BH 2005.5.187 A konszernfelelősség és a társaság megszűnése utáni tagi felelősség jogintézménye egyidejűleg ugyanazzal a személlyel szemben nem alkalmazható - A két felelősségi forma elhatárolásának szempontjai [1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 56. § (3)-(4) bek., 296. § (1) bek.].

A T. Kft.-t az alperes hozta létre egyszemélyes társaságként, az 1991. június 27-én kelt alapító okirattal. A társaság rövid, kezdeti időszaktól eltekintve veszteséggel küzdött, a működés során keletkezett hiányokat az alapító önkormányzat - alperes - finanszírozta kölcsön, pótbefizetés, adósságrendezés, vagy egyéb formában. Az 1997-es év több mint 8 millió forint veszteséggel zárult, az 1998. évre vonatkozó mérlegbeszámolót csak hosszas vita és ismételt napirendre tűzés után fogadták el. A képviselőtestületi ülésen már ekkor felmerült, hogy a társaságot felszámolási eljárás után meg kellene szüntetni.

A társaság fenti gazdasági helyzete ellenére az önkormányzat képviselő-testülete 1998. szeptember 4-ei ülésén 11 600 000 Ft kölcsönt szavazott meg a kft.-nek azzal, hogy ebből az összegből munkagépet kell vásárolnia. A kölcsönt az alperes 3 évi visszafizetési határidővel vette fel, a kölcsönösszeget 3 egyenlő részben, minden év december 5. napjáig kellett volna törleszteni. Az első részlet esedékességének időpontja 1999. december 5-e volt.

1999-ben az alperes arról kapott tájékoztatást, hogy a kft. által 1992-ben felvett, munkahelyteremtést szolgáló állami támogatást, kamatokkal együtt vissza kell fizetnie.

Az alperes képviselő-testülete 1999. február 25-én ülést tartott, ahol ismét napirendi pontként szerepelt a T. Kft. helyzete. Ez alkalommal elhangzott, hogy "össze kell szedni mi az, ami a T.-ből menthető, a tőkét ki kell vonni." Javaslat hangzott el arra, hogy indokolt lenne felszámolási eljárást kezdeményezni, valamint arra is, hagy a Kft. részére gépvásárlásra nyújtott kölcsönt fel kell mondani. Felmerült az a lehetőség is, hogy az alperes a kölcsönök visszafizetése helyett fogadja el a megvásárolt munkagépet. A képviselő-testület 002/1999. (II. 25.) sz. határozatával a kölcsönszerződést azonnali hatállyal felmondta, kötelezte a társaságot a kölcsön azonnali visszafizetésére.

Az alperes 059 (1999. III. 18.) sz. képviselő-testületi határozatával kötelezte arra is a társaságot, hogy április 2-áig fizesse meg az alperes felé fennálló 39 291 000 Ft tartozását.

A T. Kft. és a szintén alperesi érdekeltségbe tartozó G. Kft. 1999. március 31-én adásvételi szerződést kötött a T. Kft. tulajdonát képező különböző eszközökre, 9 745 000 Ft értékben. A szerződés szerint a vételárat a vevőnek készpénzben kellett kifizetni. Ugyanezen felek 1999. április 15-én a megvásárolt eszközökre bérleti szerződést kötöttek, ily módon az eladott eszközök változatlanul az eladó birtokában maradtak azzal, hogy ezekért bérleti díjat kellett fizetnie. Ugyanezen a napon tartozásátvállaló nyilatkozatot tett az alperes, melynek következtében a vevőnek a vételárat nem kell kifizetni, mert az alperes azt beszámítja, egy, az eladóval szemben fenn­álló követelésébe. A korábban közölt 39 291 000 Ft tartozás, 29 516 000 Ft-ra csökkent.

Az alperes 1999. április 8-án fizetési meghagyás kibocsátását kérte a T. Kft.-vel szemben az utóbb leszállított összegű tartozásának megfizetése iránt.

