BH 2002.2.59 I. A hagyatéki eljárás során tett anyagi jogi tartalmú nyilatkozat egyoldalúan nem vonható vissza, hanem az az általános ügyleti megtámadási alapon támadható meg [Ptk. 199. § (1) bek. 211-215., 625. § (2) bek., PK 261. sz.].

II. Önmagában a rendszeres italozás nem minősül erkölcstelen életmódnak, így kitagadási okot nem valósít meg [Ptk. 663. § (1) bek. e) pont].

Az 1998. június 29-én elhunyt O. F. örökhagyó gyermekei a peres felek. Az örökhagyó 1998. június 25-én közvégrendeletet alkotott. Végrendelete szerint idős, beteges napjaiban csak az alperesre számíthat, aki vállalja, hogy őt élete végéig segíti, gondját viseli, ápolja, a felperesre nem számíthat, mert vele nem törődik, italozó életmódot folytat, és ezért őt az öröklésből kitagadja. Úgy végrendelkezett, hogy halála esetére minden ingó és ingatlan vagyonát az alperes örökölje.

A hagyatéki eljárásban a felperes a végrendeletet alakilag és tartalmilag érvényesnek ismerte el, a kitagadás érvénytelenségét állította, és kötelesrész iránti igényt érvényesített, az alperes pedig a kitagadás érvényességére hivatkozott. A közjegyző a hagyatékot ideiglenes hatállyal az alperes részére adta át.

A felperes a perben a kitagadás érvénytelenségének megállapítását és kötelesrésze kiadását kérte. Az eljárás során keresetét kiterjesztette a végrendelet érvénytelenségére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltségben marasztalta annak megállapítása mellett, hogy a le nem rótt illetéket az állam viseli. A megállapított tényállás szerint a felek az 1997-ben elhunyt édesanyjuk után a törvényes öröklés rendje szerint örököltek. Házastársa halála után az örökhagyóval mindkét peres fél rendszeresen tartotta a kapcsolatot, szükség esetén a felperes is ellátta a háztartási teendőket, és szőlőjében is munkát végzett. Az alperes az örökhagyóval közös ingatlan utcai lakrészében lakik, és napi rendszerességgel gondoskodott az örökhagyóról. Az örökhagyó mindennaposan, a felperes évek óta rendszeresen fogyasztott szeszesitalt, amely miatt több alkalommal le is részegedett. Az örökhagyó a felperes italozását nem nézte jó szemmel, néhány ízben lakásából elküldte, hogy majd józanul jöjjön oda. A szülők elképzelése házas ingatlanuk örökléséről az volt, hogy a ház utcai részét a felperes, a belső részét az alperes örökölje. Az alperes az anyai hagyatéki tárgyalásra előbb nem ment el, a felperest részegen találta, majd másnap együttesen jelentek meg a közjegyzőnél, de az alperes a hagyatékkal kapcsolatban vitázott. A hagyatéki tárgyaláson történteket követően határozott az örökhagyó végrendelet készítéséről. A végrendelet úgy készült, hogy a közjegyző az örökhagyó lakásán megjelent, a végrendelet tartalmát megbeszélték, majd 1998. június 25-én titkárnőjével együtt az elkészített végrendeletet felolvasás és aláírás végett elvitte az örökhagyóhoz. Az aláírást megelőzően az örökhagyó az orvostól injekciót kapott, felolvasás közben az alperes őt megitatta, majd a helyiséget elhagyta.

Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy az örökhagyó az alperes jelenlétében végrendelkezett volna, és a Ptk. 625. §-ának (2) bekezdése feltételei sem álltak fenn, ezért a végrendelet érvénytelensége iránti keresetet elutasította. A fenti tényállás alapján viszont azt állapította meg, hogy a felperes alkoholista életmódot folytat, amit erkölcstelen életmód folytatásának minősített, ezért a Ptk. 663. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti érvényes kitagadási ok fennállta miatt a keresetet elutasította.

A felperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta. A másodfokú bíróság a fellebbezés alapján kiemelte, hogy a Ptk. 625. §-ának (2) bekezdése nem a jelenlévőkre, hanem a közjegyző személyére vonatkozóan tartalmaz összeférhetetlenségi okot. Nem eredményezi azonban a közvégrendelet érvénytelenségét az, ha a közjegyző az örökhagyó meghallgatásával, jegyzetei alapján készíti el a végrendeletet, amit utóbb felolvasás után a közjegyző jelenlétében ír alá az örökhagyó. Rámutatott arra is, hogy bár az aláírás előtt az örökhagyó injekciót kapott, azonban a perben semmilyen adat nem merült fel arra vonatkozóan, hogy ez végrendelkezési képességét befolyásolta volna.

Az elsőfokú bíróság jogi következtetésével egyetértve kiemelte, hogy a kitagadási ok érvényes fennállásához elegendő az, hogy a közfelfogás szerint a felperes alkoholista életmódja erkölcstelennek minősül, és szükségtelen annak orvosszakértői igazolása, hogy az alkoholizmus jelei a felperesen megmutatkoznak-e vagy sem, ezért a felperesnek a szakértői bizonyítás elrendelésére irányuló indítványát elutasította.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet: elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, keresetének való helyt adás, másodlagosan új eljárás és új határozat hozatalára utasítás iránt. Álláspontja szerint a jogerős ítélettel megállapított tényállás felderítetlen, a bíróság indokolási kötelezettségének sem tett eleget, ezért az ítélet megalapozatlan. Az alperes a közvégrendelet tételénél a Ptk. 625. §-ának (3) bekezdése szerint közreműködőnek minősül, mert a közvégrendelet tételében széles körű, kitartó tevékenységet folytatott, ami kiterjedt arra is, hogy az örökhagyóhoz orvost hívjon, és a felperes kirekesztéséhez nyomós anyagi érdeke fűződött. A kitagadás érvényességének megállapítása pedig álláspontja szerint a Ptk. 663. §-a (1) bekezdésének e) pontját sérti. Sem erkölcstelen életmódot, de alkoholista életmódot sem folytatott. Ennek megállapításához a bíróságnak a Pp. 177. §-ának (1) bekezdése alapján szakértői bizonyítást kellett volna lefolytatni. Az erkölcstelen életmód megítélése nem a körülmények mérlegelésén alapul, ezért a tényállás megalapozatlan, az azon alapuló ítélet téves.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos.