonatkozásában határoz meg kéményseprési kerületeket, ami alkalmas annak bizonyítására, hogy az ilyen területi korlátozás elegendő lehet ahhoz, hogy e feladatok ellátását a gazdasági egyensúly feltételeinek megfelelően biztosítsa.

79 A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre a következőképpen kell válaszolni:

- a 2006/123 irányelv 10. cikkének (4) bekezdését és 15. cikke (1) bekezdését, (2) bekezdésének a) pontját és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás, amely a kéményseprői szakma egészére vonatkozó iparűzési engedélyt meghatározott földrajzi területre korlátozza, amennyiben e szabályozás nem a közegészség védelme céljának következetes és szisztematikus elérésére irányul, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata;

- a 2006/123 irányelv 15. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az ilyen szabályozás abban az esetben, ha a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz kapcsolódó feladatoknak minősülnek, feltéve hogy az előírt területi korlátozás szükséges e feladatok gazdaságilag megvalósítható feltételek közötti ellátásához és arányos azzal. Ezen értékelés elvégzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A költségekről

80 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy az olyan szakma, mint az alapügybeli kéményseprő szakma teljes egészében annak hatálya alá tartozik, még akkor is, ha e szakma nem csak magánjellegű gazdasági tevékenység, hanem a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok ellátását is magában foglalja.

2) A 2006/123 irányelv 10. cikkének (4) bekezdését és 15. cikke (1) bekezdését, (2) bekezdésének a) pontját és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapügyben szóban forgó nemzeti szabályozás, amely a kéményseprői szakma egészére vonatkozó iparűzési engedélyt meghatározott földrajzi területre korlátozza, amennyiben e szabályozás nem a közegészség védelme céljának következetes és szisztematikus elérésére irányul, aminek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

A 2006/123 irányelv 15. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az ilyen szabályozás abban az esetben, ha a "tűzrendészet" körébe tartozó feladatok általános gazdasági érdekű szolgáltatáshoz kapcsolódó feladatoknak minősülnek, feltéve hogy az előírt területi korlátozás szükséges e feladatok gazdaságilag megvalósítható feltételek közötti ellátásához, és arányos azzal. Ezen értékelés elvégzése a kérdést előterjesztő bíróság feladata.

Aláírások

( * ) * Az eljárás nyelve: német.