Az 1999. május 27-én megtartott képviselő-testületi ülésen többen hangoztatták azt a véleményüket, az eszköz átadás után legalább 3 hónapnak kell eltelni ahhoz, hogy azokat a felszámolási eljárás során ne lehessen visszakövetelni, illetve, azok ne kerülhessenek a hitelezők kezébe. "Ez a gazdasági gyakorlat, hogy az eszköz-átadás ne tűnjön tiltott eszköz-kifizetésnek, a három hónapnál régebbi szerződéseket már nem vizsgálják felül." Ennek leteltéig ne döntsenek a felszámolás kezdeményezéséről, a Kft. gazdálkodjon tovább.

A kibocsátott fizetési meghagyást követő eljárás során a marasztalt T. Kft.-vel szemben végrehajtási eljárás indult, a végrehajtási lap kiállítására 1999. október 20-án került sor. A végrehajtás során lefoglalásra került az adós két ingatlana. A 2000. január 17-én megtartott árverési értékesítésen mindkét ingatlant az alperes szerezte meg összesen 10 800 000 Ft vételár ellenében. (Az ingatlanok becsértéke egyenként 8 400 000 Ft volt.) Az alperes a végrehajtónak bejelentette, hogy a vételár kifizetése során, az adóssal szemben fennálló követelésére tekintettel beszámítással kíván élni. 2000. február 7-én a végrehajtó ingóvégrehajtás keretében lefoglalta az adós anyagkészlet, és állóeszköz listán szereplő vagyontárgyait, a listán szereplő becsértéket az adós és az alperes is elfogadta. 2000. február 29-én az alperes és az adós megjelent a végrehajtónál, és közösen kérték, hogy a végrehajtó a lefoglalt ingóságokat a becsérték 1/4-ért harmadik személynek, azaz a G. Kft.-nek árverésen kívül, de árverés hatályával adja át. A vétel 3 795 674 Ft kifizetésével megtörtént. Az ingókról készült listát a végrehajtó a G. Kft.-nek kiadta.

A T. Kft.-vel szemben 2000 júniusában indult felszámolási eljárás. A felszámolás közzétételére július 13-án került sor. A felszámolási eljárás során 8 hitelezői igény-bejelentés érkezett, összesen 48 669 467 Ft összegben. A megyei bíróság 2. Fpk. 14-00-000071/26. számú végzésével egyszerűsített felszámolási eljárás után a cég zárómérlegét 2001. július 2-án kelt végzésével jóváhagyta. Intézkedett a cég megszüntetéséről. A Kft. törlésére 2001. július 31-ei hatállyal, október 5-én került sor. A hitelezői igényeket a "D" kategóriában 78,2%-os mértékben tudta a felszámoló kielégíteni. A felszámolás költségei teljes egészében kiegyenlítésre kerültek.

Felperes kőműves munkakörben dolgozott a T. Kft.-nél, ahol üzemi balesetet szenvedett. A K. Munkaügyi Bíróság 2 000 000 Ft nem vagyoni kártérítést ítélt meg a javára, amely azonban a felszámolási eljárás során csak részben - 1 560 446 Ft értékben - jórészt követelések átadásával került kiegyenlítésre.

Felperes a felszámolási eljárás alatt, 2000. december 18-án, 2 000 000 Ft és járulékai megfizetése iránt terjesztett elő keresetet az alperessel szemben. Követelését az 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) 56. § (3) és (4) bekezdésére, valamint a Gt. 296. § (1) bekezdésére alapította. Alperes a kereset elutasítását kérve kifejtette azt az álláspontját, hogy a társaságban fennálló felelőssége korlátozott, a felszámolási eljárásban ő maga is olyan hitelező, akinek követelése nem lett kielégítve.

Az elsőfokú bíróság 2003. november 6-án kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy alperes a fedezetcsökkenést eredményező hátrányos üzletpolitika tartós folytatását az új törvény hatálybalépését megelőzően tanúsította, ezért a felelőssége a társaság tartozásaiért nem állapítható meg.

Nem alkalmazhatók továbbá a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezések sem alperessel szemben, mivel a jogkövetkezmény alkalmazásának feltétele, hogy a visszaélés a hitelezők rovására történjen. Az alperes önkormányzat maga is hitelező volt, magatartása nem a hitelezők kijátszását, hanem saját hitelezői igényeinek kielégítését célozta.